Külön hajóban a vetőmagosok és a gazdák

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Fehér István, 2015/08/16

A jól ismert közmondás némi kibővítéssel új értelmezést adhat a jelen helyzetre, a vetőmaghasználatra: Ki mit s milyet vet, úgy s olyat arat.
A „milyet” szócska különösen időszerű ezekben az években, mivel a gazdálkodók igen jelentős része – nem mindig csupán a gazdaságosság okán – elhagyta a növényi élet indításához nélkülözhetetlen, a kommersznél sokkal jobb szaporítóanyagokat: a fémzárolt vetőmagokat. Erről is beszélgettünk Polgár Gáborral, a Vetőmag Szövetség és Terméktanács ügyvezető igazgatójával.

– A fémzárolt vetőmagok használatának aránya drasztikusan visszaesett, ezáltal a gazdálkodás sikeressége is csökkent. Mennyire hat ez vissza a vetőmagágazatra? – kérdeztük a vezető szakembertől.
– Maga a vetőmagágazat egésze szerencsére kiemelten eredményes. Az utóbbi években különösen jelentős sikereket ért el, amely elsősorban a továbbra is jelentős exportnak köszönhető. A magyar vetőmagnak még mindig jó a híre Európában, sőt a nagyvilágban is. A gazdasági élet ugyan nem ismer ilyen megfogalmazást, de lényegében sajnálatos körülmény, hogy a hazai termelők egy jelentős része viszont nem él azzal a lehetőséggel, amit a vetőmag-szaporító és -forgalmazó cégek kínálnak – mondja Polgár Gábor. – Pedig a vetőmag-előállítók – ahogy korábban is – szinte minden jelentős nagy növényfajból képesek volnának elegendő jó minőségű, fémzárolt szaporítóanyaggal ellátni a hazai üzemeket, gazdákat. A magunk sikerére visszatérve: a hibridkukorica vetőmag előállításában és exportjában Európában a franciák mögött a második helyen állunk, míg a világ országainak rangsorában évről évre a 6–7. helyet foglaljuk el.

– Melyek a főbb felvevőpiacaink ezekben az években?
– Még a nehezebbé vált körülmények ellenére is a keleti piac a sikeresebb kukoricából, mindenekelőtt az orosz és FÁK tagköztársaságok. Sok hazai tulajdonú és nálunk lévő multi cég leányvállalata igen jó marketinget folytat, és annak ellenére sikeres, hogy az orosz–ukrán területen tavaly gondok támadtak. Ez év első felében már jobb irányt vett az export. Valójában az év végén lehet megmondani, hogy ez összességében mennyire hatékony. Az ukrán válság miatt külön is megnehezült a térségben való értékesítés. Az orosz és az ukrán valuták euróhoz való gyengülésének volt és van kedvezőtlen hatása. Hogy mégis működik a keleti piac, jelentős szerep tulajdonítható annak, hogy a magyar exportálók továbbra is hosszabb távlatban igyekeznek gondolkodni, megtartani az orosz piacot.

– Tehát az ágazat mégis sikeres. Milyen számokkal lehetne ezt még jellemezni?
– Ezekben az években hazánkban mintegy 120–130 ezer hektáron folyik a vetőmagtermesztés, de legalább 150 ezer hektárt kellene elérni. Korábban alaposan visszaesett a terület, majd az uniós csatlakozás óta nagyjából a jelenlegi szinten stabilizálódni látszik. Évente közel 300 ezer tonna vetőmag fémzárolására kerül sor, és a hazai belpiacon mintegy 70–75 milliárd forint a forgalom. Az export hozzávetőlegesen 30%-os részesedéssel bír.

– Az agrárium átalakulása, átalakítása mellett mi lehet e visszaesés legfőbb oka?
– Egyértelműen a már említett körülmény, hogy igen alacsony lett és továbbra is az a fémzárolt vetőmagok használata, az iránta megnyilvánuló kereslet, tehát a piac némi leépülése. Igen alacsony a felújítási arány, hiszen immár évről évre a vetésterületnek csupán 21–22 százalékán vetnek fémzárolt vetőmagot a gazdaságok. Az arány korábban ennek a kétszerese, 40–42 százalék volt. Egy ideig a fajtatulajdonosok és a többi szereplő az átmenő készletekkel el tudta viselni a tárolás és a finanszírozás egyéb terheit. Évekig többet termeltek, lenyelték a veszteségeket, de ez a helyzet mára tarthatatlan lett számukra.

– A hazai igények hiánya következtében a szaporító­gazdaságok mostanra „beálltak” a számukra belföldön is biztonságosabban eladható mennyiségek megtermelésére, hiszen hosszabb időre ők sem képesek egyfajta „szolidaritást” vállalni a termelőkkel. Ettől függetlenül idén is megfelelő vetőmagkészlettel rendelkeznek az ősziekből?
– Természetesen. Már értékeltük az idei várható vetőmag-termesztési adatokat – mondta Polgár Gábor ügyvezető igazgató. – Az áthozott készletek és az idei termés fedezi az igényeket, s például őszi búzából a szokásos 1,1–1,2 millió hektár körüli terület „megfelelő” részére, igény szerint bőven lesz elegendő fémzárolt vetőmag. Az idő kedvezett, s bár az elmúlt évtized második legalacsonyabb vetőmagtermő területét tudhatjuk magunk mögött, viszont az átlagtermés kalászosokból valamivel meghaladta a hektáronkénti 5,8 tonnát. Ezek jó egészségi állapotban érték meg az aratást, a megfelelő átlag mellett jó a minősítésük, s nem kell attól tartani, hogy a csirázási eredmények ne haladnák meg a minimumkövetelményeket.

– Talán érdemes még visszatérni a fémzárolásra. Ön szerint, hogyan lehetne ösztönözni azt, ami egyébként döntően a jó, a szakszerűségre törekvő gazdálkodók érdeke?
– Szögezzük le, hogy jogszabályi kötelezettség hiányában egyik évről a másikra alig van esély a hirtelen javulásra. Korábban a támogatásokhoz kötötték a jó minőségű vetőmag használatát. A szakmában mindenki érzi, hogy valami hasonlóra a továbbiakban is szükség lenne. Ezt nemcsak a vetőmagágazatban érdekeltek mondják immár. Talán a „zöldítés” kapcsán lehetne lépni. Ha korábban születhetett intézkedés – ismételhetjük: jórészt a gazdálkodók érdekében! –, akkor erre bizonyára most is volna lehetőség. Azt mindenképpen el kellene, lehetne érni, hogy a fémzárolt vetőmag használatának az aránya erről a 21–22 százalékos szintről fölfele mozduljon. Annak ellenére ésszerű volna az előbbre lépés, hogy a legtöbben a költségtakarékosság, a költséghatékonyság okán ódzkodnak a fémzárolt, csávázott magtól. Mindenki tudja azt is, hogy a fémzároltak használatának további csökkentése a termelési eredmények visszaesését okozhatja.

– Nem lehet, hogy a nemesítőket megillető fajtahasználati díj miatt alacsony a fémzároltak használata?
– Nem nagyon hallani ilyet, s azt sem, hogy a vetőmag árába foglalt díj – ami alapjában véve elenyésző hányad – okozná a gondot, vagy az, hogy a licencdíj nem jutna el a fajtatulajdonosokhoz. Inkább az a gond, hogy a visszaesés miatt a nemesítők bevétele is csökkenő. Az új fajták előállításának anyagi bázisa szűkül be, ami rövid távon nem, de hosszú távon súlyos gondokat vethet fel. A növénytermesztési ágazat nem mondhat le az élelmiszer-termelési biztonság alapját képező magas genetikai értéket és termelési erőforrást jelentő új fejlesztésekről, az új fajtákról. Ez az előrehaladás a fémzárolt vetőmagban megnyilvánuló fajta és az általa hordozott termelési potenciál.

– Milyen tapasztalatuk van a vetőmag hamísításról? Kell-e és hogyan lehet manapság kiszűrni az ilyen eseteket?
– Mostanában nem merült fel konkrét eset, ami nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elő. Sokat számít a termelők, vásárlók hozzáállása. A korábbi évek tapasztalatai alapján számukra azt lehet tanácsolni, hogy ragaszkodjanak a jól ismert beszerzési forrásokhoz, ismert kereskedőkhöz. Javasolt ellenőrizni a termelők által már ismert hatósági címkék meglétét. Fő szabály, hogy ódzkodni érdemes a nagyobb szakmai nyilvánosság előtt be nem mutatkozó, erre alkalmat sem kereső, ennél fogva ismeretlen eladótól. Attól is, aki egyúttal olcsón kínálja a vetőmagot, vagy alkalmi vételt ajánl, nem ad számlát, nem tud vetőmag-minősítő bizonyítványt felmutatni. Az pedig mindenkor feltűnő lehet, ha a vetőmagot kínálónak sürgős a portéka eladása. Egyebekben nagyon ajánlatos, hogy gyanú esetén a NÉBIH www.nebih.gov.hu/cimke honlapcímén tájékozódhatunk a hazai fémzárolású vetőmagtételek adatainak részleteiről.

– Egyes szántóföldi kultúrák termesztését és így természetesen a vetőmagágazatot is hátrányosan érinti, hogy az Unió megtiltotta a neonikotiodid hatóanyagú csávázószerek használatát, mert károsan hat a beporzó szervezetekre. Egy kimutatás szerint tavaly a gazdálkodóknál az őszi káposztarepce árutermelő vetésterülete emiatt 10 százalékkal visszaesett. Érződik ez a vetőmagforgalmon?
– Már nem, de a gond valóban létezik, hiszen három növény – a repce, a napraforgó és a hibridkukorica – valóban „érintett”. A legnagyobb mértékben a káposztarepce-termesztők számára hátrányos, hogy a szert ki kellett vonni a forgalomból, és még csak fejlesztés alatt vannak a pótlásra szánt növényvédő szerek. A csávázás technológiájában egyelőre csupán az alternatív és költséges módszerek léteznek a szer pótlására.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai