2026. 11. 16., hétfő
Ödön
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Hová lettek a mezővédő erdősávok?

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Tóth Ágoston Pest Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Osztály, 2015/08/21

A mezővédő erdősáv korábban főleg az eróziótól, deflációtól való védelmet jelentette, ma a „védő” szócska jelenthetné a biológiai faktorok (rovarevő madarak, ragadozó madarak, rovar­paraziták stb.) növényállományt közvetetten védő hatását is.

Mitől Integrált Növényvédelem a növényvédelem? Talán attól, hogy integrálva, azaz egyesítve van minden lehetséges eszköz a növényállományok károsítómentesen, pontosabban (illetve szélesebb értelemben) egészségesen tartásához.

A biológiai sokszínűség reális lehetősége: az erdősáv, erdőfolt

A biológiai sokszínűség megteremtése, illetve fokozása az agro-ökoszisztémában csak úgy képzelhető el, ha tájegységben gondolkodunk és egy olyan helyen teremtünk stabil és a természeteshez minél hasonlóbb élőhelyet, ahol az ember sem talajbolygatást, sem a vegetáció, illetve a flóra és a fauna eradikációját, sem pedig vegyszeres kezelést nem végez.

Kézenfekvő a táblá(ka)t szegélyező, övező improduktív területeket (mezsgyéket) kiszemelni ilyen célra és fásítással hasznosítani. Miután hazánkban néhány évtizede még telepítettek mezővédő erdősávokat, ezért legalábbis azok helye még füves mezsgye, árokpart, vízelvezető csatorna formájában sokhelyütt megtalálható. Sajnos az extrém nagy táblák kialakítására való törekvés (tömbösítés), illetve a hormonbázisú gabona gyomirtó szerek légi alkalmazása nem kedvezett az erdősávoknak (például az 1970–1985 közötti időszakban több, mint 2300 ha mezővédő erdősávot, és több mint 6000 km fasort pusztítottak el.)

Ha csak az integrált (egyesített) növényvédelemre összpontosítunk, akkor ez a szempont a legfontosabb. De ha integrált növénytermesztésre/mezőgazdaságra törekszünk, azaz egészséges talajt, növényállományt, levegőt és vizet szeretnénk, egyszerre az egészséges élelmiszer-alapanyag előállítással, ráadásul hosszú távon, akkor a mezőgazdasági területek erdősítésének számos más előnyei is vannak.

Előnyök

A főleg vegyes fa- és cserjefajokból telepített erdősávok, erdőfoltok előnyei ökológiai és környezetvédelmi oldalról:
A szélnyomástól és deflációtól védik a tábla talaját, illetve növényállományát; („szélfogó” hatás a sáv előtt a famagasság néhányszorosáig, a sáv mögött akár a famagasság több tízszereséig érzékelhető, mérhető)

Csökkentik – az előbbiek miatt – a tábla talajának és növényzetének evaporációját és transzspirációját, azaz párolgását és párologtatását. (A levegő relatív nedvességtartalma akár 5–10%-kal magasabb 50 cm magasságban, és a talaj nedvességtartalma 0,5–7,5%-kal lehet magasabb a sávok mögötti 5–6 szoros famagasságnyi távolságban mérve.)

Dombvidéken gátolják az eróziót a rétegvonalak mentén elhelyezkedő vagy ahhoz közeli fekvésű erdősávok.
Élő-, búvóhelyet, táplálékot teremtenek számos élőlénynek, többek között sok – növényi károsítók természetes ellenségének tartott – állatnak.

Gátolják az esetleges permetlé-, illetve a növényvédőszer-elsodródást.

Csökkentik a mezőgazdasági tevékenység által – a lakóövezet közelében okozott – zaj- és porterhelést.

Nitrátérzékeny területeken a felszíni vízszennyezést csökkentő potenciálja egy erdősávnak vagy fasornak páratlan.
Óriási mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg a légkörből, és fás szárú növények lévén ligninképzés által tartósabban, valamint a talajfelszín alatt mélyebben kötik azt le, mint a lágyszárú, egynyári – például – energianövények.

Tájképformáló hatása élhetőbb vidéket kölcsönöz egy adott térségnek.

Társadalomszociológiai oldalról pedig munkalehetőséget, tüzelő- és építőipari faanyagot szolgáltatnak, valamint erdei termékgyűjtéshez kiváló alapanyagot (csipkebogyó, gomba, toboz, dió, mandula, mogyoró, hársfavirág) szolgáltathatnak bizonyos fajok betelepítése esetén az erdőrészletekbe.

Utak mentén jelenős szélfogó és hófogó akadályt jelent egy jól megtervezett és jól felépülő erdősáv.

A mezőgazdasági termelés vonatkozásában a gazdasági előnyök jelentős része a fentebbi felsorolásban részletezett okokra vezethető vissza.

Bizonyított terméstöbblet

Átlagosan 5–35% terméstöbbletet mutatnak a vizsgálatok az erdősávok komplex hatásaiként a táblák termésátlagában, de a növényi produktumok konkrét értéke az erdősávtól mért távolság függvényében táblán belül eltérő. Közvetlenül az erdősáv melletti néhány méter távolságban egyértelmű terméscsökkentő hatásúak – többnyire a fák és az egyéves gazdasági növények versengésének következményeként –, azonban már 8–10 méterrel távolabb a sávtól (a tábla belseje felé haladva csökkenő mértékben) egyértelműen pozitív a termésre gyakorolt hatása.

A szakirodalomban részletezett okok miatt előnyös, illetve indokolt a vegyes telepítésű (lásd keretes anyagunkat: főleg őshonos fa- és cserjefajokra alapozott) állományok kialakítása, elsődleges szempontként a szél elleni védőhatást alapul véve. A biodiverzitás fokozása miatt is előnyös a vegyes telepítés, mert vonzóbb a fészkelő, búvóhelyet kereső fauna számára.

Az erdősávban élő madarak táplálékszerzése (rovar, rágcsáló stb.) egyértelműen a tábla területére koncentrálódik, gyakorlati – sajnos napjainkban épp aktuális – megfigyelés, hogy az erdősávok, facsoportok, vagy épp egy-egy egyedülálló (szoliter) nagyobb fa környezetében elenyésző, éppen csak észlelési szintű a mezei pocok kártétele a fátlan területekhez viszonyítva. Egyértelmű az összefüggés a mezőgazdasági területek faállomány-sűrűsége és a rágcsálókártétel súlyossága között, mint ahogyan ez a nyugat-európai mezei pocok kártétel elenyészőbb voltára is magyarázatot adhat.

Hátrányok

Említést kell tenni az erdősávok valós és vélt hátrányos tulajdonságairól is. A következőket szokták említeni:

– Területet foglal el a termeléstől. Az erdőrészlet által elfoglalt terület – különösen, ha az gyenge talajadottságú vagy fagyzugos táblarészen van – többszörösének megfelelő terméstöbbletet és további előnyöket nyújt az aktív termőterület számára.

– Telepítési és fenntartási munkálatai költséget és gondoskodást (elfoglaltságot, munkaerőt) igényelnek. Na, persze a munkaigény nem feltétlenül hátrány bármely, munkanélküliséggel küzdő társadalomban, a költség bevételt jelent vállalkozások számára, a növekvő mezőgazdasági termés többlete és a rendelkezésre álló faanyag pedig abszolút nyeresége a tevékenységnek.

– Az erdősávok késleltetik a tábla talajának tavaszi felmelegedését, ezáltal késleltetik a talaj felszáradását és művelhetőségét. Ugyanakkor késleltetik a túlzott kiszáradást is és a gyökerek drénező hatása miatt a belvizek kialakulását akadályozzák.

– Gyakori hátrányként közös károsítók meglétét említik. Ha igazán megvizsgáljuk, melyek azok a károsító fajok, amelyek egyaránt találnak gazdanövényt a szántóföldi növénytermesztésben és az erdei fa- és cserjefajok között, kiderül, hogy 2–3 fajnál több gyakorlati szempontból is fontos károsítót nem igazán lehet felsorolni.

A mezővédő erdősávokról és általában az erdősítés feltételeiről, kivitelezéséről, ápolásáról találunk szakirodalmat az elmúlt évtizedekből, korábban még egyetemi tananyagul is szolgált a téma. A fellelhető legfrissebb cikkekből kiderül, hogy a mezőgazdaság-tudományt művelő oktatók, felügyelő hatóságok alapvetően tisztában vannak az erdősávok adta temérdek előnnyel, de arra, hogy az országból eltűnt több ezer hektárnyi mezővédő erdősáv helyén új létesülhessen (noha az EU többféle „zöldítési” programot is támogat, és ráadásul előszeretettel támogat ún. nem termelő beruházásokat) nem tudnak kézzel fogható eredményre vezető választ adni.

A kivitelezés egyik sarkalatos pontja, illetve a legnagyobb gátja a sajátos tulajdonviszony a mezőgazdasági termőterület (tábla) és az egyéb, fásításra alkalmas terület, tér, például táblák közti terület (mezsgye, ruderália) viszonylatában.(1)

A másik probléma a mezőgazdasági termőterületeken megváltozott művelési viszony, azaz a táblák felaprózódása. A korábban nagy, egységes mezőgazdasági tábla (melynek határait a táblaszéli tereptárgyak: árok, út, vízmosás, mezsgye jelentette) felaprózódott, így a mezőgazdasági (szegély-) fásításban a táblán gazdálkodó több termelő sem egységesen, illetve nem egyenlő mértékben érdekelt.

ERDŐSÍTÉSRE ALKALMAS TERÜLETEK az agrártájban

A mezőgazdasági területeken a táblák közvetlen környezetében erdősíthető, illetve fával, cserjével betelepíthető a mezsgye (táblaszéli elválasztó sáv), árokpart, utak széle (megfelelő védőtávolsággal), vízvezető csatorna, illetve a táblán belül bármilyen nem művelhető, vagy művelésből valamilyen okból kivont folt (régi kút, vagy annak helye, belvízre hajlamos területrész, degradálódott talajfolt), illetve sáv (vízmosás, dűlőhatár) is. Az ilyen területhasznosítás egyszeri beruházással több évtizedre sokoldalú előnyökkel kecsegtet.

Mezővédő erdősávok létesítésére leginkább az őshonos fafajok alkalmasak a fokozottabb klimatikus és ökológiai alkalmazkodóképességük miatt.

Az Unió a biológiai sokszínűség fokozásának igényével a jövőben tovább fogja folytatni azt a tendenciát, amivel törekszik a mezőgazdasági területekre visszacsempészni az életet.

Kell nekünk mindig csak az anyagi ösztönzésre, netán a kényszerítésre várnunk…?

(1) A lehetőségekről egyelőre csak annyit, hogy az uniós támogatások egyre inkább támaszkodnak, pontosabban előfeltételként szabnak meg bizonyos arányú (a termőterület arányában) ökológiai rezervoárterületeket, aminek szintén a legkézenfekvőbb és legegyértelműbb formája a mezővédő erdősáv.

Telepítésre alkalmas, illetve ajánlott fa- és cserjefajok

Acer campestre
Acer platanoides
Acer pseudoplatanus
Alnus glutinosa
Betula verrucosa
Carpinus betulus
Cornus mas
Cornus sanguinea
Corylus avellana
Crataegus monogyna
Crataegus oxycantha
Malus silvestris
Pyrus pyraster
Populus alba
Populus nigra Italica
Populus x Euramericana cv.
Marilandica
Populus tremula
Prunus avium
Prunus cerasus
Prunus domestica
Prunus domestica ssp.
Rosa rubiginosa
Rosa spinosissima
Quercus cerris
Quercus petraea
Quercus robur
Salix alba
Salix caprea
Salix cinerea
Salix elaeagnus
Salix purpurea
Sambucus nigra
Eleagnus angustifolia
Euonymus europaeus
Fraxinus americana
Fraxinus excelsior
Juglans regia
Ligustrum vulgare
Lonicera xylosteum
Insititia
Prunus fruticosa
Prunus mahaleb
Prunus spinosa
Prunus padus
Rhamnus cathartica
Rhamnus frangula
Rosa canina
Sambucus racemosa
Sorbus aucuparia
Sorbus torminalis
Tilia cordata
Ulmus carpinifolia
Viburnum lantana
Viburnum opulus

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktorai
Dr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatósága
Bai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Harasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai

Hírlevél feliratkozás

Legfrisebb cikkekből ajánljuk

Versenyképesség változó környezetben: a magyar agrárium előtt álló kihívások és lehetőségek
A magyar mezőgazdaság működési környezete az elmúlt években alapvetően megváltozott, így a korábban eredményesen alkalmazott termelési és üzleti modellek egyre kevésbé képesek megfelelő választ adni a növekvő környezeti és piaci kihívásokra. Az agrárium szereplői ma már nem elszigetelt problémákkal szembesülnek, hanem egy átfogó szerkezeti átalakulás közepén találják magukat, amely egyszerre érinti a növénytermesztést, az állattenyésztést, a finanszírozást, a technológiai fejlesztéseket és a vidéki gazdaság jövőjét.
Az idén drasztikusan csökkent a fémzárolt vetőmagfelhasználás
A hazai vetőmagágazat az idén vegyes és kihívásokkal teli szezont zár, amire elsősorban az időjárás extremitása (a nyári hőhullámok és aszály), a gazdálkodók óvatosabb növényvédelmi és inputanyag-vásárlási stratégiája nyomja rá a bélyegét. A hazai vetőmagágazat összességében több mint 200 milliárd forintos értéket képvisel, ám a jövőben a termelékenység megtartásához a szektor egyre inkább az öntözésfejlesztésre, az új nemesítési technológiákra (precíziós és szárazságtűrő fajták előállítására), nem utolsó sorban a fémzárolt vetőmagok használatának növelésére fókuszál. Perczel Péterrel, az Isterra Közép-Európa Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.
A nehézségek ellenére stabil a gazdálkodás a DélKerTÉSZ-nél
Nem először írtuk le, hogy az árrésstop, az aszály és a klímaváltozás hatásai mennyire nehezítik a hazai kertészeti ágazat szereplőinek a dolgát. A hazai termelők versenyképességének fenntartásához a technológiai fejlesztések mellett az árrésstop mielőbbi kivezetésére, illetve a zöldségek és gyümölcsök áfájának csökkentésére van szükség. E mellett a fejlesztésekről sem szabad lemondani, mert e nélkül a hazai és a nemzetközi piaci versenyben is lemaradunk, fogalmazott Nagypéter Sándor, a DélKerTÉSZ elnöke, a FruitVeB alelnöke, a legutóbbi beszélgetésünkön.
A kukorica nem tűnik el, de nem mindenhol marad meg
A klímaváltozás és az egyre szélsőségesebb vízellátás alapjaiban rendezi át a kukoricatermesztés lehetőségeit Magyarországon. Daoda Zoltán, a Növénytermesztők Köre (a korábbi Kukorica Kör) ügyvezetője szerint nem magával a kukoricával van baj, hanem azzal, ha olyan területeken próbálják termelni, ahol a növény vízigényét már nem lehet gazdaságosan kielégíteni. A kukorica ugyanakkor továbbra is fontos növény marad, csak egyre inkább az alkalmas termőhelyekre koncentrálódhat. A Kukorica Kör névváltoztatása mögött pedig az áll, hogy az egyesület a szemléletét már nem egyetlen növényre, hanem a teljes növénytermesztésre szeretné kiterjeszteni.
Változó környezet, alkalmazkodó agrárium
A magyar agrárium jövőjét jelenleg nem egyetlen probléma határozza meg. A vidéki népesség fogyása és elöregedése, a gazdaságok generációváltásának nehézségei, a földhöz és finanszírozáshoz jutás korlátai, az éghajlatváltozás, benne az egyre súlyosabb aszálykockázattal, valamint egyes szántóföldi kultúrák jövedelmezőségének romlása egymással szorosan összefüggő folyamatok. Ezekhez a változásokhoz az ágazatnak is alkalmazkodnia kell, és a jövőben az élet- és a versenyképesség mellett legalább ilyen fontos lesz az alkalmazkodó- és ellenálló-képesség – hangzott el a Bábolnai Gazdafórumon, Goda Pál, az Agrárközgazdasági Intézet ügyvezető igazgatójának előadásában.
Új szabályozás a génkezelési technikákban
A klímaváltozás – a gyakoribb aszályok, a rendszertelen csapadékeloszlás, a hőséghullámok és az új kártevők/kórokozók – teljesen átírja a hagyományos mezőgazdaságot. A szántóföldi növénytermesztésben a jövőálló válasz nem egyetlen csodamódszerben, hanem a genetikai innováció és a fenntartható agrotechnológia ötvözésében rejlik. Ma már gyakran felteszik a kérdést: milyen kutatás-fejlesztési tevékenység ad jó választ a klímaváltozás kihívásaira? Milyen kutatás-fejlesztési irányt kell alkalmazni a szántóföldi növényeknél?

Találja meg az Önnek való tartalmat

2014-2026 © Agrárium7   –   Minden jog fenntartva.

Tanulmány letöltése X

A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.

Tanulmány letöltése » feliratkozás X

« vissza

Tanulmány letöltése » ellenőrzés X

Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.

A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra

Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.

« vissza