Harccá fajult a zsebszerződés-vita

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Kis Tóth Sándor, 2014/02/10
Címkék: termőföld, földtörvény, zsebszerződés, földhasználat, földbérlet, földtulajdon

Diplomáciai mérték szerint rendkívül durván üzenget egymásnak a magyar és az osztrák agrárdiplomácia, de időközben egy különös nyilatkozat folytán a román kormányzat is felemelte a hangját földügyben. Az érthetőség kedvéért következzen egy rövid eseménykrónika.

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter még arról értesítette a közvéleményt december 24-én, hogy kész fogadni osztrák kollégáját, Andrä Rupprechtert, aki találkozót kért tőle az osztrák gazdálkodókat érintő magyarországi földügyletekkel kapcsolatban. A tárca közleménye szerint Fazekas Sándor kíváncsi az osztrák mezőgazdasági miniszter álláspontjára. A magyar miniszter azonban nem látott problémát e területen a magyar–osztrák viszonyban. Andrä Rupprechter Fazekas Sándornak írt levelében azt kifogásolta: jövő május 1-jétől érvényét veszti a magyar szántóföldek külföldiek által törvényesen megszerzett használati joga, és szerinte ez olyan osztrák parasztokat is érint, akik minden szabályt betartva előre fizettek.

Ezek után Andrä Rupprechter a berlini Grüne Woche nemzetközi mezőgazdasági vásáron ismét élesen bírálta az új magyarországi földtörvényt, amely véleménye szerint megfosztja az osztrák gazdákat a törvényesen megszerzett magyarországi földtulajdonuktól. Azt is mondta, előzetesen egyeztettek Fazekassal, hogy a kiállításon találkoznak, de ez – mondta az osztrák – a magyar fél hibájából meghiúsult.

Az újabb bírálat viszont nálunk okozott nagyon is jogosnak tűnő felháborodást. „Nem tartom szükségesnek, hogy egy olyan miniszterrel találkozzak, aki kijelentéseivel folyamatosan sértegeti a magyarokat a magyar föld és Paks miatt” – szögezte le január 18-án Fazekas, aki szerint „felháborítottak bennünket ezek a kijelentések!”. Megjegyezte, hogy „mi magunk kívánjuk intézni a sorsunkat”, az ország belső kérdései érthetően nem tartoznak másra.

Csakhogy közben földügyben nyitottunk frontot más irányba is: egy tervezet szerint idősebb székelyföldi tulajdonosoknak életjáradékot ajánlana a magyar állam a földjükért cserébe. Halálukig haszonélvezőként a birtokban maradnának, aztán a tulajdonjog a magyar államra szállna, amelyet később fiatal gazdáknak adna tovább. Vagy bárki másnak. Ettől az ötlettől (amely egyébként nem hivatalos információként a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséjától származik) viszont a román kormányzati szinteken forrt fel az a bizonyos leves, és megszólalt az ügyben Dacian Ciolos mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős európai uniós román biztos is. Azt mondta: „egy másik tagállam területén, etnikai diszkriminációval megvalósuló földpolitika kidolgozása önmagában mélyen Európa-ellenes ötlet. Az állami beavatkozással megvalósuló etnikai és területi tervezés, az esélyegyenlőségen alapuló egyéni kezdeményezések szabadságával ellentétben egy olyan múlthoz tartozik, amelynek megismétlődésére senki sem vágyik.” Traian Basescu román államfő egyenesen azzal állt elő, hogy a külföldiek csak a saját országukban létező földvásárlási korlátok között vehessenek Romániában termőföldet. „Hollandiában például a román állampolgárok korlátlanul vásárolhatnak termőföldet, de Magyarországon csak egy hektárt. Nagyon helyes, akkor a holland annyi földet vásárolhat Romániában, amennyit akar, a magyar állampolgár viszont csak annyit, amennyit egy román vásárolhat Magyarországon.”

Ügyeskedés

Ha a vázolt helyzet kaotikusnak tűnik, az nem véletlen. A zsebszerződések körüli jogi és politikai hercehurcáról lapunkban többször is beszámoltunk. A probléma lényegét talán már a kalapos inasok is kívülről fújják: a rendszerváltozáskor kárpótlással, szövetkezeti vagyonnevesítéssel, illetve állami gazdasági privatizációval szétmért (sokak szerint: elaprózott) magyar föld a piacon töredékét érte az osztrák, német, holland és más tehetősebb európai versenytársainkénál, ezért szívesen vettek volna az olcsó birtokokból. Akadt ezek között spekuláns éppúgy, mint valódi szakmai befektető. Csakhogy az 1994-ben elfogadott, alapvetéseiben ma is érvényes földtörvény mind a hazai társas vállalkozásokat, mind a külföldi személyeket kizárta a legális hazai földszerzésből. A befektetői pénz viszont nagyon szeretett volna dolgozni a magyar határban – különösen, mivel a félresikerült magyar földprivatizáció zömmel olyan tulajdonosokat teremtett, akiknek a gazdálkodáshoz sok közük nem volt, viszont jó készpénzért szívesen eladták volna az „ingyért” szerzett birtokot. Ezért aztán megindult az ügyeskedés a zsebszerződésekkel: számos technikát kidolgoztak erre az üzletfelek részére a közreműködő ügyvédi irodák (és nem egy esetben az adásvételeket finanszírozó bankok). Az elmúlt néhány évben a hosszútávra szóló haszonélvezeti jog kikötése volt a sláger, ezeket azonban nem jegyzik be a magyar földhivatalok. Ettől lett ideges az osztrák agrárkormányzat, amelyet az érintett gazdák érdekvédelme éppúgy szorongat az ügyben, mint a már említett pénzintézetek, netán befolyásos ügyvédek, akik perektől tartanak. Mármint ők maguk: az osztrák lapokban több hirdetésben is bejegyzési garanciát ígértek a magyarországi földszerzésekhez.

A magyar álláspont jogi szempontból feltétlenül védhető. Minden ilyen szerződés illegális, akármilyen nemzetközi fórumhoz fordul is az osztrák diplomácia. A zsebszerződések rendszere a kilencvenes évek végétől öltött tömeges méreteket, de eredménytelenül küzdött eddig ellene az első Orbán-kabinet éppúgy, mint a 2002-től hatalomba lépő szociál-liberális kormányzatok. A mostani polgári vezetés programjában négy éve a legsürgetőbb feladatok között szerepelt a kérdés megoldása, aztán hosszas huzavona, egyeztetés, „jogi megoldáskeresés” követ- Harccá fajult a zsebszerződés-vita Kétfrontos diplomáciai háborút nyitott a magyar kormány földügyben. Az osztrákokat a dunántúli zsebszerződések körüli durva szigorítások izgatják, míg a románok szerint eközben a magyar állam is terjeszkedni kíván az erdélyi termőföldpiacon. A magyar kormány álláspontja azonban feltétlenül védhető. A magyar álláspont jogi szempontból feltétlenül védhető agrárstratégia 2014. februáR agrárium I 13 kezett, hogy végül a parlament a büntető törvénykönyv hatálya alá sorolja az illegális földszerzést. Az Agráriumnak minderről véleményt mondó nemzetközi jogász határozott álláspontja szerint teljes joggal.

A lapzártánk előtti utolsó hír mindenesetre újabb fejezetet nyithat a történetben. Eszerint az Európai Bizottság ígéretet tett Ausztriának, hogy megvizsgálja a magyar földtörvényt. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter szerint újabb barátságtalan lépés, amit Andrä Rupprechter osztrák földművelésügyi miniszter a magyar földtörvény kapcsán tesz. Ő ugyanis Brüsszelben azt mondta, az Európai Bizottság hivatalos ígéretet tett Ausztriának, hogy megvizsgálja a vitatott új magyar földtörvényt. Az osztrák tárcavezető szerint ezt Dacian Ciolos uniós mezőgazdasági biztos közölte vele egy hivatalos levélben. Rupprechter „fontos köztes lépésnek” nevezte ezt. Az ügyben Michel Barnier, az EU belpiaci biztosa az illetékes, akivel Rupprechter már beszélt az ügyről.

Fazekas Sándor hangsúlyozta: „ez egy magyar ügy, amit nekünk kell rendeznünk”. Hozzátette, egyelőre továbbra sem tartja szükségesnek, hogy kétoldalú egyeztetés legyen, miután az osztrák tárcavezető „folyamatosan sértegeti a magyarokat, folyamatosan feljelent bennünket” ahelyett, hogy tudomásul venné: nem Ausztria, hanem Magyarország feladata, hogy rendezze a földviszonyokat.

A magyar álláspont jogi szempontból feltétlenül védhető

Lehet-e még megegyezni?

Az ehhez kapcsolódó diplomáciai adok-kapok külső szemlélő számára azonban mindezekkel együtt is nehezen értelmezhető. Osztrák parasztok (mintegy tucatnyian) nyertek ugyan már pert a magyar állammal szemben a kontraktusok megtagadott földhivatali bejegyzése ügyében, ezeket végül csendesen elintézték. Lehet is még pár ilyen. A tiltott ügyletek tömeges felszámolása, büntetőügyek sorozata viszont nem várható, még a külföldiek földszerzésére vonatkozó tilalom május eleji lejárta után sem. Az a feketepénz a földért egyrészt már ki lett fizetve, másrészt magyar részről régen el is költötték – az utólagos bejelentés egyik zsebszerződőnek sem érdeke.

Az osztrákokkal való egyezség azonban mégis fontos lenne, ugyanis nem csak a mezőgazdaság ügyeiről van szó – mondja az Agrárium munkatársának a hazai gazdaságdiplomácia egyik meghatározó munkatársa. Túl sok egyéb gazdasági érdek (például a magyar munkavállalók ausztriai helyzete, nem kevés élelmiszerexport, ipari szállítások és együttműködések stb.) köt össze bennünket, hogy ezen éveken át veszekedjünk.

A román történet lényege ugyanez, csak fordítva. Bár a magyar állam életjáradékos erdélyi földszerzési terveit diplomáciánk szorgosan tagadja, létezésük tény. Ráadásul nem is új ötlet: már a kettős állampolgárság két évvel ezelőtti bevezetésekor felmerült a korábban a magyar állami földalap megerősítésében nagy szerepet játszó program kiterjesztése. A román földjog ugyanis közvetlenül nem tiltja – persze némi korlátozással – más állam vagy annak polgára birtokszerzését (Ciolos EU-biztos is az etnikai-alapúság ellen tiltakozott a legélesebben). A kérdés csak az, hogy erre az ezer sebből vérző költségvetésünknek ugyan milyen tételben lehetne egyáltalán lehetősége. Hiszen még a hazai területeken sem képes legalább jelképesen érvényesíteni elővásárlási jogát az egyes üzletekben a földalap (elvileg minden adásvételkor fel kell ajánlani a területet az államnak) – így viszont sokan felteszik a kérdést: hát akkor mire volna ez elég külföldön? Az ugyanis nehezen elképzelhető, hogy a székely gazdák pár filléres életjáradékért tömegesen mondanának le a vagyonukról.

Ajánlott kiadványokMikó - Papp - Kristó - Boros - Imre:
Agrár- és vidékfejlesztési igazgatásDr.Posta László:
A termőföldhasználat gazdasági kérdéseiDr. Magda Sándor (szerk.):
Mezőgazdasági vállalkozások szervezése és ökonómiájaDr. Imre József :
Termőföldünk

Ez is érdekelhetiKözel 1400 hektár állami föld kerülhet a szociális földprogrambaA minimális talajborítást fenn kell tartaniA talaj megfelelő védelme elengedhetetlen