Korszerű vetéstechnológia repcében

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő – Gödöllő, 2015/07/21

A szántóföldi növények közül a vetés során talán az őszi káposztarepce esetén kell – mivel aprómagról van szó – a leggondosabban eljárni. Ez azt jelenti, hogy a termőterület ökológiai adottságai, a csapadékviszonyok, hőmérséklet, talajviszonyok és különösen az aktuális nedvességtartalom figyelembevételével kell a vetés időpontját megválasztani és optimális időtartamát betartani. A hazai változó ökológiai viszonyok (éghajlat, csapadék, talajállapot, talajnedvesség-tartalom) figyelembevételével a repce vetéstechnológiájának megválasztásakor – ebbe a magágykészítés is beleérthető – törekedni kell a talaj meglévő vízkészletének megtartására.

A vetés időpontjának megválasztása, valamint az adott ökológiai viszonyoknak leginkább megfelelő vetési technológia és ahhoz szükséges, megfelelő konstrukciójú gépek megválasztása – az aprómagvakra jellemző nehéz kelés miatt – a kelés egyenletessége, a megfelelő állomány, növényszám elérése és a későbbi állományfejlődés szempontjából nagyon nagy jelentőséggel bír. A beállított tőszámnak megfelelő biztonságos kelés meghatározza a hozamot, vagyis az elérhető jövedelmet. Sajnos repce esetében a hazai szélsőséges időjárási viszonyok miatt – az elmondottak lelkiismeretes betartása mellett is – gyakran találkozunk hiányosan kelt repcetáblákkal, más esetekben pedig szükség lehet regulátorozásra, vagyis növekedésszabályozásra. Lehet, hogy egyéb növény-egészségügyi okok, vetésforgó-problémák miatt az elmondottak mellett is stagnál az egyébként jó és legkorábbi árbevételt biztosító növény termőterülete, amely ~200 000 ha körüli, ezt szemlélteti a KSH adatbázisából vett 1. táblázat.

A változó ökológiai, talajminőségbeli és az éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás miatt repcénél a gyakorlatban többféle talaj-előkészítési és vetéstechnológiát alkalmaznak. Az őszi káposztarepce gyakorlatban elterjedt, illetve újabb vetési módszereit az 1. ábrán foglaljuk össze.

A repce hagyományos, kombinátorral vagy kultivátorral történő magágykészítése mellett a jól kiforrott konstrukciójú gabona sorvetőgépek mechanikus és pneumatikus magadagolású változatai használhatók (2. ábra). A gabona sorvetőgépek többsége rendelkezik aprómagtartállyal, ezeknél a gépeknél a repce vetése során az aprómagtartályt kell használni, az aprómag tulajdonságainak megfelelően a magadagoló tolóhengerek működőhosszát nagyon pontosan be kell állítani. A kivetendő magmennyiséget – fajtától és egyéb körülményektől függően – 2,5–5,0 kg/ha körül kell beállítani. A tenyészterület vonatkozásában ez a fajták esetében 50–70, hibridek esetében 40–50 db növényt jelent négyzetméterenként. A szimpla- vagy duplasoros gabona sortávra történő vetés esetén minden második sor a megfelelő eleme segítségével lezárandó. A sorelzárás a legtöbb gabonavetőgépen már elektronikusan, a traktor vezetőfülkéjéből is elvégezhető.

A hagyományos gabona sorvetőgépek egyes típusai megfelelő direktvető elemmel felszerelve a repce direktvetésére is alkalmasak. A hidraulikus vagy rugós előfeszítéssel ezen gépek vetőelemterhelése – a normál esethez képest – jelentősen növelhető, akár 300 kg-ig is.

A hagyományos, mechanikus magadagolású gabona sorvetőgépek magágykészítő géppel kiegészített változatai – az előzőeknek megfelelő beállítás után, az agrotechnikai igények kielégítése mellett – szintén jól használhatóak a sűrűsorú repce vetésére.

A kombinált magágykészítő berendezéssel egybeépített gabona sorvetőgépek is – megfelelő beállítás után – a repce, gabona szimpla-, illetve duplasoros sortávolságú vetését meg tudják oldani. Ezek a gépek is mechanikus megadagolású, de pneumatikus magszállítású berendezések. A tárcsás vagy kultivátoros magágykészítő munkája után a mag biztonságos talajba juttatását tárcsás csoroszlyák végzik. A bevetett magágy tömörítését pedig a nagyobb munkaszélességű gépeken gumiabroncsokból összeállított tömörítő hengerek végzik (3. ábra).

A repce fejlődését és ebből adódóan a hozamát is meghatározza – az előzőekben említett – tenyészterület nagysága és annak méretei. A sűrű sortávolságú vetés – gabona sortávolság esetén –, a sűrű növényborítottság nagyobb védelmet nyújt az időjárás (pl. kifagyás) okozta káros elem ellen, valamint a gyomszabályozó, vagy -gyérítő hatása is jelentős, de a növény morfológiai tulajdonságai szempontjából nem kedvező hatású. A dupla gabona sortávolság esetén a növények hajtásai kedvezőbben, erőteljesebben fejlődnek, de a mechanikus gyomszabályozásra ebben az esetben sincs lehetőség.

A repce 45 cm-re történő vetése számos előnnyel jár, többek között a mechanikus növényápolás feltételei is biztosítottak. Ezen szempontoknak felelnek meg – a különböző talajművelő gépekre épített – mechanikus magadagolású és pneumatikus magszállítású vetőgépek. Az elektromosan hajtott és szabályozott magadagoló hengerekről a mag a ventilátor által szállított légáramba jut, és az elosztón keresztül a magvezető csövekbe kerül. Az alapgépek kultivátoros és tárcsás munkaeszközei elkészítik a magágyat, melyre a magvezető csöveken keresztül a sávos szórvavetés megtörténik. A magtakarást a vetéssel egy-vagy külön menetben pálcás magtakaróval, vagy különböző konstrukciójú hengerrel lehet elvégezni (4/a-b ábra).

Az optimális tenyészterület szempontjából a 45 cm-re beállítható, különböző mechanikus, illetve pneumatikus szemenkéntvető gépek végzik a legoptimálisabb munkát.

A 45 cm sortávolságú repce vetésére alkalmas mechanikus magadagolású precíziós vetőgépek különböző munkaszélességgel, ennek megfelelően különböző sorszámú vetőkocsival felszerelt változatban, merev és összecsukható vázkerettel, mechanikus és elektromos vetőelemhajtással készülnek. A konstrukciós kialakítást, működési elvet, valamint a technológiai alkalmasságot leginkább a Kverneland gyártmányú Monopill S és a Monopill SE gépcsaládok jellemzőivel szemléltetjük. A szemenkénti vetőgépek esetében a vetési sebesség és a vetőtárcsa kerületi sebességének az összehangolása alapkövetelmény a mag biztonságos lehelyezése érdekében. A gépcsalád merev gerendelyes változatai 3–6–9 és 12 m munkaszélességgel, míg a 6–9 m-es változatok hidraulikusan összecsukható vázkerettel készülnek. A vázkerethez a tökéletes talajkövetés és a beállított – repce esetében 3–5 cm – vetési mélység egyenletes tartására paralelogramma felfüggesztéssel kapcsolódnak. A pontos, precíziós vetés érdekében a vetőtárcsa egy magot vesz fel, a többit a maglesodró lesodorja. A tőtávolság 15–25 cm között állítható be. Az elektromos vetőszerkezet-hajtású változat, az ISOBUS adatátviteli rendszer segítségével kommunikál a traktorban elhelyezett vezérlőberendezéssel. Az ISOBUS rendszer segítségével a tőtávolság – az előzőekben ismertetett 15–25 cm között – fokozatmentesen állítható, a vetőelemek lezárása szintén elektromosan vezérelhető a vezetőfülkében elhelyezett kezelőelem, illetve kijelző segítségével. Az elektromos hajtás és az ISOBUS adatátvitel, kommunikáció biztosítja a GPS-vezérlést, a GEO-control alkalmazás használatát, automata sorelzárást a vetőkocsikon fordulókban, illetve forgókban.

Az őszi káposztarepce 45 cm sortávolság és 15–20 cm tőtávolság mellett – ez 350–400 ezres tőszámot jelent hektáronként, ami a sűrű sorú változathoz képest közel 50%-kal kisebb vetőmag-felhasználást jelent – a repce morfológiájának legkedvezőbb tenyészterülete alakul ki.

A 45 cm-es sortávolság lehetőséget biztosít a mechanikus gyomirtás, biztonságos kultivátorozás elvégzésére. A mechanikus gyomirtás biztonságos elvégzését nagyban segítik – a már említett – vetéskori GPS-alkalmazások, automatakormányzás, sorvezetés és ugyanezen alkalmazások kultivátorozás során történő használata.

A repcetermesztés technológiájába, amennyiben az ökológiai adottságok lehetővé teszik, megfelelő vetőtárcsa alkalmazásával a pneumatikus szemenkéntvető gépek is beilleszthetők. A szemenkéntvető gépek esetében is – az utóbbi időben – a mechanikus dörzskerekes vetőtengelyhajtás mellett, a vetőelemek vetőkocsinkénti külön-külön történő elektromos hajtásátvitelét is egyre több konstrukciónál megtalálhatjuk. Éppen a növények morfológiai tulajdonságaihoz igazodó optimális tenyészterület biztosítására, újabban a szemenkéntvető gépek ikersoros vetésre alkalmas konstrukcióit fejlesztették ki. Az ikersoros vetőgépek ezen szempontoknak megfelelően a beállított tőtávolság figyelembevételével a magokat a két sorban, egymáshoz képest háromszög alakú kötésben helyezik el. Ezen konstrukciók fontosabb szerkezeti egységei a hagyományos szemenkéntvető gépekével megegyező vagy ahhoz hasonló szerkezeti megoldásúak. A vetőkocsik paralelogramma felfüggesztéssel csatlakoznak a vázkerethez. Az ikersoros szemenkéntvető gépek többsége nyomólevegős rendszerű, a magadagoló által leválasztott fölösleges magon túl a vetőmag a maglevezető csőbe, majd gravitációsan a tárcsás csoroszlyák által megnyitott magárokba jut (5. ábra). A kivetett magvakat a magtakaró tárcsák takarják be, a talajt a magnyomókerék tömöríti. Az ikersorok osztása 22 cm, míg az ikersorok egymástól való távolsága 55 cm. A kivetett mag mennyisége, 15–20 cm tőtávolságot figyelembe véve, 120 000~150 000 közötti lehet.

Komoly potenciál a bioenergia

Nemrég hazánkba látogatott Heinz Kopetz, a Bioenergia Világszövetség elnöke, aki több ország energiapolitikájának összehasonlításában mutatta be, mekkora lehetőség rejlik Magyarország számára a bioenergiában.

A K&H és az Agrár Európa Kft. által szervezett Agrár Klub rendezvényen a bioenergia hazai és globális helyzetét vitatták meg a szakemberek. „A bioenergia felhasználás témája rendkívül aktuális számunkra, mert azon túl, hogy világszinten tendencia a megújuló energiák hasznosításának növelése, Magyarország adottságait tekintve komoly gazdasági potenciált jelenthet” – mondta el Tresó István, a K&H Agrárüzletág ügyvezető igazgatója.
Heinz Kopetz szerint a legnagyobb kihívást a klímaváltozás jelenti, mivel hatásai már a következő generáció életében drámai következményekkel járhatnak. A szervezet adatai alapján a felhasznált energia 80%-a fosszilis energiahordozókból származik, ezért a legfontosabb feladat ezek kiváltása, és az energiarendszer átalakítása, eltolása a bioenergia irányába. Annál is inkább, mivel az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem változott az energiahordozók aránya, annak ellenére sem, hogy egyre növekszik a bioenergia felhasználás. Világszinten a bioenergia hasznosítása 85%-a fűtési céllal történik, míg az áramszolgáltatáshoz 11, közlekedési célú alkalmazásra pedig 4%-át hasznosítják. Ez utóbbi és az agrárium közötti kapcsolat nagyon szoros, ugyanakkor az egyes országok felhasználása igen nagy különbséget mutat. Míg a bioüzemanyagok mintegy 89%-át előállító USA-ban és Brazíliában növekszik a felhasználás, addig az európai uniós irányelvek éppen a csökkenő felhasználás irányába mutatnak.
A szakember Magyarország, Németország, Ausztria és Svédország energiafelhasználási gyakorlatán keresztül mutatta be, mekkora eltérések vannak az egyes országok energiapolitikáját illetően, mind az energiafelhasználás mértéke, mind az összetétele szempontjából. Magyarország energiafelhasználása leginkább Németországéhoz hasonlít, mivel a fosszilis energiahordozókra épül a rendszer, míg a nukleáris, illetve bioenergia felhasználás jóval kisebb mértékű. A svédek és osztrákok esetében viszont a bioenergia már most jelentős részarányt képvisel, így Svédország esetében csupán 30%-ot tesz ki a fosszilis energiahordozók felhasználása. Magyarország tehát jóval kevesebb bioenergiát hasznosít, mint a lényegesen kisebb mezőgazdasági területtel rendelkező Svédország, holott kifejezetten jó adottságokkal rendelkezik agrárszempontból bioenergia termelésre. A geotermikus energia felhasználása ugyan hazánkban a legmagasabb, azonban a bioenergia – főként fűtési célú – felhasználása hatalmas potenciált rejt az ország számára.
A fenntartható gazdaságot – ezen belül is a megújuló és a saját erőforrások felhasználását – kiemelten kezeli az Európai Unió. A megújuló energiák hasznosítása azonban nem csak uniós irányelv, de jelentős gazdasági potenciál is Magyarország számára, hiszen igen magas az energiaimport aránya.
A bioenergetikai agrárberuházások hazai gyakorlatáról dr. Németh Imre, az Országos Bioenergetikai Kompetencia Központ ügyvezetője beszélt. A szakember kedvezőnek tartja, hogy míg az előző ciklusban 300 milliárd forintnál kevesebb uniós támogatás jutott a bioenergetikai fejlesztésekre, addig ez most több mint duplájára emelkedett. Erre szükség is van, hiszen összehasonlításként, míg Lengyelországban csupán 25% az energiaimport aránya, addig ez Magyarországon 75%. Márpedig a kiugróan magas energia-behozatal negatívan hat a gazdasági növekedésre, ezért az energiapolitikának a meglévő energiaforrások minél nagyobb mértékű felhasználását kell ösztönöznie. A megújuló energia felhasználása emellett a vidék számára is nagy lehetőség lehet, hiszen a leépülő vidéki gazdaságok helyett segítheti a munkahelyek megtartását, új munkahelyek létrehozását.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai