Az állattartóknak sem kegyelmez az aszály

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: K.T., 2014/02/10
Címkék: aszály, takarmány, szálastakarmány, siló, széna, abrak

A 2013-as esztendő ismét aszályos év volt, pontosan úgy, mint az előző. A legelők kiégtek, a gyepeket sok helyütt mindössze egyszer tudták kaszálni, és a silókukorica is tragikus eredményeket hozott sok helyen: mivel száradt, így sokkal magasabban tudták azt levágni. Bár sokan meg tudnák termelni maguknak Magyarországon a télre szükséges takarmányt, a nagy szárazság miatt az idei télre most mégis ismét vásárolniuk kellett. Sokaknak nemcsak abrak-, de szálastakarmányt is – hiába az elvileg bőséges legelő- vagy éppen a kaszálható gyepterület.

Most már valóban komolyan fontolóra kell venni, mi lehet az érdemi megoldás a szárazság hatásainak csökkentésére. Az aszály hatása az állattenyésztésre részint közvetlen, részint közvetett. Az állatok szenvednek a tartós melegben és a vízhiánytól, de válaszaik a hosszan tartó szárazságra fajoktól és fajtáktól függően változók, és az eltérő tartási körülmények is nagymértékben befolyásolják azt. A legfőbb közvetett hatást a takarmányhiány okozza, valamint az állatállomány egészségi állapotára gyakorolt hatás, aminek nagy jelentősége van az állati produkció és az egész állattenyésztés termelésének gazdasági értéke szempontjából. Ebből a szempontból sajátos probléma a halászat vízellátása, főként a halastavaké, ahol a vízhiány jelentős károkat okozhat.

de mI Is pontosAn Az Aszály?

Az országgyűlés 2008 februárjában elfogadta a 2008–2025-re szóló Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát (NÉS), melynek legfontosabb elemei közé tartozik a nemzetközi kötelezettségek teljesítése, az éghajlatváltozást okozó hatások elleni küzdelem, a kibocsátáscsökkentés és az alkalmazkodás a klímaváltozáshoz.

A dokumentum szerint napjainkban nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az éghajlat változik, és ebben az emberi tevékenység is szerepet játszik. Az emberi hatás mértékének és okainak meghatározásában már valamivel kisebb bizonyossággal tudunk véleményt mondani, de még mindig döntően az emberi üvegház hatású gázok (üvegházgázok, ÜHG) kibocsátását jelölik meg fő okként. Egy másik lehetséges ok az ember felszínmegváltoztató tevékenysége. Egyes vélemények szerint ez összemérhető az antropogén ÜHG kibocsátás hatásaival. A kettő szorosan összefügg, például a trópusi őserdők irtásánál.

Az aszály több szempont szerint különbözik a többi természeti katasztrófától. Lassan keletkezik, nálunk gyakran több hónap kell a kialakulásához. Sem a pontos kezdete és vége, sem a térbeli kiterjedése nem ismert, Az általa okozott károk becslése nehezebb, mint a többi csapás esetében, illetve az aszály elmúltával az okozott jelenségek nem Az állattartóknak sem kegyelmez az aszály lapunk zártáig komoly hótakaró vagy jelentősebb téli csapadék nem segítette a termelőket. A jelek szerint tovább tart a tavalyi, tavalyelőtti aszály. Különösen a legeltető állattenyésztők helyzete vált nehézzé: a kaszálható takarmány ára éppúgy az egekbe szökött, mInt az alomszalmáé, ráadásul a kleső legeltetési lehetőségek miatt a takarmánypótlás további költségeket hozott magávaL. Növénytermesztés 22 I agrárium 2014. február szűnnek meg egyből (hiszterízis jelenség). Térbeli kiterjedése nagyobb a többi katasztrófáénál, és általában tovább is tart azoknál. Hatása az élet valamennyi területén jelentkezik. Az emberi test terhelése megnő, a levegő por- és szennyezőanyag-koncentrációja is gyakrabban elérheti az egészségre veszélyes szintet. A hazai mezőgazdaságban feltehetőleg a legnagyobb károkat okozza, erdészetben főként a csemetékben, a sekély gyökerezésű fákban okoz kárt, de gyengíti a fák kondícióját is, csökkentve ellenálló képességüket. A vízgazdálkodási következmények szerteágazóak egészen a gátakban keletkező repedésekig. Hatással van a közlekedésre, iparra, a vízellátásra negatívan hat a vízminőség romlása miatt is. Magyarországon a turizmus kiemelt ágazat, amit a csapadékszélsőségek jelentősen befolyásolnak. Ezzel is összefüggésben a természetvédelemnek is fel kell készülnie a gyakoribb aszályokra, különösen a vizes élőhelyeken.

Hazánkban az 1800-as évek elején kezdték összegyűjteni és közzétenni a különleges időjárási eseményekről szóló régi följegyzéseket, amelyek segítségével – nem adatszerűen, hanem csak szövegesen rögzített információk alapján – képet kaphatunk a súlyos és kevésbé súlyos, de mindenképpen említésre érdemes aszályokról. A 18. században kiemelkedően száraz évek voltak 1718-ban, 1790-ban és 1794-ben, amikor az emberek a fák rügyeit, héját, gyökereket és füveket ettek, a sás- és gyékénygyökerekből sütöttek lepényt, megnyúzták és megették az elhullott állatokat is. A jelenség tehát egyáltalán nem új a Kárpát-medencében.

Csakis szárazabrakon?...

Az Agrárium munkatársának a legtöbb agrárszakember úgy vélekedett, hogy bár a szárazság legközvetlenebb kárait a növénytermesztés szenvedi el, a hosszú távú hatásai mégis az állattenyésztésben jelentkeznek elsősorban. És itt nemcsak a takarmányárak közvetlen alakulását kell figyelembe venni (bár természetesen az is meghatározó jelentőségű), hanem az állati komforthoz szervesen hozzátartozó klimatikus viszonyokat, illetve a nedves takarmányok fogyasztásának kedvező élettani hatásait is. „A tehenet csakis abrakon meg száraz szénán tartani olyan, mintha valakit egyfolytában ropievésre kényszerítenénk. Ahogy mi is eszünk főzeléket, gyümölcsöt, úgy kell a jószágnak a lédús, friss füvű legelő. Annak hiánya pedig a termelési számokban is megjelenik” – fogalmazott az egyik délmagyarországi nagy gazdaság állattenyésztő főmérnöke.

A megoldás aszályos időben igazából csakis a vízpótlás lehet, de e körül is számos a kérdőjel. Az intenzív növénytermesztési árutermelésben használatos, nagy teljesítményű öntözőrendszerek ebben az esetben részben közgazdasági, másrészt technikai-technológiai okokból aligha vehetők érdemben számba, maradnak tehát a passzív, illetve kisebb műszaki igényű vízpótlási rendszerek, illetve vízőrző megoldások.

a táblák szélére eljuttatott öntözővíz gyakorlatilag ingyenes legyen a gazdák számára

Megőrizni a vizet

A vízügyi hatóság gondozásában megjelent egyik tanulmány megállapításai szerint erre több mód is akad. A füves területek kialakulásában, fenntartásában a klimatikus adottságok, valamint a talajban élő állati és növényi szervezetek mellett legmeghatározóbb szerepe az évszázadokon át alkalmazott területkezelésnek és gazdálkodásnak volt. A tájgazdálkodással biztosítható továbbra is, hogy a növényzet összetétele és diverzitása a gazdagabb állatvilág megtelepedését is elősegítse.

A gyepek kezelésére – kaszálón és legelőn egyaránt – az alábbi általános elvek érvényesítése javasolható:

• a tavaszi vizek elvezetése
• nem ajánlott, a vizek megőrzésére kell törekedni;
• a téli és kora tavaszi árasztásokról gondoskodni kell;
• a nedves gyepeket ember, gép, állat ne járja;
• a tájgazdálkodási elvekkel nem egyeztethető össze a talajjavítás, a drénezés, a melioráció;
• a gyepterület szétdarabolását (pl. útépítéssel) kerülni kell;
• gépi munka csak a talajfelszín károsítása nélkül végezhető;
• a gyepterületen megtelepedő cserjék és fák a terület maximum 5%-át foglalhatják el;
• a meglévő fasorok, erdősávok, idős fák megőrzése ajánlott, pótlásukhoz őshonos fajokat alkalmazzunk;
• tilos az égetés;
• az érzékeny fajok zavarását kerülni, legalábbis csökkenteni kell, különösen költési, fészekhagyási időben;
• mezővédő erdősávok telepítésével csökkenthető a szélerősség, bár összefüggő, egészséges növénytakaró esetében deflációval nem kell számolnunk;
• a talaj tápanyag-gazdálkodásában a legelő állatokra, az istállótrágya és az ásványi anyagok alkalmazására kell törekedni.

Extenzív gyepgazdálkodás alatt az ősgyep hasznosítást értjük. Ökológiai gyepgazdálkodásnak az ősgyepek és az új telepítésű gyepek gazdálkodási formáit nevezzük. Legeltetéses gyephasznosítás során őshonos állatok legeltetése és tartása folyik, míg a kaszálásos gyephasznosítás során rétként hasznosítható kaszált és legeltetett gyepekről beszélhetünk. De ha mindez kiszárad, akkor marad az öntözés egy speciális fajtája, az árasztás.

Árasztás támogatással

Rét-legelő árasztásakor a természetes domborzaton a területet töltesekkel úgy osztják fel, hogy minél egyenletesebb felületű részterületeket nyerjenek. Általában szabályos területek nem alakíthatók ki. A vizet a terület szélén levő vezetékből vagy csatornából a területre vezetik úgy, hogy egy árasztó vízréteget kapjanak. A vízadagolás befejezése után a területen maradt víz beszivárog a talajba. A kötöttebb talajok esetében előnyösebb a kevesebb vízzel végzett, de hosszabb idejű csörgedeztető jellegű árasztás. Ennek folyamán az árasztást csörgedeztetéssel kombináljak, ez is rétek, legelők esetében alkalmazható. A vizet a terület felső részén vízfátyolként bocsátják a talajra. A víz csörgedezése következtében a terület alsó része elárasztódik. Csörgedeztetés eseten a víz a talajba szivárog. Ez a telítődés szempontjából kedvezőbb, mint az egyszerű, nagy intenzitású árasztás.

Információink szerint ezekhez az egyébként a vízkészlettel is takarékosan bánó módszerekhez az állam – részben uniós forrásokból – támogatásokat is folyósít majd 2014-ben. Lapzártánkkor mindenesetre Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöki posztját is betöltő politikus, az Országgyűlés alelnöke úgy vélekedett, hogy a következő négy évben elérendő cél, hogy a táblák szélére eljuttatott öntözővíz gyakorlatilag ingyenes legyen a gazdák számára.

A lehetőségek szerinte adottak arra, hogy a teljes, 5 millió hektáros termőterület öntözhetővé váljon. A cél az, hogy egységes irányítás alatt megvalósuló, komplex fejlesztési program keretében, uniós források felhasználásával az öntözött területek nagysága a jelenlegi 100 ezer hektárról legalább másfél millió hektárra bővüljön. Ebben az állattartó területeknek is komoly szerep jut majd.

Ajánlott kiadványokNovotniné Dr. Dankó Gabriella szerk.:
SertéstenyésztésDr. Kelemen Zsolt:
Szenázs/szilázs készítési technológiák és műszaki eszközeikFári Miklós Gábor - Kralovánszky U. Pál - Popp József:
Biotechnológia - Anno 1917-1919 Ereky Károly víziója az élettudomány alkalmazásárólBárány lászló - Pupos Tibor - Szöllősi László (szerkesztők):
Versenyképes brojlerhizlalás

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai