Növekedés vagy túltermelés a világon?

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: A Poultry Int. 54:4. 14–22.p. alapján Kállay Béla, 2015/04/28

Az alacsony gabonaáraknak köszönhetően 2015-re továbbra is kedvező előrejelzésekkel találkozunk. Vajon ebben a helyzetben idén túltermeléssel kell-e számolnunk? Hogyan differenciálódhat a világpiac?

A Poultry International magazinban megjelent ezzel kapcsolatos cikk szerzői: Gary Thornton és Mark Clements szerint a termelőknek most arra kellene választ adniuk, hogy ebben a kedvezőnek látszó ökonómiai környezetben:

• egy túlságosan optimista termelésnövelés vajon lerombolja-e a jelenleg kedvező állapotot?
• egy jelentősebb profitcsökkenés esetére felkészültek-e a baromfitermelő vállalatok tőketartalékkal és megfelelő üzleti stratégiával?

A szerzők e témában Gordon Butland konzultáns közgazdásszal a világ egészére és egyes régióira, országaira kiterjedő interjút készítettek, melynek a szakértő válaszai alapján a következő fontos részleteket emeljük ki.

Az ördög a részletekben van

Butland mindjárt arra int, hogy a baromfitermelők ne érezzék magukat „cukrozott” környezetben a most jó ökonómiai helyzetben, különösen ügyeljenek a döntéseikre. Az előrejelzések ugyanis komplex módon jelennek meg a világban, és ha eljutunk az egyes termelő társaságokig vagy a világpiac valamelyik részéhez, akkor a globális gondolkodás akár félrevezető is lehet. Egyes társaságoknál a termelési szándékokban bizonyos agresszivitás is tapasztalható. Ezek a nézetek nagyjából megfelelnek a legtöbb elemző szakember nézeteinek, annyiban mindenesetre, hogy a világ legtöbb táján a baromfi iránti kereslet lendületet vett, és a gabonaárak általában alacsonyak. Ugyanakkor azt is meg kell vizsgálniuk, hogy ezen belül mikor, hol és milyen konkrét kockázatoknak vannak kitéve.

2015. évre Butland a termelés előrejelzését régiók szerint a következőkben foglalja össze:

• Az USA baromfitermelői azt fogják tapasztalni, hogy a tevékenységük profitképes, mivel a gabonaárak továbbra is alacsonyak lesznek, ez nyereséget hoz, a baromfi iránti kereslet erős lesz a lakosság növekvő jövedelmi viszonyai miatt, ami lényegében az üzemanyagárak esésének köszönhető.
• A brazil baromfitermelők ugyancsak nyereséges termelést fognak elérni, de ezt beárnyékolja a túltermelés lehetősége, ami alacsony exportárakat fog eredményezni.
• Az európai baromfitermelők hasznot fognak húzni az alacsony gabona- és üzemanyagárakból 2015-ben, az önellátási fok Európában növekedni fog (természetesen a maga szintjén – a szerk.) – ez a régió lehet a legkedvezőbb helyzetben.
• Az ázsiai baromfitermelőkre idén nehéz év vár, elsősorban a túltermelés veszélye és az AI (madárinfluenza) megjelenése miatt; ezek a termelők most versenyhátrányban vannak, mert Ázsiában a gabonaárak is magasak.
• A baromfitermelés helyzete a világon általában jó, de nem úgy a világ összes területén. Ezért a termelők részéről sem helyes, ha a teljes világ globális helyzetéből indulnak ki. Figyelembe kell venniük a lokális és a vállalatspecifikus faktorokat is. Itt három kérdés adódik:
• Hol van a piacomnak növekedési lehetősége most és a jövőben?
• Ha az én piacom nem növekszik, hogy tudok üzletet teremteni a versenytársaimtól esetleg távolabb?
• Hogyan válhat az én vállalatom alacsony költségekkel működő piaci szereplővé?

Struktúrális fordulat szükséges

Brazíliában és az USA-ban a baromfitermelő cégek közel kell, hogy kerüljenek a fogyasztói piacokhoz, ezt jól mutatja a Tyson Foods (USA) és a Brasil Foods esete.

Butland úgy látja, hogy a baromfitermelő vállalatoknak el kell mozdulniuk az ellátási lánc irányába, élelmiszer-ipari vállalattá kell fejleszteni cégeiket, vagyis többé nem lehetnek csupán elsődleges feldolgozói a baromfinak. Az élelmiszer-feldolgozás és -kereskedelem jövedelemtermelésben messze ezek fölött áll.

Jó példa erre a Tyson Foods, amely 2014-ben felvásárolta a Hillshire Brands élelmiszer-ipari céget, így ugrott át a márkázott élelmiszert előállító vállalatok sorába. Ezért ez a cég már nem az, ami volt, mert sokkal szelektívebb módon bánik a tőkebefektetéseivel, és mivel azokhoz közelebb áll, a fogyasztók természetével is számolni tud. Az akvizíció a Tyson egész dinamizmusát megváltoztatta.

A Brasil Foods a másik példa arra, hogy felállított és megvalósított egy üzleti stratégiát azzal, hogy élelmiszer-ipari vállalattá vált. A pozitív változás nagyban köszönhető annak, hogy racionalizálta leányvállalatainak számát és sokkal szelektívebbé vált a fogyasztói piac kiszolgálása terén. Mi több, a Brasil Foods kiaknázza azt a nemzetközi lábnyomot, amit Brazília már régen fémjelez a csirkehús-előállításban, hogy az élőállat-előállítás (gabona- és szójaárak, energiabarát klíma stb.) a nyers húst tovább küldi a feldolgozóüzemeihez, oda, ahol a tevékenységet a munkaerőhöz és a fogyasztóhoz közel lehetett telepíteni.

Keményebb lesz a verseny

Ide kapcsolható még a túltermelés veszélyének felvillantása azokban az országokban, ahol az ellátás miatt bővíteni szükséges, de a nem nyereséges termelés és a – elsősorban az árak miatt – nem megfelelő piaci viszonyok ezt eredményezik. Brazília most már ide is sorolható. Itt a Brasil Foods és a JBS többmint 50%-át fedi le a termelésnek és 70%-át az exportnak. Más szövetkezetek mindössze 10–15%-át teszik ki ezeknek. Butland ezeknek a termelőknek a cégeit sérülékenynek nevezi nyereségük elmaradása miatt éppen a most következő hónapokban. Megfigyelte, hogy a kisebb, független termelő cégek versenyhátrányban vannak a nagyobbakkal szemben, amelyek megfelelő tőketartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi tevékenységekbe és piacokba. A szakértő szerint a brazil baromfiipar saját magát hajtja bele a termelés növelésbe – hiszen hosszú évek során ehhez volt szokva –, ami most a túltermeléshez vezet. Lehetségesnek tartja a kisebb termelőknek a nagy vállalatok által történő kisajátítását, amelyek képesek a bekebelezett vagy beintegrált egységek finanszírozására képesek. Így történhet meg, hogy mivel ezek a kis egységek nem esnek ki, mert nem a termelés beszüntetéséről van szó, hanem létrejön egy valószínűleg összességében szignifikánsan nagyobb új termelő kapacitás. Azért nagyobb, mert néhány vállalat túl optimista és még rátesz a kapacitásra az eddigi évek dinamizmusát látva, a rizikófaktorokat viszont nem.

A túltermelési helyzet a hazai fogyasztás oldaláról is előáll, mert a makrogazdasági mutatók erősen romlanak. Amíg ugyanis az USA-ban a hazai kereslet az alacsony üzemanyagárak miatt növekedhet, addig ez nem így igaz Brazíliában, ahol a GDP 2015-ben csupán 1%-kal nő, az üzemanyagárak inkább emelkednek, de ezen kívül más életszükségleti cikkek és költségek is drágulnak, ami akadályát jelenti a baromfivásárlás növekedésének. Így a belföldi kereslet és az ezzel szemben álló termelésnövelési szándék között éles ellentmondás áll fenn.

Differenciálódó versenyképesség

A világ baromfitermelésében a versenyképességet differenciáló faktorok a következők: a vállalatok egyedi nagysága, a geográfiai helyzet, a takarmányhoz és a munkaerőhöz való hozzájutás lehetősége – ez a piaci stratégiákat is szignifikánsan differenciálhatja.

A földrajzi elhelyezkedés nemcsak országok között, hanem országokon belül is okozhat különbségeket, erre példa Brazília, ahol például Parana tartományban a legalacsonyabbak a csirketermelés költségei, míg a szomszédos Santa Catarina tartományban sokkal magasabbak. Ugyanez a különbség Brazília és Thaiföld között kétszeres a takarmányköltség tekintetében Brazília javára. Azt is figyelembe kell venni, hogy van, ahol az alacsony gabonaárak mellett annak szállítási költségei a magasak, de ugyanez a probléma adódik az egyes valuták árfolyamváltozásaiból is.

Az elemző szakember megemlíti még a munkaerő tényleges hiányát vagy igen magas költségét, ami miatt egyes országokban elengedhetetlen az automatizálás bevezetése, ami egyrészt hosszú távú, másrészt igen drága beruházás. Viszont az olcsó munkaerő egy ideig még komoly versenyelőnyt jelent.

A versenyképesség témaköréhez tartozik még a vállalatok egyes operatív egységeinek fejlesztése, ilyen például a keltető saját integrációban történő fejlesztése vagy a feldolgozás ipari technológiájának korszerűsítése. A vállalatok vezetői tudatában vannak a hatékonyság növelésének ilyen módjával, amihez persze megfelelő anyagi források szükségesek.

Gordon Butland a fent felvetett és részben megvitatott, többé-kevésbé súlyos várható nehézségek és bizonytalanságok mellett is azoknál erősebbeknek tartja a lehetőségeket és az előnyöket, szerinte a versenyképesség fokozható és fenntartható, ezért a baromfiipart a világ legtöbb régiójában és országában a más állati terméket előállító szektorok közül legalkalmasabbnak tartja arra, hogy várható nehézségeket átvészelve a világ vezető élelmiszer-termelő és -ellátó ágazata legyen.

A baromfiipar a világ vezető élelmiszer-termelő és -ellátó ágazata lehet

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai