Szarszarvasmarha ágazat a számok tükrében I.

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Szűcs István – Blaskó Beáta – Kovács Krisztián (Debreceni Egyetem, GVK), 2014/02/10
Címkék: szarvasmarha ágazat, marhahús, marhahústermelés, húsmarha, tejtermelés, tejelő állomány

E világ szarvasmarha-állománya 2000 és 2012 között évről évre átlagosan 1%-kal nőtt (1. ábra), így a vizsgált időszakban (2000 és 2012 között) összesen mintegy 14%-kal gyarapodott a szarvasmarhaállomány. 2012-ben a világon a legnagyobb szarvasmarha- állománnyal rendelkező országok, illetve országcsoportok sorrendben: 1. India (218,0 millió darab); 2. Brazília (211,3 millió darab); 3. Kína (115,0 millió darab); 4. az Egyesült Államok (90,8 millió darab); és 5. az Európai Unió (87,4 millió darab).

Napjainkban az Európai Unióban tartják a világ szarvasmarha- állományának 5,9%-át. Amint azt az 1. ábrán is láthatjuk, az elmúlt 12 évben a globális szinten növekvő állománnyal szemben az Európai Unióban csökkenő állománymérettel kell számolnunk, mivel a vizsgált időszakban az EU-27 állománya 10,4%-kal csökkent. Az Unió tagországai közül jelenleg a legnagyobb állományi mérettel rendelkezik sorrendben: 1. Franciaország (19,0 millió egyed); 2. Németország (12,5 millió egyed); 3. az Egyesült Királyság (9,9 millió egyed); 4. Írország (6,8 millió egyed) és 5. Olaszország (6,1 millió egyed).

A vIlág mArhAhústermelése

A világ népességének növekedésével az állati termékek és különösen a hús iránti kereslet folyamatosan bővül, ami ugyanakkor szoros összefüggést mutat a magasabb életszínvonalon élő emberek – különösen Ázsiában – létszámbeli növekedésével. Az elmúlt ötven évben a világ népessége 3 milliárd főről mintegy 7 milliárd főre nőtt és ezzel párhuzamosan a globális húsfogyasztás 70 millió tonnáról mintegy 300 millió tonnára nőtt.

A világ népességének erőteljes bővülése, a gazdaságok gyors fejlődése a feltörekvő országokban az elmúlt évtizedekben nagymértékben növelte és hatékonyabbá tette az állati termékek termelését. A világ hústermelése 2012- ben elérte a 304 millió tonnát, ami közel 2%-os növekedést jelent az előző évihez képest. A FAO-OECD (2013) becslése szerint 2013-ben a globális hústermelés meghaladta a 308 millió tonnát, tehát hozzávetőleg 2%-kal növekedett a 2012. évi értékhez képest. Az összes hústermelés 37,1%-át (112,7 millió tonna) a sertéshús, 34,5%-át (104,9 millió tonna) a baromfihús, 22,2%-át (67,4 millió tonna) a marhahús, míg 4,4%-át (13,4 millió tonna) a juhhús adta 2012-ben (2. ábra).

1. ábra. A világ és az Európai Unió szarvasmarha- állományának alakulása Forrás: FAOSTAT, 2014 alapján saját szerkesztés

Középtávon egyértelműen a globális hústermelés a növekedése prognosztizálható, de a marhahús mennyiségének bővülése nem lesz olyan számottevő, így a növekedés elsősorban a sertés- és a baromfihús-termelés felfutásának lesz köszönhető. Jelenleg a globális húsfogyasztás mintegy 4:3:2 arányban oszlik meg a sertés-, a baromfi- és a marhahús között. A napjainkban alkalmazott technológiák mellett egy kilogramm marhahús előállításához világátlagban 11 kg, egy kg sertéshúshoz 7 kg, míg egy kg baromfihoz mindössze 4 kg takarmányra van szükség, ami egyértelműen meghatározza az önköltséget és ezen keresztül az értékesítési árakat. Nem véletlen, hogy a legolcsóbban előállítható húsféleségek azok, amelyek leginkább „nyertesei” lehetnek a globális húspiaci bővülésnek.

A FAO-OECD adatok szerint a világ egy főre vetített marhahúsfogyasztása mintegy 6,6 kg/fő/év volt a 2009–2011 évek átlagában. A legmagasabb értéket Uruguayban (54,2 kg/fő/év), Argentínában (42,0 kg/ fő/év) és Brazíliában (28,1 kg/fő/év) tapasztalhatunk, míg a legkevesebbet Kínában (2,9 kg/fő/év) és Indiában (1,1 kg/fő/év) a meghatározó népességű országok közül. Érdekes paradoxon, hogy a drága marhahús fogyasztása az előrejelzések szerint elsősorban a fejlődő országokban nő a közeljövőben, ahol a prognosztizált növekedés 25%-os, szemben a fejlett országok 7%-os értékével tízéves távlatban.

A relatíve szűk kínálattal párosuló magas árszínvonal miatt 2012-ben kismértékben csökkent az egy főre jutó éves marhahúsfogyasztás az Európai Unióban, ami elsősorban a baromfi és a hal előretörésének volt köszönhető. A fogyasztók egyre nagyobb tömege választja az ún. fehér húsokat, különösen akkor, ha az még olcsóbban el is érhető számukra. A kelet-európai országokban 4–6 kg/fő/év között alakul az egy főre jutó éves marha- és borjúhúsfogyasztás, ami komoly növekedési tartalékot rejt magában.

2. ábra. A világ hústermelésének megoszlása 2012-ben Forrás: FAO-OECD, 2013 alapján saját szerkesztés

A világ marhahústermelése valamivel több, mint 22%-át adta a globális hústermelésnek 2012-ben. A világon megtermelt marhahús 67,4 millió tonna volt 2012- ben, és a FAO-OECD becslése szerint változatlan értéket képviselt 2013-ban is (3. ábra). A világon 2012-ben megtermelt marhahús 18%-át az Egyesült Államok, 14%-át Brazília, 12%-át az Európai Unió, 10%-át Kína, míg 5%-át India adta. A marhahústermelés kapcsán növekedés tapasztalható Ázsiában, Latin-Amerikában és a Karibi térségben, eközben Észak-Amerikában és Európában várhatóan csökken majd a megtermelt marhahús mennyisége.

3. ábra. A világ és az Európai Unió marhahústermelésének alakulása Forrás: FAO-OECD, 2013 és FAOSTAT, 2014 alapján saját szerkesztés. *2013. év becslés

A világon megtermelt húsmennyiség 9,8%-a, azaz 29,7 millió tonna került világkereskedelmi forgalomba 2012-ben. A világkereskedelmi forgalomba kerülő összes hús 44,1%-át a baromfihús, 27,3%-át a marhahús, 25,3%-át a sertéshús és mindössze 2,7%-át a juhhús adta 2012-ben. A közeli jövőben a sertéshús részarányában csökkenés várható, a juhhús esetén stagnálásra számíthatunk, míg marha- és baromfihús esetén közel 4%-os növekedés várható. A legjelentősebb húsimportőr országok: Kína, Japán, Oroszország, Mexikó és az Egyesült Államok. Az exportőrök közül ki kell emelni az Egyesült Államokat, Brazíliát, az Európai Uniót, Kínát és Kanadát.

A globális marhahús-kereskedelem élénkülését a szűk kínálat és a magas árak korlátozták 2011-ben. A globális export mindössze 1,5%-kal nőtt 2010-hez képest. India kivitele bővült a legnagyobb mértékben, a többi versenytárshoz képest alacsony exportárak, a bőséges kínálat, az élénk délkelet-ázsiai és közel-keleti kereslet miatt. 2012-ben a globális marhahústermelés mintegy 12%-a, azaz 7,5 millió tonna került be a nemzetközi kereskedelmi forgalomba, míg a világon előállított marhahúsból 2013-ban becslések szerint a 2012. évihez képest 4,9%-kal nőtt a marhahús világkereskedelmi forgalomba kerülő mennyisége, ami elérte a 8,4 millió tonnát. A marhahús-importőrök közül (2012) meghatározó Oroszország (1,07 millió tonna), Egyesült Államok (1,07 millió tonna) és Japán (0,7 millió tonna) szerepe. A marhahúsexport tekintetében (2012) kiemelkedő India (1,68 millió tonna), Brazília (1,39 millió tonna), Ausztrália (1,38 millió tonna) és az Egyesült Államok (1,12 millió tonna). Az Európai Unió 2012- ben 304 ezer tonna marhahúst importált és 289 ezer tonnát exportált.

Az Európai Unió termelése

Az Európai Unió a világ harmadik legjelentősebb marhahústermelője, az itt megtermelt marhahús mennyisége 2011-ben 8,3 millió tonna volt, ami 2012-ben csökkent és elérte a 7,9 millió tonnát. A FAO-OECD (2013) becslése szerint az EU-27 marhahústermelése 2013-ban tovább csökkent, értéke már csupán 7,6 millió tonna volt (3. ábra). Az Európai Unió tagországai közül a legnagyobb marhahústermelők között kell megemlíteni Franciaországot (19,4%); Németországot (14,9%); Olaszországot (12,8%); az Egyesült Királyságot (11,5%) és Spanyolországot (7,7%). Az EU marhahústermelése szoros összefüggésben van a tejágazattal, hiszen a marhahústermelés kb. háromnegyede a tejelő állományokból származik. A tejkvóta kivezetésének várható hatása, hogy a marhahústermelés évi mintegy 0,3%-kal fog növekedni az elkövetkező 4–5 évben.

Az elmúlt öt évben világviszonylatban – elsősorban az időjárási viszonyoknak köszönhetően – a takarmánynövények hozamai csökkentek, ami magasabb előállítási költségeket indukáltak a marhahús termelés során, ezért törvényszerűen magasabb árszínvonal jellemezte a szektort. A növekvő kereslet és a szűk kínálat eredményeképpen az árak 2012. évben is relatíve magas szinten stabilizálódtak, ugyanakkor Magyarország a török export átmeneti visszaesése miatt, kismértékű árcsökkenést szenvedett el ugyanebben az időszakban.

A globális tejtermelés alakulása

A FAO-OECD előrejelzései alapján 2012-ben a világon megtermelt tej mennyisége meghaladta a 750 millió tonnát. Az elkövetkező években várhatóan tovább növekszik a globális tejtermelés – az előrejelzések szerint évente mintegy 2,7%-kal bővül –, és a prognózisokat vizsgálva 2017-re akár a 794 millió tonnát is meghaladhatja. A növekedés hátterében elsősorban az ázsiai országok állnak.

2012-ben a világ legjelentősebb tejtermelője az Európai Unió, amely mintegy egynegyedét adja a globálisan előállított tej mennyiségének. Ezt követi az ázsiai országok közül kiemelkedve India, mely mintegy 17%- kal járul hozzá a világ tejtermeléséhez. Az Egyesült Államok áll a harmadik helyen a termelés tekintetében valamivel több, mint 12%-kal, majd következik Kína közel 6%-os részesedéssel és az ötödik legjelentősebb tejtermelő a világon Pakisztán, amely közel 5%-kal vesz részt a globális tejtermelésben.

Az Európai Unió tejtermelése 2012-ben 153,1 millió tonnára tehető és becslések szerint tovább bővült, így 2013-ban várhatóan meghaladta a 156 millió tonnát. Az Európai Unió tagországai közül az úgynevezett „élen járó hatos” – Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Lengyelország és Hollandia – adja a megtermelt tej mennyiségének közel 70%-át. Az EU-ban az egy tehénre jutó átlagos éves tejhozam 2012- ben 6584 kg/év volt, ami kompenzálta a 2012-ben 22,7 millió egyedet számláló tehénállomány 0,8%-os csökkenését. A rendelkezésre álló előrejelzések szerint, 2013-ra az EU átlagos tejhozama elérheti a 6647 kg/év értéket, vagyis a koncentrációból fakadó állománycsökkenést folyamatosan kompenzálja a növekvő fajlagos hozam. Az Európai Bizottság tízéves előrejelzése szerint az Unió tejtermelése ugyan szerény mértékben, de folyamatosan növekedni fog, így 2022-ben valószínűleg 159,3 millió tonnát fog kitenni, és ezzel párhuzamosan az EU tehénállománya 22,2 millió egyedet fog számlálni. A 4. ábra a tejtermelés alakulását mutatja be a világon és az Európai Unióban 2000 és 2013 között.

4. ábra. A világ és az Európai Unió tejtermelésének alakulása Forrás: FAO-OECD, 2013 és FAOSTAT, 2014 alapján saját szerkesztés *2013. év becslés

Az EU-ban a kvótarendszer megszüntetéséről még a 2003. évi KAP-reform során született döntés, majd az ún. „Health Check” keretében határozták el a rendszer kivezetését fokozatos kvótaemeléssel, így az 2015. április 1-jével megszűnik. A Bizottság adatai szerint a zsírtartalommal korrigált felvásárlás 140,5 millió tonnára nőtt a 2011/2012. kvótaévben, így a kvóta kihasználása 95,3% volt. Ausztria, Írország, Hollandia, Németország, Ciprus és Luxemburg lépte túl a felvásárlási kvótáját, amiért összesen 78,4 millió euró illetéket fizetett az EU-nak a szóban forgó hat ország. Ugyanekkor Magyarország mindössze 72,4%-os kvótakihasználtságot tudott elérni ebben a kvótaévben, miközben például Lengyelország 97,9%-os értékkel büszkélkedhet. Mindezek alapján kijelenthető, hogy hazánkban a kvótarendszer alapvetően nem korlátozta és nem korlátozza a termelést. A legtöbb tagállam esetében, Hollandia, Dánia és Ciprus kivételével, a kvótának nincs vagy alig van piaci értéke, nem kereskednek velük, ezért annak kivezetése közvetlenül nem fogja befolyásolni a felvásárlási árakat. Összességében jelentős termelésnövekedéssel nem számolhatunk, azonban a tejtermelés regionális eloszlása bizonyosan változni fog. A tejkvóta megszűnése az Unión belül liberalizált, azaz kompetitív piaci viszonyokat fog teremteni, így a piaci verseny éleződését, a termékpálya szereplő polarizálódását, átmenetileg a kínálat bővülését, majd ennek következtében „nyomott” árakat fog magával hozni. A relatíve magas önköltséggel termelő gazdaságok többsége fel fog hagyni a termeléssel, így a versenyképesebb, kompetitív előnyökkel rendelkező régiók felé fog koncentrálódni a termelés.

2012-ben a világon megtermelt tejmennyiség közel 7%-a került világkereskedelmi forgalomba (valamivel több, mint 53 millió tonna). 2013-ban a becslések alapján nem bővült a világkereskedelmi forgalom 53 millió tonnás értéken stagnált. 2012-ben a legjelentősebb tejexportőrök között kell megemlíteni Új-Zélandot (17,4 millió tonna), az Európai Uniót (12,4 millió tonna), az Egyesült Államokat (5,1 millió tonna), Ausztráliát (3,2 millió tonna) és Argentínát (2,0 millió tonna). Ezzel szemben a 2012-es év legfőbb importőr országai között szerepel Kína (6,4 millió tonna), Oroszország (3,9 millió tonna); Szaúdi-Arábia (2,9 millió tonna), Mexikó (2,6 millió tonna) és Algéria (2,4 millió tonna). Az Európai Unió tejből nettó exportőrnek számít, hiszen 2012-ben exportja meghaladta a 12 millió tonnát, míg importja csupán 0,9 millió tonnára tehető. E tekintetben az előrejelzések értelmében változás nem várható.

2008/2009-ben a tejárak csökkenése tejpiaci válsághoz vezetett. Először a szélsőségesen ingadozó óceáni időjárás vetette vissza a kínálatot, ami átmenetileg az árak gyors emelkedését váltotta ki, majd a pénzügyi és gazdasági válság mélyítette el a rapszodikus áringadozást. A takarmányárak növekedése tovább emelte a termelési költségeket, ami jelentősen rontotta a tejtermelés jövedelempozícióját. A globális tej- és tejtermékkereslet visszaesett, ugyanakkor az uniós termelés stabil maradt, aminek következtében az uniós felvásárlási árak drasztikusan lecsökkentek, miközben a fogyasztói árak szinte nem változtak. A felesleges tejmennyiség nyerstej és feldolgozott formában alacsonyabb áron nem tudott megjelenni a kiskereskedelemben, így a fogyasztói kereslet szinte változatlan maradt, ezért számos tejtermelő gazdaság életképessége veszélybe került. A tejárak 2009. év végén kezdtek el ismét emelkedni 2011. év közepéig, majd ezt követően a fő exportőr országok termelése kínálati piacot eredményezett, ami a világpiaci árak ismételt csökkenéséhez vezetett. 2012. évben az árak ismét növekedésnek indultak, de 2013. év első felében ismét megtorpantak. Összességében megállapítható, hogy a nemzetközi tejárak elsősorban a főbb exportőr országok kínálatától és a globális piaci kereslet növekedésétől függenek.

5. ábra. Az egy főre jutó átlagos tej- és tejtermékfogyasztás alakulása a világon Forrás: Blaskó, 2011 és FAO-OECD, 2013 alapján saját szerkesztés *2013. év becslés

A világon a tej- és tejtermékek fogyasztása átlagosan 105,2 kg/fő/év értéken alakult 2011-ben, 2012-re a mintegy 2%-os növekedés következtében az egy főre jutó fogyasztás elérte a 107,5 kg/fő/év értéket, ami a becslések alapján 2013-ban tovább növekedett, ekkor a fogyasztás átlagosan 108,2 kg/fő/év volt (5. ábra). Jelentős azonban a különbség a világ fejlett és fejlődő országainak fogyasztása között. Míg a fejlett országokban a fogyasztás szintje jóval meghaladja a világátlagot és eléri a 237 kg/fő/év szintet, addig a fejlődő országok jóval alul maradnak az átlagon, fogyasztásuk csupán 74 kg/fő/év értékre tehető. A táplálkozás élettani szempontból ideális érték 260–270 kg/fő/év lenne, melyet azonban még a fejlett országok átlaga sem ér el. A folyadéktej mindemellett inferior terméknek tekinthető, tehát fogyasztása erősen jövedelemfüggő, így egy bizonyos jövedelemszint elérését követően a fogyasztó szívesebben vásárol magasabb hozzáadott értéket képviselő feldolgozott tejtermékeket, amennyiben magasabb jövedelemmel rendelkezik. Mindezeken túlmenően a fejlett országokban a lassú népességbővülés, a stagnáló, illetve csökkenő reáljövedelmek és az egyre népszerűbb új étkezési szokások miatt jóval kisebb fogyasztásnövekedéssel lehet számolni, mint a fejlődő országokban. A fejlődő országokban elsősorban a vaj, míg a fejlett országokban a sajt előállításában várható növekedés.

Ajánlott kiadványokSzűcs István (szerk.):
A szarvasmarha-ágazat gazdasági, szervezési és piaci kérdéseiDr. Szakály Sándor:
TejgazdaságtanA tenyészbikák termékenyítőképességeNagy Ottó (szerk.):
Higiénikus tejtermelés a kisgazdaságban

Ez is érdekelhetiA kettőshasznú magyartarkák hozama folyamatosan nőFontos tudnivalók a tejfelvásárlók számáraKedvezőek a nemzetközi marhahúspiac kilátásai