Vidékfejlesztés és zöldenergia

Kategória: Vidékfejlesztés | Szerző: Dr. Gergely Sándor CSc, 2015/08/27

Hazánkban a megújuló energia forrásának közel 80%-a tűzifa, ezt követi a geotermikus forrás, amely a tűzifa részarányának tizedét éri el, miközben a rendelkezésre álló bőséges energiaforrásnak mindössze 5%-át hasznosítjuk ezen a téren (is). A gondokat jelzi, hogy a közismerten nagy hazai zöldenergia-hordozó (biomassza) bőség ellenére a felhasználás a háztartási szeméttel és a biogázzal együtt is mindössze 72 PJ/év, ami 5,65%-os részaránynak felel meg az összes hazai energiafelhasználáson belül.

A termőföld-hasznosítás célja szerint két alapvető területre osztható. Egyik az élelmiszer célú, a másik minden egyéb, ami nem élelmiszer előállítását szolgálja. Utóbbi csoportba tartoznak az ipari alapanyagok, mint a len, kender, vagy a gyógyítást szolgáló gyógynövények. A nem élelmiszer előállítását szolgáló csoport növekvő jelentőségű részét a zöldenergia-hordozók teszik ki. Ezek termelése történhet szántóföldön, gyümölcs- és szőlőültetvényeken, valamint az erdészetekben. Keletkezésük jellege szerint lehetnek melléktermékek és főtermékek. Alapvető érdekünk, hogy minden olyan mellékterméket hasznosítsunk energetikai célra, amely nem bontja meg a biológiai és gazdálkodási egyensúlyt. Azt is előrebocsátjuk, hogy az energetikai célú főtermék-előállítást olyan gyengébb termőképességű területeken kell megvalósítani, amelyek nem csökkentik a gazdaságos élelmiszeralapanyag-előállítás lehetőségét.

Szántóföldi, erdei, kertészeti melléktermékek:

• gabonaszalmák;
• kukoricaszár;
• repceszalma;
• napraforgószár;
• széna;
• erdei apadék;
• gyümölcsfanyesedék.
• szőlővenyige.

Hangsúlyozzuk azt, hogy legelőször a szántóföldi növénytermesztésben, a gyümölcs- és szőlőkultúrákban, az erdészetekben, a faiparban, a kis- és nagykereskedelemben, az élelmiszer-feldolgozásban keletkező és eddig alig hasznosított mellék- és ikertermékeket kellene egy energetikai stratégia alapján mielőbb és minél nagyobb arányban hasznosítani. Hiszen ezekért úgyszólván csak le kell hajolnunk, anélkül, hogy az előállításuk érdekében termőterületeket kötnénk le.

Hazai biomassza éves mennyisége

Arra nézve, hogy mekkora a hazai mező- és erdőgazdasági melléktermék, tűzifa és szerves hulladék évi potenciálja, amely túlnyomórészt kiaknázatlanul marad, illetve veszendőbe megy, az 1. táblázat ad felvilágosítást.

Amint a táblázat adataiból kitűnik, a legnagyobb energetikai biomassza tartalékunkat a fel nem használt kukoricaszár és a gabonaszalma jelenti. A kettő együtt évente 6,3 millió tonnát tesz ki. Ebből a kukoricaszár égetéses hasznosítása kissé körülményes a nagyobb víztartalma miatt, de ez is viszonylag kis költséggel, illetve technológiai újításokkal megoldható. A szalmák, a napraforgószár, a kukoricacsutka, a szőlővenyige, a gyümölcsfanyesedék és a fahulladék jellemzően alacsony víztartalmúak. A hígtrágya, a trágya és egyéb szerves hulladékok a biogáz-előállítás alapanyagai. Ezek energetikai hasznosításának egyik legfőbb akadálya az átfogó energetikai biomassza program hiánya.

Természetesen ezt a tartalékot csökkentettük a be nem takarítható és/vagy össze nem gyűjthető hányaddal és azzal is, amely az állattenyésztés takarmányozási és almozási szükséglete. Sajnos az utóbbi 20 esztendőben sem történt lényegi változás a hazai mező- és erdőgazdasági melléktermék hasznosításában. A helyzet inkább romlott, hiszen a számosállat létszám csaknem felére csökkent, ami az almozási és takarmányozási szükségletet is alapvetően apasztotta. Így még több megy veszendőbe, mint 15–20 évvel ezelőtt.

Ennél is átfogóbb képet kaphatunk a hazai zöldenergia potenciálról, ha az összesen 243,6 PJ energetikai biomassza és szerves hulladék összes potenciált a 2014. évi 1095 PJ hazai összes energiafelhasználással vetjük össze, hiszen akkor azt az eredményt kapjuk, hogy 22,25% lehetne a hazai mező- és erdőgazdasági melléktermék, tűzifa és szerves hulladék energetikai célra felhasználható évi mennyisége Ezzel az energiahordozó-importnak nem kevesebb, mint 25%-át lehet itthon zöldenergia-hordozóval az erdészetben, a növénytermesztésben, a kertészetben és az állattenyésztésben megtermelni.

Lágy- és fás szárú szántóföldi zöldenergia növények

A szántóföldön termeszthető égetéses hasznosítású zöldenergia növények lehetnek egy- vagy többéves növénykultúrák.

Égetéses energiatermelés céljára az energetikai faültetvények, az energiafüvek, a kender, az évelőrozs, a szudánifű, egyes fűfélék, a kínai nád és a pillangósok jöhetnek szóba.

A zöldenergia faültetvény olyan speciális növénykultúra, amelyben rövid idő alatt, gazdaságosan nagy mennyiségű és jó égési tulajdonságokkal rendelkező zöldenergia hordozó fa állítható elő.

A zöldenergia faültetvény fafajok és fajták tulajdonságaival szembeni követelmények:

• fiatalkorban intenzíven növekszik;
• betegségeknek és kártevőknek ellenáll;
• jól és többször sarjad;
• nagy a térfogatsúlya;
• nagy a szárazanyag produkciója;
• jól ég;
• lehetőleg nedvesen is ég;
• gyorsa veszti víztartalmát;
• kedvező a kitermelhetősége és feldolgozhatósága.

Zöldenergia faültetvény létesíthető:

• a meglévő, e célra alkalmas fafajú és fa termőképességű erdők átalakításával;
• a termőhelynek megfelelő célállomány létesítésével.

Zöldenergiafa-ültetvény tervezése, létesítése, ápolása

A zöldenergiafa-ültetvények lehetnek újratelepítéses és sarjasztatott termesztésű változatúak. Az újratelepítéses változatnál 8–12 év után termelik ki a szokásosnál sűrűbben telepített zöldenergiafa-ültetvényt. A kitermelt fát energetikai célra hasznosítják. A kitermelés módja igazodik a felhasználó igényéhez, lehet 1 méter, 2 méter, 3 méteres fa vagy apríték. Az ilyen ültetvényen a betakarítás után talaj-előkészítés történik és újratelepítik a zöldenergiafa-ültetvényt. Ez a faültetvénytípus nem versenyképes a sarjaztatásossal, ugyanis a szaporítóanyag és a talajművelési többletköltségek semmilyen módon nem térülnek meg.

A sarjaztatásos zöldenergiafa-ültetvény létesítése előtt olyan fafajokat kell kiválasztani, amelyek kiválóan és többször sarjadnak. A sarjaztatásos zöldenergiafa-ültetvény betakarítása 2–5 évenként történik és 4–8 sarjasztatás kerülhet sorra. A betakarítás jellemzően járva aprítóval történik, amely egy menetben elkészíti a zöldenergia fűtőanyag végterméket, az aprítékot.

A sarjaztatásos zöldenergiafa-ültetvények létesítésére kiválóan alkalmasak az olyan többlet vízhatásnak kitett területek is, amelyeken szokásos mezőgazdasági növénytermesztés nem vagy csak alig folytatható, mert túl nagy a termesztési kockázat, ugyanis a szántóföldi növények kevésbé tűrik gyökérzónájukban a vizet.

Kísérletek az bizonyítják, hogy noha a fafélék erőteljesebb és élelmesebb gyökérzetük, valamint tápanyag-hasznosításuk következtében jobban elviselik a kevésbé kedvező talajadottságokat, azonban itt is érvényes az, hogy a gazdagabb természetes tápanyagtőkével rendelkező talajokon, akár 2–3-szorosa is lehet a hozam az erodált, gyenge termőképességűekhez viszonyítva. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fák nagyobb talajtömeget vonnak be táplálék- és vízellátásukba.

A 2. táblázat szemléletesen mutatja azt a sokrétű tevékenységet, amelyet a zöldenergiafa-ültetvény létrehozása és szakszerű ápolása, kitermelése, hasznosítása jelent. A táblázatban ötvöztük a szakszerű és eredményes területhasznosítással kapcsolatos teendőket a Zöldenergia Termelői Csoport és/vagy a klaszter megalakításával, működésével. Hiszen csak az erők összehangolásával és tartós vagy időleges egyesítésével lehet hosszabb távon eredményes a zöldenergia termelése és hasznosítása.

A zöldenergiafa-termesztés gazdasági haszna csak abban az esetben érhető el, ha szakmai szempontból kifogástalan módon valósul meg az adott helyen a zöldenergia fafaj, fafajta kiválasztása, helyszínre adaptálása, a talaj-előkészítés és talajtápanyag-pótlás, a szaporítóanyag-nevelés, az ültetés, a zöldenergiafa-ültetvény növényvédelme, ápolása, a talajerő pótlása, a betakarítás, valamint az újrasarjaztatás és/vagy a termőterület újrahasznosítása. Természetesen az erdőtelepítés, a fásítás fafajmegválasztása összetett szakmai kérdés. A jelenleg hatályos jogszabály szerint erdőtelepítés csakis erdőmérnök képesítéssel tervezhető, így az adott kistérségben élő, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező ilyen szakember hatékony közreműködését el kell érnünk. A racionális földhasználat során zöldenergiafa-ültetvény létesítése során is erre az erdészeti szaktudásra kell alapozni.

A zöldenergiafa-termesztés és a vidéki foglalkoztatás

Mind a környezetvédelmi, mind a gazdasági, mind a társadalmi tényezők vizsgálata azt eredményezi, hogy a fás szárú zöldenergia hordozók termesztése és hasznosítása előnyösebb, mint a lágyszárúaké. Azonban a lágyszárúak melléktermékként keletkező előfordulásait kifejezetten kívánatos mielőbb és minél nagyobb mennyiségben tüzeléses energetikai célra felhasználni. Ezzel nemcsak az ország energetikai kiszolgáltatottsága csökken, de olyan új vidéki jövedelemszerzési lehetőség is létrejön, amely éppen a kedvezőtlen adottságú területeken, a szegényebb településeken, kistérségekben teszi lehetővé a felemelkedést, mégpedig hosszú távon és fenntartható módon.
A zöldenergiafa-termelés, átalakítás és hasznosítás fontos szerepet kaphat azokon a hátrányos helyzetű településeken, kistérségekben, járásokban, ahol kedvezőtlenek a termőhelyi és/vagy társadalmi–gazdasági–környezeti viszonyok, hiszen a fás szárú energianövények ezeken a területeken is eredményesen termeszthetők, noha természetesen kisebb hozamokkal, mint a jó termőhelyeken. Ez a tevékenység ezeken a területeken alapvetően növeli az olyannyira hiányzó foglalkoztatási lehetőségeket, támogatja a helyi jövedelemtermelést és a jövedelmek nagy részének helyben való felhasználását is.

Felhasznált irodalom

(Dr Gergely Sándor könyveit édesanyja emlékére Lukács Gergely Sándor néven jegyzi.)
Lukács Gergely S. (2008): Zöldenergia és vidékfejlesztés. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2008. 221p. ISBN 978-963-9736-68-9
Lukács Gergely S. (2009): A zöldenergia hasznosítása. Károly Róbert Kutató-Oktató Közhasznú Nonprofit Kft. Nyomda, Gyöngyös, 2009. 60p. ISBN 978-963-87831-9-6
Lukács Gergely S. (2009): Integrált zöldenergia termelés és hasznosítás. Károly Róbert Kutató-Oktató Közhasznú Nonprofit Kft. Nyomda, Gyöngyös, 2009. 191p. ISBN 978-963-9941-04-05
Lukács Gergely S. (2009): Zöldenergia, mint a kedvezőtlen termőhelyű térségek kitörési lehetősége. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2009. 270p. ISBN 978-963-9935-18-1
Lukács Gergely S. (2010): Települési fűtőművek és megújuló energia. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2010. 215p. ISBN 978-963-9935-52-5
Lukács Gergely S. (2010): Falufűtőmű. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2010. 319p. ISBN 978-963-9935-44-0
Lukács Gergely S. (2011): Kistérségi energiarendszerek. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2011. 318 p. ISBN 978-963-9935-78-5
Lukács Gergely S. (2011): Gazdaságos zöldenergia. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 2011. 259p. ISBN 978-963-9935-83-9.
Lukács Gergely S. (2012): A zöldenergia hasznosítás rendszere. Cser Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft., Budapest, 2012. 208p. ISBN 978-963-278-290-4.
Marosvölgyi B. - Rumpf J. (1996): Nemzetközi szimpózium Magyarországon az erdészeti munkák gépesítéséről. Erdészeti Lapok. CXXXI. 2:62-63. (Cit.: 63. p.)
Solymos Rezső (1984): Der Waldbau Ungarns seit dem zweiten Weltkrieg auf dem Wege ins nächste Jahrtausend. Mitt. der FVA. (Wien) 152, 86–94.
Tompa-Bründl: A fűz.Mezőgazdasági Kiadó, 1964
Vadas: Az akácfa monográfiája. 1911.
http://www.egaz-degaz.hu/hu/musz_kogenaracio.html
http://www.egaz-degaz.hu/hu/musz_trigeneracio.html
www.mpsh.eu
www.pannonpellet.hu
www.pointernet.pds.hu

Összefoglalás

Az emberiség életfeltételei közül a modern korban az első helyre – megelőzve a vizet és az élelmiszert is – az energia került. Ugyanis, ha nincs energia, akkor ma már sem a vízhez, sem az élelmiszerhez nem juthatunk hozzá. Miközben az emberi populáció az 1900. évi 1,5 milliárdról 115 év alatt 7,2 milliárdra, azaz közel ötszörösére növekedett; azon közben az energia felhasználása a tizenhatszorosára emelkedett. Szaporítja a gondokat, hogy ennek az energia felhasználásnak 88%-a fosszilis forrásokból származik, amelynek elégetése során a légkörbe kerülő széndioxid döntő szerepet játszik a Föld klímájának rohamosan növekvő ütemű melegedésében. Létkérdés tehát az, hogy minél kevesebb fosszilis energiát használjunk és minél nagyobb arányban állítsunk elő megújuló energiákat; miközben minden energiával a lehető legtakarékosabban bánunk. A megújuló energiák közül hazánk különösen előnyös helyzetben van a zöldenergia (energetikai biomassza), a termál energia és napenergia terén. Munkánkban most a zöldenergia vidékfejlesztési lehetőségeivel foglalkozunk.

A vidék életében mindig fontos szerepet játszottak azok az energia források, amelyek a mezőgazdasági, kertészeti és erdészeti tevékenység során főtermékként, ikertermékként, vagy melléktermékként keletkeztek.

Több évtizedes kutatásaink alapján megállapítottuk: az égetéses hasznosítású fás- és lágyszárú zöldenergia hordozó növények közül a fás szárúak számos előnnyel rendelkeznek. Ez az előny megnyilvánul a környezeti, gazdasági és társadalmi jellemzőkben is. Azonban itt is hangsúlyozzuk legelőször a szántóföldi növénytermesztésben, a gyümölcs és szőlő kultúrákban, az erdészetekben, a faiparban, a kis- és nagykereskedelemben, az élelmiszer feldolgozásban keletkező és eddig alig hasznosított mellék- és iker termékeket kellene egy energetikai stratégia alapján mielőbb és minél nagyobb arányban hasznosítani.

A zöldenergia hordozók korszerű termelése, átalakítása és hasznosítása olyan új vidékfejlesztési lehetőség, amelynek fenntartható módon való megvalósítása új lendületet adhat a magyar vidéknek.

A Közös Agrárpolitikában a biomassza termelése, gazdaságon belüli aránya kiemelt jelentőségű terület. Az EU megújuló energiával kapcsolatos politikájának lényege, hogy a jelenlegi helyzet megváltoztatása nélkül megnő az importfüggőség a Közösségen belül (olaj: Közel-Kelet, földgáz: Oroszország), a fosszilis energiahordozók környezetszennyezése is nő, ezért elengedhetetlen feltétel a fenntartható fejlődés érdekében a megújuló energiák versenyképessé tétele. A célok elérésének eszközeiként pedig megállapítja, hogy megfelelő anyagi forrás biztosítására van szükség különféle támogatások formájában, illetve – korlátozott mértékben – az önmagukban versenyképes, fosszilis energiaforrásokra kivetett adókkal. A biomassza-energetikai eljárások elterjedését elsősorban az energiapolitikai, hulladékgazdálkodási és mezőgazdasági támogatási rendszer befolyásolja.

Kulcsszavak: fosszilis energia, megújuló energia, zöld energia, főtermék, ikertermék, melléktermék, lágyszárú, fás szárú, égetéses hasznosítás.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai