Sokat hűteni, még többet tárolni

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Agrárium-info, 2015/04/28

A tavalyi kertészeti szezonban a legsúlyosabb válsággal az almatermelőknek kellett szembenézniük. Az orosz kormány politikai okokból meghirdetett európai uniós importembargója miatt a hazai termés nagy része vevő nélkül maradt, de nem jártak sokkal jobban a szintén a keleti célterületekre szállító savanyúság- és egyéb konzervgyártók sem.

Az alma helyzete azonban afféle lázmérőként mutatta meg a hazai hűtő-tároló ágazat gyengeségeit. Az alma a magyar gyümölcstermesztés egyik legfontosabb ágazata, 2014-ben mintegy 27 600 hektáron 7500 termelő foglalkozott almatermesztéssel. Az tavalyi kedvező időjárásnak köszönhetően a tavalyi szezonra mintegy 780–800 ezer tonna rekordtermés volt várható, ami 150–200 ezer tonnával több az átlagosnál. Ez be is jött. Ám az időjárásnak köszönhetően egész Európában kedvező volt a termés, valamint jelentősek voltak a 2013-ból maradt készletek is. Ezt tetézte, hogy például Lengyelországban az orosz embargó miatt körülbelül 500 ezer tonna maradt a hűtőházakban.

Magyarországon hiába van 500 ezer tonna feldolgozására alkalmas feldolgozókapacitás és elvileg 250 ezer tonnás étkezési alma hűtőkapacitás, az európai és hazai rekordtermés miatt értékesítési problémák jelentkeztek. Egy átlagos évben Magyarországon a termés mintegy 70 százaléka kerül értékesítésre ipari almaként és 30 százalék étkezési almaként. Az idei kedvező termésnél ez az arány vélhetően megváltozik és valamivel több lesz az étkezési minőség, kb. 250 ezer tonna.

Az Európai Unió által biztosított eszközök jelen pillanatban alkalmatlanok a magyar termelők problémáinak kezelésére (mai napig a magyar termelők 35 ezer tonna termést vontak volna ki ezek révén a hagyományos értékesítési csatornákból és 1867 hektáron tervezték, hogy nem takarítanak be támogatásért cserébe).

Széthúzni az értékesítést

A helyzet ismeretében nyilvánvaló, hogy az ágazat gondjainak kezelése érdekében új utakat kell keresni az értékesítésben. Például az eddiginél lényegesen több figyelmet kell fordítani Magyarországon a gyümölcsök eladását segítő előkészítő folyamat megszervezésére – állította Füredi Gábor, a Hand Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója.

A témával másfél évtizede foglalkozó szakember a post harvestről – szüret utáni áruvá történő előkészítésről – mondta el véleményét annak kapcsán, hogy az idén rendkívüli almatermésre lehet számítani Magyarországon. Az orosz embargó miatt kialalult európai árubőség miatt Magyarország lépéshátrányba került azon más országokkal szemben, amelyek már korábban végrehajtották a termelési alapok megújítását, és profi módon fejlesztették az áruvá történő előkészítés folyamatát is.

Ez Magyarországon elmaradt. Így a nagy mennyiségű 2014. évi almatermést csak úgy lehetett volna sikeresebben értékesíteni, ha a szüretet követő, az értékesítést segítő folyamatot – például a válogatást, a tárolást, a csomagolást a jelenleginél magasabb színvonalon oldották volna meg a termelők és a kereskedők. Az alma ára ugyanis nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű az áru. Ezt pedig befolyásolja, hogy a szüretet követően a termést milyen módon készítik elő az eladásra, hogyan válogatják, hűtik és csomagolják, az megfelel-e az európai, a világpiacon elvárt követelményeknek. Amennyiben ugyanis a termelők és a nagykereskedők nem veszik figyelembe a piaci igényeket, úgy a magyar alma értékesítésének lehetőségét, versenyképességet rontják.

A Hand Kft. ügyvezetője emlékeztetett arra, hogy az elmúlt 20–25 évben például a magyar almatermesztés területén tevékenykedők általában nem oldották meg a minőségi post harvest alkalmazásának lehetőségeit. (Legfeljebb csak szigetszerűen és részleges megoldások születtek egy-egy probléma megoldására.) Ezért az idei nagy termés, ami mintegy 200–300 ezer tonnával haladja meg a szokásos 500–600 ezer tonnát, nemcsak az orosz embargó negatív hatásai miatt értékesíthető nehezen, hanem a korszerű áru-előkészítés hiánya miatt is.

Példaként említette: Magyarországon nemcsak korszerű hűtőházakból van kevés, hanem sok termelő még a tároláshoz szükséges műanyag tartályládákkal sem rendelkezik. Megjegyezte: a fából készült láda olcsóbb ugyan, de a gyümölcsöt kevésbé védi, a tárolás során pedig kevésbé terhelhető. Emellett ebből sincs elegendő. A tartályláda nagyobb védelmet nyújt a gyümölcsnek mind a raktározás, mind pedig a szállítás során, és a rakatban egyenkénti teherbírása mintegy 4 tonna.

Emellett azonban a magyar feldolgozóipari-kapacitás almából jó esetben is csak 450–500 ezer tonna évente. Az étkezési almát pedig az eladásig kizárólag hűtve lehet tárolni. De a korszerű – speciális zöldség-gyümölcs – hűtéstechnológiával tervezett, azokat alkalmazó hűtőházak száma is kevés az országban. Ahhoz pedig, hogy az étkezési almát eladható állapotban lehessen tárolni – magyar termelők esetében a becslések szerint –, mintegy 300–400 ezer darab tartályláda hiányzik az országban. A hiányzó mennyiséget évek alatt folyamatosan kell – vagy kellett volna korábban – beszerezni.

Füredi Gábor szerint az lehet a megoldás, hogy a teljes magyar zöldség-gyümölcs ágazat post harvest folyamatát, az ehhez szükséges technológiai folyamatokat nemzetközi szinten fejlesszék a termelők és a nagykereskedők a magyar zöldség-gyümölcs piaci versenyképességének javítása érdekében. Ehhez pedig elengedhetetlen a fejlesztések pályázati úton történő, helyes stratégiával tervezett támogatása.

Mögé áll a kormány

Erre rímel a kormányzat ágazattal kapcsolatos stratégiája is, amely „bázisszáma” szerint a magyar élelmiszeripar megújításának finanszírozására mintegy 300 milliárd forint uniós forrás áll rendelkezésre 2020-ig. Az élelmiszeripar fejlesztési stratégiájáról szóló jelentést a kormány már múlt év decemberében megtárgyalta. A stratégia sarkalatos célkitűzései között szerepel: az élelmiszer-ipari vállalkozások stabil finanszírozási és gazdálkodási feltételeinek biztosítása; az innováció ösztönzése; az élelmiszeriparban dolgozók tudásának korszerűsítése. Mindez erősíteni fogja az élelmiszeriparnak az élelmiszerláncban elfoglalt pozícióját.

A kormányzat szerint jelentős eredmény, hogy uniós forrásokat sikerül bevonni a magyar élelmiszeripar fejlesztésébe, mivel eredetileg az Unió ezt nem kívánta támogatni. Az üggyel kapcsolatos hivatalos jelentés kitért arra is, hogy az élelmiszeripar fejlesztését szolgáló uniós források egy részét a Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztésért Felelős Államtitkársága által kezelt vidékfejlesztési program (200 milliárd forintot), míg kisebb hányadát (100 milliárd forintot) a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Programból (GINOP) biztosítja.

A támogatással a magyar mezőgazdasági alapanyag-termeléssel kapcsolatban álló mikro- és kisvállalkozások élelmiszer-feldolgozását kívánják segíteni. A projektben maghatározó szerepet kapnak a szezonális termékek hosszabb távú értékesítését lehetővé tevő vállalkozások. Emellett a nem elsődleges feldolgozást végző élelmiszeripari kis- és közepes cégek az NGM forrásaiból kaphatnak fejlesztési támogatást. Nem sikerült viszont Brüsszelben elérni azt, hogy a nagyvállalkozások uniós közösségi forráshoz juthassanak. Ezért az FM-ben, az NGM-ben és a Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztési Államtitkárságán vizsgálják, hogy a nagyvállalkozások támogatását miként lehet nemzeti forrásból megoldani.

A fejlesztések eredményeként szeretnék elérni, hogy a magyar élelmiszeripar jövedelmezősége a mostani nulla körüli szintről 4–5 százalékra növekedjen. Továbbá a belföldi értékesítés 7–10 százalékkal, az export pedig 30–40 százalékkal emelkedjen. Emellett célkitűzés az is, hogy közvetlenül az élelmiszer-feldolgozásban dolgozók száma 10–15 ezerrel emelkedjen. Mindennek eredményeként pedig a mezőgazdasági munkahelyek száma is növekedjen vidéken.

Mi is az a „post harvest”?

Legszűkebb értelemben a post harvest tevékenység azon technológiai, marketing műveleteket és folyamatokat, valamint logisztikai tevékenységeket jelöli, amelyek a nyersanyag fogyasztóhoz történő eljuttatását valósítják meg. A post harvest célja egyrészt a mezőgazdasági nyersanyag beltartalmi értékeinek lehető legnagyobb mértékű megőrzése, másrészt a betakarítás után óhatatlanul kialakuló lebomlási folyamatok minimalizálása, illetve a fogyasztás vagy a későbbi feldolgozás céljainak megfelelő optimalizálása (pl. utóérlelés).
A post harvest tevékenység sikeres megvalósításának legjelentősebb feltétele a megfelelő minőségű nyersanyag előállítása. A nyersanyag minőségére azonban számos tényező hat. Ezek közül kiemelendő a megfelelő fajta, optimális termőhely és szakszerű termesztéstechnológiai háttér. De a post harvest tevékenység sikerében alapvető szerepet játszik a betakarítás, illetve a szedés színvonala és időpontja is.
Jelentős fajtaértéket képvisel a tartós tárolással szorosan összefüggő ún. polctartósság vagy másként pultállóság (shelf-life). Azok a fajták kiválóak e szempontból, amelyek a tartós tárolás után akár melegben is (május–június) sokáig megtartják frissességüket, akár a lakásban, akár a boltok pultjain.
Legfontosabb cél, hogy a betakarított gyümölcs a lehető legrövidebb időn belül jusson el a tároló, illetve az időleges feldolgozást végző telepekre. Itt nagyon fontos szerepe van a megfelelő mennyiségű és minőségű göngyölegnek és úthálózatnak, azaz a marketingnek és a logisztikának.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályaiFejlesztés előtt: Juhok elhelyezése - hagyományos és precíziós megoldásokFejlesztés előtt: Brojleristállók építése