Állam, globalizáció, lokalizáció, helyi gazdaság és vidékfejlesztés

Kategória: Vidékfejlesztés | Szerző: Dr. Gergely Sándor CSc, 2015/10/26

A lokalizáció tényezőinek bemutatása előtt felvázoljuk korunk három legfontosabb ható tényezőjét: az államot, a globalizációt és a lokalizációt (1. ábra).

Alapvető érdekünk a három erő dinamikus egyensúlyának kialakítása és fenntartása. Mert ez teheti lehetővé a hosszútávon fenntartható életminőség alapú jobblétet, vagyis az ökoszociális piacgazdaságot. Ha a három hatóerő közül bármelyik túlsúlyra jut, akkor annak számos káros következménye van/lesz:

Ha az állam jut túlsúlyra, akkor a társadalmi működés túlbürokratizálttá válik és túlbonyolított lesz a (jog)szabályozás (is). Az ilyen állam túlságosan sokat von el a szorgalmasoktól és tehetségesektől. Éppen azoktól, akik megkelesztik és megsütik a társadalom kenyerét. Az ilyen állam rendszeresen beleesik a túlzott mértékű elosztás hibájába. Főként azért, hogy az uralkodó párt megszerezze a legolcsóbb szavazatokat. Az állami túlsúly nehézkes és lemaradó műszaki, technikai, technológiai színvonalat eredményez, mert nem tartja ezeket a tényezőket fontosnak. A túlsúlyos államot vállalkozásellenesség jellemzi, és felettébb kedvére van a hozzá közel álló cégek „tenyérből való etetése”. Az ilyen állam bünteti a kiugró teljesítményeket. A túlfoglalkoztatás pedig krónikus jelenség az állami szférában.

A három tényező közül a globális erők túlsúlya megvalósult és gyakran elszabadult hajóágyúként viselkedik; ugyanis a 21. század első évtizedének egyik fő jellegzetessége világszerte az, hogy a globális gazdasági és pénzügyi erők mozgatják a legfontosabb folyamatokat, miközben az általuk előidézett diszfunkciók egyre drámaibb hatással járnak. A globalizált gazdasági és pénzügyi erők versenyhiányt idéznek elő a legnagyobb forgalmú nemzetközi és nemzeti piacokon, miközben gyenge foglalkoztatási kapacitásuk következtében világszerte veszélyeztetik a fizetőképes keresletet. Ezt bizonyítja az, hogy a földkerekség 500 legnagyobb vállalata termeli az emberiség összes GDP-jének 43%-át, de csak a foglalkoztatottak 4,8%-ának ad munkát. A magyar export 2/3-át az itt működő multinacionális cégek adják, miközben összesen 16%-át foglalkoztatják a hazai munkavállalóknak. Ez pedig veszélybe sodorja és/vagy felszámolja a modern kapitalizmust, hiszen ha nincs foglalkoztatás, nincs vásárlóerő, akkor ki lesz a vevő, akkor kinek termel a termelő?

A globális erők túlsúlya vezetett oda, hogy képesek elszívni a tőkét a kis- és középvállalkozások elől, hiszen a világ 90 ezer multinacionális cégéé a világtőke 80%-a. A globális erők túlsúlyának további hátránya a korlátlan árnövelésre törekvés és lehetőség, amit leginkább a fosszilis energiahordozók monopolizált piacán valósítanak meg. A globális erők túlsúlyának hátránya a korlátlan nyereségérdek működése és lehetősége, amit a csillagászati összegű vezetői bónuszok inspirálnak, eszközei pedig a konkurencia felvásárlása, a mérlegkozmetikázás és az „adóoptimalizálás”. A spekuláció túlzott mértéke szintén hátrányos következmény, amit a 2008 őszén kirobbant legújabb világgazdasági válság is bizonyít. Az utóbbi 30 évben a nemzetközi monopóliumok megvalósították a profit magánosítását és a veszteség társadalmasítását.

Napjainkban is zavartalanul folyik a beszállítók és bedolgozók elszegényítése az erőfölényre alapozott áralku és a kisebb kereskedelmi egységek tönkretétele révén. A nálunk működő kiskereskedelmi multiké az élelmiszereken elért haszon 70%-a, miközben mindössze 20% jut a feldolgozóknak és 10% a legnagyobb kockázatot viselő alapanyag-termelőknek.

Az információk menedzserek általi monopolizálása odavezetett, hogy a kisrészvényesek képtelenek az érdekeiket érvényesíteni.

A globális erők túlsúlya veszélyt jelent a modern demokráciára, mert az egész emberiségre ható döntések demokratikus legitimáció nélkül születnek a szűk körű igazgatósági, felügyelőbizottsági fórumokon. Tetézi a veszélyt az, hogy az utóbbi 40 évben világszerte döntő befolyásra tett szert a kereskedelmi média, amely tájékoztatás helyett befolyásol, és azt akarja elérni, hogy ne azt vegyük meg, amire szükségünk van, hanem azt, ami a monopóliumoknak profitot hoz. A globális erő túlsúlya veszélyt jelent a fenntartható fejlődésre, hiszen a pillanatnyi profit hajszolása csak kivételként ad lehetőséget a hosszú távú célok érvényesítésére.

A lokális erők túlsúlya is okozhat(na) gondot. Miközben sajnálattal kell megállapítani, hogy ezek az erők az utóbbi évtizedekben egyre inkább háttérbe szorultak, megállapítjuk, hogy a lokális erők túlsúlya hátrányos hatású lehet a gazdasági, társadalmi bezárkózás miatt; felidézheti a provincializmus veszélyét; beszűkítheti a kutatás-fejlesztés-innováció lehetőségeit; veszélybe sodorhatja a nemzeti erőegyesítést, valamint a komparatív előnyök nemzeti szintű érvényesítését. Szélsőséges esetben a lokális erők túlsúlya felerősítheti az anarchikus erőket.

Egy modern állam

A modern magyar államnak a gazdaságban a belső piac lehetőségeit kell preferálnia és aktívan részt kell vennie a külpiac megdolgozásában és megszerzésében, majd megtartásában. A multinacionális cégek nemzeti közérdek által befolyásolt hazai működését egyszerű és átlátható szabályozással kell elősegíteni és nem a kedvezmények garmadájával. Betelepedésüket nemzeti stratégiai céloknak megfelelően kell szervezni; sok hazai beszállítással és bedolgozással. A lokalitás erőit úgy kell helyzetbe hozni, hogy minél erőteljesebb legyen az élelmiszer- és víz-önrendelkezés, az energia-önellátás, a helyi hulladékgazdálkodás, a helyi tulajdon, a szociális és versenygazdaság, a hálózati gazdaság, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a lakhatás, az egészségügy, a biztonság, a helyi közösségi élet, a helyi felelősség a szegényekért, a hátrányos helyzetűekért és a környezetért.

Készülni kell egy olyan korszakra, amely felértékeli a lokalitást, vagyis a helyi lehetőségeket és erőket, hiszen a jelenlegi gazdasági világrend a gyengébb pozícióban levő termelők/munkavállalók kizsigerelésére, az egyre dráguló, de még viszonylag olcsó fosszilis energiahordozók pazarlására, a fejlettségi asszimetriákkal való visszaélésre „alapozódik”.

Hazánkban az állam, a globalitás és a lokalitás erőit úgy kell megszervezni és dinamikus egyensúlyban tartani, hogy tudjuk: ha Magyarország nem állít elő a mainál legalább kétszer több hazai hozzáadott értéket, akkor a 21. század vesztese lesz. De azt is tudjuk: Magyarország képes arra, hogy felküzdje magát a 21. század nyertesei közé.

A lokalizáció

A lokalizáció, mint idegen eredetű szó jelentése – az Idegen Szavak Szótára értelmezésében – helyhez kötöttség; bizonyos helyre való szorítás, továbbterjedés megakadályozása. Maga a lokalizáció szó különböző szakterületeken speciális jelentéstartalommal bír a víz- és tűzvédelemben, az informatikában, a gazdaságban, a tudományban. A lokalizációt – a gazdaságban és a tudományban – a legszűkebb értelmezésben a globalizáció ellentéteként határozzák meg.

Legjelentősebb külföldi képviselője, Colin Hines: Localization: A Global Manifesto (2000) című munkájában a következő definíciót adja: „A lokalizáció egy folyamat – az egymással kölcsönös összefüggésben lévő és önerősítő intézkedések és eljárások rendszere, amely aktívan diszkriminál a helyi javára. Az egyes emberek, a közösségek és az üzleti élet szereplői számára olyan politikai és gazdasági keretet kínál, amely újradiverzifikálja a helyi gazdaságokat. Növelni képes a közösségek összetartó erejét, csökkenteni a szegénységet és az egyenlőtlenségeket, javítani a megélhetési feltételeket, erősíteni a társadalmi gondoskodást és a környezet védelmét, és minden tekintetben kulcsfontosságú biztonságérzettel szolgál.”

Ez teljes mértékben ellentéte a globalizáció programjának, amely a kereskedelem ellenőrzésének „kopaszd meg a szomszédodat” szintjére redukált elvét hangsúlyozza, és valamennyi gazdaságot olyan módon igyekszik eltorzítani, hogy azok elsődleges célja a nemzetközi versenyképesség legyen. Ezzel szemben a lokalizáció programja a „jobbíts a szomszédod helyzetén” jellegű támogatói nemzetköziséget vallja, ahol az eszmék, a technológiák, az információk, a kultúrák, a pénz és a javak áramlása – végcélja szerint – a helyi gazdaságok világméretekben való újjáépítését és védelmét kell, hogy szolgálja. A hangsúly itt nem a versenyen, hanem az együttműködésen van, ahol is a cél nem a legolcsóbb, hanem a legjobb és fenntartható módon előállított és felhasznált termék, illetve szolgáltatás biztosítása.
A 2. ábrán mutatjuk be a lokalizáció legfontosabb tényezőit.

A lokalizáció nem a mai globális gazdasági rendszer teljes lerombolását, hanem annak fokozatos, de gyökeres átalakítását jelenti. A deklarációk szintjén még a Világbank, az Európai Unió és a felelősebben viselkedő multinacionális cégek is egyetértenek abban, hogy a globális gazdaság játékszabályait szigorítani kell. Ez pedig nem jelenthet mást, mint a spekulatív tőkemozgások csillapítását, és a tevékenységüket a szociális és környezeti kizsákmányolásra, az elnyomó rezsimekkel való együttműködésre, az adóelkerülésre és a helyi lakosok érdekeinek semmibevételére alapozó multik megrendszabályozását. A lokalizáció azonban a mai folyamatok kiigazításánál többet: éles irányváltást jelent, egy olyan új gazdaságszerveződési módot, amelyben a társadalmi és ökológiai szempontok fontosabbak a piaci terjeszkedésnél és a profitnál. A globális gazdaság jelenlegi „hatékonysága” ugyanis nagyrészt nem társadalmi, hanem vállalati szintű többlethasznot hoz: elsősorban a szociális és környezeti költségekkel való spórolás teszi kifizetődővé a térben „szétterülő” termelést és a távolsági szállításokat. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi monopóliumok termelési költségeik jelentős részét a társadalomra terhelik azáltal, hogy nem (ők) hozzák helyre az általuk előidézett társadalmi és környezeti kárt.

Helyi gazdaság

A helyi gazdaság a gazdaságnak azt a legalsó működési szintjét jelenti, ahol a termelés és a fogyasztás közvetlenül összekapcsolódik.

A gazdaságnak ez a típusa egyszerre tradicionális, mert a világ számos pontján máig létezik – így bizonyította életképességét –, és újszerű, mert egyre inkább újra felfedezik, mint a fogyasztói társadalom alternatíváját, illetve a gazdasági nehézségekkel küzdő térségek fejlesztésének egyik eszközét. Egészen a modern korig mindenhol szinte csak helyi gazdaság volt, amely helyenként, ha a település elhelyezkedése vagy előállított termékei lehetővé tették, bekapcsolódott a nagytérségi, országos vagy még nagyobb léptékű kereskedelmi forgalomba. Minden térségnek volt egy városa, ahol főként a helyi gazdaság forgalma bonyolódott, mindez áttekinthető léptékben, jól beazonosítható szereplőkkel. A gazdaságot alapvetően a helyi viszonyok határozták meg, nem volt jellemző az áruk nagy távolságra való szállítása, a termelés, a feldolgozás és a fogyasztás térbeli elkülönülése. Fokozott mértékben jellemző volt az önellátás is, vidéken az emberek élelmiszer-szükségletük jelentős részét maguk állították elő. Ez a helyi piac „helyi mezőgazdasági termelőket, kézműves mestereket, kisiparosokat, kiskereskedőket” igényelt, így biztosította a foglalkoztatást.

Munkánkban helyi gazdaságként értelmezzük a település, a kistérség, a megye, a régió, de a legtágabb értelemben akár Magyarország gazdaságát is. Azonban elsősorban az első négy lokalizációs teret jelenti ez a fogalom.

A helyi gazdaság fellendítésének, fejlesztésének napjainkban is kiemelkedő jelentősége van. Számos előny – környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi szempontok – indokolják a versenyképes helyi gazdaság megteremtését.

a) Helyi termékek népszerűsítése, értékesítése

• helyi élelmiszertermékek,
• nem élelmiszer helyi termékek,
• térségi márkák, védjegyek,
• helyi termékek fogyasztásának ösztönzése.

Helyiek azok a termékek, amelyek hozzátartoznak egy adott település, térség, tájegység, régió identitásához, és létrehozásukban a helyi gazdasági rendszer vesz részt. A termelés során létrejövő hozzáadott érték helyi szinten jelenik meg, helyi szinten járul hozzá az egzisztenciák fejlődéséhez. A helyi termékeket jellemzően mikro- és kisvállalkozások termelik, amelyek között jelentős az önfoglalkoztató vállalkozás.

A helyi termékek értékesítése a helyi piacon mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű. A helyi előállíthatóság, helyi termelés azt is jelenti, hogy helyi munkaerőt alkalmaznak, és a foglalkoztatás előnyei is helyben jelentkeznek. Komoly előny a helyi termékeknél, hogy környezetterhelésük minimális.

b) Helyi „pénz” – cserekörök, pénzhelyettesítő eszközök. A helyi pénz jelentősége a gazdaságélénkítő funkciójában rejlik. Használatával lehetővé válik egy olyan pénzügyi rendszer kialakítása, mellyel a helyi érdekeltségű vállalkozók és gazdák közös érdekeltségű csoportja jön létre, persze a csalást kizáró helyi ellenőrzés kiépítése mellett.
c) Helyi megújuló energia, autonóm kisközösségi energiaellátás. A megújuló energiaforrások jellegüknél fogva a decentralizált energiatermelést teszik lehetővé, mellyel a helyi gazdaság szerepét erősítik. Továbbá minden közösség számára fontos, hogy a környezet megóvását előtérbe helyezve – a lehetőségekhez képest – a legtöbb ember számára biztosítsa az egészséges élethez szükséges környezetet.
d) Mikro-, kis- és középvállalkozások helyi fejlesztése. A helyi mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztése – különös tekintettel helyi termékfejlesztésre, népi mesterségekre, biotermékekre – meghatározó fontosságú. Jelentősége a munkahelyteremtés, valamint a gazdaságélénkítés területén mutatkozik meg.
e) Fenntartható vidéki turizmus. A vidéki turizmus komplex módon értelmezhető, mert jóval több, mint az alapvető szállás és étkezési szolgáltatások biztosítása. A vidéki/falusi vendéglátás a hagyományos falusi környezet megőrzését, a mezőgazdaság – a növénytermesztés, a kertészet és az állattenyésztés –, a népi kultúra, a folklór, a népi építészet és mesterségek továbbélését segítő tevékenység, amely számottevően növelheti a falu népességmegtartó erejét.
f) Szociális gazdaság. A szociális gazdaság feladata, hogy az alapvető társadalmi érdekeket versenyképessé tegye a pénzügyi és gazdasági szektor területén.

Hazánk számos gondja-feladata közül kiemelkedő jelentősége van a leszakadt társadalmi csoportok, a szegények és a többszörös hátránnyal sújtott térségek jövője szempontjából annak, hogy a helyi gazdaságban rejlő lehetőségeket miképpen tárja fel és milyen sikeresen képes annak lehetőségeit kiaknázni.

Összefoglalás

Korunk három legfontosabb ható tényezője az állam, a globalizáció és a lokalizáció.

Alapvető érdekünk a három erő dinamikus egyensúlyának kialakítása és fenntartása. Mert ez teheti lehetővé a hosszútávon fenntartható életminőség alapú jobb-létet, vagyis az ökoszociális piacgazdaságot. Ha a három hatóerő közül bármelyik túlsúlyra jut, akkor annak számos káros következménye van/lesz.

A világ élelmiszertermelésének csupán mintegy 10%-a olyan lokális többlet, ami indokolja az exportkereskedelmet, mégis mintegy 60% kerül exportra vagy importra. Nem tartható, hogy ez a viszonylag kis hányad határozza meg az egész szabályozását.

A helyi gazdaság az ipari forradalomig szinte kizárólagos jelentőségű volt, mert addig nem volt lehetőség a tömeges ember és árú szállításra, azt csak a gőzgép alkalmazása tette lehetővé. Napjainkra a helyzet odáig fajult (a globalisták szerint fejlődött), hogy mire egy New York-i háziasszony asztalra teszi az ebédet, addig annak alapanyagai átlagosan 2100 kilométert utaznak. A kialakult rendszer energiafaló, pazarló és a környezetet súlyosan szennyező, vagyis fenntarthatatlan, hiszen egyre több bizonyíték van arra, hogy a Föld élővilága és légköre nem sokáig fogja elviselni az emberi tevékenység okozta kártevést. Erre figyelmeztetnek a klímaváltozás drámai fejleményei is.

Ezért, vagyis az emberiség fennmaradása miatt kell újra növekednie a lokalitás, a helyi társadalmi tényezők, a helyi gazdaság jelentőségének és hatásának. Ez a XXI. század társadalmainak egyik legfontosabb leckéje.

A lokalitás erőit úgy kell helyzetbe hozni, hogy minél erőteljesebb legyen az élelmiszer és víz önrendelkezés, az energia önellátás, a helyi hulladék gazdálkodás, a helyi tulajdon, a szociális és versenygazdaság, a hálózati gazdaság, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a lakhatás, az egészségügy, a biztonság, a helyi közösségi élet, a helyi felelősség a szegényekért, a hátrányos helyzetűekért és a környezetért.

Magyarországnak ezt a váltást egy konzisztens, legalább negyed évszázadot felölelő nemzeti stratégiára kell alapoznia, amelynek a vidék stratégia az egyik legfontosabb része, hiszen az új magyar kapitalizmus legnagyobb vesztesei azok a tömegek, amelyek hovatovább huszonöt éve nem találnak legális munkát, jövedelmet. Ugyanakkor a legnagyobb kiaknázatlan társadalmi-gazdasági-környezeti tartalékot is a magyar vidék rejti.

Hazánk számos gondja-feladata közül kiemelkedő jelentősége van a leszakadt társadalmi csoportok, a szegények és a többszörös hátránnyal sújtott térségek jövője szempontjából annak, hogy a helyi gazdaságban rejlő lehetőségeket miképpen tárja fel és milyen sikeresen képes annak lehetőségeit kiaknázni.

Kulcsszavak: nemzeti stratégia, vidék stratégia, erőtényezők, ökoszociális piacgazdaság, helyi gazdaság, fenntartható gazdaság és társadalom.

A Közös Agrárpolitika legutóbbi, 2014-es, a 2020-ig tartó költségvetési időszakról szóló módosításához kapcsolódó szakértői anyag leszögezi, hogy a globalizált élelmiszergazdaság mára megmutatta korlátait, látszik, hogy a feleslegtermelés milyen mértékben terheli a környezetet. A helyi termékek beszerzését, terjesztését és fogyasztását támogató rendszerek csökkenthetik a környezeti terhelést azáltal, hogy csökkenti az élelmiszerek szállításának (termékekkel terhelt élelmiszer-kilométerek) hosszát, és gondoskodik a fogyasztók friss, szezonális, helyi való ellátásáról. Csak azáltal, hogy kiváltanak néhány közvetítőt a fogyasztókat a termelőkkel összekötő láncból, új kapcsolat alakulhat ki a mezőgazdasággal foglalkozók és a városi fogyasztók között. Az oktatásnak döntő szerepe van a helyi élelmiszer rendszerek felépítésében, de ezeknek nem kizárólag az iskolákban kell megvalósulniuk, hanem a gazdaságokban és az értékesítési pontokon is. Ennek értelmében alapvetően fontos lesz egy információcserén és szolidaritáson alapuló rendszer kialakítása a termelők és a városlakók között.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai