Repce: távlatok és kérdőjelek

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Agrárium-info, 2015/07/17

A napokban megkezdődő repcearatás több bizonytalanságot is hordoz. Általánosságban a növényolajokra és a darákra a 2014-esnél nagyobb kereslet lehet az idén, mivel a világkereskedelemben egyre jelentősebb piaci részesedést elérő pálmaolaj mennyiségét komolyan visszavetik a malajziai – a piac által még nem beárazott – áradások. Így a legtöbb termény esetében kisebb-nagyobb áremelkedések várhatók 2015-ben. Az előrejelzések globálisan 40,4 millió tonna napraforgóval és az uniós vetésterület csökkenésével számolnak.

A repce ára az év második felében emelkedhet érdemben, mivel az Unióban elvetett repceállományra kedvezőtlen volt az időjárás, ráadásul mintegy 3 százalékkal csökkent a vetésterület is. Magyarországon például az őszi esőzések hatására a repce vetésterülete becslések szerint 200 ezer hektár alá csökkent. Az ukrán vetésterület is 5 százalékkal mérséklődött az előző évihez képest.

Eredményes kísérletek

Márpedig a repce a mi éghajlatunkon perspektivikus növény. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) a közelmúltban összegzést készített az ágazatról. A 2013–2014-es tenyészidőszakban az őszi káposztarepce betakarított vetésterülete 216 077 hektár volt, ami 13,3%-kal növekedett az előző év betakarított területéhez viszonyítva. Az országos termésátlag 3,052 tonna/hektár volt.

A NÉBIH a kisparcellás fajta-összehasonlító kísérletek értékelését 9–11 termőhelyen végezte el a nemesítőházak megbízása alapján. Kísérleti eredményt a korai éréscsoportban 2 szabadelvirágzású fajtáról és 5 hibridről, a középérésű csoportban 11 hibridről közölt.

A hazai repcetermelők az országos vetésterület döntő részén már hibrideket termesztettek. A gyakorlati termesztés továbbra is a középérésű csoportba tartozó hibrideken alapszik. A szabadelvirágzású fajtákból a termelők nem minden esetben vásárolnak fémzárolt vetőmagot, s ezzel jelentősen növelik a termesztésük kockázatát.

A hivatalos adatok szerint a 2014–2015. évi őszi káposztarepce országos vetésterülete 211 715 ha. Az előző évi vetéshez viszonyítva az elvetett terület 2,33%-kal csökkent.

A NÉBIH a nemesítőházak megbízása alapján 2014–2015 évi tenyészidőszakban korai éréscsoportban 2 fajtát és 12 hibridet, a középérésű csoportban 13 hibridet vetett el 12 termőhelyen.

Az Alföldön több kísérleti helyen kedvező képet mutatnak a kísérletek, a dunántúli kísérleti helyeken azonban a rendkívül csapadékos időjárás miatt kelési problémákat tapasztaltak. A repcék jól átteleltek a kísérletekben.

Lehetne növelni

Az utóbbi években egyre több szó esik arról, hogy növelni kell Magyarországon a repce vetésterületét. A biztos értékesítési lehetőségek, a repce növekvő világpiaci jelentősége, a biodízel programok kiterjesztése valóban a termőterület növekedését teszik indokolttá – mondta Matyi István szaktanácsadó-kereskedő az Agráriumnak.

Ez a tendencia mutatkozik az EU tagállamaiban is. A magyarországi vetésterület növekedését némiképp hátráltatja a magyar feldolgozóipar hiánya és a szélsőséges időjárás okozta termésingadozás. A külföldi feldolgozóipar viszont csak akkor fog számottevő érdeklődést mutatni a magyar repcetermés iránt, ha tartósan nagy mennyiséget és jó minőséget tudunk produkálni.

A hagyományos repcetermő vidékeken évek óta repcét termelő gazdálkodók mellett egyre több termelő érdeklődik a repce, mint új alternatív növény iránt. Ennek egyik oka a kalászos gabona termesztésének egyre romló jövedelmezősége, az értékesítési és tárolási gondok, valamint a helyes gazdálkodási gyakorlatnak megfelelő vetésforgó kialakítása. Ez utóbbi – a helyes vetésforgó – nemcsak a különféle támogatásokban való részesedés, hanem a hosszú távú eredményesség feltétele is. A repce minden gond nélkül beilleszthető a vetésforgóba, kiváló elővetemény értéke vitathatatlan, hozzájárul az utána következő, többnyire őszi kalászos növény termesztésének eredményességéhez. Fontos érv továbbá a repceterület kiterjesztése mellett, hogy kisebb szállítási és tisztítási kapacitást igényel, mint a búza, valamint nem köti le hosszú időre a tárolókapacitásokat sem. Termesztése során figyelni kell arra is, hogy kíméljük a talajt a káros – kora tavaszi és késő őszi – taposástól. Az eddigi termésmennyiség többszöröse is gond nélkül értékesíthető lenne korai árbevétel mellett.

A vetésterület növekedése azonban csak akkor képzelhető el, ha a fent említett előnyök mellett a repcét jövedelmezően termesztjük. Az alacsony átvételi, felvásárlási árak mellett ez nem egyszerű feladat. A szaklapokban szerencsére gyakran olvashatunk 4 tonna/hektár fölötti termésátlagokról és az ehhez szükséges és szorosan hozzá kapcsolódó magas szintű technológiákról. Bennünket is nagy örömmel tölt el, amikor ilyen termésátla­gok­ról számolnak be termelőink, s ezzel talán körvonalazódni látszik egy magasabb színvonalú repcetermesztés Magyarországon. (Az elmúlt évet leszámítva az utóbbi évek országos termésátlagai alig haladják meg a 8 évvel ezelőtti színvonalat!). Az utóbbi években megjelent számos információ után biztos mindenki tisztában van a rekordtermések eléréséhez szükséges magas szintű nitrogén-, foszfor-, kálium-ellátással vagy a repce fokozott kalcium-, bór-, kénigényével, a többszöri rovarölő szeres és regulátoros kezelésekkel, az állományszárítás jelentőségével stb.

Az olcsó néha drága

Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy a rekordterméseknek megvannak a termőhelyi és időjárási feltételei is. Kezdő repcetermesztők számára sokkal fontosabbnak tartom a költség-hozam optimalizálását, mint a 130 ezer forint hektáronkénti ráfordítással elérhető rekordtermések megcélzását – állítja Matyi István. Többen úgy próbálnak meg először repcét termeszteni, hogy egy olcsóbb fajtarepcét választanak, figyelmen kívül hagyják a télállóságot, elvetik alapműtrágyázás nélkül és rábízzák a télre. Tél végén pedig várják a „csodát”, mondván, ha áttelel, majd költünk rá. A csoda természetesen többnyire elmarad és két rossz közül választhatunk: vagy meghagyjuk a gyengén áttelelt növényállományt és tovább költünk rá, vagy újabb növények termesztésével próbálkozunk. Ezen termelőknek gyakran egy életre elmegy a kedve a repcetermesztéstől.

Ráadásul adódnak néha extrém évek is. Előfordult például, hogy az elvetett repcének csupán 30%-át takarították be a kifagyás miatt, de volt ennél rosszabb arány is az ország egyes területein. Egyes megyékben a repcének alig 10%-a telelt át, s a termésátlag ezeken a területeken is rendkívül alacsony volt.

A terület kiválasztásánál arra kell ügyelnünk, hogy a repce jó kultúrállapotú, gyommentes talajba kerüljön. Kerüljük a repce termesztését mély fekvésű, belvizes és szélsőségesen kötött talajon. Jó minőségű magágyat az időjárás hathatós segítsége nélkül 45 KA-nál magasabb kötöttségű talajon alig tudunk a repcének készíteni, pedig az egyöntetű kelés alapvető feltétele a jó termésnek. A vetésidő helyes megválasztásával (szeptember 1–20.) elhagyható a regulátoros kezelés, anélkül is biztonsággal át fog telelni. A kivetett vetőmag-mennyiség ne haladja meg a 2,5–3 kg-ot. Kiváló szárszilárdságának és elágazási tulajdonságainak köszönhetően az állomány jól tart, nem hajlamos a megdőlésre. Állományszárításra csak a felgyomosodott állományban van szükség, mivel pergésre nem hajlamos és biztonsággal beérik a búza aratása előtt. Jó kultúrállapotú talajon a gyomirtás esetleg el is hagyható, tavasszal a repce gyorsan fölé nő a kisebb gyomoknak, így azok a becő magasságát nem érik el. Ami viszont nem hagyható el, az a komplex műtrágya vetés előtt, legalább 1,5–2 mázsa/hektár mennyiségben, és a kora tavaszi nitrogén fejtrágya hektáronkénti 1,5–2 mázsa adaggal. A foszfor hiányára az ősszel ibolyakékre színeződött levelekből, a kálium hiányára a virágzás utáni levélszélszáradásból következtethetünk. Szikre hajló talajokon, főleg száraz évjáratokban, amikor gátolt a bór felvétele, illetve jó terméskilátások esetén, előnyös lehet a bór lombtrágyázás, egyéb növényvédelmi munkákkal egybekötve. A bór javítja a terméskötődést, pótlása bórhiányos területeken akár 20%-os termésnövekedést is eredményezhet.

Az olajnövényekre vonatkozó szabályozás szerint a Közös Agrárpolitikában a gabonaféléknél érvényesített piacszabályozó eszközök közül e növénycsoportra csak a területalapú támogatás, területpihentetés, az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer vonatkozik. Az olajnövények és a rostnövények területalapú támogatására és területpihentetésére vonatkozó előírások, mértékek azonosak a gabonafélékével, vagyis hektáronkénti összege 63 euró, szorozva a gabona bázishozammal. (Fehérjenövényeknél az alapösszeg magasabb, 72,5 euró.)
Sok szakember szerint ez a besorolás az oka annak, hogy az „egyszerűbb” növények (kukorica, búza) területéhez képest az igényesebb és kockázatosabb olajos növények, köztük a repce közösségen belüli aránya legalábbis stagnál.
Az OECD-FAO előrejelzése alapján a globális növényolaj-kibocsátás növekedése miatt 2020-ban élelmezési célra 23 millió tonnával, míg biodízel előállítására 7 millió tonnával több növényolaj felhasználására lesz lehetőség 2014-hez viszonyítva.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Sertéstelep technológiája - Vemhesítő épület és kocaszállás Fejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxon