A madártetűatka elleni védekezés

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: G.P., 2015/08/25

A madártetűatka ott fordulhat elő leginkább, ahol hosszú ideig vannak bent a madarak az épületben. Így elsősorban a tojóházakban bukkanhat föl, de például a pulykatelepeken is felmerülő problémaként jelentkezhet.

A fertőzöttség mértéke nagyban függ a telep higiéniai körülményeitől, valamint, hogy mennyire hatékony a két turnus közötti fertőtlenítés. A meglévő tartástechnológia kora és színvonala pedig alapvetően befolyásoló tényező.

Mit lehet tudni róla?

A madártetűatka (Dermanyssus gallinae) rendszertanilag az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a Pókszabásúak (Arachnoidea) osztályába, annak Gamasida (Mesostigmata) rendjébe tartozik. Ebbe a rendbe sorolták többek között még az amerikai kontinensen élő Ornithonyssus sylvarium fajt is, amely megjelent Európában is.

Mindkét faj többek között a baromfin is élősködhet, azonban az életmódjuk jelentősen eltér egymástól. Míg az Ornithonyssus állandóan a gazdaállaton tartózkodik, addig a Dermanyssus rejtett életmódot folytat, és csak táplálkozás céljából, leginkább éjszaka keresi fel a gazdaállatát. A Dermanyssus gallinae triviális elnevezése (madártetűatka) is jelzi, hogy fejlődése során változik az alakja. A petéből kikelő első lárva a tetvekhez hasonlóan három pár lábbal rendelkezik. Az ezután következő fejlődési formák viszont a pókszabásúakkal megegyezően négy pár lábbal bírnak.

Ez az élősködő a gombostűfejnél jóval kisebb. Szabad szemmel alig észrevehető. Jobbára csak akkor tűnik fel, ha nagy tömegben jelenik meg, és egyedei a madarakból szívott vértől piros színűek.

Az élősködő napközben megbújik az istálló falainak, berendezéseinek zugaiban, éjszaka pedig táplálkozás céljából a madarakat veszi célba a vérszívás érdekében.

A Dermanyssusok nőstényei 30–35 petét raknak le életük folyamán. A petékből 2-3 nap múlva kelnek ki a 3 pár lábú lárvák. Ezek a lárvák vérszívás nélkül 1–2 nap után, vedléssel alakulnak át protonimfákká. Az első nimfák vérszívás után, vedléssel alakulnak deutonimfákká, és a deutonimfák vérszívás után váltóivarú imágókká alakulnak. A kifejlett atkák táplálkozás nélkül több mint 11 hónapig életképesek maradnak.

Jelentős gazdasági kártételt is okozhat

A madártetűatka kártétele több tényezőből adódik össze. A közvetlen kártétel egyik oka a vér szívása után a test felületén jelentkező, kiütésszerű pettyezettség a mellkasi és alsó combi tájékon. Amennyiben ez előfordul, akkor a vásárlók szemszögéből nézve esztétikai értékcsökkenést jelenthet. A termelőt közvetlenül érintő tényező pedig az élősködő miatt elmaradt haszon.

A madarak életében a folyamatos és rendszeres vérszívás állandó nyugtalanságot idéz elő. Ez a fizikai nyugtalanítás stresszhelyzetet idézhet elő, ami rendkívül hátrányos hatással van a tojástermelésre vagy akár a testtömeg-gyarapodásra.

Korábbi adatok szerint Európa tojótyúk-állományának 70–80 százalékában problémaként jelentkezik az élősködő.

Hollandiai kutatások azt mutatták ki, hogy az egy tojóra eső veszteség egy tojástermelési ciklus alatt 0,43 euró. Ebből 0,14 euró a védekezés költsége és 0,29 euró az élősködők okozta közvetett veszteség. Az ellene folytatott védekezés nem könnyű, ugyanakkor szükségszerű.

Az atkák nappal megközelíthetetlen helyeken tartózkodnak, éjszaka folyamán pedig megtelepednek a tyúkok bőrén és könyörtelen módon szívják azok vérét.

Egy tojótyúk vérmennyisége a testtömegének 5–7 százalékát teszi ki. Két kilogrammos tyúkot alapul véve ez 100–140 gramm vért jelent. Szakértői adatok szerint átlagos fertőzöttség esetén a madártetűatkák száma egy madáron 50 ezer is lehet. Ha súlyosabb fertőzéssel állunk szemben, ez a szám akár tízszer több is lehet. A madártetűatka egyszerre nagyjából 0,2 milligramm vért képes kiszívni a gazdaállatból. Vagyis egy tojótyúk vérvesztesége egy éjszaka alatt elérheti a 10 grammot is, ami a madár teljes vérmennyiségének a 10–14 százaléka.

A vérszegénység mellett stressz, tollcsipkedés, a kannibalizmus előfordulásának gyakorisága jelentkezhet az állományban. Akár 10–15 százalékkal csökkenhet a termelékenység. Romló takarmányértékesítési mutatókkal és magasabb elhullással szembesülhetünk. Erős fertőzöttség esetében a pöttyös, leminősített tojások száma húsz százalékkal is növekedhet. Ezzel együtt elmondható még, hogy az atkák különböző fertőzések terjesztői is lehetnek.

Muszáj védekezni különben

Védekezésre sok mindent lehet találni a piacon: szerves foszforsav észterek, piretroidok, szintetikus atkaölők, esetleg természetes alapanyagú készítményekből vagy akár ultrahangos kártevőriasztók közül is választhat a baromfitartó.

Úgy tűnik, hogy a védekezésre felhasználható termékpaletta igen széles, azonban az eredményes irtás nemcsak a felhasznált terméken múlik. Hatékonyabb védekezéshez szükség van programszerű irtásra, a rendelkezésre álló módszerek kombinációjára és rendszeres megfigyelésre.

A védekezés során sokan számos „ellenszert” kipróbáltak, a takarmányba keverhető adalékanyagoktól kezdve a vízben oldódó termékig, vagy különböző por formában kijuttatható készítményekig és gázosító szerekig. Azonban az eredményes védekezés a rezisztencia kialakulása miatt nem könnyű, váltogatni kell az alkalmazott szereket az eredményes védekezés érdekében.

KATTINTSON IDE LEGFRISSEBB GYAKORLATI TUDÁSTÁR TARTALMUNKÉRT, AMI A BAROMFIFÉLÉK BETEGSÉGEIT VESZI SORRA SZAKSZERŰ LEÍRÁSOK, PONTOS KÉPEK, ÁBRÁK SEGÍTSÉGÉVEL. 

A behurcolás lehetőségei, elkerülése

A behurcolásnak egyik példája lehet, amikor atkás csirke kerül be a telepre. Napos csibe esetében ez ritkán fordulhat elő, azonban előnevelt állományok esetében már lehetséges.

Leggyakrabban a használt tojástálcákkal kerülhet be az élősködő az istállóba, amikor hiányzik a kellő odafigyelés egy telepen. A használt ketrecek, különböző berendezések vásárlásával is bejuthat az épületbe az atka. A behurcolás forrása lehet még az ellenőrizetlen személy- és gépjárműforgalom, az épületek izoláltságának hiánya, valamint a rendszeres kártevőirtás elmaradása. Sok esetben nagyobb odafigyeléssel elkerülhető lenne az atkák behurcolása, de könnyen hibázhat az állattartó.

A termelési periódust követő takarítás hatékonysága minden telepen más és más. Az egyik legfontosabb szabály az egyszerre ürítés – egyszerre telepítés lenne. A védekezés sikere a telep adottságaitól nagyban függ, hiszen ahol egyszerre több épületben is folyik a termelés, a személyi és mechanikai izoláltságot nehéz garantálni.

Akármilyen alapos fertőtlenítést végeznek is az egyik istállóban, a másik még fertőzött istállóból különböző eszközökkel vagy a dolgozók ruháin újra bekerülhetnek az atkák oda, ahol már megszabadultak tőlük. Érdemes a menedzsmentnek minden esetben jobban odafigyelni a munkaerőre, úgy megoldani a munkaszervezést, hogy a dolgozók ne lehessenek a behurcolás forrásai. Illetve tegyenek meg mindent az újrafertőződés elkerülése érdekében. A váltóruha alkalmazása, a lábbeli cseréjének betartása ott, ahol szükséges, ne maradjon el!
Hibaként fordul elő a gyakorlatban, hogy a két termelési időszakban a szervizperiódusban elvégzett munkálatok időpontja nincsen előre igazán megtervezve, és az elvégzett munka ebből kifolyólag részben vagy hiányosan van elvégezve. Például, ha nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben vegyszer vagy éppen nem elegendő a meglévő gépi kapacitás, akkor az elvégzett munka nem biztos, hogy kellően eredményes lesz.

További hiba lehet, ha a fertőtlenítési munkálatokhoz olyan mosó, permetező eszközöket alkalmaznak, amelyek teljesítménye elmarad a szükséges hatásfoktól. Mindezek mellett esetleg olyan szereket használnak atka elleni védekezéshez, amelyek hatóságilag nem engedélyezett készítmények.

Felmerülő hibaforrás, hogy a fertőtlenítéshez használt anyagokat nem az előírásnak megfelelő koncentrációban juttatják ki, vagy összekeverik más anyagokkal is, amellyel az atkák elleni hatásfokot inkább lerontják. Vagy éppen a munkaoldatból kevesebbet juttatnak egy-egy felületre, mint amennyi szükséges lenne.

A hibák elkerülése érdekében érdemes tehát időben felkészülni a termelési periódus vége előtt, és előre meghatározni azokat a feladatokat, amelyek a fertőtlenítési munkálatokat kiteszik, és arra megfelelő időt betervezni. A szükséges vegyszereket időben és kellő mennyiségben előre be kellene szerezni, hogy ne munka közben derüljön ki, hogy valamiből hiány van. Az elvégzett munka ellenőrzése, az atkapopuláció folyamatos figyelése ne maradjon el, hiszen abból visszajelzéseket kaphat a termelő. Nagyobb odafigyeléssel és a rendelkezésre álló készítményekkel a madártetűatka okozta kártételek elkerülhetők és csökkenthetők.

VITASSUK MEG SOROZATUNKBAN, BÁRÁNY LÁSZLÓ ÉRTEKEZIK A HAZAI BAROMFITARTÁS HELYZETÉRŐL. ITT ÉRHETI EL A TARTALMAT.

Az Unió a Közös Agrárpolitika forrásaiból közel 180 millió eurós kötelezettséget vállalt 2015-re olyan állat-egészségügyi programok támogatására, amelyek célja az állati betegségek és zoonózisok kiküszöbölése, valamint az emberi és állati egészség védelmének további erősítése. Tekintettel arra, hogy az állati betegségek kitörései súlyos hatással lehetnek az emberi egészségre, a társadalomra, a gazdaságra és a kereskedelemre, az uniós társfinanszírozás nyújtása segíti majd a nemzeti hatóságokat óvintézkedések, betegség-felügyeleti és felszámolási programok nemzeti és uniós szintű bevezetésében. Összesen 139 programot választottak ki uniós finanszírozásra. Az élelmiszer-biztonság területével kapcsolatos kiadások kezeléséről szóló 652/2014 sz. új rendelet keretében az Unió a programok költségeinek 50%-át társfinanszírozza, magasabb arányok lehetőségével (75% vagy 100%), figyelembe véve a betegségek jellemzőit vagy az érintett tagállam helyzetét. Az uniós társfinanszírozás hozzájárul a betegségek visszaszorításához.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai