Vízmegőrző talajművelés

Kategória: Európai Unió | Szerző: Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő – Gödöllő, 2015/10/15

A mezőgazdasági termelésben, a növénytermesztésben, az ökológiai adottságokhoz igazodó termelési szerkezetben, az ehhez igazodó talajművelési technológiáknak meghatározó szerepe van. A talajművelési technológiák kiválasztásánál számos ökológiai adottságot – domborzati és talajviszonyokat, időjárási jellemzőket, csapadékellátást – kell figyelembe venni, mindezt a termelési szerkezetben vetésforgóban termesztett növények igényei szerint. Természetesen az adott ökológiai adottságok sem állandóak. Az elmúlt években a csapadékos és száraz évjáratok váltották egymást, és a tenyészidőszakon belül is szeszélyes csapadékeloszlást tapasztalhattunk. A talajművelési technológiák kiválasztása során tehát mindenképp törekedni kell a talajszerkezet vízgazdálkodásának optimalizálására, a gépesítési megoldások, a műszaki eszközök alkalmazásánál is ez az egyik legfontosabb szempont.

A kalászosok betakarítása után visszamaradt tarló hántása, kezelése, a talaj vízgazdálkodásának optimalizálása az árvakelés és a gyomirtás szempontjából egyaránt fontos csapadékos és száraz időjárás esetén is.

A tarlóhántási munkákat különböző konstrukciójú gépekkel végezhetjük az ökológiai igényektől függően. Területteljesítmény- és energetikai mutatóikat tekintve a tárcsás boronák kedvező mutatókkal rendelkeznek. A különböző profilú sima vagy csipkés élű tárcsalevelek kombinációja a jó munkaminőségi mutatókkal – kedvező aprító-keverő munkájukkal – alkalmazhatók.

Természetesen éppen a művelt talajszelvény nevességének megőrzése céljából különböző lezáró munkaeszközökkel – különböző konstrukciójú hengerekkel – is fel vannak szerelve.

Az egy vagy két sorban elhelyezett tárcsatagokból álló rövidtárcsák szintén hatékony eszközei a tarlóhántásnak, illetve a tarlóápolási munkák végzésének (1. ábra - cikk kezdő képe). Az újabb konstrukciók mellső simítóelemekkel és hátul acélgyürüs, Cambridge-, Croskill-gyűrűs, „DD” vagy tömörítőkerekes hengerekkel vannak felszerelve.

A megfelelő művelőeszközökkel felszerelt szántóföldi kultivátorok – a különböző talajféleségek és talajállapotok mellett – a tarlóhántási és ápolási munkák végzésére kiválóan használhatók. A különböző konstrukciójú művelőeszközök közül a szárnyas munkaeszközök kötött talajon végeznek jó munkát, a véső alakú szerszámokat pedig száraz talajállapotok mellett kell használni. A lúdtalp alakú kapáknak pedig a jó, hatékony gyomirtó munkáját lehet előnyösen kihasználni (2. ábra).

A tarlóhántásban a kombinált tarlóhántó eszközök, mulcskultivátorok használata éppen a talaj vízgazdálkodásának szempontjából jelent előnyt. A kombinált szántóföldi kultivátorok – konstrukciójukat tekintve – csipkés tárcsasorokkal, lazító kultivátor munkaeszközökkel felszereltek, és azt követően szintén tárcsatagokból és lezáró hengersorból álló vontatott gépek. A tárcsasorok hatékony száraprítást és keverést végeznek, a kultivátor munkaeszközök pedig a szárnyas kapák – mivel a tárcsák munkamélysége alatt dolgoznak – hatékony lazítást végeznek. A hántott tarló lezárását pedig a különböző konstrukciójú hengerek, például bütykös gumihengerek végzik (3. ábra). A kombinált vagy mulcskultivátorok gyakran egymenetben a magágykészítést is elvégzik. Ez azt jelenti, hogy a mulcskultivátorok a művelettakarékos talajművelési technológiának fontos, meghatározó eszközei. Az említett előny különösen a vetésforgóban, a kalászosok utáni repce vagy a kukorica utáni kalászosok talajelőkészítő munkái során használható ki a vízháztartás javítása és az agrotechnikailag rövid rendelkezésre álló időszak miatt.

A magágykészítő gépek – konstrukciójukat tekintve – hasonló kialakításúak, mint a kultivátorok, ezért a tarlóápolási munkákra kiválóan alkalmasak. A magágykészítők lazítóelemei fogas borona tagok vagy rugós szárú kultivátorkapák. A mikrodomborzat kialakítását végző különleges kialakítású simító-egyengető profilokkal egyenes vagy fogazott elősimító lapokkal, vagy állítható tüskékkel ellátott simítólapokkal vannak felszerelve.

A lezáró elemek pedig – a korábban már említett – különböző hengerprofilokon túl különleges acélszerkezeti idomú huzalos, pálcás spirális hengertagok. A lezáró elemeknek éppen a magágy nedvességmegőrzése szempontjából van nagy jelentőségük.

A magágykészítő gépek – a munkamélység pontos betartása céljából – különleges szintező berendezéssel készülnek.

Ahol rendelkezésre áll almos istállótárgya, a kiszórás rendszerint az őszi mélyszántás előtt történik. Az almos istállótrágya beszántása a kiszórással párhuzamosan kell, hogy megtörténjen a nitrogén hatóanyag veszteségének minimalizálása miatt, maximum 6-órás időeltolással.
Az őszi mélyszántást, illetve a talajlazítási munkákat éppen a talaj vízgazdálkodását javító talajszerkezet kialakítása érdekében kell végezni. A talajlazítás kedvező hatása elsősorban száraz talajviszonyok mellett érvényesül, de éppen az így kialakult lazított talajszelvény alkalmas még a kis mennyiségű csapadék megőrzésére, vagy a nagy vízmennyiség mélyebben történő befogadására.

A mélylazítók konstrukciója a traktor függesztő- vagy vonóberendezéséhez kapcsolódó vázkeret, melyhez kengyelcsavarokkal vagy ahhoz hasonló oldható kötéssel kapcsolódnak a lazítószerszámok, melyek különböző kialakítású munkaeszközökkel szárnyas vagy véső alakú szerszámokkal vannak szerelve. A lazítószerszámok osztottan „V” alakban helyezkednek el. A lazítás nagy vonóerőt igénylő munkaművelet (4. ábra). A vonóerőigény csökkentése céljából és a lazító hatás fokozására a lazító munkaeszköz szárát gyakran szög alatt megdöntve, ferdén hajlított változatban alakították ki. A művelőszerszámok védelmét nyírócsapos, rugós vagy hidraulikus biztosítások szolgálják az esetlegesen fellépő túlterhelések ellen. A mély vagy középmély lazítók konstrukciója hasonló egymáshoz. Mindkét konstrukciónál éppen a bevezetett csapadék és nedvesség megőrzése céljából – a korábban ismertetett – tüskés, bordás, pálcás hengerekkel biztosítják a lazított felszín lezárását (5. ábra).

A forgatásos, szántásos alapművelésnek a szármaradványok és a meglévő gyommaradványok – az esetleges almos istállótárgya biztonságos leforgatása mellett – éppen a talajszerkezet, a szántott talajszelvény vízkapacitásának optimalizálásában van jelentős szerepe. Az őszi mélyszántást a mai növénytermesztési gyakorlatban az ún. „kapásnövények” alá, vagyis vetésforgóban a kisebb termőterületeken termesztett növények (mint pl. a cukorrépa vagy gyep-, illetve lucerna-feltörés, illetve -telepítés) mellett döntően a napraforgó, illetve a kukorica alá végzik.

A szántásos alapművelésben használatos eszközök a különböző konstrukciójú ágy-, illetve váltvaforgató ekék, melyek a kis munkaszélességű, két-három vasú függesztett gépektől a nagy munkaszélességű, 12–12 vasú, féligfüggesztett gépekig számos konstrukciós és típusválasztékban kaphatók (6. ábra).

A szántás a talajféleségtől, a nedvességtartalomtól, a talaj kötöttségétől függően jelentős vonóerő-, vagyis energiaigényű munkaművelet. Nagyon fontos, hogy az előzőeknek megfelelő felszereltségű konstrukciót alkalmazzuk a szántási munkaművelet során. A szántási munkaművelet vonóerőigényét, illetve energiafelhasználását az ekevas állapota, a kormánylemez konstrukciója alapvetően befolyásolja. Az ekevas állapotára és cseréjére esetenként szezonon belül is gondot kell fordítani.

A szántási munkának a különböző talajok melletti energiaigénye, a vontatási ellenállás és a vontató traktor vonóereje összehangolásának biztosítására szolgál a változtatható fogásszélességű konstrukció. A nagyobb nedvességtartalmú, kötött, nehezen művelhető talajok esetén a réselt kormánylemez alkalmazása energetikai szempontból feltétlen előnyt jelent. A mélyszántó váltvaforgató, illetve ágyekékre szerelhető kiegészítő berendezések, tárcsás csoroszlyák, befogató lemezek a kormánylemez forgató munkáját segítik. Az eketestre szerelt és az ekevas munkája alatt dolgozó lazítóelemek használata pedig a vízháztartás szempontjából kedvező talajszerkezet kialakítását segíti elő.

Konstrukciót tekintve az ágyekék és váltvaforgató ekék robusztus szerkezeti kialakításúak, erős hegesztett zártszelvényű vázszerkezetekhez oldható kötőelemekkel csatlakoznak a már említett művelőeszközöket tartó eketestek. Az eketestek túlterhelés elleni, illetve ebből adódóan a vázszerkezet deformáció elleni védelmét szintén nyirócsapos, rugóerős, illetve hidraulikus biztosítóberendezések szolgálják.

A különböző konstrukciójú ágy-, illetve váltvaforgató, mélyszántó ekék munkája után éppen a csapadék, a nedvesség megőrzése céljából feltétlen szükséges elmunkálni, lezárni a talajt (7. ábra). A szántáselmunkálás, felületlezárás történhet a szántással egymenetben, ebben az esetben műveletszámot tudnak megtakarítani, és a nedvességmegőrzése is közvetlenül megvalósul. Kötött, nehezen művelhető, esetleg nedves talajviszonyok mellett végzett őszi mélyszántás elmunkálását célszerű külön menetben végezni. Ezeknél a talajoknál az elmunkálást, a rögtörést a téli fagyok is segíthetik. A külön menetben történő szántás lezárást, elmunkálást a szántóföldi kultivátorokkal tárcsás, és erre a célra kialakított hengerboronákkal, illetve Croskill-, Camridge-, Güttler-hengerekkel végezhetjük (8. ábra).

A talajszerkezet vízháztartásának javítását a forgatásnál kialakult talajművelési technológia alkalmazása is elősegíti. A forgatás nélküli alapművelés eszközei a több munkaműveletet összekapcsoló kombinált munkaeszközök, lazítós tárcsák (9. ábra). A lazítós tárcsák erős vázkeretre épített, „V” alakban elhelyezett tárcsatagokból, ezt követően pedig két sorban osztottan, vagy szintén „V” alakban elhelyezett lazítószerszámokból állnak. A lazítós tárcsák alkalmazásával a lazítási és tárcsázási munkák összekapcsolhatók, ami energia- és munkaidő-megtakarítással is jár. A lazítós tárcsák használata során a tárcsatagok levelei elvégzik a szármaradványok aprítását, valamint bekeverését. A különböző munkaeszközzel felszerelhető lazítószerszámok pedig a talajszelvényt felemelik, fellazítják a csapadék befogadásának optimális feltételeket biztosítva. A tárcsás lazítókra szerelt pálcás hengerek pedig elvégzik a talaj lezárását. A tárcsás lazítók használatával éppen az őszi csapadékos időszakban lekerülő elővetemény után rendelkezésre álló rövid, a talajművelésre alkalmas időszakok használhatók ki. Ugyanezen szempontok szerint a nedvesség megőrzése miatt a korábban ismertetett mulcskultivátorok használata jelent előnyt abból a szempontból, hogy ezekkel – kedvező körülmények között – a magágy egy menetben is elvégezhető (10. ábra). A kombinált munkaeszközök, a tárcsás lazítók, mulcskultivátorok használatát az is indokolja, hogy az őszi káposztarepce, illetve az őszi kalászosok nem feltétlenül igénylik a forgatásos alapművelést, vagyis a szántást.

Az őszi kalászosok talajművelési technológiájához kapcsolódó magágykészítésről korábban esett szó. Az előzőekhez kapcsolódóan a lazítós tárcsával és mulcskultivátorral történő, forgatás nélküli talajművelési technológiában a magágykészítési munkákat a talajművelő eszközzel kombinált vetőgépek is elvégzik. Ezen gépek mellső simító elemekkel, két sorban elhelyezett tárcsatagokkal és ezt követő tárcsás csoroszlyás vetőberendezéssel vannak felszerelve (11. ábra). A vetéssel egy menetben történő magágykészítés szintén a talajnedvesség kihasználása szempontjából bír jelentőséggel, hiszen normális esetben a mag közvetlenül a kellően tömörített nyirkos talajba jut.

A kukorica és napraforgó, illetve egyéb szántóföldi növények magágykészítésére alkalmazott eszközök ismertetéséről már a tarlóhántás kapcsán ejtettünk szót. A kukorica és a napraforgó vetésére alkalmas szemenkéntvető gépek művelettakarékos talajműveléssel előkészített területen történő vetésre különböző sortisztító, nyitótárcsás csoroszlyával szerelt vetőkocsikkal használhatók (12. ábra). Ezen technológia is a művelet- és energiatakarékosság mellett szól, ami többek között a taposás okozta káros talajtömörödést is csökkenti, és a talaj vízmegtartó képességét is javítja.

A szántóföldi növénytermesztési technológia talajművelési munkáinak elvégzésére számos alternatíva áll rendelkezésre megfelelő műszaki háttérrel, melyek okszerű alkalmazása – az egész éves termelési ciklust figyelembe véve – a talajszerkezetet és a talaj vízgazdálkodását a termesztett növények igényeinek megfelelően alakítja ki. A növénytermesztés fő növényei az őszi káposztarepce, őszi búza, napraforgó, kukorica termesztése során alkalmazott vetésforgó biztosítja a forgatásos és forgatás nélküli talajművelési technológiák alternatív alkalmazását.

A Közös Agrárpolitika 2014 és 2020 közötti szabályozásában kiemelt szerepet kap a fenntartható környezetgazdálkodás támogatása. Ebben kulcstényező a kontinens vízmegőrző kultúráinak új szabályozása. A 436 milliárd eurós évenkénti KAP-forrásból 101 milliárd jut vidékfejlesztésre, és mintegy 17 milliárd célzott támogatásokra, például a fenntartható mezőgazdasághoz kapcsolódó kutatás-fejlesztésre. A legnagyobb összeg változatlanul az alaptámogatás, de ennek egy részét is bizonyos környezetvédelmi feltételekhez kötik, például a vízmegtartó gazdálkodási rendszerek alkalmazásához. A talajművelés költségei ezzel a technológiával akár 40%-kal is mérséklődhetnek, ami a mai költségszintek mellett igen jelentős anyagi megtakarítás. Jelentős a szerepe a mélylazítás terjedésében is, amely az eketalpbetegség elleni küzdelemben, a KAP által szintén támogatott célok, a vízbefogadó képesség növelésében és a haszonnövények gyökérrendszerének aktívabb, könnyebb növekedésében hozhat áttörést.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai