A száradó világ kukoricája

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Agrárium-info, 2016/01/16

Az elmúlt tíz évben a világ kukoricatermelésében mintegy 100 millió tonnás növekedés volt tapasztalható. A termelés zöme ma is öt kukorica-nagyhatalom kezében van; ez az USA (40%), Kína (20%), Brazília (4%), az Európai Unió tagországai (4%) és Argentína (2%). Ebből az következik, hogy a világpiaci árakat elsősorban az Egyesült Államok diktálja, és a kereskedők számára a chicagói tőzsde jegyzései a mérvadóak. A világ növekvő kukoricatermelése egyrészt a hozamok bővülésével magyarázható, az USA hozamai például az elmúlt 50 évben megháromszorozódtak. Ennek persze részét képezi a technológiai újítások sora, a korszerű vetőmag használata, a tápanyag-visszapótlás és a hatékonyabb kemikáliákkal folytatott növényvédelem.

A kukorica világkereskedelme is megélénkült az elmúlt tíz évben. 1992-ben 62 millió tonnát regisztráltak, míg 2001-ben ez az érték elérte a 73 millió tonnát. Az USA exporttevékenységére jellemző, hogy bármikor képes 60–70 millió tonna mennyiség eladására. Ez a kereskedők számára azt jelenti, hogy ha kukoricaüzletről van szó, mindig az amerikai árak után lehet csak menni. A jövő kukoricatermelésének óvatos prognózisa szerint a termelés üteme – a népesség növekedésének függvényében – lassan tovább emelkedik. A vezető szerepet az imént említett országok viszik tovább, de új exportőrök megjelenése is várható, ilyen lehet Dél-Afrika, Románia és Ukrajna. Természetesen az utóbbi kettő megerősödése rossz hír a magyar termelők és kereskedők számára.

A kereskedelem közeli jövőjét várhatóan olyan szempontok is befolyásolják majd, mint például a GMO (génmódosított termék, termékek) megjelenése. Ha az importőr országok ezzel a módszerrel növelni tudják hozamaikat, akkor a kukorica-világkereskedelemnek a jelenlegi, magas szinten maradása is elképzelhető.

Stressztűrés

Ám a kukoricatermesztés jövőjét az immár egyértelmű trendként elfogadott klímaváltozás is befolyásolja majd. Szieberth Dénes, a Magyar Kukorica Klub elnöke ezzel kapcsolatban így fogalmazott az agrárszektor.hu-nak: „A klímaváltozás azt jelenti, hogy a fajták hamarabb válnak elavulttá, hiszen egy más jellegű klímára nemesítették őket. Első feladat tehát a nemesítőké, hogy az új feltételeknek megfelelő, választható hibrideket kínáljanak fel. A klímaváltozás legfőbb jellemzője a szélsőségek gyakoriságának növekedése, a szélsőségek nagyobb mértékű kilengése és a szélsőség jellegének (irányának) kiszámíthatatlansága. Ebből az következik, hogy azoknak a fajtáknak kell elsőbbséget adni, amelyek megfelelően teremnek átlagos és kedvezőbb körülmények között, de nem roppannak össze nagyobb stresszhatások nyomása alatt sem. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy nagy valószínűség szerint nem kerülnek ki a nemesítőktől mindenirányú szélsőséget jól tűrő, ugyanakkor kedvező körülmények között kiugró teljesítményt nyújtó hibridek. Ezért a fajtaválasztásnál az időjárási elemek iránti tűrőképesség mellett fokozott figyelmet kell fordítani az egyéb – például betegségek vagy gyomirtó szerek elleni – rezisztenciákra, és olyan talajerő-gazdálkodást kell folytatni, amely biztosítja a növényzet számára a folyamatos és egészséges fejlődést szélsőséges körülmények között is.” Hozzátette még: „Jelenlegi koraiságfelfogásunk szerint Magyarországon a vetésterület nagyobb részén „korai” (FAO300 és FAO400 közötti) tenyészidejű hibrideket termesztünk. Az arány stabilnak és megfelelőnek tűnik. Ez abból fakad, hogy a nyár közepén tapasztalható szárazság- és hőségperiódusok miatt nem tudjuk kihasználni a hosszabb tenyészidejű hibridek nagyobb kapacitását. Inkább az jósolható, hogy ha az öntözés fejlődik, az öntözés előnyeit valamivel hosszabb tenyészidejű hibridekkel igyekeznek majd hasznosítani. A koraiság egyébként nemcsak termés, hanem költségkérdés is, tekintettel arra, hogy a hosszabb tenyészidejű hibridek esetében a költségek egy jelentős részét a szárítás teszi ki.” 

Kísérletek

Kilencedik alkalommal szervezte meg az idén a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács és a Gabonatermesztők Országos Szövetsége a kukorica posztregisztrációs fajtakísérletet, amelynek eredményét kiadványban tették közzé. Összesen 38 hibridet vizsgáltak, amelyek a FAO 200, 300, 400 és 500 éréscsoportba tartoztak.

A kísérlet célja az idén is az volt, hogy objektív eredmények birtokában a felhasználók kipróbált, megfelelő mennyiség és ismert minőség elérésére képes növényfajták közül választhassanak – mondta Polgár Gábor, a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója a vizsgálat eredményeiről tartott sajtótájékoztatón. A fajtakísérlet 11 helyszínen zajlott, amelyek között voltak hagyományosan nagy kukoricatermő térségek – Debrecen, Mezőhegyes, Iregszemcse, Kaposvár –, illetve reprezentálva voltak az általában kisebb hozamokkal bíró régiók is. A fajtakísérletet a NÉBIH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság Szántóföldi Növények Fajtakísérleti Osztálya végezte, a szakmai felügyeletet pedig a Fajtakísérleti Innovációs Tanács (FIT) biztosította. A fajtakiválasztás egyik alappillérét a 2015-ben újonnan államilag elismert kukoricafajták jelentették, amelyek új termékként a piacon ténylegesen még nem tudták bizonyítani termesztési értéküket. A többhelyszínes vizsgálatba ezen felül az elmúlt két évben a posztregisztrációs kísérletekben átlag feletti eredményt elérő és a piaci részesedés alapján kompenzációs lehetőséget szerző fajtatulajdonosok által nevezett fajták kerültek. A kísérletek egyértelműen azt igazolták, hogy a változó klimatikus viszonyok, az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás miatt (és persze az idei szerényebb terméseredményeket is figyelembe véve) a rövidebb tenyészidejű, biztonságosabban termeszthető fajták kerülnek előtérbe a közeljövőben.

Üzleti terv

A Világbank tanulmánya szerint kreatív megoldások kellenek az éghajlatváltozás kihívásai, egyebek mellett az aszály, az áradások és az ennek következtében kialakult szegénység elleni küzdelemben. A december elején tartott párizsi klímacsúcs kapcsán adott interjújában elmondta: a termőterületek helyreállítása, vízerőművek létesítése és gyáripari munkalehetőségek teremtése menekültek számára mind olyan innovatív megoldások, amelyek megvalósításába több pénzt és erőfeszítést kellene fektetni.
A Világbank nemrégiben indított útjára egy üzleti tervet, amely az afrikai kontinens klímaváltozással kapcsolatos „ellenálló-képességének” növelését tűzte ki célul. A bank 5,7 milliárd dollárral járul hozzá várhatóan a 16,1 milliárd dolláros tervhez, amelynek része az aszálynak ellenállóbb kukorica, búza és rizsfélék kinemesítése, termőföldek visszaszerzése és a zöldenergiához való hozzájutás megkönnyítése.

Alapfeladatok

Nagy kérdés, a változó viszonyokhoz hogyan tud majd alkalmazkodni a mezőgazdaság. Az új helyzetben nyilvánvalóan új fajtákra is szükség lesz. Magyarországon, ahol 100 évből 28 száraz, aszályos volt, ahol gyakori az aszályos évek egymást követő sorozata, s egyes években pedig – például 2000-ben – árvíz, belvíz, aszály és fagykár is előfordul, ott a várható felmelegedés rendkívül élesen veti fel az élelmiszer-ellátás hazai biztonságát. Kritikus években az import termékek ára is meredeken emelkedik, nő a beszerzés nehézsége, fokozódik az ország kiszolgáltatottsága. Ennek kockázata a növénytermelés alkalmazkodóképességének erősítésével csökkenthető, következményei pedig mérsékelhetők. Az alkalmazkodás – amivel a továbbiakban foglalkozunk – a fajták megválasztásától a talajművelésen, a biztosításon át a segélyekig terjed, melynek terheiből a termelő, az egyén, az állam és a társadalom egyaránt osztozik.

A szántóföldi növénytermelésben a jövő kulcskérdése a csapadék befogadása és megőrzése, a szárazságot, esetenként a nagy csapadékot egyaránt figyelembe vevő talajművelés, valamint az öntözés bővítése. A szántóföldi növénytermelésben meghatározó a termőhelyi adottságokhoz és a növény igényeihez igazodó technológia, a szárazságtűrő, illetve a szélsőséges hatásokat jobban tűrő fajták fokozottabb termelésbe vonása, illetve nemesítése, a helyi adottságokhoz alkalmazkodni képes fajták használata, a növénytermelési szerkezet aránymódosításai, kedvezőbb vetésváltási feltételek előmozdítása.

A melegedés, szárazodás érzékenyen érinti a tápanyagok hasznosulását. Az eddigi gyakorlatban az aszálykárok megelőzésének egyik eszköze a műtrágyázás volt, de a kísérletek azt bizonyítják, hogy tartós aszályban a műtrágya hasznosulása lecsökken, több növénynél pedig akár terméscsökkentő is lehet. Aszályban a tápanyagbőség hátrányos tápanyag-koncentrációt eredményezhet. Gyengébb termőképességű termőhelyeken felértékelődik a vetésváltás, a vetésforgó, a zöldtrágyázás szerepe. A növényvédelemben az eddigi tapasztalatok alapján várható, hogy a klímaváltozás következtében új növényi kórokozók és kártevők, illetve gyomok jelennek meg hazánkban is. Ezek a hagyományosakhoz képest agresszívebbek, és tömeges megjelenésük is valószínűsíthető. Viszonylag új folyamatról van szó, ezért az alkalmazkodásban megnő a szaktudás, az előrejelzés, a szervezett szaktanácsadás, az integrált növényvédelem, a korszerű technikai eszközök, valamint a védekezőszer-tartalékok szerepe. A növényi betegségek, a kártevő állatok és a gyomnövények elleni védekezésben a precíziós technika, valamint a gyomnövénytan eredményeinek elterjesztése a cél. Így kevesebb hatóanyag, vegyszer jut a talajba. A biológiai védekezés felkarolása is égetően fontos teendő a felkészülésben.

A gabonára alapozott állattartást a meleg-száraz tendencia erősödése kevésbé érinti hátrányosan, a fajlagos hozamok csökkenése és a takarmányok esetleges minőségromlása ellenére. Az abrakfogyasztó állatállomány csökkenése miatt, jó időjárás esetén gabonafeleslegek halmozódnak fel és okoznak jelentős értékesítési, szállítási, tárolási problémákat. Ilyen esetekben a megoldás többirányú: megfelelő és elegendő tárolókapacitás kiépítése, aktív piackeresés az értékesítéshez, bioenergetikai hasznosítás, illetve az állatállomány növelése, hogy a gabona hússá, illetve állati termékké alakuljon át.

A Közös Agrárpolitika előírásai szerint területalapú támogatásban részesül az összes gabonamag, csemegekukorica, silókukorica és ahol a silókukorica nem termelhető meg, ott a különböző takarmánycélú fűfélék. A területalapú támogatás alapja az úgynevezett regionális bázisterület (1989–1991 évek átlaga) és a regionális hektáronkénti bázishozam (az 1986–1990 évek átlagtermése közül a két szélsőérték figyelmen kívül hagyásával számított átlag). A bázisterület az a maximális terület, amelyre a bázishozam alapján a terület alapú támogatás adható. Tehát a területalapú támogatás összege független az adott gazdasági év átlaghozamának nagyságától, az csak a szóban forgó gazdasági évben bevetett terület nagyságától függ, de csak a bázisterület mértékéig. Területalapú támogatásban csak az a termelő részesülhet, aki részt vesz a területpihentetési programban. A területpihentetési kötelezettség a szántóterület 10 százaléka. Területpihentetésre nem kötelezett azonban az a kistermelő, aki a nemzeti bázishozam alapján számított 92 tonnánál kevesebb gabona termeléséhez szükséges területen termel.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai