Mégis kinek a dolga?!

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Balla Iván, 2015/06/16

Szembe jön velünk egy komoly csapat, a neve „Klímaváltozás”, két életveszélyes szélsőséggel – felmelegedés és vízhiány.

Ezt a meccset mi nem a San Siróban vagy a Barnabeuban, nem is a Fradi-pályán, hanem az egész Kárpát-medencében játsszuk.

Szurkolótáborunk az egész magyar társadalom. Csapat, edző, létesítmény, pénz, stratégia, taktika. Ez a mérkőzés nem fog rövidtávon véget érni, folyamatos felkészülést igényel, hosszú távra kell tervezni.

Kell a stratégia! Tudjuk, létezik, készül „aszálystratégia”, kell a végrehajtás, kell a taktika, kell a cselekvés.

A „csapat”-ban helye van a tudományos szakmának, az irányításnak, a jogi szabályozásnak, a közgazdasági szabályozásnak, a felelős szervezeteknek, az agráriumnak, a gazdálkodóknak, a polgárnak.

Idea? Úgy gondolom, nem.

Gondoljunk a hulladékgyűjtésre, amit valamikor a település határában lévő szeméthegyekkel azonosítottunk. Ma a hulladékot szelektíven gyűjtjük, újrahasznosítjuk, energiát nyerünk belőle – ha úgy tetszik fogyasztást csökkentünk vele, környezetünk fogyasztását.

Ez a folyamat ma már háztartási szinten működik, a társadalom aktív részese a megváltozott gondolkodásmódnak és technológiának.

Ha vízügyeinket nézzük, ami a klímaváltozás következményeit részben enyhítheti, korántsem ilyen jó a helyzet. A társadalom nem érzékeli a vészhelyzetet! Úgy gondoljuk, persze vízhiány lesz, majd valahol egyszer, vagy van már Afrikában, no de nálunk?!

Ébresztő! Talán kellene egy vízstressz? Zárjuk el a csapokat naponta 6 órára?

Kaliforniában megtörtént! 25%-os vízkorlátozást vezettek be egységesen, vízhasználóktól függetlenül.

Tudjuk Magyarországon az utóbbi 100 év legmelegebb éve a tavalyi, 2014-es év volt, legmelegebb első negyedéve a 2015 év I. negyedéve!

A mezőgazdaságot tekintve sajátos a helyzet, hiszen tudjuk, hogy 2014. évben jelentős belvízkárok voltak az ország számos területén, de az átlagot tekintve a növénytermesztésben termésrekordok dőltek meg. Hogyan? Forróság volt, belvíz kár volt, és mégis csúcstermés?

A válasz önmagáért beszél: területeink a sok évi átlagot 200–250 mm-el meghaladó többletcsapadékot kaptak.

A felismerés törvényszerű: a felmelegedés hatását a mezőgazdaságban a növénytermesztésben a vízzel lehet enyhíteni, korrigálni, sőt hasznunkra fordítani.

Követendő példa lehet a Közel-Kelet, ahol a mediterrán éghajlati viszonyok és a nem igazán optimális talajadottságok mellett is virágzó versenyképes mezőgazdaságot hoztak létre.

Persze a vízre vigyáznak, termelőeszközként óvják és hasznosítják és teremtik meg a fenntartható vidéket.

Tudják a víz kincs. Vízkincs.

Magyarországon paradigmaváltás kell!

Nincs káros többletvíz! Vízkincs van, szélsőséges esetekben is a vízkincs képződéséről kell beszélnünk. Ez a feladat az aszálystratégia megkerülhetetlen elemeként kell, hogy megjelenjen, ehhez kell igazítanunk axiomaként a vízkincs fogalmát és az aszálystratégiában e köré hegyezett gondolatokat, célokat kell, hogy szolgálja a taktika, végrehajtás, a társadalmi részvétel.

Sajátossága a jelenlegi helyzetnek, hogy településeken az ingatlanon hulló csapadékból adódó többletterhelés után fizetnünk kell a víz elvezetéséért a közműszolgáltatónak, míg aztán déli irányban valahol elhagyja az országot.

Néhány hét múlva már locsolnunk kell, otthon a kertben, a közterületi növényzetet, szélsőséges napokban hőségriadó esetén az utcákat.

Bőrünkön érezzük, hogy a hőségriadói napok száma egyre emelkedik.

Miből locsolunk, öntözünk? A felszínalatti vízkincsből! Hol van már a tavalyi hó, vagyis víz.

A mezőgazdasági területeinken hasonló a helyzet, a vízhiányt számos területen saját tevékenységünkkel magunk okozzuk, keveset teszünk azért, hogy a területünkön, közelünkben időszakosan képződött többletvizet = vízkincs megőrizzük.

A napokban egy tanyán jártam és meglepődve láttam, hogy az épületekről, tetőről lefolyó vizet tartályokba, hordókba gyűjtik. „Tudod a nagyanyámtól tanultam, hogy az esővizet sokkal jobban szeretik a kerti növények, mint a kútvizet”. Jó példa? Jó példa, de ritka. Valamit tudtak elődeink otthon, a családban, a gazdaságban, de tudta a tudomány is hisz Beszédes József vízimérnököt idézve:

„Házad udvarából ne ereszd ki az eső vagy hó levét,
míg nem használtad;
úgy határodból, vármegyédből, országodból
használatlanul a vizet ki ne bocsássad,
mert az ingyen az Isten becses ajándéka.”

Tudta a XVIII. században, hogy az aszályra, vízhiányra való felkészülést közvetlen környezetünkben kell elkezdeni. Téziseit ma is követnünk kell, ha úgy tetszik „in situ” kell kezelnünk a problémát. A telkemen, az általam művelt mezőgazdasági területeken, a falu határában, a kistérségben, a vízgyűjtőn, megyei szinten, a régióban, Magyarországon, Kárpát-medencében.

A sorrend a fontos! Minden más, nem a legelemibb szinten szükséges beavatkozás kevésbé költséghatékony és eredményes. Amennyiben ezt a megközelítést el lehet fogadni (nem e célok szerzőjét, Beszédes Józsefét!) akár a probléma megközelítéseként, akár stratégiaként, akkor a taktikai elemeket ehhez kell igazítani. Érdekeltté kell tenni a lakosságot, a gazdálkodót, a gazdálkodók önszerveződését, a közigazgatási egységeket, a területhasználatot a „vízkincs” megőrzésében.

Ha így lesz, tettünk egy lépést saját felelősségi körünkben az aszálygondunk enyhítésére.

Tény, ebben a meccsben nem igazán állunk jól. Úgy tűnik, az ellenfél több góllal vezet, és mi még csak nem is védekezünk.
Tény, hogy Magyarországról több víz folyik el, mint amennyi bejön, 6 km3-rel. Hiányzik? Minden bizonnyal!
Tény, hogy voltak évek, amikor 350 ezer ha-t tudtunk öntözni. Ma ≈80 ezer ha-nál tartunk.

Pedig ma még van felszíni vízkészletünk, még léteznek vízellátó rendszereink, csatornák, szivattyútelepek, műtárgyak – igen leromlott állapotban –, vannak 20–30%-os kihasználtsággal működő öntözőfürtjeink, vannak üzemeltető szervezetek és elkötelezett szakemberek.

Tény, ma öntözési vízjogi engedélyt beszerezni igen-igen bürokratikus, költséges és időben hosszadalmas folyamat.
Tény, a vízmegtartásra nincsenek területeink sem gazdálkodói, sem közösségi szinten. Csak csekély tényező a jelenlegi helyzetről, ám ha ezeket látjuk, tudhatjuk, hol kell változtatni.

Zászlónkon a kertészet és öntözésfejlesztés.
Talán helye lenne a vízmegtartásnak is.
Támogatási, pályázati rendszereinkben meg kell jelenni az aszályt enyhítő cselekvésnek, beavatkozásnak, területhasználatnak.

Az EU zöldítési politikája az ökológiai fókuszterületek vonatkozásában jó hátteret biztosíthat, a szakmán, a gazdálkodói közösségeken múlik él-e vele.

Egynyaras öntözési vízjogi engedély?
Használjuk, de csak egyszeri kárenyhítő lépésként!
Régi szlogen: meg akarod változtatni a világot?
Kezd magadon!
Védekezni akarsz az aszállyal szemben?
Kezd gazdálkodói, táblaszinten, helyi összefogással!

Az aszálykár lehetséges csökkentése

A Water Retainer (VízŐr) egy organikus alapokon nyugvó talajkondicionáló készítmény. Csökkenti az öntözővíz-felhasználást és az aszály okozta kiszáradást.
Aki a mezőgazdaságban jártas, mind tudja, hogy mennyire fontos az egészséges talaj, a víz a biztonságos terméshez. A klímaváltozás következtében az extrém időjárási feltételek és események egyre gyakoribbak. Fenyegetik a termést és növelik a növénytermesztés kockázatát.
A megfelelő és egészséges élelmiszer előállításhoz alapvető prioritást kell élvezzen az alkalmazkodás mindezen változásokhoz. Ennek felismerése volt az egyik legjelentősebb hajtóerő számunkra, amikor belekezdtünk a kutatásokba, és kifejlesztettük a Water Retainer (VízŐr) talajkondicionáló vízmegtartó készítményünket. A termék organikus alapú, és azáltal, hogy csökkenti a talaj kipárolgását, szabályozza a talaj vízegyensúlyát. Eredményeink azt mutatják, hogy a Water Retainer (VízŐr) alkalmazásával akár 50%-kal csökkenthetjük az öntözési költségeket szántóföldi növények-, zöldségek- vagy akár még gombatermesztés esetében is. Öntözetlen művelésben történő alkalmazás esetén jelentősen – akár 50–150%-kal – megnő az aszálytűrő képesség ideje, ezáltal jobb termés várható.
A Water Retainert (VízŐr) a talaj felszínére kell kijuttatni permetezéssel vagy az öntözővízben felodva. A készítmény higroszkopikus, tehát vonzza a vizet. A Water Retainer (VízŐr) a talajban elhelyezkedve kötődik mind a talaj szemcséihez, mind a növény gyökeréhez. Amennyiben eső vagy öntözés következtében víz jut a talajba, azt engedi a mélybe szivárogni, növelve a víztartalékokat. Amikor a talajpára felfelé áramlik a kapillárisokon, akkor lép működésbe a Water Retainer (VízŐr) azáltal, hogy megköti ezt a párát és vízcseppekké alakítja. Ezek a vízcseppek már felvehetők a növények gyökérzete számára.
A párolgás csökkentésével a Water Retainer (VízŐr) elősegíti a talaj kiegyensúlyozott vízháztartását. Ez kifejezetten hasznos a mikroorganizmusok számára, melyek nélkülözhetetlenek az egészséges talajban.

Tehát a Water Retainer (VízŐr) háromféle módon segít:
csökkenti a talaj kipárolgását;
segíti a gyökérzet minél jobb vízellátását;
elősegíti a talajegészséget a jobb vízellátás biztosítása által.
A Water Retainer (VízŐr) növényi kultúrától függetlenül hatásos. Továbbá a talajféleségektől függetlenül is működik.

Forrás: waterandsoil.eu/hu

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai