A vidék határozza meg a saját sorsát

Kategória: Európai Unió | 2015/04/28

– Mindenekelőtt a szakmai múltjáról szeretném kérdezni.

– Vidéki származású vagyok, Keszthelyen születtem. Minden iskolám Keszthelyhez köt, itt végeztem az általánost, a középiskolát, az egyetemet, még a szakmérnökit is.

– Keszthelyen nyilvánvalóan mégiscsak az agrármérnöki kar lehetett a meghatározó…

– Nem biztos. Nagyon fontos volt számomra, hogy szülővárosomban tettem szert a növényvédelemi szakmérnöki diplomára.

A gyakorlati szakmai pályám első állomása Tolna megye volt, ahol az állami gazdasági „szigor” nem volt kedvemre való. Ezt követően váltottam álláshelyet és kerültem a nagybajomi tsz-be, ami a rendszerváltozást követően vált mezőgazdasági értékesítő szövetkezetté. Ebben a gazdaságban tanultam meg igazán az agrárszakmát.

A rendszerváltozás után, mint oly sok agrárszakembernek, nekem is újra kellett gondolni a pályámat. Miután nem rendelkeztem számottevő földtulajdonnal, választanom kellett, hogy maradjak-e alkalmazott egy utód kft.-ben vagy váltsak.

Akkor kerestek meg a DuPont cégtől. Mint a Dél-Dunántúlt jól ismerő növényvédelmi szakmérnök, örömmel vállaltam ennek a világhírű cégnek a felkérését. Így lettem a DuPont képviselője 1992-től ’99-ig.

– A DuPont egy nagy multinacionális vállalat. Nem távolította el Önt egy kissé a magyar vidéktől, a magyar mezőgazdaságtól?

– Ez a körülmény, nem hogy eltávolított volna a mezőgazdaságtól, a vidéktől, sokkal inkább megerősítette az ide kötő szálakat. Az volt a dolgom, hogy minden nap más-más gazdaságokat, településeket keressek fel. Az egész változást az amerikai-magyar cég képviselőjeként, külső szemlélőként ugyan, de mégis a helyi problémákat átélve tudtam segíteni. Ahogy visszaemlékszem, főként szakmai vonatkozásban sikerült eredménnyel segíteni a gazdálkodókat, például a forgalmazásban, hogy hozzájussanak a legkorszerűbb készítményekhez.

1999 után, amikor újra változtattam, ez már a saját elhatározásból történt. Mindig vágytam arra, hogy magamnak, önállóan dolgozhassak. Részben saját ismereteimre, részben édesapám tudományos munkásságára építve együtt hoztunk létre egy családi vállalkozást, természetesen növényvédelmi témakörben is. 2000-től növényvédőszer-forgalmazással, illetve más szakértői tevékenységgel és oktatással foglalkozott a cégünk.

– Ön sikeres szakmai pályát futott be 2010-ig. Ekkor váratlanul országgyűlési képviselő lett. Mi ennek a története?

– Az országgyűlési választásokon megyei listáról kerültem a parlamentbe. Nem gondoltam volna, hogy sikerül, de a mai kormánypártok olyan mértékű győzelmet arattak, hogy ez 4 évig odakötött a parlamenthez. Az országgyűlés mezőgazdasági bizottságában dolgoztam.

A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy részt vehettem az új földforgalmi törvény megalkotásában, abban a csoportban tevékenykedtem, amelyik befolyásolni tudta, hogyan alakuljon Magyarországon a moratórium lejárta után a földek tulajdonjoga, legjobban szolgálva a magyar embereket, közülük is első sorban a vidéken élőket.

– A 2014 utáni, a szaktárca életében történt változásokat sokan némi keserűséggel vették tudomásul. Azt, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumtól éppen a vidékfejlesztés került át a Miniszterelnökséghez. Mire kell számítania egy falusi embernek, aki ebben a rendszerben szeretne együttműködni Önökkel?

– A vidéki ember szempontjából remélem semmilyen jelentős változás nem történt, hacsak nem az, hogy a Miniszterelnökség keretein belül működő államtitkárság hangsúlyosabban kívánja a vidékfejlesztési támogatásokat a mikro-, kis- és középvállalkozások részére szétosztani, és munkahelyeket teremteni. A kifizető ügynökség személyében nem történt változás (MVH), az Államtitkárság viszont Kecskemétre költözött, ugyanis a Kormány célja, hogy a vidéket érintő döntéseket vidéken hozzák meg. Az MNVH titkársága is Kecskemétre költözött, amely a személyi állomány cseréjével járt, új technikai eszközök beállítására került sor, ami emberileg sem volt zökkenőmentes. Új vezetők kaptak lehetőséget a bizonyításra, akik új lendületet, új ötleteket hoztak magukkal, így én is. Nagy változás történt tehát a szervezet élén, de az elnökség, továbbá a már kiépített megyei referensi rendszer megmaradt, vagyis az alapokhoz nem nyúltunk hozzá.

– Elnöki bemutatkozójából két dolgot jegyeztem föl. Az egyik, hogy az új kihívásokra adjunk válaszokat. Ez teljesen rendben van. Hogyan látja ma a saját szerepét?

– Az, hogy állandó változás van a vidék életében, szinte evidencia. Végre megszűnni látszik az a gyakorlat és elmélet, hogy a magyar agrárgazdaságot csakis a főváros vezényelheti. Helyes döntés volt, hogy a munkahelyek az egész országban kiegyensúlyozottan jöjjenek létre és ezzel a vidéki életlehetőségek is javuljanak.

– Megítélésünk szerint ez önmagában óriási változás.

– Csak a vak nem látja, hogy a nyomunkba lépő új generáció az informatika nemzedéke, s aki ezzel a felgyorsult folyamattal nem tart lépést, végleg le fog maradni. Annak a téves szemléletnek véget kell vetni, hogy budapesti íróasztalok mellett döntsék el a vidék sorsát, amit az államtitkárság Kecskeméti kihelyezése is jól szimbolizál. De ennél is lényegesebb, hogy e cél érdekében tenni kell.

Mi azt szeretnénk az MNVH-belül megvalósítani, hogy vidéken határozzák meg azokat a fő fejlődési irányokat, amelyek számunkra kívánatosak. Az lenne a jó, ha a hazai és uniós döntéshozókat gyakrabban egy asztalhoz tudnánk ültetni a vidék szereplőivel, hogy mindenki javára hasznos fejlesztési irányok valósuljanak meg. Szeretnénk megfordítani a vidék elvándorlási trendjét, amelynek ellenszerét egyelőre az uniós közösség sem találta meg.

– Egy multinál dolgozó szakember milyen olyan tapasztalatokat szerzett, amelyeket hasznosítani tud a magyar vidéken? Akár vezetési, szervezési szempontból

– Nagyon hálás vagyok a DuPont-nak a képzések során szerzett ismeretekért. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a cégnél megszerzett tudás egy életen át végigkísér a mindennapi döntéseimben. Azt tudom mondani, hogy sokkal jobban értem az országokat érintő nagybani, uniós, racionális elvek alapján történő döntéshozatalt. A DuPont-nál sikerült némi gyakorlatra szert tenni, hogy miként kell a legfőbb célt megjelölni, és ennek a célnak alárendelni az eszközöket.

– Azt hallani, hogy megszűnnek a Leader csoportok, csak bizonyos korlátok között lesznek fejlesztések. Mi a valóság?

– Amennyi információm erről van, bizton állíthatom, hogy nem szűnnek meg a Leaderek. Folytatják tovább munkájukat. Ezek az aluról jövő és az Unió által támogatott vidéki közösségek alacsonyabb fejlesztési forrásokkal, de ezután is működni fognak.

– Olvasni lehetett arról is, hogy 96 Leader szervezet megszűnik, és csak a hátrányos helyzetű térségekben maradnak meg. Ez tehát így már nem igaz?

– Egyáltalán nem igaz. Több, mint 100 szervezet vetette magát előzetesen nyilvántartásba a 2014–2020-as időszakra, így elmondható, hogy több Leader szervezet lesz Magyarországon. Országos lefedettségben fognak működni, a fejlesztési forrásaik felosztásánál viszont szerepet játszik, hogy a milyen jövedelmi viszonyú települések alkotják a szervezeteket. A Vidékfejlesztési Program egyik alapvető célja az országon belüli, a vidéki térségeket érintő területi fejlettség kiegyenlítődése, így a hátrányos helyzetű térségek nagyobb összegű forrásokhoz fognak hozzájutni.

– Az MNVH egy olyan hálózat, különféle szervezeteknek a hálózata, amely különféle érdekeket gyűjt össze, érvényesít. Melyek azok a szervezetek, akikkel együttdolgoznak? Kikre számítanak ebben a munkában?

– Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor mindenkire. Nemcsak szervezet, de bárki, akár az egyén is lehet az MNVH ötletadója. A szervezeteket persze jobban szeretjük, hiszen több embert képviselnek. Hogy milyen szervezet, az teljesen mindegy. Lehet egy borlovagrend vagy egy női egyesület is. A lényeg az, hogy előreviszik-e a vidék fejlődését vagy sem. Az MNVH feladata többek között az is, hogy olyan programokat tárjon fel, amelyeket aztán az egész országgal érdemes megismertetni.

Az elmúlt években növekedési pályára állt a magyar mezőgazdaság

A magyar mezőgazdaság növekedési pályára állt az elmúlt években, és ez a tendencia várhatóan folytatódik – jelentette ki a földművelésügyi miniszter csütörtökön Sümegen, a NAK és az MNKH közös országos rendezvénysorozatának első állomásán.
Fazekas Sándor történelmi rekordnak nevezte, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt négy évben 42 százalékkal növelte kibocsátását. A magyar gazdák eredményesen gazdálkodtak az uniós támogatásokkal, a belső piacon nőtt a magyar termékek aránya, az agrárexport magas szinten áll – fejtette ki a földművelésügyi miniszter.
Fazekas Sándor hozzátette: az a cél, hogy még többet és még jobb minőségben termeljen a magyar mezőgazdaság, így képezve plusz jövedelmet. Fontos, hogy a hungarikumok és funkcionális élelmiszerek vonatkozásában bővüljön a választék és emellett minél több külső piacot is meg kell találni – húzta alá a földművelésügyi miniszter.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke elmondta, hogy tavaly májusban a kamara és a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. megállapodást írt alá, amelynek célja a mezőgazdasági exportlehetőségek kihasználása és bővítése. Hozzátette: a kamara célja, hogy naprakész és pontos információhoz juttassa a tagjait, ezt szolgálja a sümegi fórum is, ahol az érintettek a mezőgazdasági export új feltételeit ismerhetik meg.
Nagyon fontos a megfelelő piaci környezet, amely kiszámítható működést tesz lehetővé – hangsúlyozta Győrffy Balázs, hozzátéve, hogy az élelmiszerek áfájának csökkentését kiemelt jelentőségűnek tartja. A múlt év végén a kamara az élelmiszerek ütemezett áfacsökkentését szorgalmazó munkacsoport felállítására tett javaslatot, amelyhez a minisztériumtól is támogatást kaptak – mondta a kamara elnöke.
Kupcsok Lajos, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezérigazgató-helyettese bejelentette, hogy júniusban indítják útjára a Közép-európai Kereskedelemfejlesztési Hálózatot, hogy a potenciális exportáló vállalkozásokat piaci lehetőségekhez segítsék. Hozzátette: 8 országban összesen 22 irodát működtetnek majd, hetet Szlovákiában, hetet Romániában, kettőt Ukrajnában, kettőt Szerbiában és egyet-egyet Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában és Lengyelországban.
A sajtótájékoztatót követően nyitották meg a hazai agrárium külföldi piacokon nyíló lehetőségeiről rendezett fórumot, amely a júniusban záródó országos rendezvénysorozat első állomása.

Forrás: MTI/NAK

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai