A koca sántaságának kezelése

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: G.P., 2015/08/24

A sertéstenyésztés elmúlt évtizedeiben végbemenő változások elég szembetűnek, elég, ha csak arra gondolunk, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen, mintegy 20 százalékkal emelkedett az élve született malacok száma kocánként. Mindez azzal is jár, hogy a kocáknak vemhességük ideje alatt nagyobb súlyt kell hordozniuk, ez mozgásszerveik számára fokozott igénybevételt jelent.

A sántaság kiváltó okai

A telepeken előforduló sántaság okozója lehet például valamilyen elsődleges vagy másodlagos fertőzés. Sántasághoz vezethet a nem megfelelő tartástechnológia és környezeti tényezők, valamint a hiányos takarmányozás, netán a nem megfelelő bánásmód a telepen dolgozók részéről.

Ismert az a tény, hogy egyes baktériumok képesek önállóan primer kórokozóként sántaságot kiváltani. Az úgynevezett másodlagos fertőződések különböző sérülések útján indulhatnak el, amelyek főként a vállon, a lábszáron és a csülök tájékán fordulnak elő.

A kocák sérüléseit lehet ugyan eredményesen kezelni, de természetesen jobb volna a fertőződések elkerülése végett, ha inkább megóvnánk az állatokat az esetlegesen előforduló sérülésektől. Tehát a telepen felbukkanó technológiai hibákat igyekezni kell azonnal kiküszöbölni, hogy ne vezessenek sérüléshez.

A takarmányozásnak is kiemelt jelentősége van, hiszen az egészséges és megfelelő erősségű csontozat, izomzat, csülök kialakulásában befolyásoló szereppel bír. Fontos az is, hogy a kocák milyen adagokban veszik fel a táplálékot.

Amennyiben túlsúlyos kocát veszünk alapul, akkor számolni kell azzal is, hogy a nehezebb mozgás mellett az állat lába és csülke jóval nagyobb terhelésnek van kitéve, így könnyebben meg is sérülhet. Ezeknek az állatoknak ilyenkor csökken az étvágya, majd veszítenek testsúlyukból, emiatt pedig romlik a fertilitás.

Gyakori elváltozások, megelőzések

A kocák sántaságát a legtöbb esetben különféle szöveti elváltozások okozhatják. Ilyen a leváló csont-porc gyulladásos betegség. Vagy amikor csontlágyulás áll fenn nem megfelelő Ca-, P- és D-vitamin-ellátottság esetén. Esetleg porcosodási rendellenesség lép fel.

Előfordulnak időnként ízületi gyulladások (Arthritis, Bursitis). Sajnos elég gyakori jelenség a telepeken a különböző csülökproblémák megjelenése. A csülökproblémák megelőzése érdekében időben meg kell találni a hajlamosító technológiai elemeket, például tönkrement taposórácsot vagy éles peremeket, a betonaljzat hibáit, amelyek a problémák forrásai lehetnek.

A termek, kutricák rendszeres mosása nélkülözhetetlen. Érdemes áldozni a különböző lábfürösztő szerekre is, és időben kezelni a kocák sérült csülökfelületeit antibiotikum-tartalmú spray-vel. Szükség esetén ne maradjon el a csülökápolás.

Kulcsszerepben a takarmányozás

Amikor egy sertéstelepen sántasággal találkozunk, akkor leggyakrabban a Biotin (B7-vitamin) kerül szóba, ami a lábvégen található szaruképletek keménységért felelős.

Az A-, D-, C- és E-vitaminoknak is kiemelt szerepe van a mozgásszervek kifejlődésében. A makroelemek között a Ca és P olyan alapvető táplálóanyagok, amelyek kiemelten fontosak a szervezeti szilárdság, csonterősség szempontjából. A mangán szerepe, hogy hozzájárul az egészséges ízületek meglétéhez, valamint a megfelelő csontosodást segíti. A cink az egészséges irha fenntartását befolyásolja és a sebek gyó­gyulását is támogatja.

Megemlíthető még a réz, ez a kapcsoló szövetek állapotáért felelős. Ez utóbbi két elem, tehát a réz és a cink együtt a szarutalp, szarusarok és a szarufal erősítésében, rugalmasabb állapotának elérésében játszik szerepet. Ezért a speciális mikroelem-kiegészítők a kocák takarmányozásában is egyre fontosabbak, hiszen a kocaállományok egyre fokozott igénybevételnek vannak kitéve. A lábvégproblémák elkerülésében tehát a takarmányozásnak és a technológia hibák kiszűrésének egyaránt nagy szerepe van. Hol, mekkora jelentőséget tulajdonítanak a lábproblémáknak, az megmutatkozik a kocák életteljesítményén.

Az egykori Európai Gazdasági Közösség (a mai Európai Unió) 1988-ban ratifikálta a jelenleg 47 tagországot számláló Európa Tanács által megalkotott „Gazdasági haszonállatok védelméről szóló egyezményt”, amely később a Közös Agrárpolitika szerves részévé vált. A Közösség és a tagállamok mind tagjai az egyezménynek. Ennek az egyezménynek a keretén belül már megszülettek – a leggyakrabban tartott mezőgazdasági haszonállatok (sertés, tyúkfélék, szarvasmarha, juh és kecske) mellett – a kacsák és ludak, valamint a prémes állatok tartásával kapcsolatos ajánlások is. A kacsa- és libamáj termelésével kapcsolatban Állategészségügyi és Állatjólléti Tudományos Bizottság véleménye alapul szolgált ezeknek az ajánlásoknak. A pulykával foglalkozó ajánlás 2001-től hatályos. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy támogatják az új tartástechnológiák és tenyésztési eljárások kutatását. Alapelv, hogy a környezeti és termelési technikákat kell az állatok biológiai igényeihez igazítani, és nem az állatokat azokhoz.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai