Kertészet: hazai és uniós kitörési pont

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Agrárium-info, 2015/07/24

A Földművelésügyi Minisztérium hivatalos közlése szerint a kertészeti gépbeszerzés támogatására idén 10 milliárd forint áll majd rendelkezésre. A támogatás mértéke 35 százalékos. A kis- és a nagy értékű géptípusokra összesen 1920 db pályázatot nyújtottak be az ügyfelek. A jelenlegi – tízmilliárd forintos – támogatási körrel együtt közel 33,5 milliárd forint forrás jut az új kertészeti gépek beszerzésére. Most induló és korábban alakult vállalkozások is pályázhattak. Kis értékű gépek esetében 35 millió, nagy értékű gépek beszerzésénél 140 millió forint lehet a maximálisan elszámolható összeg. A kertészeti traktorok közül a legfeljebb 75 kW motorteljesítményű gépek támogathatók. A támogatás mértéke 35–45 százalék között változik; hátrányos helyzetű településen élők vagy gazdálkodók, valamint fiatal mezőgazdasági termelők magasabb támogatási intenzitásban részesülnek.

A még folyamatban lévő 2007–2013-as ciklus vidékfejlesztési kifizetéseinek 90 százaléka teljesült 2015. április 30-ig, a maradványok kifizetése pedig ez év végéig megtörténik. A teljes forrásfelhasználás érdekében jelenleg a kertészeti gépek beszerzése mellett vidéki alapszolgáltatások fejlesztésére és a fiatal gazdák induló támogatására összesen 35 milliárd forint értékben hirdetett meg pályázatokat a Miniszterelnökség.

Mindennek hátterét nem kis részben az Európai Unió költségvetése állja. Annak alapja pedig az a stratégia, amely a kertészeti ágazat gazdasági súlyának növekedésével számol. Lapunk Brüsszelből megkapta a közösség kertészeti ágazatának stratégiai elemzését. A következőkben ebből idézünk.

Kihívások

A kertészeti ágazat az uniós mezőgazdasági termelés összértékének 18%-át adja, és az EU-ban a megművelt területnek mindössze 3%-át veszi igénybe. A gyümölcsök és zöldségek fontos szerepet töltenek be a mai társadalomban, és az egészséges étrend jelentős részét képezik. Az ágazat igen sokszínű, és az uniós mezőgazdaságnak talán a legösszetettebb és legkevésbé ismert része.

A tagállamokban a kertészeti ágazat jövőjét nagy optimizmus övezi, sok és igen sokféle lehetőség áll nyitva, és az Unió fontos szerepet tölthet be az ágazatban rejlő hatalmas lehetőségek kibontakoztatásában.

A termelők a termények rendkívül széles skáláját termelik, amelyek zöme a feldolgozók, a kiskereskedők és a fogyasztók igényes elvárásainak való megfelelés érdekében megköveteli időben történő betakarítást, feldolgozást és leszállítást. Az európai kertészeti ágazat előtt számos kihívás áll, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodástól a világ gyarapodó népességének kevesebb környezeti hatás mellett történő táplálásáig.

Az emelkedő hőmérséklet és a CO2-kibocsátás hatása miatt a mostani termények termőterülete Európában északabbra fog tolódni. A kertészeti termények érzékenyebbek a változó körülményekre, mint a szántóföldi növények. A vízhiány közvetlenül fogja érinteni a kertészeti termelést.

Mindazonáltal az Unió kertészeti ágazatában nem szabad pusztán kihívások sorát látni, és bizonyos mértékig már folyamatban van az uniós kertészeti ágazat előtt álló általános kihívások megoldása. A kisebb és kevésbé szakosodott termelők száma csökkenőben van, minthogy az import és a többi termelő támasztotta verseny átalakításokra, valamint a legújabb gépek és termelési módszerek használatára készteti az ágazatot. Helytelen lenne továbbá azt a benyomást kelteni, hogy az ellátási láncok átfogóan nem működőképesek. Európában az elmúlt években a frisstermény-ágazatban az ellátási láncon belüli integráltabb kapcsolatok felé való elmozdulás tendenciáját lehetett tapasztalni, és jó példák vannak arra, ahol ez jól működik. E folyamat felgyorsítása érdekében az ágazatnak üzletvitele módját illetően még inkább stratégiai megközelítést kell alkalmaznia.

 Szerkezeti korlátok

Napjainkban a termelők csökkenő nyereségesség és növekvő termelési költségek mellett működnek. Az aktuális kihívások főként a hosszú távú strukturális változásokból erednek. A fogyasztók egyre inkább igénylik a kényelmes élelmiszer-vásárlást és -elkészítést, az ízeket és a változatosságot, és egyre többet törődnek az élelmiszerek biztonságosságával és minőségével. A frisstermény-ágazatban az ellátási láncon belüli kapcsolatok egyre összetettebbek, és az eladásokat egyre kevesebb kiskereskedő tartja az ellenőrzése alatt. Ugyanakkor a frisstermény-ellátók köre egyre szűkül számos tagállamban, vagy pedig jelentős piaci részesedést vesztenek az Európán belüli és a világ más részein található konkurens országokból érkező behozatal miatt.

Ezt a problémát tovább súlyosbítja a globális gazdasági válság, amelynek következtében visszaesett a fogyasztás szintje. A friss gyümölcs és zöldség fogyasztása az európai országok több mint felében még mindig nem éri el az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott minimumszintet.

Az uniós gyümölcs- és zöldségágazat egyik legfőbb szerkezeti korlátja a gazdaságok kis mérete. 2012-ben a gyümölcs- és zöldségtermelő gazdaságok több mint 70%-a nem haladta meg az 5 ha méretet, ami a mezőgazdasági termelők számára nagyobb termelési költségeket eredményez, korlátozza a termelés hatékonyságát, és csökkenti a globális versenyképességet. Az északi-tengeri országokban a gyümölcs- és zöldségtermelő gazdaságok átlagos mérete sokkal nagyobb, mint a földközi-tengeri országokban.

Az ellátási láncon belül a bizalom és a megbízhatóság hiánya vitathatatlanul a frisstermény-ágazatot érintő legjelentősebb tényező. Gyakorta nyilvánvaló a termelőkkel folytatott megbeszélésekből, hogy a bizalom hiánya az alacsony haszonkulcsokkal együtt a termesztési bázisba való beruházások alacsony szintjét eredményezi, ami alacsonyabb hatékonyságban és csökkent versenyképességben jelenik meg. Az ellátási lánc valamennyi szereplőjének egyetértésével létrehozott, jogszabályi kerettel támogatott és minden tagállamban valamely nemzeti döntőbíróság által felügyelt magatartási kódex azonban megadhatja a termelőknek a beruházáshoz szükséges bizalmat.

 Támogató környezet

A termelőknek emellett a lehető legtámogatóbb jogszabályi és politikai környezetre van szükségük. Az uniós gyümölcs- és zöldségágazati rendszer segítette a termelőket abban, hogy piacorientáltabbá váljanak, ösztönözte az innovációt és a termelői szervezetek támogatásán keresztül növelte a termelők versenyképességét. Csaknem 15 év elteltével azonban az uniós termelőknek több mint a fele nem tartozik termelői szervezetekhez, az Európai Bizottság azon célkitűzése ellenére, hogy 2017-re megvalósuljon az átlagosan 60%-os arány. A szervezettség alacsony foka részben annak a következménye, hogy a tagállamokban felfüggesztették a termelői szervezeteket, ami jelentős probléma, mivel bizonytalanságot kelt a termelők körében, és versenyhátrányt okoz a rendszerben lévők és azon kívül maradók között.

A Bizottságnak az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerének felülvizsgálatakor egyértelműbb gyakorlati szabályokat kell kialakítania arra vonatkozóan, hogy miként kell a termelői szervezeteket kialakítani és irányítani, és biztosítania kell, hogy a rendszer igazodjon az egyes tagállamok meglévő piaci struktúráihoz. A termelők pozíciójának fokozott együttműködéssel, jobb belső szervezettséggel és az irányítás professzionálisabb megközelítésével való megerősítése segíteni fog annak biztosításában, hogy a termelők a főbb vevőkkel és kiskereskedőkkel kötendő szerződések megtárgyalásakor megfelelő megtérüléshez jussanak. Ebben a tekintetben különösen fontos a Newcastle Csoport munkája. Ez egy több tagállamból álló csoport, amely 2012-ben, Newcastle-ben azzal a céllal ült össze, hogy javítsa az uniós gyümölcs- és zöldségágazat rendszerét, és különösen az 543/2011/EU végrehajtási rendelet egyszerűsítéssel és elismeréssel kapcsolatos kritériumainak megfogalmazását.

 GM-kérdőjelek

A stratégia legkényesebb része az új technológiákkal kapcsolatos. A tanulmány rögzíti ugyan, hogy a fogyasztók joggal várják el, hogy az élelmiszer biztonságos, egészséges, tápláló és kényelmesen felhasználható legyen, de a technológia új vívmányai nélkül ezeknek az elvárásoknak egyre nehezebb lesz megfelelni. Erre figyelemmel a Bizottságnak előnyben kell részesítenie a finanszírozás területén a gazdaságilag jelentős kerti növényeket, valamint az új és innovatív növénynemesítési technológiákat alkalmazó kutatást, és egyértelmű helyzetet kell teremtenie az ezen új technológiákkal előállított növények szabályozási helyzetével kapcsolatban.

A mostani genomtechnológiák eredményesen használhatók a kertészeti terményminőség-javító programokban. Ezek rengeteg információt eredményeznek, amelyekből kikutathatók hasznos gének és molekuláris markerek. A biotechnológia elmúlt évtized során bekövetkezett fejlődése nyomán olyan növénynemesítési technológiák is születtek, amelyek képesek ezeket az információkat hasznosítani.

A génmódosítás felhasználása az érdeklődésre számot tartó gének szervezetek közötti átvitelére hatékony technológiának bizonyult új jellemzők – így a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a stressztűrés és a nagyobb tápérték – növényekbe való bevezetésére. Ez a technológia különösen értékes lehet olyan kertészeti növényfajták kifejlesztésekor, amelyek hagyományos módszerekkel történő nemesítése nehéz vagy időigényes.

A kertészet ráadásul még mindig munkaerő-nehézségekkel is küzd. Az érdekeltek jelzése szerint kevés az ágazatban a képzett és hozzáértő alkalmazott, mivel úgy tűnik, hogy ezt nem tekintik vonzó életpálya-választásnak. Az agrár-élelmiszeripari ágazatnak és a kutatási közösségnek módszeresen együtt kell működnie annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék a területet a kutatók következő generációja számára, kiképezzék e kutatókat, valamint javítsák a jelenlegi munkaerő képességeit.

A Közös Agrárpolitikában a kertészet és a gyümölcspiac szabályozása – annak jelentős munkaerőigénye, kereskedelmi és jóléti szerepe miatt – jelentősen eltér más mezőgazdasági ágazatokétól. Ennek fő oka a termékek speciális volta (sokféle, szezonális, romlandó) és a termelés struktúrája. Az Európai Unió gyümölcspiacának szabályozásában a friss gyümölcsök, illetve feldolgozóipari alapanyagok a kevésbé szabályozott termékek közé tartoznak, de az ágazatot a közösség mind kereskedelmi, mind foglalkoztatási szempontból kitörési pontnak tartja. Az ágazatot érintő rendeletek nem tartalmaznak mennyiségi korlátokat, a szabályozást szigorú minőségi követelmények felállításával oldják meg. Így a szabadpiaci versenynek nincs mesterséges korlátja.
A piacszabályozás arra irányul, hogy a forgalmat a jobb minőségű áru segítségével növeljék. A közös kötelező szabványok alkalmazásával történő osztályba sorolás olyan referencia keretrendszert biztosít, amely a tisztességes kereskedelmet és a piaci átláthatóságot ösztönzi, kizárja a piacról a nem kielégítő minőségű termékeket és e szabványnak való megfelelőséggel a termelés jövedelmezőségét is javítja.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai