Kihívások a tejtermelésben

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Éliás Dávid, vezető szarvasmarha szaktanácsadó, 2015/04/28

Általánosságban a hatékonyság növelésére lehet és kell gondolni, melynek kapcsán néhány döntő fontosságú részterületre szeretném a későbbiekben felhívni a figyelmet. További jelentős kihívás az éghajlat tapasztalható változása, mely feladatokat ad a telepek takarmányozási stratégiájának módosításához, illetve a nyári aktuális feladataink programszerű alkalmazásához.

Az Európai Unió tejtermelésében megkezdődik egy bizonyos átrendeződés a tejkvóta-kivezetés kapcsán és nemcsak a termelés emelkedése prognosztizálható, hanem a régiók szerinti differenciálódás is. A magyar termelőknek a következő 1–2 évben kell biztosítani helyüket ezen a piacon, és hogy ezt sikeresen meg tudják tenni, a takarmányozás terén is komoly lépéseket kell tenniük. Partnereinkkel közösen ezt a munkát már mi is elkezdtük, elsődleges célunk a lehetséges költségcsökkentés és a hatékonyság javítása.

A tejelő ágazatban a termelési költségek szerkezetében a legnagyobb aránnyal a takarmányozási költségek bírnak. Ennek keretében jellemzőek a telepek saját előállítású erjesztett- és szálastakarmányai, valamint a vásárolt ipari takarmányok. Mindkét terület alakításával kapcsolatban vannak teendők.

A magyar termelőknek a következő 1–2 évben kell biztosítani helyüket a tejpiacon

Okszerű takarmányozással

A hazai tejelőtehén-takarmányozás legnagyobb szakmai és közgazdasági hiányossága, hogy még mindig nagyon sok abrakot használ fel a tejtermeléshez. Ennek döntően két fő oka van: az első az a tévhit, hogy sok tej csak sok abrakból képződhet. A másik, hogy a magasabb abrakfelhasználást sokszor indukálja a kevés és gyenge minőségű tömegtakarmány bázis. A tejelő tehén még mindig nem abrakfogyasztó állat, de ennek a tételnek az érvényesítéséhez jó minőségű (emészthetőségű), magas beltartalmú tömegtakarmányokkal kell rendelkezni.

A tömegtakarmány-termesztési szokásoknak az elmúlt évtizedekben kialakult, túlzottan is kukoricaalapú bázisszemléletét a klimatikus és a növény-egészségügyi környezet változásai miatt módosítani szükséges az őszi vetésű gabona szenázsok, illetve a keverékekből készíthető takarmányok irányába. A tejtermelő vállalkozásoknak egyedileg kell kezelni a helyzetet és saját adottságaiknak megfelelően újragondolni a takarmánytermesztési stratégiájukat.

A BONAFARM Bábolna Takarmány Kft. tejelő takarmányozási alapelvei egyértelműen az egészségesen, magas színvonalon termelő állomány kialakítására alapoznak. Vállalatunk szarvasmarha takarmányozási programja az 1. ábra szerint foglalható össze:

Egy telepi takarmányozási technológia kidolgozásában a technikai részen kívül a szakmai szempontoknak is óriási jelentősége van. A vezérfonal a költségek csökkentése, a hozam emelése és különösen érdekes és fontos, hogy ezek a szempontok össze is függnek egymással a holstein állatok borjúkori felnevelésétől egészen a tejtermelő állatok okszerű takarmányozásáig. A tenyészállatok felnevelése születésüktől kezdődően egy cél érdekében kell, hogy történjen: az olcsó tehénkori takarmányozás megvalósítása csak a szakmailag helyes módon történt utánpótlás-nevelés esetén valósítható meg. Ennek felismerése és megvalósítása pedig nem csupán egy döntés, hanem sok-sok év következetes, kitartó és folyamatos munkája.

Fentiek megvalósításához elengedhetetlen és elsődleges a borjú- és növendéknevelés magas szintű megvalósítása. Legnagyobb referenciatelepünk esetében a tenyésztésbe vétel 365 napos életkorban, minimum 375 kg-os testtömeg elérése esetén történik meg. Ezek a számok jelzik, hogy országosan és a nemzetközi trendeket is figyelembe véve kiváló munka és kiváló program találkozik egymással.

A borjak és növendékek korai magas szintű fejlődésének kihasználása feltételezi ezen korcsoportok számára a kiváló emészthetőségű tejpótló tápszerek, borjú starter takarmányok kifejlesztését és alkalmazását, melyekkel természetesen cégünk rendelkezésére áll a piaci szereplőknek.

Az intenzív felnevelés esetén a fajta egyedeitől elvárható testtömeg gyarapodási mutatókat az 1. táblázat tartalmazza:

Az egészséges állomány tekintetében elsősorban az egészséges tőgyállapot és lábszerkezet megvalósítását érthetjük, ezekre a paraméterekre szarvasmarha komplett premixeink kialakításával is célzottan hatunk: saját előállítású, magas hasznosulású szerves kötésű mikroelemeink széles körű alkalmazásával.

A takarmány előállító cégek jellemzően a hagyományos, szervetlen formákat használják a premixek előállításához. Az elmúlt évtizedek kutatásai immár egyértelműen bizonyították azonban, hogy a szerves kötésben lévő mikroelemek felszívódása és hasznosulása egyértelműen jobb a hagyományos formánál. A kelát forma biztosítja, hogy az ásványi anyagok savrezisztensebbé váljanak, ezáltal a savas kémhatású előgyomrokon könnyebben átjussanak. Ily módon a mikroelemek hasznosíthatósága a bélcsatornában jelentősen nő.

A szerves kötésű mikroelem ellátás két alapvető fontosságú kérdése: meg kell akadályozni a fémiont abban, hogy a tápcsatornában más ionokkal reakciókba lépjen, ugyanakkor pedig a vékonybélben biztosítani kell a felszívódást. Elvégzett vizsgálataink szerint az EURPLEX termékek megfelelnek a magas szintű vevői elvárásoknak. Gazdaságossági szempontból nagyon fontos, hogy a hagyományos formához képest a jobb hasznosulás miatt csökkenthetőek a beviteli szintek. Az EURPLEX szerves kötésű mikroelemeink szilárd por formában, illetve folyékonyan ivóvízben vagy takarmányokban használhatóak fel.

A hazai telepek talán legnagyobb tartalékot hordozó területe a szaporodásbiológia. A jelenleg európai színvonalat elért termelési mutatóink folyamatos emelkedése mellett a szaporodási mutatók egyre kedvezőtlenebb képet mutatnak. A legmegtérülőbb beruházás a takarmányozásban ennek a területnek a javítására tett intézkedések, melyek egyben a fajlagos költségek javítását is megvalósítják, amennyiben sikerrel járunk. Természetesen ez nem pótlólagos beruházást jelent, hanem okszerűen megvalósított szárazonállási és előkészítési technológiát, mely biztosítja partner telepeinken az ellés normális, szövődménymentes lebonyolítását, valamint a magas szintű laktációkezdést. Az anyagforgalmi betegségek megelőzésére, a laktáció eleji energiahiány mérséklésére cégünk már nemcsak speciális bendővédett zsírkiegészítéseket alkalmaz, hanem esszenciális zsírsavakat is használunk termékeinkben.

A tejelő takarmányozásban ma már külön fejezet a nyári hőstresszes időszak megfelelő kivite­lezése

A fehérjeigény kielégítése

A gazdaságos tejtermelés egyik legfontosabb területe az állatok fehérjeigényének kielégítése. A magas szintű termelés párosul a laktáció eleji by-passfehérje-szükséglet kielégítésével. Egyrészt több éve elindított programunk a növényi alkaloidák és illóolajok alkalmazásával biztosít költséghatékony megoldást ezen a területen, másrészt K+F részlegünk legújabb kutatása, új GMO-mentes, bendővédett fehérjeforrás kifejlesztésére is ennek a célnak a szolgálatában áll.

A tejtermelés dinamikus fokozódása, nagymértékben növelte az állatok fehérje- és aminosav-szükségletét. Ez azonban lineárisan nem növelhető a végletekig. A normális szaporodási folyamatok fenntartásához, a kiváló tejtermelés eléréséhez szükségünk van úgynevezett védett fehérjék használatára. Így megoldható, hogy a takarmányadag nyersfehérje-koncentrációját oly módon tudjuk emelni, hogy az ne emelje a bendő ammóniaszintjét. A nagy termelőképességű állományok fehérjeigényének kielégítése olyan komponensek etetésével valósítható meg, amelyek a bendőben kisebb mértékben emésztődnek, a tápcsatorna későbbi szakaszaiban – az oltóban majd a vékonybélben – ellenben enzimes módon bonthatóak.

Emellett a tejelő állatok ellátását döntő módon befolyásolják a bendőbeli emésztési folyamatok. A bendő-mikroorganizmusok az állat által elfogyasztott takarmány fehérjetartalmának 60–70%-át lebontják, átstrukturálják. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy a tehén számára már egy más összetételű táplálóanyag-mennyiség áll rendelkezésre, mint a jászolba juttatott TMR eredeti összetételéből az következett. A mikroorganizmusok rendelkeznek proteolitikus aktivitással, mely bizonyos anyagok adagolásával azonban módosítható.

A különböző növényi eredetű takarmánykomponensek specifikus bendőbeli lebonthatósággal rendelkeznek. Számunkra az a kedvező, ha ez minél inkább eltér az említett 70%-tól. A takarmányadag védettfehérje-szintjének megfelelő beállítása lehetséges hagyományos komponensek segítségével: például kukoricaglutén, DDGS, kezelt szójadarák stb. felhasználásával.

Viszonylag szűk a köre azoknak az alapanyagoknak, amelyeknek a fehérjetartalma kellően magas, ezzel együtt pedig a bendőbeli lebonthatóságuk alacsony. A fenti előnyös hatások elérésére törekednek a gyártók a bendőbeli védettség emelésével valamilyen fizikai vagy kémiai eljárás segítségével. Az így előállított takarmányt nevezhetjük védettfehérje-takarmánynak.

Tapasztalataink szerint létezik más út is a megfelelő védettség eléréséhez, mely a takarmányozási költségeinkre is kedvező hatással van! A védett fehérjék etetésén kívül próbálkozunk új utak keresésével, melyek hasonló eredményt produkálnak, de a már említett költséghatékony takarmányozás elveinek is jobban megfelelnek. Növényi hatóanyagokat használunk az olcsó fehérjeforrások védettségének emeléséhez. Az anyag működése komplex és hosszú távú hatást gyakorol a teljes bendőemésztésre. A nyáltermelés serkentése révén törekszik egy stabil, természetes módon is pufferelt, jól működő „fermentor” kialakítására. Az ízletességet fokozó összetevőivel a hatóanyag serkenti az étvágyat, növeli a takarmányfelvételt.

A következő lépés az emésztési folyamatok modifikálása a bendőben, a cél pedig a veszteségek csökkentése a fermentáció folyamán. A fehérjék emésztését tanninok és szaponinok alkalmazásával lassítjuk. Az esszenciális olajok és a tannin közvetlenül gátolja a fehérjék bendőbeli emésztését, növelve ezáltal a by-pass fehérje mennyiséget. Gyakorlati szempontból ez azt eredményezheti, hogy csökkenthető a takarmányadagban a drágább és magasabb védettfehérje-tartalmú komponensek aránya anélkül, hogy ez rontaná az adag hatékonyságát. Másrészt a két vegyület csoport együttesen csökkenti a bendőfolyadék proteolitikus aktivitását, lassítja a fehérjebontást, mérhetően csökken a felszabaduló ammónia mennyisége.

Takarmányozással a klímaváltozás ellen

A tejelő takarmányozásban ma már külön fejezet a nyári hőstresszes időszak megfelelő kivitelezése. A hőstressz káros hatásainak kivédésére, mérséklésére több lehetőség áll rendelkezésre: elsődlegesen a környezeti hatások módosítására, a takarmányozási technológia megváltoztatására, illetve a receptúra újraformulázására kell hangsúlyt fektetni.

A környezeti hatások kivédésére az alábbi eljárások alkalmasak:

• Új istállók létesítésénél figyelemmel kell lenni a klímaváltozásra, és ennek megfelelően nagy légterű, nyitott gerincű, felhajtható, függöny kiképzésű oldalfalakat kell létrehozni.
• A tehenek által használt telepi műtárgyak árnyékolása: etetőutak, karámok, felhajtóutak, elő- és utóvárakozó stb.
• Az állatok direkt hűtése: tehénfürdetés, tehénzuhanyozás.
• Indirekt hűtés: az állatok hőleadásának elősegítése ventillátorok üzemeltetésével.
• Párologtató hűtés esetén az istálló levegőjének hűtése finom cseppméretű ködképzéssel.

A nyári hőstresszes időszak megköveteli bizonyos paraméterek módosítását a takarmányadagban is. Azonban meg kell jegyezni, hogy ezen változtatások abban az esetben tudnak működni, amennyiben sikerül az étvágyat és a szárazanyag-felvételt stabilizálni. A korábban kalkulált szárazanyag-mennyiségeket csökkenteni, az adag táplálóanyagait koncentrálni kell. Ez a valóságban az abrak:tömegtakarmány arány szűkítését, illetve bizonyos bendővédett komponensek emelését jelenti. Az emésztés hőtermelése miatt javasolt csökkenteni a rostszinteket, ADF esetében 17–18%-ig, NDF esetében 28%-ig, a tömegtakarmány NDF-je esetében 21–22%-ig a szárazanyagban. Hasznos lehet a jó minőségű tömegtakarmányok mellett olyan koncentrált rostforrások etetése, amelyek emészthetősége és NDF-tartalma kiemelkedő (répaszelet, szójahéj, gyapotmag). Nagy mennyiségű szemes abrak etetése nem javasolható, az állatok hajlamosak az acidózisra ebben az időszakban. Előnyösebb az energiaellátás támogatására a zsírkoncentráció emelése 5–7%-ig, illetve glükoneogenetikus anyagok etetése. A nyersfehérjeszintet a laktáció elején célszerű 17% közelébe beállítani, a védettfehérje-arányt pedig emelni a fehérje 40%-ig.

Nagyon fontos a nagy mennyiségű vizelettel és az izzadás által távozó makroelemek pótlása és a bevitel megemelése: a kálium esetén 1,4–1,9%-ra, a nátrium esetében 0,4–0,6%-ra, a magnézium szintjét célszerű a káliummal együtt 0,3–0,4% szintre emelni. Ugyanakkor a klorid mennyisége csökkentendő.

A kiegészítők sorában meg kell említeni az élőélesztőt, a nagyobb mennyiségű szódabikarbóna és a by-pass niacin alkalmazásának előnyös hatását.

A magyar tejtermelés genetikai háttere világszínvonalú, a termelési eredmények tekintetében jelentősen megelőztük a szomszédos országokat. Az elmúlt években a telepek technológiai színvonala is sokat javult. A koncentrált, nagy állatlétszámú telepeken magas színvonalú szakmai munka mellett a következő évek az ágazat számára akár sikertörténetet is hordozhatnak.

Fentiek megvalósítása nemcsak a tejkvóta-kivezetés miatt, hanem a jövedelmező termelés megvalósítása miatt is elengedhetetlen feladatunk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai