Víziszárnyasok takarmányozása

Kategória: Kamara | Szerző: Gyurcsó Gábor, Fábián János (Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft.) és Locsmándi László, Tossenberger János, Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Takarmányozástani Tanszék , 2015/06/23

Az ágazatot azonban az utóbbi években több negatív hatás is érte. A madárinfluenza, a túltermelés, a takarmányok drámai drágulása, valamint az állatvédők támadásai arra kényszerítették az ágazat szereplőit, hogy számottevően változtassanak a termelés jelenlegi szerkezetén és mindenekelőtt javítsák a termelés hatékonyságát. Jelentősen terhelte a termék-előállítás eredményességét a takarmánygabona és a fehérjehordozók (extrahált szója) árának növekedése is. Tekintettel arra, hogy az állattartásban az összes költség 60–70%-át a takarmányozási költség teszi ki, új takarmányozási technológiák kialakításának, a táplálóanyag-szükségletek pontosításának döntő jelentősége lehet az ágazat versenyképességének tekintetében. Ezzel összefüggésben azt is fontos tudni, hogy Európa és így Magyarország is folyamatos és állandó extraháltszójadara-behozatalra szorul. Az okszerű táplálóanyag-ellátás és a magas fehérjetartalmú melléktermékek felhasználása azonban csökkenthetné az ország importfehérje-függőségét.

A víziszárnyas állományok takarmányozásánál ma még nem tudjuk kellően figyelembe venni a fajok sajátos igényeit és emésztés-élettani jellemzőit. Ez abból adódik, hogy az ilyen jellegű, széles körű vizsgálatok – mint például az etetésre kerülő takarmánykomponensek víziszárnyas fajok esetében meghatározott táplálóanyag-szolgáltató képessége – alapvetően hiányoznak. Nincs olyan elérhető takarmányozási adatbázis, amely egyértelműen a kacsa vagy lúd fajokra került volna kidolgozásra.

Hiányzó alapadatok

A lúd- és kacsaállományok okszerű táplálóanyag-ellátásának egyik legfontosabb előfeltétele a felhasználásra kerülő takarmánykomponensek energiaszolgáltató képességének (AMEn, TMEn), emészthető aminosav- (Ileal/Faecal Digestible Amino Acid= IDAA, FDAA), valamint emészthető/hasznosítható foszfortartalmának ismerete. Az elérhető táplálóanyag-ajánlásokhoz tartozó adatbankokban fellelhető emészthető/hasznosítható táplálóanyag-tartalmak a leggyakrabban kifejlett kakasokkal vagy kedvezőbb esetben brojlercsirkékkel kerültek meghatározásra, ami nem teszi lehetővé az egyes baromfifajok emésztésfiziológiai különbözőségének figyelembevételét. A víziszárnyasok azonban emésztésfiziológiai szempontból sok tekintetben különböznek a többi baromfifajtól. Nem rendelkeznek például beggyel, hatékonyabban emésztik viszont a rostot. Ennek egyik oka, hogy ezeknek a madaraknak rendkívül izmos a proventrikulusa és a zúzógyomra, aminek következtében ezekben a szervekben a nyomás is magasabb (lúd: 275 mm Hg, kacsa: 180 mm Hg) a többi baromfifajhoz képest (tyúk: 125 mm Hg). A másik oka hogy a víziszárnyasoknak fejlettebb a caecuma (lúd: 25–34 cm, kacsa: 15–25 cm) a többi baromfiénál (tyúk: 10–20 cm). Szükséges megjegyezni, hogy a hatékonyabb rostemésztésnek nagy jelentősége lehet a magas rosttartalmú melléktermékek etetésekor, viszont az ilyen típusú szisztematikus vizsgálatok hiányoznak.

Az ismertetett okok miatt a legtöbb víziszárnyas takarmányozási rendszer nem teszi lehetővé az állatok genetikai potenciáljának, továbbá a melléktermékekben rejlő lehetőségeknek a hatékony kihasználását sem. Ezért a fajspecifikus kísérleti adatok önmagukban is hiánypótlóak lennének, és hozzájárulnának a lúd- és kacsaállományok különböző hasznosítási csoportjainak élettani alapokon nyugvó, objektívebb táplálóanyag-ellátásához.

Új adatbázis kiépítése

A felhasználásra kerülő takarmánykomponensek táplálóanyag-szolgáltató képességének pontos ismerete előfeltétele az állatok táplálóanyag-szükségletének pontos és hatékony kielégítéséhez. Elengedhetetlen tehát a főbb takarmánykomponensek (kukorica, búza, extrahált szójadara, zab, lucernaliszt, búzakorpa, extrahált napraforgódara, extrahált repcedara, DDGS) emészthető táplálóanyag-tartalmán alapuló adatbázis kiépítése, amelyekkel a kacsa- és libaállományok takarmányozási technológiáját, pontosítani lehet. A víziszárnyas fajok foszforhasznosításának és foszforszükségletének pontosításával csökkenthető lenne a foszforürítés mértéke is, amelynek környezetvédelmi szempontból is óriási a jelentősége.

A takarmány-alapanyagok árának drasztikus emelkedése miatt a takarmányozási célra felhasználható melléktermék mennyisége is folyamatosan növekedni fog. Ezeknek a melléktermékeknek a felhasználhatóságáról azonban még kevés irodalmi adat áll rendelkezésre, és a meglévő adatok is viszonylag régiek vagy ellenmondásosak. A kísérletek kis száma és viszonylagos heterogenitása miatt ezeknek az eredményeknek a rendszerbe foglalása azonban még nem történt meg, így a gyakorlatban is használható technológiai ajánlások is csak nagyon ritkán születtek.

A foszforkiegészítés hatása

Ezen anomáliák feloldására, illetve kiküszöbölésére egy szisztematikusan felépített projektet indítottuk, konzorciumban a Kaposvári Egyetem Takarmányozástani Tanszékével.

A Kaposvári Egyetem végzi az alapkutatásokat, feladatai a fontosabb lúd- és kacsatakarmányokban felhasználható fő alapanyag-komponensek (kukorica, búza, árpa, zab, DDGS, extarhált szójadara, full-fat szója, extrahált napraforgódara, extrahált repcedara, búzakorpa) metabolizálható energiatartalmának (AMEn, TMEn), emészthető aminosav-tartalmának, valamint emészthető P-tartalmának a meghatározása. A vizsgálat tárgyát képezte továbbá az eltérő foszfortartalmú keveréktakarmányok hatásának vizsgálata a növendék kacsák és libák kalcium- és foszforretenciójára, valamint a tibia mineralizációjára.

Ezeket az adatokat felhasználva a Bonafarm-Bábolna Takarmány Kft. az alsóvasdinnyei kísérleti telepén nagyüzemi körülmények között tartott állatokon arra keresi a választ, hogy a különböző foszforkiegészítésnek milyen hatása van a pecsenyekacsák és ludak termelési paramétereire. Vizsgálatok tárgyát képezi továbbá a különböző szintű melléktermék (DDGS, extrahált repce és extrahált napraforgó) dózisok teljesítményt befolyásoló hatásának vizsgálata is. Ez utóbbi kísérletsorozat nemcsak külön-külön vizsgálja a melléktermékek felhasználhatóságát a kacsa-, illetve lúdtakarmányokban, hanem arra is keresi a választ, hogy ezeknek a melléktermékeknek a különböző kombinációja milyen befolyással bír a madarak termelési paramétereire.

A 310 millió forintos költségvetésű projekt jelen pillanatban közel 90%-os készenléti állapotban van. A kísérletek adatainak gyűjtése és kiértékelése folyamatos, az azonban már most látszik, hogy az eredmények alapjaiban változtathatják meg a víziszárnyas takarmányozásról alkotott képet.

Az eredmények alapján egy teljesen új, melléktermékekre alapozott takarmányozási technológiai is kialakíthatóvá válik, amelynek az alkalmazása jelentős gazdaságossági és környezetvédelmi előnyöket jelenthet a víziszárnyas növendékek előállítói számára.

Szójatermesztők figyelmébe

10 000–15 000 Ft/darab támogatás jár, de csak ha minden egyes fémzárcímkét eltettük?
A 9/2005 számú FM rendelet alapján a SZÓJA szaporítóanyag beszerzését a 14 § (5) és (6) bekezdése alapján az alábbiak szerint kell igazolni:
„...a támogatási kérelemhez csatolni kell a minősített szaporítóanyag használatát igazoló számla és a vetőmagcímke másolatát...”
Na, de mindegyiket?
Számos telefonhívást kaptunk, miszerint az illetékes hivatal az ÖSSZES fémzár címkéről kéri a másolatot. A fémzár címke a fémzár számon kívül egyedi azonosítószámmal van ellátva, elvesztése/megsemmisülése esetén sajnos nem pótolható.
Javasoljuk tehát, hogy feltétlenül tegye el minden gazda az összes fémzárcimkét!!!
De mit tehetünk, ha csak néhány darabot őriztünk meg?
Reménykeltő, hogy információnk szerint jogszabály-módosítást kezdeményez a tárca annak érdekében, hogy a jogalkotói szándék egyértelműbbé váljon, és ezzel a kérelem beadásának folyamatát is segítse. Ennek értelmében, ha a minősített vetőmag beszerzéséről szóló számla tartalmazza a számlán feltüntetett egyes tételek vetőmagcímkéinek adatait (faj, fajta, mennyiség és fémzár szám), akkor az váltsa ki az egyes vetőmagcímkék másolatának csatolását.

Forrás: Bene Zoltán, Karintia Kft.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai