Hátrányos helyzetű települések

Kategória: Vidékfejlesztés | Szerző: Dr. Gergely Sándor CsC, c. egyetemi tanár, 2015/04/28

Szegénység 1990-től napjainkig hazánkban

Mivel a közép-kelet-európai társadalmak nem voltak felkészülve a tervutasításos, egypártrendszerből a demokratikus piacgazdaságba való átmenetre, ráadásul az átmenetet az államot gyengítő neoliberális szemlélet szellemében támogatták tanácsaikkal a fejlett kapitalista országok kormányai, ezért 1990 után új társadalmi-gazdasági jelenségek jelentek meg az átalakuló országokban, köztük hazánkban is. Kialakult a tömeges munkanélküliség, a tömeges elszegényedés és egyre nagyobb lett az újszegények tábora is.

Péter László (2006) szerint az újszegények jelentős része kívül van nem csupán a munkaerőpiacon, hanem a szociális ellátórendszereken is, elsősorban jogi okból (nem kaphatnak segélyeket, mert nem rendelkeznek az ehhez szükséges hivatalos okmányokkal).

Az újszegények a munkapiacról kirekedtek, mert emberi tőkéjükre és tudásukra nincsen kereslet, hamar elszegényednek, esélyük sincsen a visszatérésre, vagyis tartós szegénységbe kerülnek (mint például a bányászok, a nehéziparban foglalkoztatott, alacsonyan képzett munkások, a mezőgazdaságban foglalkoztatott alacsony képzettségűek, a még munkát soha nem talált, alacsonyan képzett fiatalok).

A közép-kelet-európai átalakulások következményeként a társadalmi rendszerben olyan viszonyok jelentek meg (Genov, 1999), amelyek következtében az egyének (osztály- és csoport-hovatartozástól függetlenül) elveszítették korábbi társadalmi pozíciójukat és státusukat: könnyen munkanélkülivé váltak és elszegényedtek. A változással a munkaerőpiac szerkezete is átalakult, követte a korábban említett gazdasági szerkezetváltozást és szigorú piaci kereslet-kínálat elv alapján kezdett el működni.

Az újszegénység egyik legfontosabb jellemzője, hogy megjelenésének oka strukturális: az egyének akaratuktól, orientációjuktól, addigi boldogulási készségeiktől, sőt addigi gazdasági állapotuktól függetlenül lettek szegények, vagyis egy új, átrendeződött mezőnyben kevés esélyük volt, hogy saját sorsukat számukra kedvező módon befolyásolják. Az újszegénység megjelenésének gazdasági kiváltói és kísérői voltaképpen a következők: a KGST megszűnte, a GDP visszaesése, a reáljövedelmek csökkenése, az infláció, a szerkezeti átalakítás (Tarkowska, 2001), valamint az államot gyengítő neoliberális szemlélet térhódítása.

Az újszegények rétege tipikusan a posztkommunista periódus elszegényedettjeit jelenti, mindazokat, akik leginkább ki voltak téve a kockázatoknak, és akik tartósan kumulált hátrányos helyzetben élnek (ilyenek például a falun élő sokgyermekes családok, az elsőgenerációs városlakók, a mono-indusztriális városokban élő lakosság, a munkanélküliek és a nyugdíjasok, a kizárólag bérből élők, a gyerekek és az egyszülős családok). Az újszegények között túlreprezentáltak a fiatalok, a tartósan munkanélküliek, a sokgyermekes családok, az alacsonyan képzett háztartásfők.

A romák helyzete

Havas Gábor (2008) szerint a roma népesség a rendszerváltás legnagyobb vesztese, ám társadalmi problémáik nem elszigeteltek, hanem részei a magyar társadalom problémáinak:

• a romák katasztrofális munkapiaci helyzete a legsúlyosabb tényező, ám az alacsony foglalkoztatás, ezen belül pedig az alacsonyan iskolázott népesség kirívóan alacsony foglalkoztatottsága a magyar társadalom egészének problémája;
• a munkanélküliek többsége nem roma;
• a szegénység nem roma probléma, a szegények többsége nem roma, és a tartós mélyszegényeknek is legfeljebb a fele roma;
• a romák oktatási, továbbtanulási esélyeinek legsúlyosabb akadálya az iskolai szegregáció.

Megjegyezzük, hogy a szerző nem tesz arról említést, hogy az érintetteknek mit kell tenniük azért, hogy helyzetük alapvető módon és tartósan javuljon. Márpedig enélkül semmilyen roma program nem hozhat tartós eredményt. Csak akkor van esély helyzetük tartós javítására, ha a romákat egyenlő partnernek tekinti a többségi társadalom, és erőfeszítéseiket összeadva, összehangolva, hosszú távú stratégia alapján cselekednek.

Egyes szakemberek szerint hazánk népességének 7–8%-át teszi ki a roma népesség aránya, miközben ennek felét sem teszi ki azok száma, akiket a népszámlálások kimutatnak. Sajnos pontos adatokhoz a jelenlegi népszámlálási metódus szerint nem lehet hozzájutni a népszámlálás során sem.

Magyarország viszonylag mérsékelt relatív szegénységi rátáját több dolog is magyarázza – valamennyi tényező érinti a romákat:

A magyarországi társadalompolitika talán legfontosabb lépése a rendszerváltást követő években az volt, hogy igyekezett enyhíteni a drasztikus foglalkoztatási krízis hatásait: kedvezményes nyugdíjazással, családtámogatási rendszerekkel.

A viszonylag kiterjedt jóléti jövedelmek hatása.

A szegénység mérséklésében nagy szerepe van a feketemunkának.

A rendszerváltást megelőző időszakhoz képest megváltozott a szegénység demográfiai arca. Az idősek relatív pozíciója javult, míg a gyermekszegénység rendkívüli mértékben megnövekedett. A legnagyobb szegénységi kockázatnak kitett életkori csoport a 0–2 éves korosztály.

Míg a rendszerváltást megelőző időszakban az alacsony iskolai végzettség, ma a munkanélküliség jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot.

A családszerkezet tekintetében a legnagyobb szegénységi kockázatú családok az egyszülős, illetve a három és többgyerekes családok.

Valamennyi felsorolt tényező hozzájárult ahhoz, hogy a romák relatív szegénysége jelentősen megnövekedett a rendszerváltás óta. Azokat tekintve szegénynek, akiknek jövedelme kevesebb, mint a mediánjövedelem fele, 1991-ben a romák 31,9 százaléka volt szegény, 2001-ben már 61,5 százaléka, ami 2014-re tovább növekedett.

A települések csaknem 20%-ában (613 településen) magas a gyermekszegénység kockázata. Szabályos és szoros korreláció figyelhető meg a település mérete és a településszinten bizonyítható szegénységi kockázat között, és a kisebb települések az inkább veszélyeztetettek. Ezeken a településeken négyszeres a roma lakosok felülreprezentáltsága. A „településkomfort” ezeken a településeken a lakásokat, az intézményeket és a kereskedelmi létesítményeket tekintve egyaránt lényegesen az országos átlag alatt marad. A legnagyobb szegénységi kockázatot felmutató települések lakosságának korfája a fiatal népesség felé tolódik el, ami szorosan összefügg a lakosság növekvő szegregációjával.

A szegénység típusai Magyarországon

Abszolút szegénység az, amikor valaki a saját létfenntartásához szükséges eszközeit nem tudja megteremteni és létminimum alatt él. Ők nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű élelemhez és nem rendelkeznek megfelelő hajlékkal.

Relatív szegénységről van szó akkor, amikor valakinek a keresete nem elég arra, hogy továbbfejlessze magát. Ez társadalmi és egyúttal kulturális szegénységet is jelent. Azt jelenti, hogy a társadalom nagy többségéhez képest szegény.

Etnikai szegénység: Magyarországon hangsúlyozottan létezik az etnikai jellegű szegénység. A roma etnikumban minden szegénységi küszöb esetén messze a legmagasabb a szegények felülreprezentációja, amely csak megerősíti, hogy ők alkotják a magyar társadalomnak a szegénység által leginkább sújtott és veszélyeztetett részét, és ők a rendszerváltás legnagyobb vesztesei.

Demográfiai szegénység kötődhet korcsoporthoz. Magyarországon 1998-ig a nyugdíjasok voltak ilyen helyzetben, 1998-tól pedig a szegény szülők gyermekei.

Munkanélküliség Magyarországon az utóbbi két évtizedben a legnagyobb mértékű Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében.

Az emberek életmódja és fogyasztási kultúrája jelentősen eltér egymástól. A létminimum kiszámításához a „fogyasztási kosarat” használják hivatalosan. Ez azonban nem számol sem az egyéni, sem a regionális különbségekkel.

A szegények csoportjai: tartósan munkanélküliek, részidősen foglalkoztatottak, tartós betegségben szenvedők, fogyatékossággal élők, nyugdíjasok, nagycsaládosok és csonkacsaládok, romák, hajléktalanok.

A szegénység kutatások szerint a gyermekes háztartásokban több a szegény, mint a gyermektelen házaspárok és az egyszemélyes háztartások között. Különösen nagy a szegények aránya a három- és többgyermekes háztartásokban, valamint az „egy szülő és egy gyermek” típusú családokban. Igen súlyos terhet, hátrányt jelent a háztartás számára, ha a háztartásfő munkanélküli.

Jelentős és egyre növekszik a női egyszülős családok aránya. Megnőtt a tartós munkanélküliek száma. Növekszik és egyre kezelhetetlenebbé válik a hajléktalanok száma, amelyet az életviteli problémák mellett a gazdasági válság, a kötelességek és jogok egyensúlytalansága, a munkahiány és a lakásmaffiák csaknem zavartalan működése is táplál.

A szegénység okai

A szegénység okainak vizsgálata során a következő körülményeket kell figyelembe venni:

• korai terhesség,
• információhiány,
• idős kor,
• sokgyermekes család,
• depressziós területen él valaki,
• testi, szellemi fogyatékosság,
• uzsora kamat,
• etnikai hovatartozás,
• munkanélküliség,
• szegénység kultúrája,
• oktatás.

A szegénység következményei

A különböző szociológiai adatfelvételek igazolják, hogy Magyarországon általános az elégedetlenség a jövedelemmel, az életszínvonallal, az ország gazdasági és társadalmi helyzetével kapcsolatban. Korántsem meglepő, hogy a legszegényebbek között többen elégedetlenek anyagi helyzetükkel, életkörülményeikkel, lakásukkal, jövőbeni kilátásaikkal és életük egész eddigi alakulásával.

A szegények nem általában elégedetlenek, panaszkodóak, fatalisták, hanem életüknek azokkal a konkrét anyagi körülményeivel elégedetlenek, amelyekben lényeges hátrányban vannak és amelyekről úgy érzik, semmi esélyük nincs hátrányos helyzetük leküzdésére. A Magyarországon minden negyedik-ötödik embert érintő depresszió egyik fő oka a rossz anyagi, jövedelmi helyzet.

Sok ellenkező híresztelést cáfolva: a viselkedési normák, szabályok áthágása terén szintén nincs lényegi különbség a szegények és a gazdagok között. Tehát a magyar társadalomban megfigyelhető, igen gyakran felmerülő normaszegést nem lehet egyszerűen a szegénység számlájára írni, a szegények nyakába varrni. Sokkal mélyebb, általános normaválságról van szó.

Végezetül – a szegénység következményeivel, káros hatásaival összefüggésben – arra kell nyomatékosan és hangsúlyozottan figyelmeztetni, hogy a szegénység léte és esetleges további eszkalációja nemcsak magukat a szegényeket érinti súlyosan, hanem az egész magyar társadalom és gazdaság fejlődését is hátrányosan befolyásolja, sőt veszélyezteti. Magyarország már több éve demokráciában botrányos és veszélyes mértékűre engedte növekedni a szegénységet és az ezzel járó kirekesztettséget.

A felzárkóztatást akadályozó tényezők

Ahhoz, hogy kidolgozzuk a vidéki szegénység csökkentésének komplex rendszerét, előbb meg kell határoznunk azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkózását:

• hiányos közlekedési infrastruktúra;
• a tartós munkanélküliség állandósulása;
• a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok, különösen a roma lakosság kirekesztettsége;
• a jogok és kötelezettségek összhangjának hiánya;
• a segélyezési rendszer összehangolatlansága;
• a népesség csökkenése, kedvezőtlen demográfiai összetétele;
• az információs társadalom elégtelen tárgyi és humán feltételei;
• kedvezőtlen és összehangolatlan törvényi szabályozás.

A vidéki szegénység komplex, sokrétű és soktényezős problémája egyetlen eszköz – esetünkben vagy az iskola, vagy a (munkaerő-piaci) képzés – segítségével megnyugtatóan nem oldható meg.

A vidéki szegénység csökkentése gazdaságpolitikai beavatkozásokkal

Mi vezethet eredményre? Elsősorban a komplex támogatási–oktatási–képzési–foglalkoztatási–mentorálási rendszerek kialakítása és működési feltételeinek biztosítása. Alapvető problémát jelent az, hogy a tanuló társadalom (a tudásalapú gazdaság) kialakításának a feltételei most épülnek ki Magyarországon, és a társadalom kisebbik hányada az, amelyik harmonikusan képes illeszkedni ehhez. Jelenleg azonban az a realitás, hogy a tanuló társadalommal a nem tanulók, a tanulni nem akarók, a nehezen tanulók, a nehezen taníthatók, a nem taníthatók társadalmának többsége áll szemben. Azonban ez nem fátum, hanem olyan helyzet, amit szívós munkával az érintettek bevonásával meg kell és meg is lehet változtatni.

Az 1. táblázatban a szegénység csökkentését célzó gazdaságpolitikai beavatkozások lehetséges területeit mutatjuk be.

A beavatkozási mátrix első három sora az inputok mennyiségének növelését, a következő kettő a termelékenység javítását, míg az utolsó kettő a megfelelő árak kialakítását tartalmazza. A következő táblázatnak megfelelően a beavatkozási lehetőségeket öt különböző, ugyanakkor össze is függő területre specifikálják: a föld, a munka, a humán- és fizikai tőke, valamint a hitel piaca.

A mátrix egyes celláit példákkal lehetne kitölteni, sőt azt tovább lehetne bővíteni, cizellálni, hiszen különböző szinteken működő intézmények meghatározására, javítására, összekapcsolására van szükség. Ehelyett hangsúlyozzuk, hogy az egyes reformokat egymással összhangban kell elvégezni, hiszen csak ekkor érvényesülhet az egyes területek közötti szinergia. Ez azt jelenti, hogy csomagtípusú, integrált szegénységcsökkentő stratégiára és arra alapozott programokra van szükség.

A bemutatott komplex beavatkozási mátrixszal szemben Todaro és Smith [2006: 233] a szegénység csökkentését célzó politikáknak két nagy beavatkozási területét különbözteti meg: egyrészt a jövedelmet meghatározó tényezők funkcionális és méretbeli elosztásainak (functional, size distribution) megváltoztatását, másrészt a jövedelmek megfelelő újraelosztását, a redisztribúció lehetőségét.

A jövedelmek funkcionális elosztásának kiigazítása a hagyományos közgazdasági megközelítést, a tényezőárak torzulásainak megszüntetését jelenti. Az árak a végső ösztönzők a gazdaság működésében, így azok kiigazítása számos strukturális egyensúlytalanságot megszüntet, növelve ezáltal a termelékenységet és hatékonyságot.

A vidéki szegénység csökkentése – szerződés

Ma a szociálpolitika nem tekinti partnernek a támogatásban részesülőket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az állam pénzosztó szervezetei nem kötnek a támogatottal olyan szerződéseket, amelyekben a jogokat és kötelezettségeket egyértelműen rögzítenék. Mások a szerződési feltételek és célok a munka világából véglegesen kiesetteknél és a rehabilitálandóknál.

A munka világából véglegesen kiesetteknél a szerződés a támogatás összegszerűségét írja elő mindössze, noha itt is van lehetőség az életvezetés, a saját lakás és lakókörnyezet, a gyermeknevelés, a háztartásgazdálkodás, az egészségtudatosság, a tanítás, tanulás, a hitelügyletek, az internethasználat, a háztáji termelés, az időbeosztás és időgazdálkodás, a szülői mintaadás terén olyan előrelépésre, amelynek révén alapvető mértékű életminőség-javulás következhet be.

A rehabilitálandóknál a szerződésnek elő kell írnia

• a képzés,
• a tanulás,
• a munkavégzés,
• a mobilitás feladatainak vállalását.

A vállalások teljesülésének arányában nő vagy csökken a támogatás. A feladatok teljesítéséhez hatékonyan kell hozzájárulniuk a különböző szociálpolitikai szervezeteknek.

A szociálpolitikai támogatások közül a preventív célúak a legfontosabbak, hiszen ezek adnak esélyt arra, hogy csökkentsük a szociálpolitikai problémák újratermelődését és növeljük a munka világába való beilleszkedés lehetőségét. Ez valójában egy intergenerációs program, amelynek a középpontjában

• a képzés,
• a tanítás-tanulás,
• a modern és tudatos életvezetés áll,
• amelyek révén a szerződésben vállaltaknak megfelelően megvalósul:
• a gyermekek érdekeinek védelme,
• a társadalmi mobilitásuk növelése,
• a rendszeres munkavégzésre való ösztönzés.
• Az érdekeltek bevonásának, az aktivizálásnak is két alapvető feltétele van:
• a tanulás és
• a munka.

Mert nem lehet eredményes az a szociálpolitika, amely nem vonja be a támogatottakat sorsuk jobbra fordításába. Ehhez növelni kell a tudatosságukat, az ésszerűséget az élettervezésükben, életvezetésükben és háztartástervezésükben, valamint gazdálkodásukban.

Szociális szövetkezés és/vagy faluszövetkezet

A sikeres szociálpolitika megvalósítását alapvető módon segíti elő a szociális szövetkezet létrehozása és működtetése. E szociális szövetkezetek vállalhatnák mindhárom célcsoportnál a szerződések betartásának megfigyelését, értékelését. Feltárhatják a társadalmi szolidaritás helyi, kistérségi tartalékait, felszínre hozhatják a szövetkezésben rejlő kulturális, gazdasági, mentalitásbeli szinergiákat. Ezeknek a szövetkezeteknek konkrét, ám változó és változtatható céllal-célokkal kell létrejönniük. Nem lehet az egyetlen céljuk az állami támogatás felhasználása, noha nem valószínű, hogy támogatás nélkül létrejöhetnének és működhetnének.

Ezek a szociális szövetkezetek a lokalitás, a helyi erőképzés és gyűjtés-gyarapítás fontos bázisai lehetnek (elsősorban) a magyar vidéken. Működésükkel a helyi társadalom, a helyi gazdaság erejét kell gyarapítaniuk, miközben növelik a fenntarthatóság esélyeit is.

A vidéki szegénység csökkentésének, kialakulása megelőzésének lehetőségei:

• földreform,
• árkiigazítások,
• vidéki infrastruktúra fejlesztése,
• alapfokú oktatási és egészségügyi szolgáltatások mennyiségi és minőségi javítása,
• a vidék, a mezőgazdaság fejlesztése,
• foglalkoztatásorientált megvalósítás,
• a piacok elérhetőségének javítása,
• összehangolt stratégia,
• a különböző piacok összekapcsolása,
• átfogó, rendszerszemléletű megvalósítás.

Megállapíthatjuk, hogy ez – szemben a régi fejlődési paradigmán alapuló, főként a következmények kezelésére irányuló, költséges és nem fenntartható megoldások helyett – alacsony költségű és ezáltal fenntartható útja a szegénység csökkentésének és azáltal a fejlődés és a gazdasági növekedés elősegítésének is.

Felhasznált irodalom

• GENOV, Nikolai: Unemployment Risks And Reactions, Paris and Sofia: UNESCO-MOST and Friedrich-Ebert-Foundation, 1999.
• Gergely S. (2005): A vidékfejlesztés kézikönyve. Szaktudás Kiadó Ház, 2005, Budapest, 175p
• Gergely S. (2007): Kisvállalkozás, nagy lehetőség Magyarországnak. Valóság L évfolyam 9. szám. 2007. szeptember, 75-85.p.
• Gergely S. (2012): Termelői értékesítő szervezetek létrehozása és irányítása. Szaktudás Kiadó Ház, 2012, Budapest, 294p
• Havas Gábor: Esélyegyenlőség, deszegregáció. In.: Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, Budapest, ECOSTAT, 2008
• Kemény István - Janky Béla: A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól, Esély, 2003/6.
• KSH Statisztikai Évkönyv 2014.
• KSH Statisztikai Évkönyv 2013
• KSH Statisztikai Évkönyv 2010
• Majtényi Balázs- Majtényi György: Cigánykérdés Magyarországon 1945-2010, Libri Kiadó, Budapest, 2012.
• PÉTER LÁSZLÓ: Vázlatok a szegénység szociológiájához. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2006, Ötödik fejezet: Mi a szegénység? 129–150.
• Tarkowska, Elzbieta: „An Underclass without Ethnicity: The Poverty of Polish Women and Agricultural Laborers”, 2001. In. Emigh, Rebecca Jean - Szelényi, Iván (szerk.) Poverty, Ethnicity and Gender in Easter Europe During Market Transition. Westport: Connecticut, London: Praeger 83-122.
• Sen, Amartya: A relatív szegénység, Esély 1999/2-3,
• Sen, Amartya: Az egyéni szabadság mint társadalmi elkötelezettség (Esély, 1992./1.)
• Sen, Amartya: Társadalmi kirekesztés: Fogalom, alkalmazás és vizsgálat. Esély 2003.  6. szám
• Smahó Melinda: A humán fejlettség regionális dimenziói, MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Budapest, 2001
• Váradi Mónika Márta : Szegénység, projektek, közpolitikák. Tér és társadalom 2015/1, MTA KRTK Regionális Kutatások Intézete, Budapest

Összefoglalás

Az OECD új vidék paradigmája szerint a cél a vidéki területek versenyképessége, amelynek megvalósításában a mezőgazdaság mellett a vidéki gazdaság valamennyi szektora jelentőséggel bír. Helyenként kiemelkedő jelentősége van/lehet a turizmusnak, az iparoknak, a szolgáltatásoknak, a negyedik szektornak és azon belül is az infokommunikációs (IKT) szektornak. A fő eszközök között eddig a támogatások játszottak fontos szerepet, ezután a beruházások veszik ezt át, miközben a támogatások nem szűntethetők meg. A kulcsszereplők eddig a nemzeti kormányok és a gazdálkodók voltak, az új paradigmában a kormányzat minden szintje, a civil szervezetek, a magán szféra és a közszféra is kulcsszereplővé lép elő.

Munkánkban azt vizsgáljuk, hogy mi jellemzi a hátrányos helyzetű településeket, és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat. Bemutatjuk a vidéki szegénység kialakulásának okait és a szegénység mérséklésének lehetőségeit valamint azt, hogy mit kell tenni a szegénység átöröklésének megakadályozásáért. Csak a nemzeti stratégián alapuló vidék stratégiára lehet alapozni a hátrányos helyzetű települések, és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felemelkedését, amelyhez az érintettek erős motivációjára és kitartó munkájára is szükség van.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai