GMO: egy vita újraindul

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: V.T., 2015/04/28

Az új rendszer különösen nagy hatással lehet a magyar szabályozásra is. A GMO-k uniós engedélyezési szabályai tavaly tavasszal kerültek ismét reflektorfénybe. Egy-egy GMO-ról ugyanis két bizottságnak és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) kell döntenie. Ha az EFSA támogatja és egyik bizottság sem ellenzi, akkor az Európai Bizottság köteles kiadni a termesztési engedélyt, amely az egész Európai Unióra érvényes. Ez alól csak az úgynevezett védzáradék alkalmazásával bújhat ki minden tagállam, amelyet eredetileg nem erre a célra találtak ki, és amelynek nagyon szigorú feltételei vannak.

A tagállamok kormányainak képviselőiből álló tanács csak akkor tudja megakadályozni az engedély kiadását, ha az uniós tagok minősített többsége határozottan ellene szavaz. Tavaly tavasszal egy GMO-kukorica esetében nem volt meg ugyan a súlyozott, minősített többség, de szám szerint a tagországok döntő hányada ellenezte az engedély kiadását. Ez mozdította ki a patthelyzetből a most elfogadott jogszabály tervezetét.

Az új jogszabály az engedélyezési eljárást nem változtatja meg, de minden tagállamnak lehetőséget ad arra, hogy betilthassák GMO-k termesztését saját területükön. Hivatkozhatnak például környezetvédelmi szempontokra, várostervezési igényekre, társadalmi és gazdasági hatásokra, más termékek szennyezésére vagy agrárpolitikai célokra. A tagállamok egyes konkrét növényfajtákat vagy egyes tulajdonságot hordozó növényeket is betilthatnak.

Kétségek

A módosítással bevezetett új szabályozás ebben a megközelítésben tehát a tagállamok mozgásterét megnöveli a GMO-mentesség fenntartásával kapcsolatban. Van azonban néhány olyan körülmény, amely közép- és hosszútávon kétségessé teszi, hogy a GMO-mentességet fenntartani kívánó tagállamok valóban képesek lesznek-e teljes mértékben élni a jogszabály adta lehetőségekkel.

Egyrészt a módosítás egyik nagyon fontos hatása az elmúlt hónapokban a reform kommunikációjából, valamint a szabályozással összefüggő vitákból – érthető módon – teljességgel kimaradt. Arról van ugyanis szó, hogy az új szabályozás a korábbi engedélyezési eljárás politikai patthelyzetét megoldotta, ennek következményeként a biotechnológia szerepének növelésében érdekelt tagállamokat a jövőben már semmi sem fogja akadályozni abban, hogy az uniós szintű engedélyeztetés után újabb és újabb szervezetet engedjenek be a köztermesztésbe. Vagyis a módosítás üzenete nemcsak a kivételek lehetőségének kiterjesztésében ragadható meg, hanem abban is, hogy az új szabályozás voltaképpen zöld utat ad és elhárít minden nehézséget az uniós szintű engedélyeztetési eljárások elől, minthogy a korlátozásban érdekelt tagállamok már nem fogják akadályozni az uniós szintű engedélyezést. Ezek alapján egy jelentősebb engedélyeztetési „hullám” valószínűsíthető, és ennek következtében az újabb, köztermesztésbe bevont genetikailag módosított vetőmagtípusok számának növekedésével együtt fokozatosan ki fog terjedni a GMO-növények termelésébe bevont területek aránya. Ebben a tekintetben érdemes felidézni, hogy az Unióban engedélyezett egyetlen takarmánykukorica-típussal szemben példának okáért az Egyesült Államokban hány rendelkezik engedéllyel. Ez semmiképpen nem jó üzenet azoknak a fogyasztóknak, akik továbbra is szeretnék a hagyományos vagy organikus gazdálkodásból származó termékeket előnyben részesíteni és távol tartani magukat a biotechnológia mezőgazdasági vívmányaitól. Az új szabályozás eredményeként jelentős változások érhetik el az Európai Unió mezőgazdaságát, amelynek környezeti, társadalmi és gazdasági hatásai egyelőre kiszámíthatatlanok.

Költségnövekedés

Kérdéses az is, hogy az uniós szinten valószínűsíthetően kibővülő és növekvő jelentőségű GMO-mezőgazdaság egyre nagyobb nyomása mellett – még ha a módosítás ezt a célt is szolgálja – mennyire lesz reálisan lehetősége a „másként gondolkozó” tagállamoknak a GMO-mentesség fenntartására. Az együtt termesztés szabályai és módszerei is viták kereszttűzében állnak, de ha még el is fogadjuk, hogy az együtt termesztési elvek valóban alkalmasak arra, hogy ténylegesen elválasszák egymástól a géntechnológiai alapú termesztést a hagyományos és organikus mezőgazdaságtól, kellőképpen izolálják egymástól az egyes rendszereket, megakadályozva a véletlen szennyezést, átporzást, abban az esetben is számos hátránnyal kell számolni azon államok gazdáinak, akik ki akarják zárni a GMO vetőmagokat a termelésből.

Egyrészt önmagában is költségnövekedést eredményezhet a hagyományos és organikus termesztés egy olyan mezőgazdasági rendszerben, ahol a koegzisztencia védelmi szabályait is biztosítani kell annak érdekében, hogy a GMO-alapú termelésből ne kerüljön át szennyezés a másik rendszerbe. Emellett feltételezhető, hogy a GMO-mentességet fenntartó tagállamnak közigazgatási-adminisztratív költségnövekedéssel is kell számolnia abban az esetben, ha olyan hatékony hatósági ellenőrzési rendszert kíván működtetni, amely a lehető legminimálisabbra szorítja annak az esélyét, hogy más tagállamból, vagy akár importból ne kerüljön be GMO-val szennyezett vetőmag. Ebben a tekintetben már van magyarországi tapasztalat is 2011-ből. Akkor a rendkívüli ellenőrzéseknek köszönhetően derült fény arra, hogy GMO-val szennyezett kukorica-vetőmag került a hazai piacra, amit a gazdák több helyen már el is vetettek. Az ilyen és ehhez hasonló esetek megelőzése a jövőben tehát nemcsak nagyobb odafigyelést, hanem további adminisztratív erőforrásokat igényel majd. Elemzések a költségek emelkedése miatt a hagyományos és organikus eredetű mezőgazdasági termékek árának növekedéséről számolnak be, amelyek hatása a feldolgozó- és élelmiszeriparban is érezhető.

Kereskedelmi jog

Legvégül, talán a leglényegesebb bizonytalanságot jelentő kérdés az idén hatályba lépő új szabályozás összeegyeztethetősége a nemzetközi kereskedelmi joggal. Az elmúlt 15 évben az Európai Unió GMO-szabályozása a Kereskedelemi Világszervezet előtt is erős nyomás alá került. Az Egyesült Államok 2003-ban kezdeményezett vitarendezést az Európai Unióval szemben (DS291 – European Communities — Measures Affecting the Approval and Marketing of Biotech Products), melynek eredményeként a panel 2006-ban megállapította, hogy az EU GMO-szabályozási rendszere nincs összhangban a WTO-normákkal. A döntés különösen fontos elvi megállapítása, hogy a GMO-termékek forgalmazását érintő korlátozás bevezetése egészségvédelmi céllal csak kizárólag független szakértői testület által tudományos bizonyítékra alapított kockázatelemzés alapján történhet. Ezzel a panel egyértelműen elutasította az Európai Bizottság érvelését, amely szerint az uniós GMO-szabályozás alapját, valamint az egyes tagállamok által bevezetett korlátozásokat az elővigyázatosság elve igazolja. A WTO vitarendezési gyakorlata ebben a tekintetben a mai napig nem változott, így nem szükséges nagy képzelőerő annak modellezéséhez, hogy egy esetlegesen megindított újabb eljárásban a mostani reformmal bevezetett általános kivételek összeegyeztethetőségét miként ítélné meg a WTO Vitarendezési Testülete.

Mindezek alapján a hamarosan hatályba lépő GMO-engedélyezési rendszer ugyan a GMO-mentesség kapcsán a tagállamok mozgásterét növeli, nemzeti szintre helyezve az erről szóló döntés elfogadását. Uniós szinten azonban a biotechnológia mezőgazdasági alkalmazásának elterjedését segítheti elő, és emiatt a hagyományos és organikus gazdálkodást kizárólagosan fenntartani szándékozó tagállamoknak, így Magyarországnak növekvő költségekkel és azzal a kérdéssel kell szembenézniük, hogy képesek-e izolált „szigetként” fennmaradni a GMO-t választó államok tengerében. Emellett talán a legrosszabb üzenet, hogy az új szabályozás jövőjét könnyen megpecsételheti majd egy WTO vitarendezési eljárás, mert az előző feltevések szerint az új GMO-mentesítési rendszer a WTO-normákkal nehezen egyeztethető össze.

Törvények és szövegek

Magyarország 2011-ben elfogadott Alaptörvénye XX. cikkében ez szerepel: „(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.”
Miután az uniós GMO-szabályozás a további engedélyezés irányában változott, a magyar GMO-mentességet alkotmányos szintű szabályozással aligha lehet egyszerűen megőrizni – állítja Korom Ágoston európai jogász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Az Európai Bíróság állandó gyakorlatából ugyanis az következik, hogy a nemzeti bíróságoknak a közösségi joggal ellentétes belső jogszabályok alkalmazásától akkor is el kell tekinteniük, ha azok az alaptörvényben szerepelnek.
Ágazati szakértők felhívják a figyelmet arra is, hogy a GMO-kat a hazai piacról teljes mértékben azért sem lehetne kizárni, mert számos importált élelmiszer-ipari termék tartalmaz ilyen komponenseket. Sőt, az Unióba érkező szójadara-szállítmányok 80–90 százalékban olyan GMO-növényekből készülnek, amelyek uniós forgalmazását Brüsszel jóváhagyta. Ráadásul az Unió szabályozó testülete (Regulatory Committee) azt is megszavazta, hogy azok az importtakarmányok is az EU területére léphessenek, amelyek legfeljebb 0,1 százalékban nem engedélyezett GMO-kat tartalmaznak. Az EU-ban engedélyezett GMO-k mennyisége pedig 0,9 százalék lehet a takarmányokban és az élelmiszerekben, és továbbra is napirenden szerepelnek azok az elképzelések is, amelyek szerint e körben 0,1 százalékos maximális határértéket kellene életbe léptetni a vetőmagokra is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai