Kémia kontra ökológia

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Tóth András, 2015/07/11

A 2015-ös évet az ENSZ 68. Közgyűlése a Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította, december 5-ét pedig a Talaj Világnapjának. A rendezvénysorozat fő célja, hogy tudatosítsa mindenki számára a talaj alapvető szerepét az élelmiszer-biztonságban, a fenntartható fejlődésben, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében és nem utolsó sorban, az emberi életben. Az ENSZ vonatkozó dokumentuma szerint a föld és a rajta élő 7 milliárd ember számára a termőtalajok állapota jelenti a sérülékenységet, hiszen a felszín alig 12%-a – 1,6 milliárd hektár – alkalmas mezőgazdasági termesztésre, és a termőtalaj vastagsága ezen a viszonylag kis területen is csak alig néhány arasznyi. Erre a földre kellett volna jobban vigyázni, hogy a 21. század elején ne a vészharang kongása jelezze: a 24. órába ért az emberiség. A víz- és a szélerózió, az elsivatagosodás és a városok terjeszkedése miatt évente 50 000 hektárral csökken a mezőgazdasági terület a világon. Ez másodpercenként egy futballpálya. Nekünk, magyaroknak talán többet mondanak az európai adatok: csak Európában, csak az úthálózat és a települések terjeszkedése miatt óránként 11 hektárral kevesebb szántóföld marad. A termesztésre alkalmas talajnak pedig sajnos nemcsak a felülete csökken egyre, hanem a termőréteg-vastagsággal is gond van. A nem megfelelő művelés hatására csökken a talajok szervesanyag-tartalma és a bennük található hasznos élőlények, többnyire baktériumok száma, vagyis a talaj termőképessége.

Világtrendek

A hiányt viszont pótolni kell, ennek pedig legkézenfekvőbb módja a műtrágyázás – ami végső soron a termesztéssel kivont talajerő mesterséges pótlása. 2018-ra a világ trágyaigénye meghaladhatja a 200,5 millió tonnát, ami 25%-kal magasabb szintet jelent a tíz évvel korábbihoz képest.

Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi szervezete, a FAO májusban megjelent „Globális trendek és kilátások 2018-ig a trágyakeresletben” (World fertilizer trends and outlook to 2018) kiadványa alapján évi 1,8%-os növekedés várható az igények terén a periódus végéig.

Mindeközben „a trágyázáshoz használt termékek, vivőanyagok és alapanyagok kapacitása is tovább nő világszerte” – állapítja meg a jelentés.

Ahogy az előállítási kapacitások meghaladják a keresletet, a globális kínálati mérlegben – szakkifejezés a rendelkezésre álló mennyiség és az aktuális kínálat közti relációra – a nitrogén, foszfát és kálium-karbonát, a három leggyakrabban alkalmazott talajdúsító esetében is emelkedés várható. Ez a nitrogén, ami messze a leggyakrabban használt műtrágya alap, esetében 1,4%-os, a foszfát esetében 2,2%-os és a kálium-karbonátnál 2,6%-os éves növekedést jelent 2018-ig. Ezzel párhuzamosan ezen kulcsfontosságú alapanyagok kínálatában 3,7%-os, 2,7%-os és 4,2%-os éves bővülés várható a FAO előrejelzése szerint. A jelentés, bár nem közölt pontos számokat a várható árakról, felhívja a figyelmet a tényre, hogy a 2011-ben tapasztalt hirtelen áremelkedés után a tavalyi év középen alacsonyabbak voltak, mint 2010-ben.

A nitrogéntrágya-kereslet legnagyobb mértékű, 4,6%-os élénkülése a szubszaharai Afrikában várható. Mivel a térségben jelenleg kevés trágyát használnak, ez 2018-ban abszolút számokban mérve is csak 340 000 tonna nitrogénigény-többletet jelent majd a tavalyi szinthez képest, ami a globális növekedés alig 5%-a.

Kelet- és Dél-Ázsiában, amely országok a teljes nitrogéntrágya-felhasználás 60%-áért felelnek, alacsony szintű növekedést valószínűsítenek, ami így is 3,3 millió tonnát jelent az éves globális felhasználást tekintve.

Az észak-amerikai kontinens várhatóan 300 000 tonnával több nitrogéntrágyát használ föl 2018-ban, ami 0,5%-os évi emelkedést jelent, miközben Nyugat-Európában 50 000 tonnával kevesebbre lesz szükség, olvasható a FAO jelentésében.

A trágyázás azonban csak egy a lehetőségek közül a talaj kimerülő nitrogénraktárainak feltöltésére. Annak ellenére, hogy a túlzott nitrogénhasználat pazarló és a vízkészletek szennyezésével járhat, a trágyázás robbanásszerű elterjedése a második világháborút követően jelentősen hozzájárult a mezőgazdaság termelékenységének javulásához. Egyes extrém esetekben a mértéktelen trágyázás nyomán a lerakódott nitrogén károsította a talajt vagy épp a vízkészletek sérültek. A másik végletre példa a szubszaharai Afrika térsége, ahol a nem kielégítő trágyahasználat miatt a talaj tápanyagkészlete kimerült, talajdegradáció és csökkenő termésátlagok váltak jellemzővé.

Ízek és tápanyagok

Nálunk vajon mi a helyzet? Daoda Zoltán, az Agrobio Kft. szakmai igazgatója arra emlékeztetett, hogy John Craford ausztrál tudós 2010-es tanulmánya szerint Európában 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogy meg tud újulni. Így a rendelkezésre álló termőtalaj csupán 60 évig tarthat ki. Magyarországon 4,3 millió hektár termőföld van, és ez a szám folyamatosan csökken. Az egyre intenzívebb mezőgazdasági termelés következtében a talajt mára kiszipolyoztuk.

A magyar talajokat a ’80-as években túlműtrágyázták, ráadásul a hazai állattartás is egyre jobban visszaszorult – teszi hozzá Daoda Zoltán. „Egy jó, érett szarvasmarha eredetű szerves trágyánál nincs jobb trágya, csakhogy ez ma már, azt lehet mondani, hiánycikk. Magyarországon is csak szigetszerűen fordulnak elő, egy két gazdaságban van néhány ezer tehén, ahol három-négy éves forgóval ki tudják szórni a szerves trágyát, ott meg is látszik a talajon.”

Mivel nem pótoltunk vissza elég szerves anyagot a termőföldbe, a mikroorganizmusokat pedig növényvédő szerekkel pusztítjuk a talajban, így annak tápanyagtartalma lecsökkent, gyakran ezért íztelenek növényeink. A sárgarépa vitamintartalma 40 százalékkal, a káposztáé 95, a borsóé 53, a tejé 95 százalékkal csökkent. A búza, kukorica, répafélék és burgonya vastartalma is jóval kevesebb, mint 50 éve.

Daoda Zoltán szerint nem véletlenül alakult ki a táplálék-kiegészítő termékek piaca, mert ahhoz, hogy az emberi szervezet életben maradjon és fejlődni tudjon, szüksége van rájuk, hiszen az élelmiszerekből ezt már nem tudjuk bevinni. Ráadásul míg 1940-ben nem volt a testünkben szintetikus vegyszer, ma már ezekből több is kimutatható.

Piaci szerep

A műtrágyára azonban folyamatosan igény van. A magyar gazdálkodók most éves szinten 1,1 millió tonna nitrogénalapú és 350–400 ezer tonna NPK-műtrágyát használnak fel, a hazai piac tehát ma mintegy 1,5 millió tonnára tehető. Értékben az éves műtrágyaeladások meghaladják a 100 milliárd forintot, a legtöbb terméket pedig az egyetlen hazai műtrágyagyár, a Bige László tulajdonában lévő péti Nitrogénművek Zrt. értékesíti. A cég idehaza éves szinten 650–700 ezer tonna nitrogén- és 80–100 ezer tonna NPK-műtrágyát ad el, így a nitrogénműtrágyák forgalmazásában 65–70 százalékos piacvezető pozíciót, az NPK-kéban pedig – mintegy 25 százalékkal – markáns piaci szerepet képvisel. A legnagyobb mennyiséget adó nitrogénműtrágyákból a vállalat évi 1,0–1,1 millió tonnát gyárt, a hazai eladásokon felüli 350–400 ezer tonnás mennyiséget pedig a külpiacokon értékesíti.

A társaság azonban azt tűzte célul, hogy a közép-európai régió legnagyobb műtrágyagyárává válik, ezért az elmúlt időszak fejlesztései után újabb 350 millió eurós beruházásba kezdett, amely várhatóan 2017-re fejeződik be. A fejlesztések részeként a mai 1200 tonnáról 1650 tonnára növelik a napi ammóniatermelési kapacitást, illetve egy 1500 tonnás napi teljesítményű új salétromsavüzemet is építenek, és bővítik a pétisógyártó- kapacitásokat is. Ennek nyomán a Nitrogénművek Zrt. éves termelése 1,65 millió tonnára bővül, de emellett granuláló- és csomagolóüzemet, illetve 50 ezer tonnás logisztikai központot is létesítenek.

A vállalat nemcsak a műtrágyatermelés hatékonyságát igyekszik növelni, hanem kampányt folytat azért is, hogy a gazdálkodók csak jó minőségű műtrágyákat használjanak fel. Független vizsgálószervezetek – így az SGS és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) – bevonásával több éve ellenőrzik a hazai piacon fellelhető termékeket. Az idei eredmények azt mutatják, hogy a piacon lévő, sokszor bizonytalan eredetű import műtrágyák több mint 11 százaléka nem tartalmazza a csomagoláson feltüntetett hatóanyagokat. Az ilyen műtrágyák felhasználása pedig azzal a kockázattal jár, hogy a gazdálkodók komoly károkat szenvednek a vártnál jóval kisebb, tényleges terméshozamok miatt.

A cég a minőségi műtrágya-felhasználást tápanyag-utánpótlási kísérletsorozattal is teszteli, amelyet két évvel ezelőtt indított, „500-ak klubja” elnevezésű programjában bonyolít le. Ennek lényege, hogy a kísérletekben szereplő gazdálkodóknál egy-egy adott földterületre és növényi kultúrára dolgozzák ki a műtrágyázási technológiákat, amelyeket a termelők „élesben” összehasonlíthatnak saját növénytermelési gyakorlatukkal is. A társaság azt tervezi, hogy a kísérletekbe jövőre már 600 termelőt von be, és a vizsgálatokat a kijuttatott tápanyagok mellett – igazodva a vállalat agrárintegrációs törekvéseihez – a vetőmag- és a növényvédőszer-felhasználásra is kiterjeszti.

A nagyléptékű beruházásokhoz az ad alapot, hogy a régióban más műtrágyagyáraknál nem várhatók hasonló méretű kapacitásfejlesztési beruházások. Ugyanakkor az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatták, hogy a kedvező terményárak hatására a gazdálkodók pénzügyi helyzete jelentősen javult, ezért valószínűsíthető, hogy műtrágyabeszerzésekre fordított kiadásaikat ezután sem fogják vissza. Ennek következtében a műtrágyapiac továbbra is keresleti maradhat, és ez „támaszt nyújthat” a mennyiségi eladások növeléséhez, másrészt pedig enyhe áremelkedési trendet vetíthet előre.

Az EU Közös Agrárpolitikája a kezdetekben a mennyiségi termelésre törekedett, amely a talajerő-pótláson belül lényegében semmilyen korlátozást nem tartalmazott. Mára viszont a szabályozás már afelé halad, hogy az előállított környezetóvó közjavakért adják a támogatásokat, ennek egyik kezdeti lépése pedig a hazánkban is bevezetett Agrár Környezet-gazdálkozdási Program (AKG) volt. A 2014–2020-as időszakban éppen ezért vannak a közös agrárpolitikában a prioritások között olyan elemek, mint a vidéki munkahelyteremtés, az AKG-kezdeményezések ösztönzése vagy a „zöldítés”. Utóbbi háromféle követelményt ír elő, amelyek hozzájárulnak a természetvédelemhez, ezek betartása pedig minden támogatott gazdának kötelező. A közjavak előállítását főként a KAP vidékfejlesztési pillére segíti, amelyre Magyarország az EU-átlagnál több forrást fordított, és hazánk nagy hangsúlyt fektet erre a 2014–2020-as vidékfejlesztési program tervezésében is. Többek között egy háromszintű, differenciált előírásrendszerrel ösztönzik a gazdálkodókat a környezettudatosságra, amelynek utolsó lépcsőjében különféle előírások közül lehet választani.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai