Dömpingáron jön be a tej

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: V.B., 2015/10/22

Lapunk májusi számában Ránk dőlhet a tejtenger címmel tettünk közzé interjút Raskó György agrárközgazdásszal. A cikk állításait szakmai körökben többen vitatták. Ezt követően az Agrárium augusztusi, Tendenciák a hazai tejpiacon című írása a szaktárca hivatalos álláspontját ismertette. Szeptemberben – egyben a sorozat lezárásaként – arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja a tejterméktanács a tejkvóta megszüntetését követően és a túltermelésnek betudhatóan kialakult válságot. Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (TSZSZT) elnöke, egyben az Alföldi Tej Kft. ügyvezető igazgatója a hónap elején válaszolt kérdéseinkre.

500 millió euró az uniós tej- és sertéságazatnak

Hatalmas felfordulást okoztak a szeptember 7-i reggeli csúcsforgalomban egyes Brüsszelbe vezető, illetve brüsszeli közutakon a nyomott tejárak miatt traktoros felvonulással tiltakozó tejtermelő gazdák. Rendőrségi források szerint mintegy kétszáz traktor vonult a kelet felől Brüsszelbe vezető A3/E40-es autópályán a belga főváros EU-negyedének irányába, ahol a Schuman téren álló uniós tanácsi épületben tartják megbeszélésüket a tagállami szakminiszterek. A hétfői tüntetésen a rendőrök könnygázt is bevetettek egyes radikális gazdák ellen, akik autógumikat is égettek, az EU intézményeinek otthont adó környéken pedig petárdákat robbantgattak. A nap folyamán több utcai és köztéri incidens követte egymást.

A megmozduláson a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara támogatásával részt vett Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke és a szervezet elnökségének több tejtermelője is. Az elnök másnap reggel telefonon számolt be lapunknak a brüsszeli történésekről, s mint elmondta, a demonstráció komolyságát jelzi, hogy azon 15–20 ezer tejtermelő gazda jelent meg. A tejválság súlyosságát jelzi, hogy korábban az EU több államában már voltak emiatt jelentős tüntetések, sőt Franciaországban feldolgozó üzemekbe, kereskedelmi láncok üzleteibe is betörtek. Egyes hírforrások szerint a francia gazdáknak akár 15–20 százaléka csődbe mehet.
A demonstrációval egy időben az uniós mezőgazdasági miniszterek hétfői rendkívüli ülésén, ahol Magyarországot a delegációt vezető Dr. Nagy István miniszter-helyettes képviselte, az Európai Bizottság 500 millió eurós intézkedéscsomagot jelentett be, amely a tej- és a sertéságazat megsegítését célozza.

A csomag a tervek szerint tagállamokra lebontott, célzott támogatási borítékokat tartalmaz majd, amelyet a tagállamok döntése alapján oszthatnának szét a tejágazatban. Emellett új magántárolási konstrukciót vezetne be a Bizottság a sovány tejpor, a sajt és a sertéshús esetében. Szintén a helyzet javulását reméli a Bizottság a promóciós intézkedésekre rendelkezésre álló források megnövelésétől. Többek között magyar kérésre került be a tervezett intézkedések közé, hogy a tagállamoknak 50% helyett 70%-os mértékben nyílik lehetősége a közvetlen kifizetések előlegeit kifizetni a gazdáknak. Ehhez kapcsolódóan a területalapon kifizetett vidékfejlesztési támogatásoknál 75% helyett 85% előleg fizethető október 16-tól.

Mindemellett az export előmozdítása érdekében a nem vám jellegű akadályok további lebontása és új, harmadik országbeli piacok keresése is segíthet az ágazatnak.
Több tagállam, köztük Magyarország is kérte az intervenciós ár megemelését, ettől azonban a Bizottság elzárkózott, helyette a magántárolási rendszer erősítését támogatja.

A Bizottság – a tagállamok nyomásának engedve – az ülés végén bejelentette, hogy még a hét folyamán kidolgozza a részletszabályokat, amelyeket a mezőgazdasági miniszterek szeptember 15-én vitatnak majd meg a luxemburgi informális tanácsülésen.

Az Európai Bizottság 500 millió eurós intézkedéscsomagja

Tejpiaci intézkedések

1. Pénzügyi támogatások:
tagországokra lebontott célzott támogatások;
az előrehozott közvetlen kifizetések mértéke 50 százalékról 70 százalékra növekszik;
egyes előrehozott vidékfejlesztési kifizetések elérhetik az éves keret 85 százalékát;
új finanszírozási eszközök az Európai Beruházási Banknál;
jövedelemstabilizáló lehetőségek a vidékfejlesztési programokban

2. Piacstabilizáló intézkedések:
a magántárolási támogatás kiterjesztése és új magántárolási rendszer létrehozása;
a marketing fokozása;
a tejpiaci figyelőrendszer erősítése;
új kétoldalú kereskedelmi megállapodások;
új piacok megnyitása;
vidékfejlesztési támogatások promóciós célokra;

3. Intézkedések az élelmiszer-ellátási láncban:
új szakértői csoport létrehozása;
a „tejcsomag” előrehozott – 2016-os – újratárgyalása;

4. Egyéb intézkedések:
az iskolatej program módosítása;
több tejtermék a menekülteknek;
egyéb tagállami – de minimis, marketing – támogatások;

Sertéspiaci intézkedések

Piacstabilizáló intézkedések:
magántárolási támogatás kiterjesztése, új rendszer bevezetése;
orosz embargó feloldása a sertészsírra és a belsőségekre.

A tagállamok szakminisztereinek kérésére a bizottság vállalta, hogy a következő, szeptember 15-i formális tanácsülésre kidolgozza az összes javaslatot, elsőként az 500 millió eurós támogatás tagállamok közötti elosztásának kritériumait. A félmilliárdos forrást abból az összegből akarják kiutalni, amelyet – még az időközben megszűnt tejkvóta-rendszer hatálya alatt – a kvótákat túllépők fizettek be büntetésként. Magyarország más tagországokkal együtt a literenkénti intervenciós felvásárlási ár 20 centes emelését is sürgette, ezt viszont a bizottság azért nem támogatta, mert szerinte a gazdák így intervencióra termelnének.

– A magyar tejtermelők is részt vesznek azon a brüsszeli demonstráción, amelyet az európai érdekképviseletek szerveznek szeptember 7-re, az uniós mezőgazdasági és halászati tanács rendkívüli ülésének idejére.

– Valóban így van. Ezen a tejterméktanács, illetve több állattenyésztő szövetség is képviselteti magát. A kiutazást az Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is szorgalmazta, sőt a költségekhez is hozzájárult. A delegáció összesen 15 főből áll.

– Az elégedetlenséget nyilván az okozza, hogy az EU-s – így a magyarországi – tejárak az idén drasztikusan csökkentek az uniós tejkvóták eltörlése és a túltermelés miatt, az árzuhanás pedig már a tejtermelés jövedelmezőségét is veszélyezteti. Mi az, amit elsőként említene az Unió agrárpolitikájának problémájaként?

– Amikor az EU tavaly augusztus-szeptember hónapban meghirdette az oroszok elleni embargót, már akkor jeleztük, hogy a lépés egy értelmetlen folyamatot fog elindítani és nagyon sok kárt fog okozni. Az Unió által hozott, az ágazatot „segítő” döntések pedig teljes mértékben eredménytelennek bizonyultak.

– Mire gondol?

– Brüsszel például meghosszabbította az intervenciós felvásárlást a tejpor és a vaj vonatkozásában. Tette ezt úgy és akkor, amikor az intervenciós ár legalább hét éve változatlan formában 1690 euró volt tonnánként, ami nagyjából 50 forintos tejárat jelent. Magyarán ez nem volt segítség, hiszen a piac jelentősen magasabb árat kínált. Ide tartozik még, hogy meghosszabbították a sajt magántárolását. Nem sokkal ezután cikkek jelentek meg a médiában, hogy egy hónapon belül leállítják a dolgot, mert valami csoda folytán a magántárolási támogatás 80 százalékát az olaszok kaparintották meg. A dologban az a különös, hogy az olaszok sok olyan sajtot gyártanak, aminek 6 hónapos vagy egyéves érlelési ideje van, így e termékeknek nem sok köze lehetett az orosz embargóhoz. Magyarán ez az egész rendszer nem adott semmilyen segítséget.

Az is bosszantó – ez most derült ki az idén, hogy három balti államnak külön támogatást adtak. Forintosítva: 8 milliárd forintot. Nem hiszem, hogy ez az összeg megoldotta a balti államok problémáit, hiszen ha megnézzük, az Unióban náluk a legalacsonyabba a tejár. De azt kell, mondjam, hogy a három balti ország és Románia után Magyarország következik nyerstejárak vonatkozásában. Ez nagyon nagy probléma, hiszen az orosz embargó hatása Magyarországon csapódott le. A nagy gyártók, mint Hollandia, Németország és mások mintegy 240 ezer tonna sajtot nem tudtak bevinni Oroszországba, ezért aztán dömping áron adták el. Ma körülbelül 2 euróért, 630 forintért hoznak Magyarországra félkemény sajtot.

De nézzük a számokat! Egy kiló félkemény sajtot 10 liter tejből lehet legyártani. A tejet be kell gyűjteni, be kell szállítani egy üzembe, ott kezelni kell, meg kell csinálni a sajtot. Utána tárolni kell, majd el kell vinni az adott országba a kereskedőkhöz. Két euróért csak áfacsalással vagy dömping áron lehet ezt a terméket értékesíteni. A sajt esetében inkább az utóbbiról van szó. Mindenesetre ez az uniós dömpingelés nagyban hozzájárult a teljes magyar tejágazat tönkretételéhez.

A sajt bukása után nyilván mindenki átértékelte, hogy milyen terméket gyártson. Sajtot semmiképpen, mert annak nincs piaca. Gyártsunk tehát tejport és vajat, és ezt majd kiszállítjuk Ázsiába. Itt jegyzem meg, hogy a kvótakivezetés előtt feltehetőleg végeztek különböző hatásvizsgálatokat az EU-ban, és biztos vagyok benne, hogy azt gondolták és célozták meg, hogy majd a fejlődő országok piacait látjuk el. Gyártsunk tehát tejport és vajat. Az a várakozás, hogy Kína majd hatalmas mennyiséget fog vásárolni, nem teljesült. Ez tönkretette a tejporpiacot is. Jelen pillanatban 1600 euró per tonnás áron vásárolják meg a sovány tejport, ami alacsonyabb, mint az intervenciós ár. Miután nem tudták eladni az említett két terméket a piacon, egyre nagyobb lett a tejpor- és a vajkészlet. Egy-másfél év alatt megfeleződött a tejpor ára. Csak emlékeztetőül: 2013 végén – 2014 elején több mint 3000 euróba került egy tonna tejpor. A vajjal is hasonlóképpen jártunk. A vaj ára ma tonnánként 2700 euró. Drámai az esés 2013 vége – 2014 év elejéhez képest, amikor 4000 euró körül fizettek tonnánként. Összegezve az egész problémakört, az EU nem kezelte és jelenleg sem foglalkozik azzal, hogy dömpingáron jön be Magyarországra a termék.

– Mi a helyzet a többi érintett uniós országban?

– Ahogy hallom, a franciák leállítják a német tejterméket szállító kamionokat. Reklámfilmek sulykolják a gall fogyasztóknak, hogy a német tehenek olyan körülmények között élnek, hogy nem tudnak jó minőségű tejet adni. Gőzerővel folyik a meggyőzés, hogy francia tejet vegyenek. De nem kell elmenni Franciaországig. Elég, ha Horvátországba, Szlovákiára tekintünk. Gyakorlatilag nincs magyar tejtermék ezekben az országokban. Zömében, legalább 95 százalékban saját terméket forgalmaznak, és a polci árak jelentősen magasabbak, mint a magyarországiak. A múlt héten mértük fel Horvátországban: UHT vonatkozásában csak egyetlen kiskereskedelmi láncban volt import termék. Ez egy német diszkontlánc volt egyetlen magyar tejtermékkel. Szlovákiában szintén egy láncban volt cseh termék, ami nyilván áfacsaltan került be. Olyan gyártók, mint például a szlovákiai Agro Tami cég, elöntik áfacsalt UHT tejjel Magyarországot. Ennek a lebutított dizájnú, kupak nélküli, másfél százalékos zsírtartalmú UHT tejnek a bolti ára északi szomszédunknál 238, nálunk 200 forint alatt van.

– A napokban egy újabb áfacsaló cégcsoport bukott le. A NAV szerint az adócsalók megközelítőleg háromszázötven kamion élelmiszert, főként cukrot, tejet és étolajat hoztak be az országba. A szervezet vevői elsősorban belföldi nagykereskedők és ipari cukorfelhasználók voltak.

– Sajnos Magyarországon nincs piacvédelem. Ennek megteremtésére a fogyasztókkal együtt közösen kellene törekednünk. Az elmúlt húsz évben a fogyasztói tudatossággal alig vagy egyáltalán nem foglalkoztunk, hisz nem biztos, hogy érdeke volt bárkinek is, hogy törődjünk ezzel.

Egyelőre úgy tűnik, a magyar fogyasztók nagy tömegei rászoktak arra, hogy csak azt nézik, mennyibe kerül egy tejtermék. Egy másik probléma, hogy a kiskereskedelmi láncok továbbra is fő szempontnak tartják azt, hogy a tej egy vevőcsalogató termék. Ez óriási baj. Ezzel ugyanis tönkreteszik az árakat, illetve nem ismerik el, hogy mennyibe kerül a tej előállítása. A fogyasztó ilyen formán nem tudja, hogy ténylegesen mennyibe kerül egy liter tej vagy egy kiló sajt előállítása.

Az elmúlt napokban volt egy megbeszélésünk a terméktanácsban a kereskedelmi láncok képviselőivel – a terméktanácsnak hat kereskedő tagja is van, akik elég jelentős piacot képviselnek Magyarországon – és bemutattuk nekik ezeket a számokat.

– Pontosan milyen számokról van szó?

– Ha megnézzük, hogy 2015 első félévében hogyan alakultak a hazai tejárak, és a magyar alapanyag-felvásárlási árakat a környező országokhoz, Ausztriához, Németországhoz, Lengyelországhoz, Csehországhoz és Szlovákiához viszonyítjuk, akkor egyértelmű, hogy a sorban mi vagyunk az utolsók. Szlovákiában januárban 31,2 cent volt a felvásárlási ár, Magyarországon 28,5 cent. Tehát nem volt 3 cent különbség a két ország nyerstej-felvásárlási ára között. Ma viszont 6 cent a differencia. Forintosítva közel 20 forint. Bármennyire is modern a konkurencia gyártástechnológiája, és bármennyire is előttünk vannak műszaki fejlesztésben, innovációban, a termék-előállítás költségeinek 70–75 százaléka az alapanyag. Ha 20 forintos különbség van, akkor a lehetetlen kategóriájába tartozik, hogy 2 euróért ide tudják hozni a sajtot. A kérdés: miért nem foglakozik ezzel az EU?

Ma ott tartunk, hogy 74–75 forintos kilogrammonkénti átlagár van Magyarországon, ami ugye messze nem fedezi a termelők költségeit. Ezek a viszonyok ráadásul tönkreteszik a feldolgozóipart is. A kicsi, közepes ipari termelők már a csőd szélén állnak, nagyon nehezen tudják kifizetni a tejet.

Úgy gondolom, hogy az EU-nak Magyarországgal külön kellene foglalkozni, ugyanúgy, mint a balti államokkal. Az, hogy az orosz embargó bejött, nemcsak a balti államoknak okozott az átlagosnál nagyobb problémát, de Magyarországnak is. Mert az elmúlt években, miután nem volt piacvédelem, mint ahogy a többi országban van, Magyarországon tudták levezetni dömpingáron a többletterméket.

– Az EU tehát nem sokat tett Magyarországért!

– Nem sokat, semmit. Legutóbbi, tegnapelőtti terméktanácsi elnökségi ülésünkön úgy döntöttünk, javasolni fogjuk, hogy az intervenciós árat legalább addig, amíg az orosz embargó fennáll, olyan árszintre emeljék, ami fedezi a költségeket, tehát a gyártási költségeket. Ez pedig körülbelül 2500 euró per tonna lenne a mostani 1600 eurós piaci árakhoz képest.

– Az FM szerint Magyarország nem úszhatja meg egy komoly tejporító (tejporgyár) felépítését.

– Magyarországon nincs megfelelő volumenű alapanyag ahhoz, hogy tejport gyártsunk. És nem emlékszem rá, hogy az elmúlt évtizedekben valaki igénybe vette volt a tejpor vagy a vaj intervenciós felvásárlásnak a lehetőségét. Viszont ha megemelik az intervenciós árat, legalább nem Magyarországot fogják ellepni ezek az olcsó termékek.

– Önök egy 12 pontból álló terméktanácsi javaslatot juttattak el a szaktárcához. A szaktárca válaszolt is erre, amit a nyilvánosság is megismerhetett. Mi erről a véleménye?

– Igazából itt nem válasz kell, itt cselekvésre van szükség. Annál is inkább, mivel a tejpiac folyamatosan változik, és hasonlóan a tejtermelés volumene is. Olvastam a lapjukban Raskó György interjúját, ahol ő megállapítja, hogy mi mennyire nem vagyunk hatékonyak a tejtermelésben egy Új-Zélandhoz képest. Őszintén szólva ezzel a nyilatkozattal nem nagyon tudok azonosulni. Tudjuk évtizedek óta, hogy Új-Zélandon más a tejtermelés alapja, nyilván legeltetéses tartással működik a szarvasmarha ágazat. Érdekes módon 2013-ban nem tudtak legeltetni Új-Zélandon, mert egyszer csak ott is beütött az aszály. És ezzel foglalkozni kell, mert ha csak az idei évet nézem, akkor az időjárás változékonysága egyre inkább kedvezőtlen irányba megy el. Ahogy most halljuk meg látjuk a trendeket, a folyamatokat, ez a jövőben csak erősödni fog. 2013-ban óriási kereslet alakult ki a tejre, ugyanis kiderült, hogy Új-Zélandon is lehet aszály. 2015-ben az is kiderült, hogy olyan magas hőmérsékleti állapotok alakultak ki, hogy Németországban is rekordot döntött a hőség. Ugyanezt elmondhatnám a többi észak-európai országra. Tehát azt gondolom, hogy a szélsőséges tejkeresleti helyzetek újra és újra kialakulhatnak, mert már nem kell félni a büntető illetéktől, mert nincs kvótaszabályozás. Ha ezek a keresleti piaci helyzetek létrejönnek, és a magyar tejágazat megszűnik, tönkremegy, akkor esélyünk sem lesz arra, hogy egy stabil piacot, stabil árakat tartsunk a tejtermékek frontján. Mert annyiért fogják behozni az import tejet, amennyiért akarják. Ez halálbiztos. Magyarul: a kormánynak intézkedni kell annak érdekében, hogy az ágazat talpon maradjon. Több ezer milliárd forintot nyelt el a tejtermelő telepek fejlesztése az ÁTK pályázatok kapcsán az elmúlt 6–7 évben. Nagyon helyes, hogy ezeket a fejlesztéseket a kormányzat támogatta. S bár van még bőven teendőjük a termelőknek, ez a hatalmas összeg nem válhat kidobott pénzzé. Persze van még mit tenni a tejtermelőknek, akik versenyképesek, mert nagyon sokat fejlesztettek. Ha Izraelben sivatagi körülmények között meg tudják teremteni a 12 ezer literes tejtermelést, ugyanezt Magyarországon bőven meg lehet csinálni.

– Az említett áfacsalások elleni orvosság nyilván az áfa csökkentése volna…

– Nagyon fontos lenne a fogyasztói folyadéktej bármilyen kiszerelésű áfájának 5 százalékra való csökkentése. Erre egyébként van a környezetünkben is gyakorlat, akár Olaszországban, de még közelebb, Horvátországban, ahol 20 százalék a tejtermékek áfája. De a fogyasztói tej – ebben a kategóriában van az UHT tej is – 5 százalékra történő mérséklése jelentős mértékben hozzájárulna a gazdaság legalábbis tejoldalról való kifehérítéséhez, és nagyon sokat javítana az ágazat helyzetén. Ezt az igényünket most újra benyújtjuk a kormányzatnak. A csökkentést egyébként a NAK is támogatja, vagyis hogy 2016. január elsejétől a sertéshús áfája mellett ez a csökkentés is kerüljön bevezetésre. Az áfacsökkentésnek a gazdaság kifehérítésén kívül más pozitív hatása is lenne.

– Vagyis?

– Magyarországon megközelítőleg 160–170 liter az éves tejfogyasztás. Ennek a felét fogyasztói tejként megisszuk. Magyarul a lakosság részére akár rezsicsökkentési elem is lehet az áfa mérséklése. A múlt évben egy megbeszélés során a kereskedelmi láncoktól határozott állásfoglalást kaptunk: ha kell, ők írásban nyilatkoznak arról, hogy az áfacsökkentés mértékét tovább fogják adni az árakban a fogyasztók felé.

Van még egy fontos kérdés, kérésünk, s talán nem tévedek, ha azt mondom, a témában nyitott kapukat döngetünk. Ebben a nehéz helyzetben igen fontos a termelők likviditásának a javítása. Lényeges lenne, hogy az idei évre járó támogatásokat még ebben az évben kifizessék. Úgy látjuk, ebben a kormány és minisztérium is partnerünk.

– A 420 milliós tejkampány hoz-e lényeges változást a hazai tejtermelésben?

– Úgy gondolom, hogy igen. A magyar lakosságot persze nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, de a hatásait már látjuk. Az elmúlt években is ezért tettünk érte. Módosítottunk a tejtermékek dizájnelemein. Sok gyártó megjeleníti, hogy terméke itthoni előállítású, hazai tejből készült. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos tevékenység. És nemcsak az az iránya ennek, hogy arra biztassuk a fogyasztókat, hogy Magyarországon előállított nyerstejből itthoni terméket vegyenek, hanem az is, hogy megmutassuk, a tejtermékeknek mint alapvető élelmiszernek milyen az egészségre nézve kedvező hatásai vannak. A tejtermékek fogyasztásának ösztönzése is lényeges elem. Hagy hozzak egy példát a vajfogyasztással kapcsolatban. Magyarországon 0,7–0,8 kg/fő/év a vajfogyasztás mértéke. Az EU-ban 4,1 kg/fő/év. Miért van ez így? Azért, mert az elmúlt 20–30 évben sikerült a fogyasztót meggyőznünk arról, hogy ne a tejzsírt egye, mert az egészségtelen, hanem a margarint. És húsz év után kiderült, hogy a tejzsír nem egészségtelen, de a margarin igen. És ma mi történik? Úgy próbálják a margarint eladni, tesznek bele 10 százalék vajat, és ezzel reklámozzák. Ugyanakkor a vajfogyasztás tekintetében nem megyünk előre egy lépést sem, holott egyre több fogyasztó szereti a prémium minőségű vajat, amelyet nem tudnak megvenni, csak importból. Az éves vajfogyasztásunk fele importvaj, holott a jó minőségű fehér tejünkből jó minőségű vajat lehetne gyártani.

Az elkövetkezendő pár évben komoly forrást kell biztosítani arra, hogy bemutassuk a tejtermékek fogyasztásának az egészségre gyakorolt pozitív hatásait. Ugyanezt el lehet mondani a sajtfogyasztásra is. Az EU sajtfogyasztása háromszorosa a magyarénak. Mi ezt a 420 milliót erre szeretnénk költeni, illetve leginkább arra, hogy próbáljuk a figyelmet a magyar termékekre fordítani.

Az, hogy egy stratégiába beépítjük a fejlesztést, nem elegendő számunkra. Ha nem tudjuk stabilizálni a nyerstej, a kész tejtejtermék piacát, ha nem tudunk egyfajta piacvédelmet kialakítani, akkor 2016. januártól súlyos helyzet következhet be, lévén, hogy már az idén sem volt könnyű, mert több mint 20 százalékkal csökkent a nyerstej felvásárlási ára. De nem mindegy, hogy éves átlagban 105 forintról csökken 85 forintra, vagy 75 forintról 50–60 forintra. Ha ez megtörténik, akkor gyakorlatilag kivérzik az ágazat. S még egy fontos dolog. A közelmúltban megalakult a GMO-mentes egyesület. Jelen pillanatban operatíve nem ad gyors megoldást, hogy az importot háttérbe szorítsuk, de középtávon igen. Ennek a gyakorlata Ausztriában kiválóan működik. Ausztriában kizárólag GMO-mentes tejtermékeket forgalmaznak. Mi is szeretnénk ebbe az irányba menni.

A Közös Agrárpolitika újabb reformja értelmében a korábbi tejkvóta-szabályozás 2015. március 31-én megszűnt, a támogatási rendszer és a piacszabályozás átalakul és új vidékfejlesztési prioritások kerülnek megfogalmazásra. Március végén az uniós tejágazatban megszűnt az úgynevezett bázisalapú piacszabályozás kulcseleme, a tagállamokra lebontott kvótarendszer. Vagyis az EU tejpiaci szabályozása 2015-től megszüntette a 30 éve működő megfizetett termeléskorlátozás támogatási rendjét. Előreláthatólag a kvótarendszer kivezetése középtávon (5-10 éves távlatban) átrajzolja majd Európa „tejágazati térképét”, érvényesítve egy kiélezettebb piaci versenyt és egy ehhez kapcsolódó területi átrendeződést. A többi EU-tagország tejszektorának szereplőihez hasonlóan a magyar tejtermelők, tejfeldolgozók és -forgalmazók is döntési kényszerhelyzetben vannak.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai