Miért termesszünk rozst és tritikálét?

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Kruppa József Ph.D. címzetes egyetemi tanár, 2015/08/15

A rozs Magyarország kenyérgabona-termesztésében a 20. század első felében nagy jelentőségű kalászos gabona volt. A 600–700 ezer ha-on megtermelt mintegy 700–720 ezer tonna rozs napjainkra 40 ezer ha-ra és 100–120 ezer tonnára csökkent. Ezen időszak alatt a termésátlagok – a világtendenciához hasonlóan – megduplázódtak és jelenleg 2,5–2,8 t/ha körüliek. Termesztése a növénytermesztés színvonalának intenzívebbé válásával folyamatosan visszaszorult a gyenge termékenységű homoktalajokra. A rozstermesztés színvonala Magyarországon a gabonafélék közül a legalacsonyabb. A fajták potenciális termőképessége lehetővé tenné a termések növelését. A homokhasznosításban igen fontos szerepet játszik. A megtermelt rozs több mint 80%-át állatok takarmányozására (abrak) használják. 2014-ben 9 db őszirozs-fajta (Secale cereale) szerepelt a Nemzeti fajtajegyzékben, amely kielégíti a különböző hasznosítási célú termesztői igényeket.

Rozsszenázs készítése

Újabban egyre nagyobb mértékben termesztik zöldtakarmánynak (rozsszenázs), amelynek nagy előnye, hogy korán ad jó minőségű tömegtakarmányt, ezzel biztosítva a tömegtakarmány-szükséglet egy részét. Tápanyag- és vízigénye kicsi (a téli csapadékkal és kevés műtrágyával kielégíthető), így a területet a zöldrozs betakarítása után (április 20-tól) még fővetésű növényekkel (szemes és/vagy silókukorica, szója, borsó, napraforgó stb.) hasznosítani lehet. A kiváló minőségű és emellett optimális (nagy) hozamú rozsszenázs előállításának alapvető feltételei: jó fajtaválasztás (a Ryefood fajta jelenleg a legjobb!), korai vetés, őszi és kora tavaszi N-trágyázás, valamint a korai (kalászolás előtti) precíz betakarítás (kaszálás) és a jó minőségű erjedést gyorsító adalék (Silage P) használata.

Várható a zöldtakarmányként (szenázs) történő termesztés és hasznosítás növekedése, mert ezzel a tejelő tehenészetek magas fehérjetartalmú (18–21%) és kiválóan emészthető (75–80%) rostot és szerves anyagot tartalmazó tömegtakarmányt tudnak előállítani.

Többet kellene fogyasztanunk

A rozs kenyérgabonakénti felhasználása kb. 20 ezer tonna, ami 20,0%-a a megtermelt rozsnak. Kívánatos lenne – az egészségesebb táplálkozás érdekében – növelni a hazai 2 kg/fő körüli fogyasztást reklámtevékenységgel, tudományos ismeretterjesztéssel és a rozslisztet is tartalmazó kenyerek és pékáruk kínálatának növelésével. A rozs felhasználása a táplálkozásban elsősorban kenyérgabonaként jöhet számításba. A rozskenyérben 10–12% fel nem szívódó, emészthetetlen szénhidrát található, amely a zsírsavak és cukrok felszívódását is gátolja. A rozs- és barnakenyerek nagy rosttartalmuknál fogva jelentős szerepet játszanak a diétás rosthiány okozta gyomor-bélrendszeri megbetegedések, valamint ugyancsak a rosthiánnyal összefüggő egyéb rendellenességek, illetve betegségek megelőzésében (pl. fogszuvasodás, elhízás, cukorbetegség, magas vérkoleszterinszint, érelmeszesedés, szívkoszorú-elváltozás). Az érelmeszesedés és a szívinfarktus kifejlődését gátló magnéziumból és káliumból kétszer annyi van a rozskenyérben, mint a fehérkenyérben. A rozskenyér B1- és B2-vitamintartalma nagyobb, mint a fehérkenyéré. A rozskenyér fehérjetartalma ugyan kisebb, de lizinben jóval gazdagabb, mint a búzakenyér. A rozs-, illetve a barnakenyerek iránt megnövekedett igényeket jelenleg a sütőipar csak korlátozottan tudja kielégíteni.

Hazai tritikáléfajták

A tritikále jelentősége – a rozshoz hasonlóan – egyre inkább növekszik, amelyet az idei évhez hasonló, rendkívül aszályos évek még tovább fokoznak. Felvásárlási ár tekintetében megegyezik a takarmánybúzával, az étkezési fajtáért (Hungaro durumrozs) ennél is magasabb árat fizetnek.

A tritikále egy mesterségesen előállított fajhibrid, amelyet azért hoztak létre, hogy egyesítsék a szülők – a búza és rozs – legjobb tulajdonságait. Az első tritikálé előállítása Wilson angol botanikus nevéhez fűződik 1875-ben. Az általa előállított hibrid azonban meddő volt. Az első termékeny hibrid előállítása Rimpau német növénynemesítő nevéhez kötődik, 1890-ben. Ezek után sok kutató és nemesítő foglalkozott a tritikáléval a világ számos táján. A magyarországi tritikálenemesítés úttörője Kiss Árpád, akinek nevéhez fűződik az első szekunder hexaploid tritikále előállítása 1960-ban. A tritikále nemesítésében áttörést jelentett a durum (turgidum) búza és rozs keresztezésével előállított hexaploid tritikále.

Magyarországon Martonvásáron, Szegeden, Karcagon és Kisvárdán folyik honosítás és nemesítés. Kisvárdán 1988-ban kezdődött nemesítése, amelynek elsődleges célja étkezési (kenyér, tészta) tritikálefajták előállítása. 2014-ben 15 db őszi és 1 tavaszi fajta (Triticosecale) szerepelt a Nemzeti Fajtajegyzékben, amely kielégíti a különböző hasznosítási célú termesztői igényeket.

A lengyel Presto fajta honosítása után a ’90-es években kezdett intenzíven növekedni a vetésterülete, és 1996-tól meghaladja a 100 ezer hektárt, jelenleg 120 ezer ha körül van. Termesztése elsősorban búza, kukorica számára már kevésbé alkalmas, gyengébb termékenységű talajokon folyik. Ezeken a talajokon versenyképes a fent említett növényfajokkal, továbbá az árpával és a rozzsal is.

A tritikále alkalmazkodóképessége kitűnő. Szárazság- és hidegtűrő képessége jobb, mint az őszi búzának. A ma termesztett fajták igénytelenebbek a búzánál, jók a rezisztencia tulajdonságaik, jól tűrik a szélsőséges ökológiai körülményeket is (sótűrés, túl alacsony és túl magas pH-tűrés, hideg-meleg klíma tűrése) és takarmányozási értékük is kiváló.

Magyarországon a tritikále – a rozshoz hasonlóan – a gyenge termékenységű talajok kalászos gabonanövénye, amelyet elsősorban takarmányozásra használnak. Az étkezési célú tritikálé termesztésének eddig akadálya volt a fajták alacsony vagy hiányzó sikértartalma, gyenge lisztminősége és kedvezőtlen sütőipari tulajdonságai, illetve az, hogy ismeretlen a malomipar és sütőipar számára. Eddig a tritikále elsősorban mint takarmány gabonanövény jött számításba, azonban ahogy egyre szélesebb körben kezdik vizsgálni és használni, úgy válik egyre inkább kenyérgabonaként is számításba vehető gabonafélévé. Magyarországon az első étkezési célra is elismert tritikále (durumrozs) fajta a Hungaro, amely rekombinációs hexaploid tritikále. Összetételét a búzával megegyező vagy annál magasabb fehérjetartalom jellemzi, és ezen fehérjetartalomban az esszenciális aminosavak mennyisége, különösen a lizin, a metionin és a cisztein magasabb. Ez a magasabb érték a tritikálelisztre is jellemző. Az ásványianyag-tartalom tekintetében jellemző a búzánál magasabb P-, K-, Ca-, Cu-, Mg- és Zn-tartalom, amelyek segíthetnek a szervezet mikroelem-bevitelének növelésében. A vitaminok közül az E-, B1-, B2- és B6-vitamin tekintetében a liszt kétszeres mennyiséget tartalmaz, mint a búzaliszt. Táplálkozás-élettani jelentőségét fokozza, hogy nyersrost- és élelmirost-tartalma több mint kétszerese a búzalisztének, összes szénhidrát-tartalma közel 10%-kal alacsonyabb, így energiatartalma is ezzel arányosan alacsonyabb.

Az étkezési tritikále (durumrozs) elterjedése a humán táplálkozásban új egészséges élelmiszer alternatívát jelenthet a hagyományos gabonafélék mellett.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Sertéstelep technológiája - Vemhesítő épület és kocaszállás Fejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxon