Előre kell menekülni

Kategória: Kamara | Szerző: Valkó Béla, 2015/06/02

– Önt nagyon sokan ismerik a szakmában. A FruitVeB friss elnökeként mégsem kerülhetjük meg eddigi pályájának rövid bemutatását.

– 1979-ben végeztem az egyetemen, mint növényvédős, majd pályázat útján kerültem, Szentesre, a szentesi Árpád Tsz-be, ahol végigjártam a ranglétrát. Brigádvezetőtőtől a főkertész-helyettesig szinte minden voltam. Elsősorban zöldséghajtatással foglalkoztam, 13 hektár üvegházterület tartozott hozzám annak minden nyűgével-bajával.

Győr mellől jöttem a Tiszántúlra, egy zárt közösségbe, s mint idegent elég nehezen fogadtak be. Munkával gyakorlati szakemberként kellett bizonyítanom. Sokat segített, hogy ebben az időszakban Szentes környékén is elterjedt volt a háztáji gazdálkodás. Így módomban állt fóliázó kistermelőként is felmutatni eredményt. Amikor 2002 végén megalakult a Délalföldi Kertészek Szövetkezete, ideiglenesen elvállaltam az elnöki pozíciót, azóta már négyszer választottak újra. Legutoljára tavaly januárban öt évre.

Párhuzamosan vittem a két céget, de 2008-ban döntenem kellett, és a DélKerTÉSZ-t választottam. Így történhetett meg, hogy az első munkahelyemet „elhagyva” 28 éves munkaviszony után új céghez kerültem.

Segítettem és segítem az oktatást Szentesen a helyi szakiskolában, Gyöngyösön, Gödöllőn pedig címzetes egyetemi docensként. Nagyon sok „gyakornok” nőtt fel a kezem alatt. Tagja vagyok a növényvédelmi kamarának, s ebben a minőségben az integrált biológiai növényvédelem hajtatásba való bevezetésének vagyok egyik szószólója. Talán nem véletlen, hogy 2013-ban a megyei növényorvosi díjat nekem ítélték oda. A TÉSZ munkájában a kezdetektől aktívan részt vettem: 2006-ig a TÉSZ-bizottság elnökségi tagjaként, 2006-tól pedig a TÉSZ-bizottság elnökeként kaptam erre lehetőséget. S végül 2014. december 4-én felkérésre megválasztottak a FruitVeB elnökének.

– Térjünk át immár az elnöki munkáját érintő egyik legfontosabb problémára: hogyan sikerült, sikerül az orosz embargó hatásait kivédeni?

– Az embargót tavaly augusztus 18-án jelentették be, és azóta is tart. A zöldség-gyümölcs ágazatot kevésbé érintette köszönhetően annak, hogy aránylag kevés friss zöldséget-gyümölcsöt szállítunk ki, s hogy a konzervipari termékekre nem vonatkozik az embargó. De azért nem ennyire szép a helyzet. A letiltásnak ugyanis lélektani hatása van az egész piacra. A szóban forgó termékekben érdekelt kereskedők nem titkolták, arra számítanak, olcsóbban vehetik meg majd a magyar termelők áruját. Az árak lenyomásához persze hozzájárult az a körülmény is, hogy tavaly minden idők egy legnagyobb almatermése volt egész Európában, ami annak tudható be, hogy hosszú évek óta először volt fagymentes a tavasz a kontinensen. Az Unió válságkezeléséről jócskán lemaradtunk: miközben a többi országban már régen lekérték a pénzt, mi arról vitatkoztunk, milyen jogszabályokkal, hogyan kell ellenőrizni az EU-s támogatást. De baj volt, van az árukivonás területén, a karitatív szervezetek működésével is. Hiába megy az áru egy egyházai elöljáróhoz, a szétosztásra nincs meg az embere. A karitatív szervezeteknél hiányzik a fogadókészség. Európa nyugati felében ez az önkéntes átadás precízen meg van szervezve. Külön szervezetek szakosodtak erre a tevékenységre. Gondolom, nálunk is ki kellene alakítani ilyeneket. A fontos, hogy az áru jusson el a fogyasztóhoz, mert én, mint kertész halálos bűnnek tartom a megtermelt gyümölcsöt állatokkal feletetni, ne adj’ Isten szemtétre vetni. A fölösleget megkaphatnák különböző közintézmények, például kórházak, börtönök, ahol az állam vagy az önkormányzat be tud avatkozni. Mondjuk almadömping idején hetente nem egy almát adnának, hanem hármat. Úgy gondolom, erre föl kell készülni.

Visszatérve az orosz embargóra, a másodlagos hatása jelentős: az áruházláncok, amelyek nagy mennyiséget forgalmaznak, „visszazsarolják” a magyar beszállítót. „Ha a lengyel 30–35 centért ajánlja, s te is ennyiért hozod, megveszem tőled a magyart.” Persze a szokásos 60 cent helyett. Szeptembertől január végéig gyakorlatilag folyamatosan akcióztak az áruházláncok. Sok termelő most úgy érzi, hogy az elmúlt év egy „jó” év volt, maga a gyümölcs 25–28 százalékkal adott többet, mint 2013-ban, a meggy meg az alma kiemelkedőnek bizonyult. A termelők közül azonban ilyen mennyiségek mellett is sokan veszteségesek lettek. A tárolt növények közül hagyma- és káposztafélékből elég jelentős mennyiség jött be Lengyelországból. Ez a körülmény is alacsonyan tartotta az árakat. A nagy kérdés most az, hogy az orosz embargó mikor oldódik meg. A hajtatott termékeknél paradicsomból, paprikából elindult a nagyobb mennyiségű termelés. Az igazi megmérettetés valamikor május végén, június elején-közepén várható, amikor bejönnek a hidegfóliás termékek, elindul a gyümölcsszezon, ami kezdődik a cseresznyével, meggyel. Ha júniusig az embergót nem oldják fel, akkor nagy gondok is lehetnek. Most még, azt mondom, elevickélnek a termelők meg a kereskedők is.

A legnagyobb problémának azt látom, hogy bizonyos körzetekben nincs megfelelő munkaerő

– Most indul a 2014–2020-as pályázati rendszer. Mit érdemes erről tudnunk?

– A termelő mostanában két kérdést tesz fel, ha tárgyalunk. Biztonságosan el tudjátok-e úgy adni az árut, hogy nekünk is maradjon, nekünk is képződjön jövedelem; a másik, hogy a szezonban lesz-e megfelelő munkaerő.

– Ez utóbbi tényleg kérdés? Hiszen Magyarországon még mindig jelentős a munkanélküliség.

– A szezonban, ami a kertészetben márciustól október közepéig-végéig tart, vannak olyan körzetek, ahol értelmes munkaerőt nem lehet találni. Ez akkora probléma, hogy sok embert ez tart vissza a fejlesztésektől.

A többi feltétel lényegében adott. A szaktudás, a klimatikus és egyéb viszonyok összességében jobbak, mint máshol. Ennyi vize Európában gyakorlatilag senkinek nincs. Feltéve persze, ha az öntözést jobban kihasználjuk. Ezekkel a banki kamatokkal, a Matolcsy-féle segítséggel a termelő mer felvenni hitelt, ki tudja számolni a megtérüléseket, sőt ehhez a pénzhez még hozzájönnek az uniós pályázati lehetőségek. Arról nem is szólva, hogy a FruitVeB elkészítette a kertészeti stratégiát, és azt Kormány elfogadta. Tehát minden adott, hogy 2020–2022-re a kertésztársadalom nyereségesen jöjjön ki a korszerűsítésekből.

Most a legnagyobb problémának azt látom, hogy bizonyos körzetekben tényleg nincs megfelelő munkaerő. Tavaly Szabolcsban, ahol augusztus közepétől október közepéig tart az almaszedés, 20–30 ezer tonna maradt a fán, mert nem volt, aki leszedje. Többször fölvetettük kormányzati szinten, hogy ezt problémát is meg kellene oldani: erre az időszakra mentességet lehetne adni a közmunka alól. Az sem mindegy, hogy az adófizetők pénzéből fizetjük a közmunkát, és a közmunkában az emberek sokszor nem termelnek annyi értéket, mint amennyit kapnak érte. A közmunkásokat ki lehetne közvetíteni a szezonális időszakokra. A munkáltató megkedvelhetné, netán hosszú távon is alkalmazná őket. Így sokkal hamarabb visszakerülnének a versenyszférába. Rengeteg alkalmi dolgozót lehetne állandósítani. A FruitVeB és a Kamara is szorgalmazza, hogy találjunk megoldást a problémára. Jellemző, hogy a hatalmas munkanélküliséggel küzdő Spanyolország 2–300 ezer külföldit foglalkoztat szezonálisan a kertészetben.

– Milyenek idén a zöldség-gyümölcs termesztés kilátásai?

– Összességében azt lehet mondani, hogy voltak ugyan helyi jellegű fagyok, de ezek országosan nagyobb tragédiát még nem okoztak a gyümölcsösökben. Tehát 2015-ben jó átlagtermés várható. Ami biztos, hogy almából kevesebb lesz. Vannak fajták, ültetvények, ahol egy szem virág sincs a tavalyi túltermés miatt. Ez főleg a szabolcsi régiót jellemzi. Az ország más tájain csonthéja­sokból jó termés ígérkezik.

Ami a zöldséget illeti, a konzervgyárak több szerződést kötöttek 2015-re, ami azt jelenti, hogy zöldborsóból, babból, csemegekukoricából valószínűleg valamennyivel több lesz, mint tavaly. A zöldborsó ráadásul mint fehérjenövény a támogatási rendszerbe, a zöldítésbe is beilleszkedik. Az egyéb szabadföldi zöldségfélék a tavalyi szint körül alakulnak, gondolok itt a hagymára. A dinnyénél némi területcsökkenés várható. Tavaly ezzel a kultúrával az volt a baj, hogy július közepétől-végétől a fő termőhelyén nagyon sok eső hullott. Az idei termésmennyiség a területcsökkenés ellenére a tavalyihoz hasonló mennyiségben várható, vagyis 220–230 ezer tonna lehet. A többi növény, hagyma, sárgarépa, petrezselyem, káposztafélék termesztése a tavalyi szint körül várható. A hajtatásról elmondható, hogy összességében jól indultak a növények. Szentes és környékén, ahol termálvízzel fűtünk, március végén–április elején elindultak a szedések. A január–februári rosszabb fényviszonyok miatt valamivel kevesebb lett a koraiak terméshányada, de most szépen alakulnak. A hajtatott káposztafelék betakarítása gyakorlatilag a vége felé tart. A salátaféléknél folyamatos a termelés. A salátában azok tudnak tisztességes jövedelmet elérni, akik rotációban termelnek nagymennyiségű salátát. Izgalmas még a hajtatottparadicsom-termesztés helyzete. Az elmúlt években 10–15 hektárnyi „full extrás” berendezés készült, ami a növénynek a fény kivételével mindent megad. Az idei tavaszon a paradicsom baktériumos betegsége – a tavallyal ellentétben – nem jelentkezett. Az okokat egyelőre nem ismerjük. Az elmúlt esztendőben volt olyan ültetvény, ahol 30–40 százalékos kárt tett a baktériumos betegség. A hajtatott paradicsomnál a szokásos 100–110 ezer tonna helyett 120–130 ezer tonna könnyen megteremhet. Egyelőre jók a piaci körülmények is. A paprikánál húsvét után volt egy kis megtorpanás, ez annak köszönhető, hogy tavaly nagyon kevés import jött be, és az idén nőtt a behozatal ebben az időszakban. Itt jegyzem meg, hogy 2014-ben Jordániában komoly vírusfertőzés volt. A hajtatásnál elsősorban a hideg fóliás hajtatás lesz a meghatározó. A növények általában, amelyeket március legvégén, április 15–20-ig ültettek ki, szépen fejlődnek. Úgy néz ki, hogy 7–10 napot csúsznak, de ez nem jelent igazán gondot. Egyelőre jók az állományok.

Nincs más út, előre kell menekülni, technikai, technológiai korszerűsítést kell végrehajtani

A szántóföldi növényeknél a dél-alföldön, ősszel, télen a belvízzel küzdöttünk, most meg már jó volna egy kis eső. Úgy gondolom, hogy összességében jól indul a zöldség-gyümölcs ágazat, ami a termelési oldalt illeti.

A piaci oldalra viszont nagyon oda kell figyelnünk. Szerencsére az elmúlt évek marketingtevékenységeinek köszönhetően nőt idehaza a magyar áruk iránti érdeklődés. Ami bizonyos fokig kicsit aggaszt bennünket, hogy almasűrítményből s meggykompótból elég jelentős készletek vannak raktáron, ami az idén gondot okozhat a felvásárlásnál. Egy biztos, hogy az almasűrítmény-készletek miatt az úgynevezett léalma ára nem lesz a 2013-as árszinten. Bízom benne, hogy valamivel jobb lesz, mint tavaly. Ezért szorgalmazzuk megoldani ebben az új pályázati rendszerben, hogy bármilyen terméket termelünk, az minél jobb minőségű legyen, mert a minőségi árut mindig könnyebb és gazdaságosabb értékesíteni. Ezért kellene az ültetvények jelentős részét megújítani, hogy ne léalmát termeljünk, hanem étkezésit. Természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy a tározó- és feldolgozókapacitásokat is bővítsük. Jelenleg ugyanis szállíthatnánk, de nincs tárolt alma, ahogy hagyma sem. Közismert, hogy az a jó beszállító, aki hosszú ideig tud folyamatosan jó minőségű árut szállítani. Ha egy nagy vevő egy beszállítót lecserél, igen nehéz hozzá visszakapaszkodni.

– Milyen most a terméktanács az agrárkormányzat viszonya?

– A FruitVeB nem érdekképviseleti szervezet, de a kettőt azért nem lehet teljesen szétválasztani. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb feladata arra felkészíteni a termelőket, hogy közép- vagy hosszútávon milyen technikai, technológiai fejlesztéseket kell megvalósítaniuk ahhoz, hogy versenyképesek legyenek, nem szomszéddal, hanem az európai kertésztársadalommal. A kormánynak és a FriutVeB-nek ebben együtt kell működni. Ha úgy látjuk, hogy a kormány nem a megfelelő vonalat képviseli, akkor szakmai alapon kell a politikusokat meggyőzni. Azért vállaltam a szervezet elnöki tisztét, mert bízok szakmaiságunk meggyőző erejében. S úgy látom, ebben a kérdésben máris van pozitív elmozdulás. Természetesen minden kormánynak van egy politikai iránya, hogy mit akar az agrárágazattal kezdeni. Kisebb viták vannak például a feldolgozóipari beruházások támogatásával kapcsolatban.

– Mire gondol?

– Az agrárkormányzat a kisebb üzemek építésének ügyét képviseli, mi pedig azt mondjuk, ezt az árumennyiséget, amit a fejlesztések utáni időszakra tervezünk, nem lehet ilyen kis üzemekben feldolgozni. Erre kell négy-öt nagyteljesítményű, a nagykereskedelmet és az exportot ellátó feldolgozó. Egy pillanatig sem vitatjuk, hogy nagyon jó elképzelés a rövid élelmiszerlánc gondolata, vagyis a helyi piacok létrehozása és fölfejlesztése. De ezek összességében 7–8 százalékot tesznek ki jelenleg a zöldség-gyümölcs értékesítésből, ami a pályázati ciklus végére várhatóan meg fogja haladni a 15%-os hányadot.

A másik probléma az összefogás kérdése. Ennek az ösztönzését még jobban segíteni kell.

– Nem megy magától?

– Az elmúlt évtizedek, évek tapasztalatai alapján a termelők nehezen fognak össze. Viszont látni kell, hogy bizonyos piacokra egyedül nem lehet bejutni. A DélKerTÉSZ-ben 5,5 milliárd forint feletti értéket termelünk és értékesítünk, mégis össze kell állnunk másokkal, és még így is kicsik vagyunk. A zöldség-gyümölcs ágazat jelentős része nagyon kézimunka-igényes. A termelést 60–70%-ban kistermelők, családi gazdálkodók végzik, őket célszerű integrálni, mert termelni szinte mindenki tud, de úgy termelni, hogy az hatékony, versenyképes legyen, és még el is tudjuk adni az árut, annak szinte esélye sincs, ha nem tartozok valamilyen szervezethez, közösséghez. A gyümölcstermesztéssel, a zöldséghajtatással éppen az intenzitása miatt kis területen nagy értéket lehet megtermelni. Számos olyan település akad, ahol a félhektáros házi kertben fólia alatt annyit lehet termelni, amiből a tulajdonos helyben gond nélkül megélhet. A kertésznek csak ki kell lépni az ajtón a kertbe, és máris a munkahelyén van. De a szaktanácsadásban, beruházásban, értékesítésben segíteni kell neki. Szentesen ezt a modellt próbáltuk megvalósítani, nem a régi idők háztáji rendszerét. Ez is abból indul ki, de annál sokkal korszerűbb. Ha ezt országosan meg tudjuk csinálni, biztosított a helyben maradás. De ehhez én most nem látom a szaktanácsadási hálózatot, ami közel sincs kívánatos a szinten. Évek óta beszélünk róla, de nem tud megoldódni probléma. Itt a kicsikről van szó, hogy azoknak tudunk-e olyan segítséget nyújtani, hogy ne csináljon ostobaságot, meg tudjuk-e neki mondani, milyen fajtát, technológiát válasszon, milyen növényvédelmet, tápanyag-gazdálkodást alkalmazzon, ha van pénze, milyen sorrendben valósítsa meg a beruházást. Ne vegyen meg egy 4 millió forintos gépet, csak mert volt egy jó éve, ha a kétszázezer forintos ugyanazt tudja. A FruitVeB számára is ezt tűztem ki fő célul, hogy elsősorban a termelőket kell helyzetbe hoznunk, rávenni, hogy amikor egyedül van, üljön le, gondolja át, a következő évtizedekben ebből akar-e megélni. Ha igen, akkor nincs más út, előre kell menekülni, technikai, technológiai korszerűsítést kell végrehajtani. Ha erre képtelen, minél előbb szabaduljon meg ettől a tevékenységtől. Le kellene tisztulni ilyen szempontból a szakmának. A másik, ami nagyon fontos, a szakma megfiatalítása. Ez Európában is probléma, de nálunk még nagyobb. Mindig irigylem azokat a holland kertészeket, akiknél megvan a három generáció a kertészetben. Nagyon nehéz azoknak, akik „szűzen” indulnak, és nincs családi hátterük. Ha megvan a családi háttér, és valaki át tudja venni a kertészetet, a középgeneráció fejleszteni kezd. Beruház, mert tudja, kinek akarja átadni a vállalkozást.

A kormány által meghirdetett ifjú gazda pályázat rendkívül pozitív, de az eredmény nem holnap, hanem 10–15 év múlva fog jelentkezni. Ne a 12 milliós támogatást nézze az ifjú gazda, hanem hogy tud-e olyan helyre kapcsolódni, ahol megkapja a szakmai, értékesítési hátteret, így eredményes lehet és nagyon sok örömet talál a kertészkedésben.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai