A ragadós galaj elleni védekezés

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2015/06/11

A ragadós galaj (Galium aparine L) a Rubiaceae-galajfélék (buzérfélék) családjába tartozó T2-es életformájú, egyéves gyomnövény, szaporodása kizárólag generatív úton, magvakkal történik.

Morfológiája és biológiája

A csíranövényen a sziklevél alatti szárrész gyakran vöröslilás. A sziklevelek nagyok, rövid nyelűek, tojásdad alakúak, csúcsukon jellemző módon kicsípettek. Az első levelek négyes örvben állnak, oválisak, csúcsukon hegyesek, apró szálkában végződnek. A levélkék rövid nyelűek, felül rövid szőrösek, széleiken és alul, a fő ér mentén apró, horgas töviskékkel borítottak, melyek a nyél felé hajlanak. A sziklevél feletti szárrész négyélű, élein lefelé hajló merev, horgas töviskékkel.

A kifejlett növény hajtása 30–150 cm hosszúságú, 4 élű kapaszkodó szára van, rajta lefelé álló tüskék találhatók. Levelei 6–8-asával örvösen állnak a nóduszokon, ahonnan az oldalhajtások is erednek. A levéllemez válla ék alakú, lándzsás, a csúcsa felé szélesedő, tüskehegyű. A levéllemez színe ritka serteszőrökkel fedett vagy kopasz, fonáka a visszafelé álló tüskefogakkal borított. A virágzatok a levél hónaljából induló oldalhajtáson találhatók, kevés virágúak. Maga a gyomnövény az aratás előtti gabonatáblákon messziről felismerhető jellegzetes formájával. Az állomány rendszerint túlnőve, szárai a gabona hajtásaival összekuszálódva zöld színű foltokban ledöntik a kalászos kultúrnövényeket. A termés két gömbölyű részterméskéből áll, belső oldaluk lapos és bemélyített. A részterméske sűrűn horgas szőrű, 4–7 mm átmérőjű, szürkéssárga vagy szürkészöld. Ezermagtömege 5,4–8 g.

Irodalmi adatok szerint a ruderális területről és a szántóföldi területekről származó G. aparine L. populációk csírázásbiológiai, morfológiai, fenológiai és növekedési sajátosságaiban, valamint herbicidérzékenységben is jelentős eltérések figyelhetők meg.

A G. aparine talajba került magjai életképességüket csupán 2–3 évig őrzik meg. Rövid nyugalmi periódusuk miatt gyorsan kicsíráznak, ezért nem szaporítják a talaj perzisztens gyommagkészletét. A talaj magkészletének éves csökkenése meghaladja az 58%-ot. A mélyebb rétegekben lévő magvak életképességüket hosszabb ideig megőrzik, ezért sekély művelés esetén gyorsabb a G. aparine magkészletének a kiürülése. Csírázása 0,5–12 cm mélyről történik, ami a magvak fiziológiai állapotától és a talaj típusától függ. Szabadföldi körülmények között a csírázás periodicitásának szabályozásában a hőmérséklet a döntő tényező. A nyári magas hőmérséklet a magvak nyugalmi állapotát feloldja, így a csírázás – más téli egyéves gyomfajokhoz hasonlóan – már ősszel (szeptemberben) megindul, és csúcsát október hónapban éri el. A következő év tavaszán is tapasztalható csírázás, majd ősszel ez ismét megindul. A G. aparine fejlődése, versenyképessége és maghozama szempontjából kedvezőbb az őszi csírázás, mint a tavaszi. A csírázás optimális hőmérséklete alacsony (9–12 °C ), de már 4 °C-on is képes csírázni. A magasabb hőmérsékleti értéken történő csíráztatás (20 °C) esetén a magvak fényben jelentősebb mértékben csíráznak, mint sötétben. Alacsonyabb hőmérsékleten (10 °C) a csírázás mértéke fényben és sötétben hasonló.

A G. aparine a szárazságtűrő képesség szempontjából az ún. aridaktív fajok közé sorolható. Vízveszteségét kiterjedt gyökérrendszerével és ebből adódóan a talajból történő hatékonyabb vízfelvétellel kompenzálja a vízhiányos időszakokban. A vegetációs periódus végén a jelentős mértékű levélterület-csökkenés hozzájárul ahhoz, hogy a növény transpirációját jelentős mértékben korlátozza a meleg vízhiányos időszakban.

Egyedenkénti maghozama a kelési időpont, valamint az eltérő ökológiai tényezők függvényében 0–2100 db között változhat. Átlagos körülmények között maghozama 360–1000 db/egyed. A magvainak terjesztése széllel, vízzel, állatokkal és emberekkel történik.

Elterjedése

A ragadós galaj eredetileg Észak-Amerikában őshonos, az egész földkerekségen elterjedt, legfőképpen a kontinentális éghajlati övet kedveli. Hazánkban a szántóterületeink egyik legfontosabb gyomfaja.

A ragadós galaj felszaporodását az országos gyomfelmérések eredményei jól mutatják. 1950-ben búzában és kukoricában is felvételezésre került, de még jelentéktelen gyomfajnak számított. Üzemi méretekben 1954-ben kezdődött meg a kalászosok vegyszeres gyomirtása. Az egyes növekvő területen felhasznált hormonbázisú gabona gyomirtó szerek (MCPA, 2,4- D hatóanyagú) ragadós galaj elleni hatása viszont elenyésző. Egyoldalú használatuk vezetett a gyomnövény széles körű térnyeréséhez.

Emellett a terjedésben szerepe volt az agrotechnikai problémáknak és a hiányos hatósági előírásoknak. A gabona vetőmagban való előfordulását nem tiltották meg teljesen, hanem alacsony szinten engedélyezték (8 db/kg).

Robbanásszerű terjedését mutatja, hogy 20 év alatt, 1970-re kilencszeresére nőtt a borítása búzában. Újabb több mint hatszoros borításnövekedéssel 1988-ban már a 3. legfontosabb búza gyomnövénnyé lépett elő.

A tizenkét jelentős kárral fenyegető gyomnövény országos felmérésekor, 1986–89 között, mintegy 300 000 ha-on okozott fertőzést. A fertőzött terület több mint kétharmada búzában fordult elő. Az őszi és tavaszi árpa, továbbá a repce vetésterületek jelentős része – több mint 10%-a – volt fertőzött. A kapáskultúrákban kicsi a jelentősége, többnyire a vetésterület 5%-át sem érte el a fertőzött területek nagysága. Igen erős fertőzés (30 ezer ha-t meghaladó fertőzött terület) volt Békés, Borsod és Szolnok megyében. Erősen fertőzöttnek (10 ezer ha-t meghaladó fertőzött területtel) bizonyult Hajdú, Baranya, Csongrád, Zala, Győr-Sopron és Vas megye.

Az utóbbi években a búzában legnagyobb kártételi veszélyt jelentő gyomfaj elleni védekezés kiemelt szerepet kapott. Az új gyomirtási technológiák kifejlesztésekor kulcskérdés a galaj elleni hatás. A gazdálkodók őszi kalászosokban és őszi káposztarepcében is fokozottan odafigyelnek az irtására. Mindezek hatására a galaj borítása búzában csaknem a 20 évvel korábbi szintre csökkent. Viszont így is nagyon magas az átlagos borítása és a búzavetésekben az ötödik legjelentősebb gyomfaj.

Kártétele

A ragadós galaj (Galium aparine) a gabonatáblák egyik legveszélyesebb gyomnövénye, amely 1950-ben a felvételezett gyomfajok között a 134. volt, míg 2008-ra az „előkelő” 15. helyre lépett elő a gyomfajok fontossági sorrendjében. A ragadós galaj, különösen a Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakran együtt fordul elő a nagy széltippannal, mivel ökológiai igényük nagyon hasonló. Életciklusa teljes mértékben a gabonafélékhez alkalmazkodott, termései a búza érésével egy időben érnek, és aratáskor jelentősen szennyezik azt. A nem fémzárolt, nem minősített vetőmagvak használata (rosszul értelmezett költségtakarékossági szempontokból) jelentős szerepet játszik napjainkban is a gyomfaj terjedésében. Ma már gyakorlatilag nincs Galium aparine-mentes gabonatermesztő körzet, a fertőzések több mint kétharmada őszi búzában fordul elő, ezen kívül jelentős még a gyom jelenléte árpában is. Az utóbbi évtizedben, a búzában mint a legnagyobb kártételi veszélyt jelentő gyomfajt tartjuk nyilván, és ellene a célzott védekezés kiemelt szerepet kapott. Az új technológiák és a több hatóanyagot is tartalmazó gyári vagy tankmix kombinációk kifejlesztésekor kulcskérdéssé vált a ragadós galaj elleni hatékonyság. A gyártó-fejlesztő cégek mellett a gazdálkodók is egyre jobban odafigyelnek, mind a kalászosokban, mind a repcében e gyomfaj hatékony irtására. A kalászosok mellett az igen gyakori búza–repce–búza vetésváltás miatt az őszi káposztarepcében is az egyik legtöbb problémát okozó gyomnövénynek számít. Repcében külön gondot okozhat a betakarítás megnehezítésével, valamint azzal is, hogy mechanikai úton nem lehet hatékonyan szétválasztani a galajmagot a repcemagtól, mivel a galaj ezermagtömege 5,4–7,0 g, az őszi káposztarepcéé pedig 4,5-6,5 g közötti, azaz gyakorlatilag azonos mérettartományba tartoznak, hasonlóan gömbölyű magvakkal.

A vegyszeres védekezés lehetőségei

A Galium aparine elleni védekezés alapkészítményei a fluroxipir hatóanyagú gyomirtó szerek (Starane 250 EC, Tandus 200 EC, Tandus 250 EC, Tomigan 250 EC, Barclay Hurler 200, Flurostar 200, Flurox 250 EC, Fluxyr 200 EC, Galistop, Star).

Ezek a készítmények a galaj ellen annak minden fenológiai stádiumában tökéletes hatást biztosítanak, a kalászosokra való teljes szelektivitásuk mellett. Fejlettebb gyomnövények ellen az engedélyokiratukban meghatározott magasabb dózisban kell a készítményeket alkalmazni. A galaj mellett számos más gyomfaj ellen is jó hatékonysággal bírnak (tyúkhúr, szulákpohánka, apró szulák, sövényszulák, kenderkefű, keserűfű fajok).

A 2,4-DP, MCPP, dikamba hatóanyagú szisztemikus készítmények galaj esetében annak 3–4 levélörvös stádiumában hatékonyak, a fejlettebb egyedek ellen nem biztosítanak üzemileg elfogadható hatékonyságot.

A kontakt hatású bromoxinil, cinidon-etil, ker­fentrazon hatóanyagú készítmények szintén a 3–4 levélörvös galaj ellen hatékonyak.

A szulfonilurea hatóanyagok és kombinációik (ami­do­szulfuron, jodoszulfuron, metszulfuron-metil, tria­szul­furon, tritoszulfuron) szintén hatékonyak a Galium aparine ellen. Fejlettebb galajok ellen jó kombinációs partnerek a fluroxipir hatóanyagú készítmények.

A fluroxipir hatóanyaggal rokon a piridinkarboxilsav kémiai családba tartozó aminopiralid hatóanyag Galium aparine elleni gyomirtó hatása szintén nagyon jó, kereskedelmi forgalomba az alábbi márkaneveken, és kombinációkban kerül piacra:
Mustang Forte (10 g/l aminopiralid + 5 g/l flo­raszulam + 271 g/l 2,4-D észter)
Taltos 450 WG (355 g/kg aminopiralid + 150 g/kg floraszulam)
Taltos N 450 WG (300 g/kg aminopiralid + 150 g/kg floraszulam
Genius WG (50 g/kg aminopiralid + 50 g/kg pirox­szulam + 25 g/kg flora­szulam + 50 g/kg kloquintocet-mexil)
A Genius WG speciális készítmény, mert a pirox­szulam hatóanyagkomponense révén vadzab, és nagy széltippan ellen is kiváló hatékonyságú.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályaiFejlesztés előtt: Brojleristállók építése