A selyemmályva elleni védekezés

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2015/04/28

Tudományos neve: Abutilon theophrasti Medic.Társ-(synonim) nevei: A. avicennae GAERTN, Sida abutilon I. Leggyakrabban használt magyar neve a selyemmályva, de közismert a szépasszonytenyere név is, amely a növény minden részének bársonyos, molyhos szőrözöttségére utal, emiatt kellemes tapintású. Régebbi magyar nevei még: bársonymályva, díszmályva, sárgamályva, sárda, selyemsárda.

Rendszertana

A selyemmályva (Abutilon theophrasti MEDIC.) a Dilleniidae alosztályba a Malvales rendbe, a mályvafélék (Malvaceae) családjába, a Hibisceae tribuszba (nemzetségcsoport), az Abutilinae altribuszba és az Abutilon nemzetségbe tartozik.

A Malvaceae család a mályvafélék rendjének (Malvales) legfejlettebb családja, amely mintegy 1500 fás és lágyszárú fajt tartalmaz. Jellemzőjük, hogy porzóleveleik hosszában hasítottak és csak 1 portokot hordanak. Virágaik hímnősek, öttagúak és gyakorta viselnek egy külső csészét (lásd: varjúmák – Hibiskus trionum), amely fellevél eredetű.

Az Abutilon mintegy 80 faja a trópusokban és a szubtrópusokon található. Egyes fajai a trópusokon kozmopolita gyomnövényként is előfordulnak, de gyógy- és rostnövényként is felhasználhatók.

Ilyenek: A. indicum, A. asiaticum, A. crispum és címadó növényünk az A. theophrasti is. (Az A. striatum Dicks. Közép-Amerikából származó, hazánkban is ismert dísznövény, keverékfaja az A. hybridum).

Származása

A faj őshazája valószínűleg Kína. Kínában és Tibetben gyógy- és rostnövényként termesztették, onnan terjedt el a Balkánon át Észak-Afrikába. Innen kerülhetett át Anglián keresztül Észak-Amerikába és Ausztráliába. A köztermesztésből a gazdasági szempontból jelentősebb növények (pl. kender ) kiszorították. Ma már elterjedt DK-Európában, Közép- és Nyugat-Európában. Németországban már a 16. században termesztették. Ausztriába nemrég Magyarországról kerülhetett be, ahol az Althaea officinalis-szal együtt lépett fel. Korábban a Szovjetunió egyes területein szintén termesztett rostnövény volt.

Terjedését nagy maghozama segíti. Tulajdonképpen az ellene használt herbicidekkel szemben érzékeny, de a tartamhatás nélküli készítmények használata után – egy-egy csapadékot követően – a talajban lévő, kemény héjú magvaiból folyamatosan újabbak kezdenek csírázni. Így egy vegetáció alatt másod- és harmadkelésre lehet számítani.

Alaktana

A selyemmályva magja aszimmetrikusan vese alakú, de lehet szív alakú is. Oldalról lapított, 3,0–3,5 mm hosszú, 2,2–2,6 mm széles, sötét barnásszürke, apró, fénylő, többágú szőröktől szórtan szőrös. Ezermagtömege: 4,8–10,0 g. Csíranövényének sziklevelei kerekek, ép szélűek. A primer és szekunder lomblevél szív alakú, széle csipkézett.

A selyemmályva egyéves, karógyökerű, felálló hengeres szárú, 60–200 cm magas. Levelei nagyok, szíves-kerekded, vállból hirtelen kihegyezettek, a hárs levelére emlékeztetnek, csipkés szélűek. A virágok általában egyesével vagy ritkán kettesével, hármasával ülnek a levelek hónaljában. A virágkocsányok hosszúsága feleakkora, mint a levélnyél. A növény minden része bársonyosan molyhos.

A virág külső csésze nélküli. A csészelevelek széles tojásdadok, kihegyezettek, számuk 5.

A kb. 1 cm hosszú, sárga sziromlevelek száma szintén 5. A sziromlevelek mindig hosszabbak a csészeleveleknél.

A termés kb. 15 kétcsőrű, tompa, körkörösen álló részterméskéből összetett. A részterméskék 1,5 cm hosszúak, éretten feketések, 2 vagy több magvúak. A magvak száma egy toktermésben átlagosan 30–40 db. Egy növényen 20–100 db toktermés fejlődhet.

Biológiája

Egy növényfajnak a biológiai jellemzői rendkívül sokfélék. Ezek közül egy gyomnövény vagy gyomosító kultúrnövény esetében azokra vagyunk leginkább kíváncsiak, amelyek ismeretében szaporodásukat, kártételüket a lehető legnagyobb mértékben megakadályozhatjuk. Ilyen tulajdonságok: a gyom szaporodási (reproduktív) stratégiája, amely a kritikus helyzetek túlélésére, a reprodukció biztosítására szolgál és a gyomnövény versengése (kompetíció) a kultúrnövénnyel az ökológiai faktorokért.

A selyemmályva átlagos termés-, illetve magprodukciójáról az előzőekben már szóltunk. A reproduktív stratégiák számos példája ismeretes. Ennek fogható fel a késleltetett csírázás is, amit a selyemmályva esetében magvainak keményhéjúsága biztosít.

A magvak héja a vizet nem ereszti át, ezért azok hosszú ideig, akár több évig is „elfekszenek” a talajban anélkül, hogy kicsíráznának. Ha viszont a keményhéjú magvak héja atalajtényezők hatására vízáteresztővé válik, már kicsíráznak. Így az időben elhúzódó csírázás biztosítja a faj állandó jelenlétét a fertőzött területen.

A tökéletesen beérett, fekete színű selyemmályva magvak gyakorlatilag mind keményhéjúak. Természetes magszóródás esetén ezek kerülnek a talaj felszínére, illetve talajművelés során a talaj mélyebb rétegeibe. (Gépi betakarítás esetén fizikai hatásokra – ütés-impakció – egy bizonyos százalékuk csírázóképessé válik.)

A keményhéjúság feloldódása esetén minden egyes csapadék után újabb és újabb magvak képesek kicsírázni, majd kifejlődve gyomosítanak az újabb vetésű kultúrákban.

A selyemmályva kevésbé érett (zöld, sárgás, sárgásbarna, barna színű) magvai csak kisebb százalékban keményhéjúak. Ezeknél ugyanis a köldök (hilum) és csírakapu (mikropile) sejtjei még nem záródnak teljesen, és a víz bejuthat a csírázáshoz.

A selyemmályva magvainak optimális csírázási hőmérséklete 20–25 ºC. Csíranövényei szántóföldön május hónapban kezdenek megjelenni. A magvak érése az első fagyok megjelenéséig tart. Életformája tehát T4 -es.

Az A. theophrasti tág térállásban, kielégítő tápanyag-ellátottság mellett 150–180 cm magasságra növekszik és egész hosszában gazdag elágazódású. Állománysűrűségének növekedésével vagy a vele versengő kultúrnövény jelenlétében elágazásainak száma és asszimiláló levélfelülete arányosan csökken. A fényért folyó versengésben a hosszanti növekedésre több energiát fordít. Így (pl. kukoricában) akár a 2,5–3,0 m magasságot is elérheti.

Az USA-ban a szójavetésben károsító selyemmályva egyedei elágazásainak számát és az elágazások elosztását vizsgálták. Elágazásainak száma 70%-kal csökkent, amint a populáción belüli aránya 12,5%-ról 100%-ra emelkedett. A selyemmályva mindazon kultúrnövényeknek jelentős versenytársa, amelyek teret engednek kezdeti fejlődésének. Ilyenek általában a kapás kultúrák. Ott, ahol a talaj tápanyagmennyisége a limitált, szintén a selyemmályva van előnyben, mert a fokozódó tápanyaghiánnyal párhuzamosan növekszik gyökérzetének részesedése az összes szerves anyagból.

A versengő kultúrnövények, ahogy befolyással vannak a selyemmályva vegetatív részeinek alakulására, úgy hatással vannak a reproduktív szervekre is. A kapásnövények közül – keszthelyi kísérletek szerint – a napraforgó csökkenti legnagyobb mértékben a selyemmályva termés- és magprodukcióját és késlelteti generatív fejlődését is.

Kártétele

A selyemmályva termésprodukciót csökkentő hatásának mértéke számtalan tényező függvénye. Külön-külön az egyes tényezők hatását kiszűrni szinte lehetetlen. A kártétel nagyságát leggyakrabban a selyemmályva borításának vagy egységnyi területre jutó száraztömegének nagyságához viszonyítják.

A Keszthelyi Agráregyetem Herbológiai Tanszé­ké­nek vizsgálata szerint az azonos gyommagmennyiséggel elvetett szója- és kukoricavetésben a selyemmályva 70,8%-kal, illetve 31,6%-kal csökkentette a termést a gyommentes (selyemmályvával nem fertőzött) állományokhoz képest. A különbség abból adódik, hogy a selyemmályva a fényért való küzdelem során a kukoricában több energiát kénytelen felhasználni arra, hogy leveleivel az állomány fölé tudjon emelkedni.

A PATE Mosonmagyaróvári Mezőgazdaság-tudományi Karának Növénytani Tanszéke azt vizsgálta, hogy a selyemmályva száraztömege milyen terméskiesést okozott kukorica-, cukorrépa- és szójavetésekben a gyommentes parcellák terméséhez viszonyítva. Kukoricában az Abutilonnal fertőzött parcellák átlagtermése csak 27%-a volt a gyommentes parcellák átlagtermésének. Ezt négyzetméterenként 0,8 kg selyemmályva száraztömeg okozta. Szójavetésben 42%-os terméskiesést 0,256 kg/m2 selyemmályva száraztömeg okozott, cukorrépánál pedig 35%-ot 0,168 kg/m2 száraztömeg.

Számos kísérlet bizonyította azt, hogy az Abutilon theophrasti allelopatikus hatással rendelkező gyomnövény. Keszthelyi kísérletek szerint a selyemmályva elhalt levélmaradványai a szója fejlődését erőteljesen gátolták, míg az élő, friss levélből készült öntözőoldat a fejlődésre serkentő hatásúnak bizonyult a szója, a kukorica és a napraforgó esetében.

Megállapítást nyert az is, hogy a selyemmályva allelopatikus hatása sok tényező függvénye. Több laboratóriumi vizsgálati eredményt a szántóföldi próba nem igazolt. Szójavetésben a selyemmályva a szójára nem fejt ki allelopatikus hatást, amit azzal igazoltak, hogy a selyemmályva természetes árnyékolása és az azonos mértékű mesterséges beárnyékolás, a szójában egyforma terméscsökkenést okozott.

Védekezés

A selyemmályva elleni védekezést komplex módon, alaposan – több évre – kell megtervezni és végrehajtani. A tervezésnél figyelembe kell venni mindenek előtt az allelopátiát, a keményhéjúságot, valamint a növény herbicidérzékenységét, mint a gyom legfontosabb tulajdonságait.

A fertőzött területeken a védekezési tervet, mint gyomszabályozási programot kell értelmezni és több év alatt kell megvalósítani, mert a kémiai védekezés bár szükségszerű, de nem elégséges.

A gyommentesítési programban három szempontot kell érvényesíteni:

• talajművelés,
• vetésváltás,
• herbicidhasználat.

Általános szabály, hogy minél nagyobb a mag mérete, annál mélyebbről képes kicsírázni.

A selyemmályva magbiológiáját vizsgálva megállapították, hogy a növény magjai 5–10 cm-es mélységből minden nehézség nélkül kicsíráznak és felszínre törnek.

Figyelemmel erre, valamint egyéb csírázásdinamikai és magbiológiai összefüggésekre, mint pl. a keményhéjúság, a selyemmályvával fertőzött területeken szorgalmazni kell a viszonylag kora őszi szántást, legalább középmélyen.

Ezzel két feladatot is megoldunk:

• egyrészt a gyommagokat olyan mélyre forgatjuk, ahonnan azok nem képesek csírázásnak indulni;
• másrészt a növényi maradványokat a vetési mélység alá szántjuk
• Így lényegében kisebb allelopatikus hatással kell számolnunk a következő évben.

A szántások elmunkálásának szintén haszna lehet, mert a talajfelszínen, illetve a talajban sekélyen elfekvő gyommagokat csírázásra késztetjük, és a késő ősszel kelő gyomövénykék a hideg idő beálltával elpusztulnak.

A talajművelési módszer megválasztásának lényege tehát abban rejlik, hogy ezzel a populáció nem keményhéjú egyedei ellen közvetlenül, míg a keményhéjúak ellen közvetve védekezhetünk.

A módszer nem költségigényes, hasznosságát alátámasztották azok a kísérletek is, amelyek szerint az augusztus-szeptember hónapokban gyűjtött magvak októberben 30%-ban kicsíráztak.

A talajművelés fontosságát külföldi vizsgálatok is igazolták. Ezekben azt tapasztalták, hogy három év alatt a művelt területeken a selyemmályva életképessége 9%-ra, a nem művelt területeken pedig csak 27%-ra csökkent.

A vetésváltás szerepe és jelentősége rendkívül fontos. A növények helyes sorrendjével a számos ismert szakmai megfontolás mellett csökken a gyomnövény rezisztenciájának a lehetősége is.

Az Abutilon theophrasti ellen kidolgozott gyommentesítési program szempontjából a vetési sorrendet speciálisan kell kialakítani. A jelenlegi körülményeket figyelembe véve szántóföldjeinken elsősorban a kalászos vetésváltás jelenthet előrehaladást. Számos vizsgálat bebizonyította, hogy a gabonanövények – rozs, búza, árpa és zab – növénymaradványai gátlóan hatnak az egyéb növények életfunkcióira. Ezen kultúrák vetése esetén olyan allelokemikáliák jutnak a talajba, amelyek blokkolják, sokszor meg is akadályozzák egyes gyomnövények, így az Abutilon theophrasti csírázását is.

Vegyszeres védelem

A herbicidek használatánál, amelyek a selyemmályva irtásában nélkülözhetetlenek, figyelemmel kell lennünk a gyomnövény herbicid­érzékenységére. A selyemmályva fiatal korban számos gyomirtó szerre fokozottan érzékeny. Később, különösen virágzás után az ellenálló képessége fokozódik és a gyomirtó szer adag növelésével sem érhető el kellő eredmény. A védekezés sikerét nagyban hátráltatja a korábban részletesen tárgyalt, elhúzódó gyomkelés is. A selyemmályva elsősorban a kapásokban szaporodhat fel olyan mértékben, amely ellene a vegyszeres védekezést indokolttá teheti.

Gyakorlati tapasztalat, hogy az alapkezelések általános időjárási feltételek mellett mérsékelt eredményt nyújtanak a gyom ellen. Ennek következtében az alapkezeléseket legtöbbször állománykezelés formájában ki kell egészíteni.

Kukoricában a selyemmályva ellen hatékony gyomir­tó­szerek közül elsőként a 2,4 D hatóanyagúakat célszerű kiemelni. Közös jellemzőjük, hogy kiválóan irtják az Abutilon theophrasti fiatal és szárba indult egyedeit is. Szelektivitásuk azonban kizárólag a kukorica 6 leveles állapotáig megfelelő, azt követően fokozódik az ismert fitotoxikus hatásuk. A meleg, párás idő elősegíti hatásukat, ilyen feltételek mellett gyorsan transzlokálódnak a gyomnövényekben. Magas hőmérsékleten azonban kerülni kell felhasználásukat.

A dikamba hatóanyagú készítmények szintén jól irtják a selyemmályvát, a kukorica 3–6 leveles fejlettségénél célszerű kipermetezni.

Állománykezelés formájában a következő hatóanyagok és kom­bi­nációik hatékonyan alkalmazhatók a selyemmályva ellen: proszulfuron, proszulfuron+dikamba, top­ra­mezon, topramezon+dikamba, mezo­trion, mezo­trion+niko­szul­fu­ron, mezo­trion+terbu­tila­zin, tem­bo­trion+izo­xa­di­fen-etil, izoxa­flutol+ciproszulfamid, izo­xa­flutol+tien­karbazon-metil+ciproszulfamid, bro­mo­xinil+buti­rát, bro­moxinil+ter­bu­ti­la­zin, flora­szu­lam+mezo­trion, foram­szul­furon+izoxadifen-etil+jodo­szul­fu­ron-metil-Na, foram­szulfuron+tien­karba­zon-metil+ciproszulfamid.

Cukorrépából a selyemmályva nagyon nehezen irtható. E kultúrában is elmondhatjuk, hogy a ppi, illetve pree kezelések nem adnak megfelelő hatást, így mindenképpen az állománykezeléseket kell előnyben részesíteni. A sikeres védekezést nehezíti, hogy a répa hosszú ideig, lassan fejlődő, árnyékoló hatást nem adó növény, így a kelő gyomnövények sokkal nagyobb konkurenciát jelentenek számára.

Azokon a területeken, ahol nagy számban fordul elő selyemmályva, a cukorrépa tenyészidőszaka folyamán 3 posztemergens kezelésre is szükség lehet, a következő hatóanyagok és kombinációik alkalmazásával (kloridazon, kloridazon+quinmerak, trifluszulfuron-metil).

A trifluszulforon-metil (Safari) a DuPont speciáli­san cukorrépában selyemmályva ellen kifejlesztett gyomirtószere.

Napraforgóban a preemergensen alkalmazható készítmények közül az oxifluorfen, flurokloridon, flumioxazin, pendimetalin hatóanyagú készítmények gyenge fertőzés esetén viszonylag jó hatékonysággal alkalmazhatók. A flumioxazin hatóanyag állományban is alkalmazható a napraforgó 2–4 leveles állapota után.

Az újabb fejlesztések eredményeként IMI napraforgóban az imazamox hatóanyag (Pulsar 40 SL, Listego) SUMO napraforgóban a tribenuron-metil hatóanyag (Express 50 SX) állományban eredményesen alkalmazhatók a selyemmályva ellen.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai