Versenyképes búzatermesztés

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: V.B., 2015/08/14

Mint elmondta, az előzetes becslés alapján 4,5–4,7 millió tonna körüli lehet a termés, de a szakember szerint az sem kizárt, hogy a magtárakba kerülő búza összmennyisége megközelíti a tavalyi szintet, az 5 millió tonnát. A búza minősége jó, jobb, mint a múlt évi, így a búza mintegy 70 százaléka étkezési minőségű, ami igen jó arány. A búza tonnánkénti átlagára 42–45 ezer forint, amit a termelők kevésnek tartanak. Az árak ugyanakkor már mozdultak némileg felfelé, így a jó minőségű búzáért néhány kereskedő már 50 ezer forinthoz közeli árat is ajánl. Az országban évente felhasználásra kerülő – mintegy 1,2 millió tonna – kenyérgabona-mennyiség az idén is a malmok rendelkezésére áll, és a búzából kivitelre is jut.

– A tavalyihoz hasonlóan jó közepes termést takarítottak be búzából, és a minőség sokkal jobb, mint az elmúlt évben volt. A nagy kérdés, hogy a gazdák el tudják-e olyan áron adni a terményt, hogy ne fizessenek rá?
– Magyarországon hosszú évek átlagában az 5 tonnát alig értük el, 4,5–4,6–4,7 tonna körüli a hektáronként átlagtermés. Az idei tervek 4,5 tonnáról szóltak. Akinek csak ennyi termett, az ráfizetett, tekintve, hogy sok mindent meg kellett adni a búzának ehhez a hozamhoz is. Ha egy országban az ötven százalék, vagyis az átlag ráfizet, akkor ott nagy a baj. Azoknak, akik intenzív technológiát alkalmaznak és jó búzatermő területeken gazdálkodnak, nyilván nincsenek gondjaik. Jelentős azok száma, akik a búza termesztésére kevéssé alkalmas földeken is ragaszkodnak ehhez a kultúrához. Főleg nekik kell elgondolkodni azon, hogy a vetésváltás kényszere miatt intenzívebb formában megtartják-e búzát, és más növények, így például a zöldborsó, csemegekukorica hoz annyi nyereséget nekik, ami kipótolja a szóban forgó kalászos okozta kiesést. A másik lehetősége egy termelőnek, hogy elgondolkodik, meddig tart a vagyona, meddig költhet többet a búzára, mint amennyit kap érte. Külön probléma a kistermelőké, a100 hektárnál kisebb területen búzát vetőké, hogy a befektetett munka nem hoz annyi hasznot, amiből ő és a családja megél. Mindenkinek mérlegelnie kell tehát, hogy mit lépjen a jövőben.

– Miért nem váltanak át arra a növényre, amiben pénz van?
– Ilyen a mezőgazdaság, itt hosszú távon kell gondolkodni. A múlt tapasztalatai alapján sok ember úgy van vele, hogy ehhez értek, ezt szeretném csinálni, vissza fog jönni nekem ez a befektetés, ha ebben az évben nem is így történt. Ebben van is valami. Három évvel ezelőtt a búza kilogrammonkénti ára elérte a 80 forintot, és nem dőlt össze a világ, még a magyar piac sem. A termelők nagy része 60–70 forintért tudta eladni a búzáját.

– Ha már az árakat említette, arra kérem, segítsen eligazodni ebben a körben!
– Ez valahogy úgy van, hogy ha 50-be kerül kilója, és megkapom érte az 55-öt, akkor örülnöm kell neki, és nyugodtan termelhetek tovább. Persze ezt az 50 forintos költségszintet jó vetésváltással, egy kis szerencsével csökkenteni tudnám 45-re. Akkor meg már mindjárt van rajta annyi, hogy hosszú távon azon tudok gondolkodni, hogy mely növényekkel tudom a területemet vetésforgóban hasznosítani. A terület összességében kell, hogy hozzon nekem annyi jövedelmet, ami biztonságot ad családomnak. Ezt talán előbb-utóbb el fogjuk érni.

– De hogyan?
– Úgy, hogy ha ilyen alacsonyan marad az ár, akkor arra van rászorítva minden termelő, hogy azt, amit csinál, még jobban csinálja. Mert az nem megy, hogy többet költünk, mint amennyit kapunk. Tehát a költségeinket valahol csökkenteni kell. A csökkentéshez pedig tudás szükségeltetik. Meg kell nézni, kikkel vagyunk versenyben a világon.

– Meg kedvező időjárás…
– Az időjárási tényezők ellen nem tehetünk semmit, s a piac ellen sem. A világpiac diktál. Ha a világpiac azt mondja, hogy minden búzáért nagyjából ugyanazt a pénzt adja, ami 3–4 négy éve így van, akkor nekünk azon kell gondolkodnunk, hogy ez a világ mikor szűnik meg, és mikor lesz az, hogy az étkezési, a javító minőségű és a takarmánybúza ára el fog különülni. Tartalékolni kell az eszünket és a lehetőségeinket erre az időre. Úgy látjuk, hogy Magyarországon a gabonatermesztés előbb-utóbb nagyon specializálódni fog. Lehet, hogy nem úgy fogják hívni, hogy étkezési, javító és takarmánybúza, hanem keksznek vagy bagettnek való búza. A feldolgozó és a termelő együttgondolkodásával lehet majd kiutat találni, ha ennek eljön az ideje. De lehet, hogy nem ez az irány győz, amit én mondok, hanem a másik felfogás, hogy majdnem mindegy, milyen búzát termelünk, egyforma árat kapunk érte, és nem fontos a búza speciális beltartalma, majd vegyszerekkel, mesterséges adalékokkal följavítják a liszteket. Erre is van esély. Jelenleg ott tartunk, hogy kiélezett verseny folyik a vegyipar és a búzatermesztés fejlődése között. Mi termelők ezt mondjuk, hogy a búzában lévő természetes hatóanyagok, ne pedig a vegyipar által előállított olcsó termékek hassanak a szervezetünkre. Magyarán ne kommersz búzát termesszünk.

– Egy termelő nagy valószínűséggel nemigen gondolkodik ezeken a tendenciákon.
– Én is így vélem, de az említett verseny minden bizonnyal komoly befolyásoló tényező, ez határozza meg a jelenlegi felvásárlási árakat és a búza hosszú távú jövőjét is.

– Ez lenne a dolog egyik oldala, a másik fele, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben.
– Nekünk vetésváltásban kell termelni. Magyarországon 4,5 millió hektár szántóból 50–70 éve 900 ezer és 1,1 millió hektár búza, és ennyi a kukorica vetésterülete is. Ehhez jön még 5–600 ezer hektár kalászos gabona. Ez azért van így, mert a mi a földrajzi környezetünkben ezt tudjuk a legegyszerűbben megtermelni, ehhez szoktunk, és nagyjából ehhez értünk. A klímaváltozást is beleszámítva a szárazságtűrő búzáknak van az igazi jelene, jövője.

– Kiválóak a talajadottságaink is.
– Nagyon kevés ország van, ahol az összterülethez képest ennyi a szántó. Gyakran emlegetjük, hogy ebben a csodálatos magyar földben nagyszerű magyar búzát lehet megtermelni. Ez mind igaz, de csak akkor, ha a talajaink tulajdonságait a búza igényeihez igazítjuk. 6–800 ezer hektár búzatermő területünk kifogástalanul jó, de a művelés során legalább annyi tápanyagot kell beletenni, mint amennyit kiveszünk vagy egy kicsit többet. Ezt tudnia kell minden gazdálkodónak. Magyarországon sokkal több búzának kellene teremnie. Az EU tagországait tekintve az országos termésátlagok dolgában jelenleg igencsak a sor végén kullogunk. Hollandiában 8,8; Németországban 8; Angliában 7–8 tonnás hozamokról szólnak a jelentések

– Mi lehet a nyugati országok óriáshozamainak hátterében, esetleg a nagyobb termőképességű fajták?
– Igen, kiegészítve azzal, hogy a rendkívül magas hozamokban a területükhöz illő fajtákon kívül a nagy mennyiségű tápanyagnak és nagyon jó mikroklímának is fontos szerepe van. Azt, hogy a búza hol és hogyan érzi jól magát, ezt kell nekünk nagyon jól tudni és elősegíteni a mi környezetünkben. A probléma az, hogy ez idő tájt 130 fajtát termelünk, az engedélyezett fajták száma pedig 170. Ilyen nagy számú fajtával nem lehet a piacon egységes búzával megjelenni. Ezért a következő időszakban, ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, mindenképpen a tájnak megfelelő integrációt kell létrehozni, amely 3–4 vagy 5 búzafajtából áll össze. Összességében Magyarországon 12 fajta a meghatározó, amit az összterület 60 százaléka fölötti arányban vetnek. De a 130 fajtából történő vetés úgy megkeveri ezt, hogy egységes minőségről még álmodni sem lehet. Az ok tehát az integráció hiánya. Hangsúlyozom, nagy mennyiségben azonos minőségre van szükség!
Ha csak búzát adok el, az 40 forint; ha speciális búzát, az 45 forint; ha kiváló specialitássokkal bíró búzát, az 60 forint. Ezekkel a számokkal kell kalkulálni és a legjobb variációt megcsinálni. Hogy ezt ki és hogyan csinálja meg Magyarországon, ez a következő időszak dolga, de nem lehet kihagyni.

– Kinek lenne ez a feladata?
– Ezt az integrációt meg tudják a malmok is csinálni, mint tette például a durumbúzával a Júlia Malom Kft. vagy Gyermelyi Tésztagyár, amelyik több mint húsz éve integrál intenzíven. Mindazonáltal ezt a munkát nem lehet egy év alatt elvégezni. De integrálhatnak a kereskedők is. Annál is inkább, minthogy a világ összes nagy gabonakereskedője itt van Magyarországon, s ők a minőség szerint adják tovább az árut.

– Meglehet, a kereskedőnek nem érdeke, hogy itt minden rendben legyen.
– De az az érdeke, hogy őnála rendben legyenek a dolgok, és az is érdeke, hogy biztos helyről kapja meg az árut. Nem össze-vissza helyekről. Ezért neki is tenni kell valamit. Az a kérdés, hogy a termelő milyen kitettségi szintet fogad el a kereskedővel szemben, vagy mit akar elérni a piacon. Ha a termelő elég okos, és megvan a piaca, valamint ehhez olyan termelőket fog össze, akik alávetik magukat a piac elvárásainak, akkor termelői integrációról beszélhetünk. Magától értetődő, hogy senki sem akar olyan termelőt bevenni, aki nem akar permetezni, nem akar a pocok ellen védekezni stb.

– Mikorra valósulhat meg a búzatermesztők integrálása?
– A félreértések elkerülése végett itt nem az a cél, hogy a földet bárki eladja vagy megvegye, hanem hogy azonos módon gondolkodó termelők egy cél érdekében azonos technológiát, fajtákat használjanak, és termelői tulajdonban lévő értékesítési szervezetet hozzanak létre. Ahhoz, hogy valahol a piac elinduljon, 5000 hektár alatti integráció nem képzelhető el. Ötezer hektár szorozva hét tonnával, jó minőségben az 35 ezer tonna. A 35 ezer tonnából lehet 5 ezer javító búza, 15 ezer malmi és 15 ezer takarmány minőségű búza. A 35 ezer tonna még nem olyan nagy mennyiség, ha a piacon meg akarunk jelenni. Ez így már 15–30 ezer hektáros együttgondolkodást feltételez a vetésforgó miatt. Ha ezek az integrációk elindulnak, nagyon gyorsan meg fognak valósulni, mert akik belül vannak ezen a körön, azok együtt vannak a többletinformáció, a szakmai tudás, a gépi technológia és a piac dolgában, és nekik nincs mitől félniük. Nekik lesz tartalékuk, lesz készletük és folyamatosan jutnak pénzbevételhez. Aki ezen kívül marad, az egy-egy évben akár sokkal többet nyerhet, de nagyot bukhat is. Csupán az a kérdés, hogy mikor jön el az az idő, amikor ezek a veszteségek olyan szintűek lesznek, hogy semmiféle állami támogatással nem lehet pótolni.

A növénytermesztő, illetve a mezőgazdálkodó hosszú távon gondolkodik. Ez egy életforma. Az életformát kellene könnyíteni. A versenyképességnek nagyon sok összetevője van. És minden elemét át kell tekinteni. Egyesével. De összhangban kell lépnünk ahhoz, hogy a versenyképesség javuljon.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai