Az EU vidékfejlesztési politikája

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Agrárium-info, 2015/08/09

Az Európa 2020 stratégiával és a Közös Agrárpolitika átfogó céljaival összhangban a 2014–2020-as időszakra szóló uniós vidékfejlesztési politika a következő három hosszú távú stratégiai célkitűzés megvalósítására irányul:

• versenyképesebbé kell tenni a mezőgazdaságot;
• gondoskodni kell arról, hogy társadalmunk fenntarthatóan gazdálkodjon a természeti erőforrásokkal, és megtegye az éghajlatváltozás problémájának kezeléséhez szükséges intézkedéseket;
• valamint kiegyensúlyozott területfejlesztéssel – többek között munkahelyteremtéssel és -megőrzéssel – meg kell erősíteni a vidéki gazdaságok és közösségek életképességét.

A 2013-as reform a 2007–2013-as vidékfejlesztési politika számos fontos elemét változatlanul hagyja. A vidékfejlesztési politika végrehajtását például továbbra is 7 éves futamidejű nemzeti, illetve regionális vidékfejlesztési programok fogják biztosítani.
Összességében azonban a 2013-as reform fontos változásokat hozott:

• jobb stratégiai szemléletmódot vezet be a nemzeti, illetve regionális vidékfejlesztési programok kialakításához;
• bővíti a vidékfejlesztési intézkedések tartalmát;
• egyszerűsíti a szabályokat, illetve ahol lehet, csökkenti a kapcsolódó adminisztrációs terhet; továbbá szorosabb kapcsolatot alakít ki a vidékfejlesztési politika és más európai strukturális és beruházási alapok között.

Nemzeti és közösségi prioritás

A tagállamoknak nemzeti, illetve regionális vidékfejlesztési programjaikat úgy kell kialakítaniuk, hogy azok az alább felsorolt hat közös uniós prioritás közül legalább négy megvalósítását szolgálják:

Ösztönözni kell a tudásátadást és az innovációt a mezőgazdaságban, az erdészetben és a vidéki térségekben.
Életképesebbé, versenyképesebbé kell tenni a mezőgazdasági termelés összes típusát, valamint támogatni kell az innovatív agrártechnológiák alkalmazását és a fenntartható erdőgazdálkodást.

Elő kell mozdítani az élelmiszer-ellátási lánc megszervezését, az állatjólétet és a mezőgazdasági kockázatkezelést.
Helyre kell állítani, illetve meg kell őrizni és erősíteni kell a mezőgazdasággal és az erdőgazdálkodással kapcsolatban álló ökoszisztémákat.
Ösztönözni kell az erőforrás-hatékonyságot, és támogatni kell az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodni képes gazdaságra való átállást a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és az erdészetben.
Elő kell segíteni, hogy erősödjön a társadalmi befogadás, csökkenjen a szegénység és lendületet kapjon a gazdasági fejlődés a vidéki térségekben.

Vidékfejlesztési alapelvek

Az uniós vidékfejlesztési program kidolgozásakor négy alapelvet vettek figyelembe az alkotók.
Szubszidiaritás és decentralizáció: A szubszidiaritás kifejezésnek még nem sikerült megtalálni a magyar megfelelőjét, jobbára csupán körülírással lehet megfogalmazni a jelentését: a döntéseket (és a végrehajtást) azon a lehető legalacsonyabb területi szinten kell meghozni (és véghezvinni), amelyen az a leginkább átlátható és a leghatékonyabban, a legnagyobb kompetenciával megtehető. Az elvnek megfelelő működés kiküszöböli a felesleges szinteket a döntéshozatalban és a végrehajtásban: a magasabb szintű szerv nem intézkedhet olyan esetben, amikor az adott célkitűzést – eredménnyel – az alacsonyabb szinten is el lehet érni. Természetesen a döntési kompetenciával együtt jár a nagyobb felelősség is, amelyet szintén az adott szinten kell vállalni. A szubszidiaritás és a decentralizáció révén érhető el az Európai Unió regionális politikájában, hogy a fejlesztés igazodjék a helyi adottságokhoz, aktivizálják a helyi erőforrásokat, és növekedjék a helyi szintek felelőssége is.

Partnerség: A projektek tervezése, kidolgozása, végrehajtása és ellenőrzése során kiemelten fontos a vertikális és a horizontális együttműködés a szereplők között. A vertikális együttműködés az Európai Unió és a tagállamok intézményei, valamint a régiók közötti, míg a horizontális a regionális és helyi hatóságok, oktatási intézmények, civil szervezetek, vállalatok és szociális partnerek, az egyes ágazatokhoz tartozó intézmények szoros együttműködését feltételezi. Mindez azért szükséges, mert a projektek kedvezményezettei, végrehajtói nem jelentkezhetnek közvetlenül a támogatásért, hanem az egyes projektek mindig egy átfogóbb program (regionális, ágazati) részét képezik.
Programozás: A fejlesztési stratégiák előbb említett – vertikális és horizontális partnerségen alapuló – kidolgozása a fő célkitűzések egyértelmű meghatározása, illetve a fejlesztések egymásra épülése, időbeli ütemezése jelenti a programozást. A programozás elve az Európai Unió regionális politikájában azt szolgálja, hogy ne egy-egy elszigetelt projektet (azaz egy-egy létesítményt, egy-egy akciót) támogassanak, hanem a régió egészének vagy annak meghatározott területének fejlődését befolyásoló célkitűzéseket vagy azok sorozatát.
Koncentráció és addicionalitás: A koncentráció egyszerre értelmezhető területi és a financiális szempontból: a támogatásokat a leginkább elmaradott régiókra kell koncentrálni, és oda kell összpontosítani a pénzügyi források jelentős részét. A koncentráció célja, hogy a fejlesztési célkitűzések megvalósítása során kiküszöbölhetőek legyenek a felesleges párhuzamosságok, megakadályozva a pazarlást és az elaprózódást. Az addicionalitás úgy értelmezendő, hogy a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatás minden esetben csupán kiegészíti az adott ország fejlesztési pénzeszközeit (még akkor is, ha arányaiban esetleg a közösségi források nagyobb hányadot képviselnek a nemzetinél). Ezáltal járul hozzá a Közösség a nemzet területfejlesztési stratégiájához, amelyet azonban összhangba kell hozni a Közösség strukturális politikájával. Emellett a nemzeteknek nyújtott támogatásokat be kell illeszteni a Közösségnek a tervidőszakra meghatározott támogatási rendszerébe, összhangban az integráció elveinek érvényesítésével.

Források

Minden egyes vidékfejlesztési prioritás több ún. intézkedési területre bomlik. A vidékfejlesztési programokban a tagállamoknak, illetve a régióknak – az adott program célterületén felmerülő szükségletek elemzése alapján – számszerűsített célokat kell meghatározniuk az egyes intézkedési területekre vonatkozóan. Ezek után meg kell határozniuk, milyen intézkedésekkel kívánják e célokat megvalósítani, és milyen összegű finanszírozást irányoznak elő az egyes intézkedésekre.

A finanszírozást részben az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja, részben tagállami, illetve regionális forrásokból, esetenként magánberuházásokból kell állni.
Az EU szorosan nyomon követi a vidékfejlesztési politika végrehajtását és eredményeit, és az előrehaladásról részletes értékelést készít.

Maradó keretek

Összesen hat prioritás – a tudásátadás és innováció, a versenyképesség fokozása, az élelmiszerlánc megszervezése, a mezőgazdasági és erdészeti ökoszisztémák helyreállítása, az erőforrás-hatékonyság és a szegénység csökkentése – érvényesül a Közös Agrárpolitika vidékfejlesztési (kettes) pillérében 2014–2020 között – adta közre az Európai Bizottság (EB) a KAP-reformról szóló, tavaly év végén elfogadott végleges rendelettervezet meghirdetésekor. A tagországok – elsősorban a fiatal gazdák, a kisüzemek, a hegyvidéki területek, a rövid ellátási láncok és az agrár-szerkezetátalakítás számára – „tematikus alprogramokat” is kijelölhetnének. Magyarország továbbra is évi mintegy 543 millió eurós átlagtámogatást használhat fel, de ennek 10 százaléka a későbbi EB-döntésektől függően veszélybe kerülhet. A forrásokat 50 százalékban úgynevezett történelmi bázison, 50 százalékban új „objektív kritériumok” alapján osztanák fel, miközben megszüntetnék az eddigi tengelyeket, helyettük pedig intézkedéscsoportokat alakítanának ki. Az EB 50–100 százalékos társfinanszírozást nyújtana, míg más esetekben maximális fix összegeket határozna meg. Az új vidékfejlesztési politika alapvetően az eddigi támogatási jogcímeket viszi tovább, de az éghajlat-változási alkalmazkodás és az erdészet hangsúlyosabb szerepet kap, a mezőgazdasági kockázatkezelés pedig teljesen új elemként jelenik meg. A tagállamoknak a források legalább 25 százalékát az éghajlat-változási hatások kivédésére, minimum 5 százalékát az átalakuló LEADER-re, legfeljebb 10 százalékát a kedvezőtlen természeti adottságú térségekre kellene elkülöníteniük, egyébként a felhasználásban szabad kezet kapnának.

A jogszabályi javaslat a hat prioritáson belül számos további, fontosnak tartott szempontot határozna meg a KAP vidékfejlesztési politikájában 2014–2020 között. Így például a tudásátadáson belül követelményként jelenne meg az „egész életen át tartó tanulás” a mezőgazdaságban, a versenyképesség-fokozási elképzelések között pedig a szerkezetátalakítás vagy a generációs megújulás. Az élelmiszerlánc megszervezésének része lesz a termelői integráció és a mezőgazdasági kockázatkezelés támogatása, míg az ökoszisztémák helyreállítási törekvéseiben a biológiai sokféleség, illetve a talaj- és a vízgazdálkodás kap szerepet. Az éghajlat-változási alkalmazkodást könnyítő erőforrás-hatékonyságot például a megújuló energiaforrások felhasználása javíthatja, a szegénység elleni fellépést pedig az új vidéki kisvállalkozások létrehozása segítené. A bizottság úgynevezett tematikus alprogramok beépítésére is lehetőséget nyújtana, amelyek a tagállamok különös jelentőségű szükségleteivel foglalkozhatnának. Ilyen lehetne többek között a fiatal mezőgazdasági termelők, a kisüzemek, a hegyvidéki területek, a rövid ellátási láncok vagy a szerkezetátalakítás támogatása. Az EB a tagországokat egyes területeken – például a fiatal gazdáknál és a rövid ellátási láncoknál – kifejezetten arra ösztönzi, hogy intézkedésrendszereket hozzanak létre, amelyekkel több helyről is célzott forrásokat folyósíthatnának.

Nem csökkennek

A vidékfejlesztési támogatások alapesetben nem csökkennek a 2007–2013-as hétéves költségvetési ciklushoz képest. Ez átlagosan mintegy 543 millió eurós éves forrásnak felel meg, de a tényleges évenkénti felhasználás a pályáztatástól és a pénzlehívás ütemétől függ. A bizottság az évenkénti alapösszeghez képest várhatóan „plusz-mínusz” 10 százalékos eltérést tesz lehetővé, de az előzetes információk szerint olyan objektív kritériumokat állapítana meg, amelyek Magyarország számára nem kedveznek. Ezért elképzelhető, hogy az igénybe vehető keret – a 10 százalékos negatív mozgásteret figyelembe véve – évi 54 millió eurónak megfelelő összeggel mégis csökken. Ugyanakkor Brüsszel lehetővé tenné, hogy a tagállamok a közvetlen kifizetéseket tartalmazó első pilléres támogatásaik legfeljebb 10 százalékát a vidékfejlesztésibe csoportosítsák át.

Komolyabban veszik

Az új kettes KAP-pillérben megszűnnek az eddigi „támogatási tengelyek”, helyüket pedig intézkedések, intézkedéscsoportok veszik át. A bizottság ezekhez különböző mértékű, 50–100 százalékos társfinanszírozást nyújtana, más esetekben pedig – például az agrár-környezetgazdálkodásnál, az állatjólétnél, a szaktanácsadásnál vagy az élelmiszer-biztonsági rendszereknél – fix összegű, maximális támogatást határoz meg.

A tagországok az uniós pénzeket vidékfejlesztési tervek alapján használhatják fel, amelyek végrehajtását azonban az EB az eddigieknél komolyabban veszi. A bizottság egyrészt úgynevezett közös stratégiai keretrendszert (CSF) dolgoz ki a későbbiekben, amelyben a különböző uniós alapok – tehát az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) mellett például a kohéziós és a regionális alap – fő célkitűzéseit rögzítené. A testület a CSF-re építve minden tagállammal partnerségi szerződést kötne, majd ezt követhetné a vidékfejlesztési tervek elfogadása. Ez utóbbiaknak a CFS, az EU 2020 stratégia és a partnerségi megállapodások együttes előírásainak kellene megfelelniük. Egyes információk szerint Brüsszel a későbbiekben a tagállami pénzkeretek 5 százalékáig tagországi tartalékot is képeztetne, amely csak akkor válna felhasználhatóvá, ha a 2017-re és 2019-re tervezett ellenőrzéseken bebizonyosodna, hogy az uniós pénzek a kitűzött céloknak megfelelően és időarányosan hasznosultak.

Ökológiai szemlélet

Az új vidékfejlesztési politika lényegében az eddigi támogatási területeket viszi tovább, de az éghajlatváltozás elleni küzdelem és az erdészet hangsúlyosabb szerepet kap. A tagállamok a pénzeket általában szabadon használhatnák fel, de a rendelettervezet azt konkrétan előírná, hogy teljes támogatási keretük legalább 25 százalékát az éghajlat-változási alkalmazkodásra, legfeljebb 10 százalékát a kedvezőtlen természeti adottságú térségekre, minimum 5 százalékát az átalakuló LEADER-re fordítsák. Ez utóbbi továbbra is az EMVA-hoz állna a legközelebb, de itt más uniós alapokból is pénzeket lehetne szerezni, sőt a működéshez szükséges források akár meghatározó hányadát is azokból lehetne biztosítani az EMVA helyett.

A program szerint a hegyvidékeken vagy kedvezőtlen természeti adottságú térségekben gazdálkodók éves területalapú kompenzációt kapnak többletköltségeik és alacsonyabb jövedelmük miatt. A nem hegyvidéki térségeknél azonban a támogatás feltétele lenne, hogy a használt mezőgazdasági terület legalább 66 százaléka rossz vízelvezető képességű legyen, túl hűvös vagy túl száraz, esetleg túl nedves térségben helyezkedjen el, a földeket sekély gyökérzóna, sós vagy savas talaj, illetve legalább 15 százalékos lejtés jellemezze. A mai KAT támogatású területek szubvencionálása 2014–2017 között fokozatosan megszűnik.

Teljesen új elemként jelenik meg a vidékfejlesztési pillérben a mezőgazdasági kockázatkezelés, amelynek részeként a termény-, állat- és növénybiztosításokhoz, illetve az állat- és növénybetegségek vagy a környezeti események ellen létrehozott kölcsönös kockázatkezelési alapokhoz járna támogatás. Harmadik eszközként a gazdálkodók stabilizáló forrásokat is kaphatnának, ha jövedelmük a természeti csapások nyomán több mint 30 százalékkal esik vissza. A biztosítási díjakhoz, illetve a támogatható költségekhez általános esetekben 65 százalékos uniós támogatás társulna.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai