Őszi vetéseink növényvédelme

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2014/02/10
Címkék: őszi vetések, őszi búza, őszi káposztarepce, kalászosok gombabetegségei, lisztharmat, fuzárium, rozsdabetegségek

A 2013 őszén elvetett kultúrnövényeink (őszi kalászosok, őszi káposztarepce) a lehullott csapadéknak köszönhetően megfelelően kikeltek és megerősödtek.

Igaz kezdetben a vetést követően a szárazság miatt nehezen indultak fejlődésnek, de 2013 novemberében kedvezőre fordult az időjárás, megjött a csapadék, a hőmérséklet is megfelelő volt, hűvös hideg, de zömében fagymentes. A folytatás is kedvezett a növényeknek, mert a hosszan tartó kemény fagyok 2014 januárjában-februárjában is elmaradtak, február második felében kifejezetten tavasziasra fordult az időjárás sok napsütéssel és a sokévi átlagot meghaladó hőmérséklettel.

Ez a meleg, már-már mediterrán országokra jellemző tél természetesen a különböző fejlődési alakokban (tojás, lárva, báb, imágó) áttelelő károsító rovarok számára is kedvező volt. Felszaporodásuk, gradációjuk fokozott odafigyelést fog igényelni a 2014-es gazdasági év növényvédelmében.

Az őszI kAlászosok kórokozóI és kártevőI

A kalászosok gombabetegségei a lisztharmat kivételével a fertőzéshez nedvességet igényelnek. Ha a tavasz és a nyárelő hűvös, csapadékos, akkor számíthatunk a szeptóriás megbetegedések járványszerű elterjedésére, illetve egyes érzékeny fajtákban a sárgarozsda megjelenésére.

A lisztharmat fertőzés jelentősége az utóbbi egy – másfél évtizedben a rezisztencia nemesítésnek köszönhetően visszaszorult. Számára kedvező időjárás esetén a kora tavaszi fertőzések után a betegség a legtöbb fajta esetében a felső két levélemeletet és a kalászt már nem fertőzi.

A rozsdabetegségek közül Magyarországon a vörösrozsda domináns, bár a nedves időjárást kedveli, de száraz években is fertőz. A fertőzést követően intenzív levélszáradást okoz, ezért a védekezést korai fertőzés (április vége, május eleje) esetén az első tünetek észlelése után végre kell hajtani.

A fahéjbarna foltosság fertőzésekre a kalászos előveteményű táblákon már március végétől számíthatunk, jó vagy közepes elővetemény után az első tünetek megjelenését április második felében tapasztalhatjuk. Védekezni általában 2–3 nóduszos állapottól a zászlós levél megjelenésével bezárólag szükséges.

Erős kalászfuzárium fertőzésre akkor számíthatunk, ha az egyéb hajlamosító tényezők mellett a virágzás idején csapadékos az időjárás, illetve bőséges a harmatképződés. A védekezést ezért a virágzás kezdetére kell időzíteni. Ha a rövid távú meteorológiai előrejelzés szerint virágzás idején nedves, párás időjárás várható, a védekezéshez a rendelkezésre álló leghatékonyabb fungicidek közül válasszunk. A permetezés során olyan szórófejeket alkalmazzunk, amelyek a kalászon jó permetléfedettséget biztosítanak.

A kalászosok termésére a felső 2–3 levél, zászlós levél egészségi állapota van a legnagyobb hatással, ezért a felső levelek és a kalász védelme kiemelt feladat.

A védekezés, védekezések szükségességét és optimális időpontját előrejelzési tevékenységgel határozhatjuk meg. A kalászosok esetében az előrejelzési munkát megalapozza a meteorológiai adatok mérése, illetve a kapott adatok és a rövid távú meteorológiai előrejelzés elemzése.

A vetésfehérítő bogarak kártételére minden évben számítani lehet. Az imágók betelepedése a gabonatáblákra tavasszal történik, amikor a hőmérséklet napi maximuma tartósan 15 °C fölé emelkedik. Először a táblák szélén alakul ki nagy egyedszám, majd a hőmérséklet alakulásától függő tempóban történik a tábla benépesítése. Az imágók ellen a tömeges betelepedés idején kell védekezni, a védekezés akkor indokolt, ha az imágók még a szegélyzónában tartózkodnak, és itt több mint 8 bogár van egy m2 területen, vagy 10–15 bogarat találunk 10 hálócsapás után a rovarhálóban. A lárvák ellen akkor kell védekezni, ha a felső levelek 20%-án megjelennek a fiatal lárvák jellegzetes hámozgatási csíkjai, és még vannak tojások a területen.

A gabonapoloskákra jellemző a gradacióra való hajlam, amennyiben a május és június hónapok időjárása legalább két egymást követő évben meleg és száraz, számíthatunk tömeges megjelenésükre. Már kora tavasszal tömegesen telepedhetnek be a gabonaföldekre és kártételükre egészen a viaszérésig számítani lehet. Amennyiben szárba szökkenés és kikalászolás idején 20–30 poloskát találunk 100 hálócsapásban, indokolt ellenük a védekezés.

A szalmadarázs felszaporodásának a monokultúrás termesztés mellett szintén kedvez a csapadékmentes, meleg, száraz tavasz. Amennyiben 100 hálócsapásban 6–8 vagy több egyedet találunk, indokolt ellenük a kémiai védekezés.

A gyenge fejlettségű gabonaállományokban tél végén, tavasz kezdetén súlyos gabonalégy károk alakulhatnak ki. A gabonalégy károkkal szemben a botanikailag is optimális időben (Magyarországon szeptember vége – november eleje közötti időszakban) elvetett gabonaállományok a legvédettebbek.

A mezei pocok már ősszel betelepedhet a gabonatáblákra, egész évben károsít, nem alszik téli álmot, csoportosan, kolóniákban él. Száraz időjárás esetén rendkívül szapora, az ellene való védekezés akkor indokolt, ha a lakott járatok száma tavasszal 1–2 db/100 m2.

A 2013 őszén elvetett kultúr növényeink megfelelően kikeltek és megerősödtek

Az őszI káposztArepce kórokozóI és kártevőI

A gombabetegségek közül a szürkerothadás fertőzést elsősorban a magas páratartalom és az egyoldalú nitrogéntrágyázás váltja ki. A fertőzés szempontjából kedvező a 18–21 °C-os léghőmérséklet, a 18–19 órán át tartó felületi nedvesség. A gomba spóráival a légtér szinte állandóan telített, a kórokozó jelenléte állandóan biztosított, ezért ha csapadékos az időjárás, biztosra vehető a fertőzés.

A fómás levélfoltosság jelentőségét növeli a repce vetésterületének növekedése, a vetésforgó elmaradása, a sűrű növényállomány. Pozitív napi átlaghőmérséklet és magas páratartalom esetén a kórokozó egész tél folyamán fertőzhet. Április–májusban a fómás betegség terjedését a szárormányosok is segítik, ezért az állományok rendszeres szemléje és a kártevők elleni védekezés is hozzájárul a kórokozó elleni hatékony védekezéshez.

A fehérpenészes rothadás polifág kórokozó, ezért a fertőzött elővetemény, a fertőzött gyomnövények meghatározó jelentőségűek a betegség nagyobb mérvű előfordulásában. A magas talaj- és levegőnedvesség 7–11 °C-os hőmérséklettel párosulva elősegítik a fertőzés tavaszi megjelenését. A fertőzési veszély különösen az átlagosnál csapadékosabb és mély fekvésű területeken nagy. A későbbiekben a betegség számára kedvező az alacsonyabb 18–22 °C-os hőmérséklet.

A repce alternáriás betegségének a meleg, párás időjárás kedvez. A kórokozók jól fejlődnek már 20 °C-on is, de fejlődésükre legkedvezőbb a 33–35 °C-os párás időjárás. A vegetációs időszak alatt a konídiumokat a szél, az esőcseppek, a rovarok viszik egyik növényről a másikra. A repce virágzásától egészen az éréséig számíthatunk a kórokozó megjelenésére.

A repce esetében a rovarkártevők okozhatják a legsúlyosabb terméskiesést kártételükkel. A nagy repcebolha lárvái, imágói már ősszel károsítanak. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek enyhébben, majd erősebben sárgulnak, végül elfonnyadnak. Az elsárgult levél könynyen letörik a szárról, a növény rosszul telel, a kifagyás gyakoribb. Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben járatokat rág, ennek hatására a növény fejlődése lelassul, nehezen megy szárba, kényszerérett lesz. Elhúzódó kelés esetén, meleg őszön fokozott kártételükre lehet számítani, ami kedvező időjárás esetén tavasszal tovább fokozódik.

A repcedarázs lárvája már szintén ősszel, a repce 3–4 leveles állapotától elkezdi károsítását. A nyári 2. nemzedék a legnépesebb, ez okozhatja a legnagyobb kárt a repcében. A száraz, meleg idő kedvez mind az imágó, mind az álhernyó fejlődésének. A hűvös, csapadékos idő részlegesen vagy véglegesen véget vethet mind az imágók rajzásának, mind az álhernyók fejlődésének. Napfényhiányos időszakban, hűvös időben a talajrögök között meghúzódnak. A kártevő 3. nemzedéke meleg, száraz őszön lép fel erős kártétellel. Amennyiben m2-enként 2 db álhernyót találunk, a kémiai védekezés indokolt ellenük.

A nagy repceormányos, a repce szárormányos felszaporodásának a száraz, meleg tavaszi időjárás (12–15 °C) kedvez. A betelepedést követő 2–3 hét alatt lehullott csapadék negatív hatással van a kártevőre. Tavasszal az első felmelegedést követően meg kell kezdeni a megfigyelést, mert amikor a termőhely hőmérséklete eléri a 7–9 °C-ot, az ormányosok mozgolódni kezdenek, 15 °C felett pedig tömegesen telepednek be a táblákra. Többéves tapasztalat alapján az egyedszámok már akkor elérték a védekezési küszöbértéket, ha a napi maximum hőmérséklet több napon keresztül 12–15 °C felett volt. Rajzásdinamikájuk nyomon követésére a sárga vizes tálak a legalkalmasabbak. Amennyiben az előrejelzés során 15 db repceszárormányos/, 10 nagy repceormányos/csapda/3 nap az eredmény, a kémiai védekezés indokolttá válik ellenük.

A repce fénybogár elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez. A száraz meleg vagy hűvös klímát nem kedveli. A táblára való betelepedése általában áprilisban 9–10 °C feletti hőmérsékleten indul meg, 13 °C- on erősödik és 15 °C felett tömegessé válik. A kártevő a bimbós állapotban lévő növényen okozza a legnagyobb kárt a bimbók kirágásával. A károsított táblán 10–15%-os terméskiesést is okozhat. Egyedszámuk hálózással jól ellenőrizhető, amennyiben 10 hálócsapásonként 50 db feletti az imágók egyedszáma, a védekezés feltétlen szükségessé válik.

A repcebecő-ormányosok megjelenése a hőmérséklettől függ, a repcetáblákat kora tavasszal repülve keresik meg az imágók. A párás meleg idő kedvez a felszaporodásuknak. A táblára történő betelepedés az időjárás melegebbre fordulásával, általában 10–12 °C feletti hőmérsékleten, a növények zöld- és sárgabimbós fenológiai állapotában kezdődik meg. Kártételi küszöbértékük sárga tállal, fűhálóval egyaránt jól ellenőrizhető. 10 hálócsapásonként 15–20 bogár, sárga tálanként 10 egyed esetén a kémiai védekezés már szükséges ellenük.

A repce legjelentősebb magkártevője, amennyiben egy becőben 2–3 lárva rág, a termésveszteség akár 80% is lehet. A becőormányos a repcebecő- gubacsszúnyog fertőzésének is utat nyit, mert az ormányos bogarak által fúrt becőkben sokkal nagyobb a szúnyoglárvák egyedszáma, mint a mechanikai úton sérült becőkben.

A repce és A kAlászosok gyomvIszonyAI

Az őszi káposztarepce és a kalászosok gyomviszonyai között szoros összefüggés van, hiszen a repce a vetésforgóban többnyire a kalászosok után kerül, ezért a kalászosokban felszaporodott gyomnövények benne is károsítanak. Az őszi káposztarepce kitűnő talajszerkezet-javító növény, ezért a repce után is főleg kalászos, elsősorban őszi búza kerül.

A kora tavaszi gyomosodásnak elsősorban a rosszul áttelelt, foltos, részben kifagyott repcetáblák vannak kitéve. A kalászosok gyomfajösszetétele jelentős változásokon ment át az elmúlt évtizedekben, amelyeket az Országos Gyomfelvételezések is alátámasztanak. Magyarországon a nagyüzemi búzatáblák 75–80%-án végeznek vegyszeres gyomirtást. A földterületek privatizációjával az 1990 előtti évekhez viszonyítva jóval nagyobb számban jelentek meg a párhektáros búzatáblák, amelyeken összességében sem éri el a vegyszeres gyomirtás az 50%-ot.

A gabonatáblák egyik legveszélyesebb gyomnövénye a ragadós galaj (Galium aparine). A ragadós galaj különösen a Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakran együtt található meg a nagy széltippannal, mivel ökológiai igényük nagyon hasonló. A kalászosokon túlmenően az őszi káposztarepcében is az egyik legtöbb problémát okozó gyomnövényé nőtte ki magát. Repcében külön gondot okozhat a betakarítás megnehezítése (mackót fog a kombájn) mellett az a tény, hogy gyakorlatilag azonos magtartományba tartoznak, hasonló gömbölyű magvakkal, ezért mechanikai úton nem lehet hatékonyan szétválasztani a galajmagot a repcemagtól. Külön gond még, hogy a ragadós galaj magja 10 évig is megőrzi csíraképességét.

A galajon túlmenően az őszi búza repce vetésváltásnak köszönhetően az Anthemis spp., Maricaria spp., Sisymbrium spp. (Descurainaia spp.) gyomfajok szintén gyakorta gyomosítják egészen a betakarításig a repce vetésterületeket. A repce gyomosodását vizsgálva jól látható, hogy a repce gyomnövényei nagyon hasonlóak a kalászosokéhoz, a repcével párhuzamosan kelnek, folyamatosan jelen vannak, ezzel már ősszel kárt okoznak. Ez az oka annak, hogy repcevetések nagy részén szakmailag indokolt az őszi gyomirtások végrehajtása.

Az egyes kalászosokban károsító gyomfajok felszaporodásában egyértelműen fontos szerepet játszott az egyoldalú vegyszerhasználat. Az ún. „hagyományos” hormonbázisú gabona gyomirtó szerek, a fenoxiecetsavak (MCPA, 2,4-D) széles körű alkalmazása okozta a Galium aparine, Matricaria spp., Anthemis spp., Viola spp., Veronica spp., Fumaria spp., Sisymbrium spp. gyomfajok, valamint a magról kelő egyszikűek (Apera spica-venti, Alopecurus myosuroides, Avena fatua) felszaporodását. Ezek a gyomfajok az MCPA, 2,4-D gyomirtási spektrumából kiesnek, ezért kiszelektálódtak.

A fenoxi-propionsavak (diklórprop 2,4-DP, mekoprop MCPP) piaci bevezetése enyhítette a problémákat a fenti gyomfajokkal szemben, de az igazi áttörést a speciális készítmények bevezetése (pl. Galium aparine ellen a fluroxipir hatóanyag Starane 250 EC) hozta meg. A nem fémzárolt, minősített vetőmagvak használata (rosszul értelmezett költségtakarékossági szempontokból) szintén fontos szerepet játszanak napjainkban is a fertőzés kiterjesztésében. Ma már gyakorlatilag nincs Galium aparine-mentes gabonatermesztő körzet, a fertőzések több mint kétharmada őszi búzában fordul elő, de jelentős a fertőzés még árpában is.

A gabonafélékben a vegyszeres gyomirtási eljárások bevezetésével a konkurens kétszikű fajok fertőzésének visszaszorításával megnövekedett a gyompázsitfüvek jelentősége. A kalászosokban az Apera spica-venti mellett az Alopecurus myosuroides, az Avena fatua és a Bromus fajok a legjelentősebbek. Sajnálatos tény, hogy az Avena fatua évről évre egyre jobban terjed, különösen az ország azon részein (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), ahol az alacsony termésátlagok miatt az ellene való költséges gyomirtási eljárásokat az őszi búza nem bírja el. A vadzab elterjedését segíti, hogy nagyon egyenetlenül érik, ezért a termés egy része már a betakarítás előtt a talajra hullik, ezzel párosul az egyenlőtlen csírázás is. Terjedését elősegítette az is, hogy nem csírázik a nyári hónapokban, ezért tarlóhántással vagy más nyári talajműveléssel nem védekezhetünk ellene.

Az Apera spica-venti, valamint az Alopecurus myosuroides elleni kezelések alacsonyabb költségszinten is megoldhatóak, a Bromus fajok, az Avena fatua elleni gyomirtási technológiák már a legmagasabb költségszintű gabonagyomirtások közé tartoznak.

Az évelő kétszikű gyomnövények közül kalászosokban a legtöbb gondot a Cirsium arvense okozza, erős fertőzés esetén a kalászosok betakarítását is ellehetetlenítve. Elterjedésének egyik fő oka a helytelen agrotechnika, a sekély talajművelés, amelynek hatására a tarackok felaprózódnak és a művelőeszközökkel a talaj felső rétegeiben szétszóródnak. Az utóbbi években a hazai gyakorlatban is megjelentek az MCPA-ra, 2,4-D-re kevésbé érzékeny mezei acat populációk. Ezen egyedek vizsgálata bebizonyította, hogy nem rezisztenciáról, csak alkati toleranciáról van szó. Ezen populációkon morfológiai okokból nem tud megtapadni és a növénybe bejutni az alacsony nyomáson és nagy cseppméretekkel kijuttatott permetlé. Az új fejlesztésű adjuvánsok (tapadásfokozók) alkalmazásával (Trend, Extravon, Dash HC, Break-Thru, Mero), aprócseppes kijuttatási technológiával ma már ezen egyedek ellen is hatékonyan tudunk védekezni.

Ajánlott kiadványokDr. Radics László:
Növénytermesztő mester könyve

Ez is érdekelhetiA NÉBIH 2018–2019. évi kisparcellás őszi káposztarepce fajtakísérleteiAz előrejelzésre alapozott növényvédelem a legolcsóbb és a legjobbTájkép aratás után