Háttérbe szorult istállótrágyák

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: G.P., 2015/08/03

A talaj tápanyagtartalmának növelése végett és a talajszerkezet megóvása érdekében ajánlott volna az istállótrágya nagyobb arányú felhasználása.

Az ezredforduló óta az állatállomány megfogyatkozott és ezzel együtt nagymértékben csökkent mind a szervestrágyázott terület, mind a kijutatott szerves trágya mennyisége. A ’60-as években még 50–50 százalék volt a szerves és műtrágyák arányának megoszlása a tápanyag-utánpótlásban, napjainkra körülbelül 10–20 százalék lehet a szerves trágya részesedése.

2004-ben közel 450 ezer hektárt kezeltek szerves trágyával, mára ez a 250 ezer hektárt közelíti csak meg. Az eltelt évek alatt a telepeken képződő trágya elhelyezésére az állattartók kénytelenek voltak korszerű megoldásokat találni a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt. Több szempontból is egyre fontosabb volna, hogy a trágya kezelése is korszerű módon történjen meg. Sok helyen az istállótrágyára inkább csak nyűgként tekintenek, gondot okoz a tárolása, kezelése. Azonban vannak olyan gazdálkodók is, akik igyekeznek szakszerű kezelést végezni és ehhez újabban különböző trágyakezelő anyagokat alkalmaznak.

Hígtrágya esetében biológiai trágyakezelésre alkalmas készítmények alkalmazása viszonylag gyakoribb a telepeken. Azonban az istálló-trágyakezelésre még kevesen használnak különböző termékeket.

Az istállótrágya jótékony hatásai

Az istállótrágya szerves kötésben levő tápanyagai fokozatos ásványosodásuk folytán hosszú időn át látják el a növényt. A bomlás során szén-dioxid keletkezik, amely elősegíti a foszfátok feltáródását, az auxinok serkentik a gyökerek növekedését.

Az istállótrágyával termőterületekre kijuttatott szerves anyag széntartalma jelentős energiaforrás.

Ahol kötött a talaj, azt lazítja, a homokos szerkezetűt meg erősíti. Összességében véve a szerves trágyával egészséges talajélet helyre állítható és fenntartható.

Az istállótrágya alkalmazásának másik pozitívuma termésnövelő hatása, amely elég tág határok között mozog. Szakértői vélemények szerint a mérhető hatás első évben a legnagyobb (40–60%). A második és harmadik évben fokozatosan csökken (30–35, illetve 10–12%), majd a negyedik évben kötött talajokon már csupán 5–10%-ra tehető.

Korábbi felmérések szerint kedvező körülmények mellett termesztett növényeink az istállótrágyával kivitt összes N mintegy 50%-át is képesek hasznosítani. Kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a nem megfelelő kijutatási idő és mód esetén azonban ez az érték akár 20% alá is csökkenhet.

A trágyaanyagok nitrogéntartalmának hasz­nosulását a szerves trágya a legrövidebb időn belül történő bedolgozásával, a kijuttatás idejének és adagjának helyes megválasztásával tudjuk javítani.

Amennyiben az istállótrágya rendelkezésre áll, lehetőség szerint a kedvezőtlen szerkezetű, alacsony humusztartalmú (homok, agyag) talajok javítására fordítsuk. Az ideális trágyázási időpontokat figyelembe véve a nyári, nyár végi, valamint az őszi időszak a legmegfelelőbb. A veszteségek elkerülése érdekében a kiszórt istállótrágyát lehetőleg azonnal szántsuk alá.

Soktényezős folyamatok

Természetesen az istállótrágya összetétele számos tényezőtől függ, például az adott haszonállattól a tartásmódon keresztül az alomtól a takarmányozásig.

A szarvasmarha ürülékében kisebb nitrogéntartalom jellemző, lassan bomlik és kevésbé melegszik, ezért inkább laza talajokra való. A ló ürüléke szárazabb, magasabb nitrogéntartalma révén gyorsan melegszik és bomlik, ezért a kötött, hideg talajokra alkalmas. A juh ürüléke minőségben és hatásában a lóéhoz hasonló, a sertés ürüléke inkább a szarvasmarháéhoz áll közelebb. Tápanyagban gazdag takarmány etetése, a nagy adagú abrakolás javítja az ürülék összetételét.

A trágyakezelésre alkalmas anyagokkal már az istállón belül is el lehet kezdeni a kezelést majd a trágyatárolóban folytatni. A szakszerűen kezelt szerves trágya talajéletre gyakorolt hatása mellett műtrágyamennyiség is megspórolható, ezért is érdemes a piacon kapható trágyakezelő szereket feltérképezni.

Az állattenyésztés területi eloszlása az Európai Unióban többször okozott már komoly feszültséget. Az intenzív termelésre beállt országok nyűgnek érezték a szigorú környezetvédelmi, illetve újrahasznosítási előírásokat. Jelenleg a naturális trágya és a fermentált hígtrágya külön jogi elbírálás alá esik a Közös Agrárpolitika rendszerében. A hulladékok, állatgyógyászati kezelések szabályozása mellett figyelembe kell venni a műtrágyákra vonatkozó és néha az energetikai felhasználási szabályozásokat is. Minden esetben az EU-szabályozás mellett, a nemzeti szabályozást is figyelembe kell venni.
EU-szinten a hulladékokról szóló 2008/98 EK irányelv (hulladék keretirányelv) adja meg a meghatározásokat és az általános keretet a hulladékok kezelésére. Az irányelv értelmében a hulladékpiramis elemei a megelőzés, az újrahasznosításra való előkészítés, újrahasznosítás és hulladék (ha már nincs további felhasználhatósága). Ez utóbbi végleges elhelyezésére külön, rendkívül szigorú előírások érvényesek.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai