Termésátlag 14 tonna felett!

Kategória: Élelmiszeripar | Forrás: Magyar Kukorica Klub Top20 Kisparcellás Összehasonlító Fajtakísérletek Eredmények 2014, 2015/11/08

A 2014-ben elvetett 20 kísérleti helyből végül 14-et vontunk be az összevont és helyenkénti értékelésbe. Meglepetés évnek is nevezhetnénk a 2014-et. A csapadékos évjárat mind a gazdálkodásban, mind a kísérletezésben késedelmet okozott. A kilátások kezdetben nem voltak kedvezőek, hiszen kora tavasszal a talajban nagy volt a csapadékhiány, s a vetés körüli időszak sem volt kedvező. Akik korán vetettek, számolniuk kellett az április második felében bekövetkezett lehűlés és csapadékosság káros hatásával, majd az elkapkodott vetőágykészítés okozott hiányos kelést. Fennállt annak veszélye is, hogy a későbbre tolódott vetésekre ráköszöntő nyári forróság jelentős terméskiesést okoz.

A statisztikai jelentések azonban a július–augusztusi csapadékbőség jótékony hatásának köszönhetően az ország területének zöméről a korábban vártnál kedvezőbb képről számoltak be. A VSZT november 11-i jelentése szerint 72%-os betakarítási állapotnál az országos termésátlag 7,6 tonna hektáronként, s a jelentési időszakban folyamatosan növekedett.

A korábbi években szinte mindenütt fellépő erős molyfertőzésről nem beszélhettünk. Említést érdemel, hogy a Bóly közelében elvetett két kísérletben már az első rajzásból származó hernyók is szinte minden növényben megtalálhatók voltak, de Bruck/L-ban is számottevő volt a hernyóval fertőzött növények száma. Ebben az időszakban a többi kísérletben kevésbé volt intenzív fertőzés, de a második rajzás mindenütt erős volt. A csapadékos virágzási időszak egyes kísérletekben erős csőpenész fertőződést eredményezett, melyet a második molyrajzás hernyórágásai továbbterjesztettek.

Terméseredmények

A helyenkénti terméseredmények kiegyenlítettsége mellett a hibridek teljesítményeiről is elmondhatjuk, hogy a megszokottnál kisebbek voltak a különbségek. Szinte minden évjáratnak megvan a maga favoritja, de ritka jelenség, hogy ennyire meghatározó fölényre tegyen szert egyegy hibrid. A korai érésűeknél a DKC4717 teljesített nagy különbséggel, mégpedig úgy, hogy az esetek egy részében akár egy tonnánál is nagyobb különbséggel előzte meg az utána következőt, míg a középérésűeknél a P0216 jeleskedett közel hasonló erényekkel. A kettő közötti terméskülönbség nem nagy, mindössze 80 kg hektáronként, míg a 400-asok éllovasát 120-szal (DKC5007), a 300-asokét 700 kilogrammal (DKC4541) követi a legközelebbi csoporttársa. (Mindegyik helyen szerepelt átfutó sztenderdként a PR37F73 hibrid., amelynek a teljesítménye mindegyik helyen azonos termésszintet mutatott a két csoportban.)

Szemnedvesség

A gyakorlat számára a kamuti, kardoskúti, békéscsabai és ceglédi szemnedvesség- adatok adnak értékelhető tájékoztatást a hibridek várható szemnedvességéről. A többi kísérlet olyan szemnedvesség-tartalomnál volt betakarítva, amikor már nem a hibrid vízleadási tulajdonságai, hanem az érés utáni környezeti egyensúlyi állapot volt a jellemző a szemnedvességre.

A megállapítás különösen igaz a korai csoportra. A statisztikai vizsgálatok nem mutattak ki határozott összefüggést a virágzásidők, a tenyészidőben mért szemnedvességek és a betakarítási szemnedvesség között. Hasonlóan nem volt határozott az összefüggés a vetésidő és a betakarítási szemnedvesség között sem.

Növényállomány

A Top20 kísérletekben általános irányelv, hogy a tőállomány tegye lehetővé az egyes hibridek termőképességének kifejtését, és felesleges kockázatvállalás nélkül alkalmazkodjon a gyakran kialakuló aszályhoz is.

Az általánosan elvárt 65–72 ezer hektáronkénti növényszám 2014-ben teljesült.

A kísérletek és az egyes parcellák hektáronkénti növényszámának értékelése során a növényszám és a szemtermés között nem találtunk megbízható matematikai összefüggést. A hibridek tőszám-alakulását megvizsgálva megállapítható, hogy a PR37N01, a DKC4590, a KWS2370 és a PR37F73 parcellánkénti növényszáma következetesen az átlag alatt alakult, s az általános összefüggés megbízhatóságának hiánya ellenére úgy véljük, hogy szerepet játszott a tőlük elvárt teljesítmény elmaradásában. (A KWS2370 hibrid az igen korai csoportba tartozik, kisebb teljesítménye ezzel is magyarázható, s elfogadható. Azonban éppen az ehhez a csoporthoz tartozó hibridekkel kapcsolatos az az álláspont, hogy termőképességük kifejtéséhez nagyobb tőszámot igényelnek.)

Szárhibák – törés és gyökérdőlés

A gyökérdőlés a szártörésnél kisebb mértékű volt 2014-ben. A jelenség különösen akkor fejeződik ki számokban, ha a csapadékos időjárást viharos szelek kísérik. Ilyenkor a fejletlenebb gyökérzettel rendelkező hibridek kisebb-nagyobb mértékben, de általában a rájuk jellemző fejlődési stádiumhoz tartozó gyökérfejlettségtől függően kibillennek függőleges helyzetükből.

Addig, amíg a kukorica növekedésben van, a hajtás negatív geotropizmusa révén felemelkedik, s jellegzetes „gúnárnyak” alakú lesz a szár. Amióta a kukoricabogár megjelent hazánkban, s vetnek kukoricát kukorica után, a jelenséget többen ismerik, s néha – tévesen – összekötik a kukoricabogár-lárva jelenlétével. Előfordul az is, hogy a vetési bagolylepke hernyójának kártétele nyomán alakul ki a gyökérdőlés, amely szintén nem tévesztendő össze a fejlődési gyökérgyengeséggel. Előfordul olyan jelenség is, hogy a vegetációs periódus elején lehulló sok eső hatására levegőtlenné váló talajban nem fejleszt a kukorica megfelelő gyökértömeget, s ez is okozója lehet a gyökérdőlésnek. A jelenség általános is lehet, de a fajtakísérletek tapasztalatai alapján szintén nem választható el a fajta tulajdonságaitól. A gyökérfejlődésre egyes növényvédő szerek is hatással lehetnek az adott fajta érzékenyégi tulajdonságaitól befolyásolva, s ez szintén megjelenhet a tünet kifejlődésében. Az ideihez hasonló években különös figyelmet kell fordítani azokra a hibridekre, amelyeknél nagyobb megfigyelési értéket regisztráltak, s át kell tekinteni a lehetséges kiváltó okok sorát. A Top20 fajtakísérletekben ebben az esztendőben nem tudunk megnevezni speciális kiváltó okot, de helyenként a csapadékosság közrejátszhatott a gyengébb gyökérzetfejlődésben.

A 2014-es esztendő nem volt kifejezetten „szártörő” év. A kísérleti helyeken és a nyílt szántóföldeken sem lehetett panasz a kukorica szárának erősségére még annak ellenére sem, hogy a kukorica betakarításának nagy része megkésve történt.

Korai érésű hibredek

A korai csoport termése minden évben jellemzően kisebb, mint a középérésűeké.

A 4,6%-os különbség számottevő, de nem drámai. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a korábbi években jelentős volt a „felhozatal” a mindkét csoporton belüli korábbi érésűekből, mára ez mindinkább eltolódik a csoporton belüli magasabb FAO-értékek felé. A jelenség legvalószínűbb oka a terméscentrikus fajtaválasztás. Tényként említhető, hogy a korai csoport elejéhez tartozó, ám nagy terméspotenciállal rendelkező hibridek „kiöregedtek” és helyükbe nem léptek hasonló tulajdonságokkal rendelkező újabbak. A 2014. évi bejelentések során összesen 2 db FAO350-nél rövidebb tenyészidejű hibridet jelentettek be vizsgálatra. A relatív tenyészidő-hosszabbodás következménye, hogy például a búza előveteménynek biztonsággal választható hibridek köre elöregszik, leszűkül, s valós termésveszteséggel kell számolni a szakszerű vetésváltást alkalmazóknak. (A korai csoportban szereplő KWS2370 hibrid az igen korai csoporthoz tartozik, termőképességét és egyéb agrotechnikai tulajdonságait ehhez mérten kell figyelembe venni! Figyelemre méltó és pozitívan kell értékelni, hogy a csoportban kialakult egy vegyes genetikai összetételű „tömörülés”. Ez azt is jelenti, hogy a korai csoport tagjai közül választva a szélesebb genetikai háttér hozzájárul a környezeti kockázatok csökkentéséhez. (1. táblázat)

Középérésű hibridek

A csapadékos nyár és a hosszú ősz kedvezett a hosszabb tenyészidejű hibrideknek abban, hogy „ki-ki tehetsége szerint” kiteljesítse termőképességét. Az egyértelmű terméselőnyt igazolja, hogy az átfutó sztenderd (PR37F73) termésátlaga gyakorlatilag megegyezett a két csoportban, lehetővé téve az összehasonlítást. A korai csoportban említett jelenség, amely szerint a nemesítők igyekeznek a csoportokon belül a későbbi hibridek forgalomba hozására, itt is igazolódik.

A relatív évjárathatás ebben a fajtacsoportban relatív értelemben lényegesen kisebb, mint az előző csoportban. A mindkét évben a vizsgálatokban szereplő hibridek egymáshoz viszonyított aránya alig változott. Az élre ugró P0216 nagyon hálás a bő csapadékellátásért és a hosszú őszért (2. táblázat).

Összefoglalva

A 2014. év tapasztalatai azt látszanak bizonyítani, hogy az aggasztó koratavaszi- tavaszi helyzet még egy viszonylag kedvezőtlen vetési periódus után is jóra fordulhat, s termésátlag szempontjából akár rekordévet is produkálhat. A nagy termés ellenére olyan tényezők is közrejátszottak, amelyek érzékelhetően korlátozták a termés valódi kiteljesedését. Meglátásunk szerint ezek:

1. A legjellemzőbb korlátozó tényező a tőhiány. Az ok a vetőmag minőségére, a vetőgép beállítására és a vetési sebesség helytelen megválasztására, talaj-előkészítési hiányosságokra és nem egy esetben a talajlakó kártevők tevékenységére vezethető vissza.
2. A tápanyag-gazdálkodás hiányosságai és a tápanyag-felhasználás szakszerűtlen módjai. Nálunk általános gyakorlat az „éheztetéses kukoricatermesztés”.
3. Erőteljes nitrogénkimosódás, amit a jelentős, olykor intenzív csapadékhullás okozhatott.
4. Egyes gyomirtó szerek helytelen használatának a gyakorlata.
5. A kukoricabogár-lárva, amely főleg a kukorica-kukorica sorrendben vetett táblákban jelentkezett.
6. A gombabetegségek, amelyek nemcsak állat-egészségügyi, hanem kifejezett terméskockázatot is jelentenek.

A Közös Agrárpolitika előírásai szerint területalapú támogatásban részesül az összes gabonamag, csemegekukorica, silókukorica és ahol a silókukorica nem termelhető meg, ott a különböző takarmánycélú fűfélék. A területalapú támogatás alapja az úgynevezett regionális bázisterület (1989-1991 évek átlaga) és a regionális hektáronkénti bázishozam (az 1986-1990 évek átlagtermése közül a két szélső érték figyelmen kívül hagyásával számított átlag). A bázisterület az a maximális terület, amelyre a bázishozam alapján a terület alapú támogatás adható. Tehát a területalapú támogatás összege független az adott gazdasági év átlaghozamának nagyságától, az csak a szóban forgó gazdasági évben bevetett terület nagyságától függ, de csak a bázisterület mértékéig. Területalapú támogatásban csak az a termelő részesülhet, aki részt vesz a területpihentetési programban. A területpihentetési kötelezettség a szántóterület 10 %-a. Területpihentetésre nem kötelezett azonban az a kistermelő, aki a nemzeti bázishozam alapján számított 92 tonnánál kevesebb gabona termeléséhez szükséges területen termel.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályaiFejlesztés előtt: Juhok elhelyezése - hagyományos és precíziós megoldásokFejlesztés előtt: Brojleristállók építése