2021. 02. 27., szombat
Ákos, Bátor
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Mi változott a repcetermesztés körül?

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: GyZ, 2014/02/10
Címkék: őszi káposztarepce, repce, termőterület, hozam, növényvédelem, biodízel

Évekkel ezelőtt hihetetlen propagandahadjárat mellett agitáltak a termeltető cégek a repce vetésterületének növelése mellett. Gyakran hangzott el, hogy a magyar termőhely alkalmas lenne legalább 300 000 ha repce termesztésére is.

Termesztéstechnológiai ajánlásokkal, hibrid vetőmag ismertetőkkel volt tele a szaksajtó, és a termelő már maga sem tudta, melyik útmutatás adaptálható érdemben a területeire. Arról azonban sokan megfeledkeztek az utóbbi években, hogy a káposztarepce az éghajlatra igényes növény, és ez a tényező bizony egyre kevésbé állandó. Hazánkban főleg a Dunántúlon és az északi országrész csapadékosabb tájain termeszthető sikeresen, számottevő őszi és tavaszi csapadékigénye miatt viszont egyes országrészekben egyáltalán nem javasolható. Nem elég tehát a piac igényeinek megfelelni, nem elég akarni a termesztés sikerét, reálisan fel kell mérni a termőhelyi és éghajlati adottságokat az adott helyen. Ennek az összefüggésnek a lassú felismerése jelenti ma az őszi káposztarepce vetésterületi visszaesését, amiben a termeltetők és vetőmag-forgalmazók felelőssége is számon kérhető lenne.

A korábbi nagy akarásnak tehát az lett a vége, hogy ma a magyar repce vetésterülete alig haladja meg országosan a 220 000 ha-t. Sokak fejében megfordul ugyan augusztusban, hogy repcét is lehetne termelni, de ha egy kicsit is kedvezőtlen, száraz az időjárás, már el is vetik a gondolatot. Senkinek nem hiányzik a kudarc, a felesleges költség, és az eredménytelenség. Ma már sokan belátják, hogy a talaj-előkészítés, a vetés és az őszi vegetáció állapota eldönti a repce sorsát. Ha nem lehet jó vetőágyat készíteni, akkor inkább lemondanak a repcetermesztésről, mert eleve kudarcra van ítélve. Minden gazdálkodó, akinek repcetermesztéshez alkalmas területei vannak, legalább egy-két évben már megpróbálta ezt az olajos növényt. Legtöbben azonban nagyon költségigényesnek, a termesztés végkimenetelét illetően nagyon kockázatosnak ítélik, ezért, ha csak egy kis porszem kerül a gépezetbe, már szívesebben lemondanak róla. Ez most a pillanatnyi helyzet.

változó termelésI környezet

A termelők szemléletében – függően a friss tapasztalatoktól – nagy változások mennek végbe évről évre. Alapvetően a repce jövedelmezőségét vizsgálgatják, ízlelgetik, tesztelik, és egyre inkább tudatosul bennük az a tény, hogy magas termelési költségű, kockázatos és nagyon piacérzékeny növény. Az EU által 2020-ig bezárólag meghirdetett biodízel program szolgáltatta a hatalmas nekibuzdulást, amelyben zászlósnövényként aposztrofálták a repcét. Ez a nekibuzdulás szemmel láthatóan alábbhagyott, és ezzel egyidejűleg a hazai biodízel program lendülete is megtört. Mintha versenytárs nélkül maradt volna a sokcélúan felhasználható ipari repce a termeltetési rivalizálásban, és az árak is mi változott a repcetermesztés körül? Évekkel ezelőtt hihetetlen propagandahadjárat mellett agitáltak a termeltető cégek a repce vetésterületének növelése mellett. Gyakran hangzott el, hogy a magyar termőhely alkalmas lenne legalább 300 000 Ha repce termesztésére is. Termelői szemmel vizsgálva a repcetermesztésnek versenyképesnek kell lennie a többi ipari növénnyel, hiszen a nyereségközpontú gazdálkodás mindenki számára alapvető rendezőelv. Nem elég a repcetermesztésre buzdítani, a jövedelemtermelő képességét is garantálni kellene – fogalmaznak a termelők. Éppen elég termelési kockázat van a közel tíz hónapos tenyészidőszakban, és a beinvesztált igen magas termelési költségek terén. Ma a repcetermesztés rentabilitását a 3 t/ha feletti termésszint jelenti, sőt azt lehet mondani, hogy a legjobb termelőknél és a legjobb termőhelyeken csak felette képződik nyereség. A termelők is belátták időközben, hogy a repcetermesztés agronómiai szabályait nem lehet semmibe venni, mert az csúnyán viszszaüt. Ez eleve azt jelenti, hogy a gazdálkodók nem tehetik vissza idő előtt ugyanabba a területbe a repcét, sőt a szomszédok gazdálkodási gyakorlatát is figyelni kell a repcekártevők migrációja miatt.

mIndenkI számolgAt

Sok a bizonytalansági tényező tehát a repcetermesztésben, és kiszámíthatatlan a piaca is. A 30 000 Ft/ tonnát meghaladó hektikus ármozgások ijesztően nagyok, mint ahogyan a termésszintekben megmutatkozó – 2–5 t/ha közötti – eltérések is. Ha a kedvezőtlen időjárás miatt kialakuló alacsony termésszint éppen egy kiszámíthatatlanul jelentkező alacsony árszinttel találkozik, akkor biztosan komoly veszteséget okoz a gazdáknak.

Ha 140 000 helyett csak 105 000 Ft/t az ár, az kifejezett csapás a termelő számára, és ezt vetéskor nem lehet tudni, hiszen a világpiaci árakhoz való alkalmazkodás akkor még nem prognosztizálható. Talán egyszerű logika mentén azt ki lehet következtetni, hogy ha a globális repcekibocsátás idén eléri – és elérheti – a rekordnak számító 65 millió tonnát is, akkor a közeljövőben nem várható a felvásárlási árak emelkedése. Sajnos ez a jelenleg publikus világpiaci trend is a vetések után derült ki – talán nem is teljesen véletlenül. A hosszabb távú kockázatok közé tartozik az is, hogy a neonikotinoidtartalmú csávázószerek uniós felfüggesztésének terméshozamokra gyakorolt hatása csak két év múlva mutatkozik meg.

Kétségtelen viszont, hogy van állandóan finomhangolt repcetermesztési technológia, ami igazodik a termőhelyhez, időjárási anomáliákhoz, ami a helyileg kötődő integrátorok aktivitását dicséri. Ők sem tudnak azonban a világpiaci ártrendekkel mit kezdeni, és természetesen ők is nyereségorientáltan végzik a munkájukat.

túl sok A negAtívum

A termelők éppen ezért meglehetősen kiszolgáltatottak maradtak a repcetermesztésben, hiszen nincsenek biztos piaci információk, nincsenek szerződések, és minimális garanciák sem a nyereség elérésére. A termeléssel összefüggő negatív anomáliák, a saját és a környezetükből összeszedett tapasztalatok természetesen összeadódnak, amelyek óhatatlanul a repcetermelés visszaszorulását eredményezik a magyar termelők körében. A már említett agronómiai „játékszabályok”, a szintén költséggel járó gépesítési finomítások stb., amelyek a repcetermesztést segítenék, sok helyen elmaradnak, mert nincs rá keret.

Mindenki tudja ugyanakkor, hogy az őszi káposztarepce milyen kedvező elővetemény a kalászosok előtt. Ismert a talajok átjárhatóságára gyakorolt kiváló hatása, gyökérzetének fantasztikus talajlazító tevékenysége. Mindez hiába, ha a magas kockázati hányad, a kedvezőtlen időjárás, vagy a piac gusztustalanul alacsony árai ellehetetlenítik a termesztést. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy önmaga után jó ideig nem vethető, más keresztesvirágúakkal szintén összeférhetetlen a termesztése, akkor a szándék akkor is kevés, ha a körülmények időközben kedvezően változnak.

ma a repcetermesztés rentabilitását a 3 t/ha feletti termésszint jelenti

A JelenlegI helyzet

Február derekán járunk, amikor az ország egy részén még hótakaró fedi a repcéket, máshol viszont egyáltalán nem kaptak hótakarót. Igaz a hideg, a tartós, kemény fagy sem gyötörte meg a repceállományt, s ahol a télbe kormányzása – néhol növekedésszabályzókkal visszafogva – jól sikerült, ott sikeres áttelelés elé nézhetnek a termelők. Aztán jöhet a munka dandárja, hiszen a fejtrágyázási és növényvédelmi munkák szinte egész tavasszal elfoglaltságot adnak. Semmit nem lehet elnagyolni, minden kártevő és kórokozó ellen fel kell lépni, mégpedig hatékony módszerekkel. Egyetlen nagyvonalú vagy rossz döntés is elviheti a nyereséget, de ezt jól tudják azok, akik profi repcetermelők és évek óta végzik a repce tavaszi növényápolási munkáit.

Az idén különösen fontos a termés minden szemének betakarítása, mert az árak valószínűleg alacsonyan maradnak. Ha csak 105 000 Ft/t lesz az induló repceár, akkor bizony megint sokakat elgondolkodtat a repcetermesztés, és tovább erodálódhat a vetésterület. Kár lenne, hiszen a magyar repcetermesztésnek nagy múltja van olyan elődök után, mint Nagyváthy, Grábner, Pethe és Gyárfás József. „Fel sem tételezzük, hogy Önök ezt a növényt nem ismerik, termelését nem tudják” – ezt Andrej Fábry professzor, a közelmúltban elhunyt csehországi SPZO repcetermesztési rendszer tiszteletbeli elnöke mondta egy baráti hangvételű beszélgetés során. Nem titok, hogy évekkel ezelőtt a magyar szakembereket nagyon érdekelte, hogy Csehország termelői hogyan tanulták meg a repcetermesztést, és hogyan lett e közben az ország importőrből mára Európa egyik legnagyobb repceexportőre. Azóta tudjuk, hogy elsősorban a termőhely, de nem kevésbé a magas szintű termelésszervezés és szaktanácsadás segítette a munkát és repítette a repcetermesztés magaslatai felé Csehországot.

A magyar termőhely kevésbé jó, de az alkalmas helyeken a másik két szempont szintén meghozhatja az eredményeket és megfordulhat a jelenleg csökkenő termelési trend…

Ajánlott könyvek