Nem a gyümölcs éve volt...

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Fehér István, 2016/01/22

A szabadföldi zöldségeknél az aszály – ha nem is olyan mértékben, mint a gyümölcsöknél –, de erőteljesen befolyásolta a termelést, a termést. A gyorsjelentések szerint az elmúlt évek átlagához képest a kiesés 6–8 százalékra tehető – tájékoztatta lapunkat Ledó Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Az aszály okozta a legtöbb gondot, leginkább a csemegekukoricánál. A termés a 2014. évi 560 000 tonnával szemben az idén csak 470–480 000 tonna lett. A visszaesésben az orosz embargó negatív hatása is érvényesült, amennyiben a tavalyi 36 000 hektárral szemben idén 6000 hektárral csökkent a vetésterület.

Csak a paradicsom…

A termelők számára zöldségnek, a fogyasztók számára gyümölcsnek tartott dinnye területe ugyan megközelítette a 2014-es 6000 hektárt, de a termés az előző évi 225 ezer tonnával szemben 205–210 000 tonna volt.

A többi növény termése nagyjából a várt körül alakult, bár jó néhány esetben a 3–5 százalékos csökkenést is megérezte a piac. A káposztafélék közül leginkább a karfiol szenvedte meg a nagy meleget, hiába ültették ki, nem hozta az értékes rózsát. A zöldség és a sárgarépa a betakarítás vége felé azt mutatta, hogy az előző évihez közeli termésekre lehet számítani. A megfigyelés szerint a teljes terület felszedése előtt ez mondható el a vöröshagymáról is.

Egyértelmű elégedettség inkább az ipari paradicsommal kapcsolatban volt tapasztalható. A területi és a hektáronkénti hozamok erőteljesebb növekedése következtében a 2014-es 75 000 tonnával szemben idén a nem végleges adatok szerint 115 000 tonna volt a felvásárolt mennyiség. Kiemelhető, hogy néhány feldolgozó, így az Univer bővítette a kapacitását, valamint jótékony hatású volt a termelőkre nézve is, hogy az egyes ipari növényekkel kapcsolatban mindkét fél számára ésszerűen, biztonságosan alakították a termeltetéssel kapcsolatos megállapodásokat, a szerződéseket. A felvásárolható mennyiség lekötése ezúttal is erősítette kapcsolatukat.

Öntözés nélkül – kockázatosan

A spárga hozamai valamivel szintén nőttek. Ugyanakkor tény, hogy ezt a kecskeméti kutatók által évek óta szorgalmazott, igen értékes zöldségfélét a hazai lakosság még nem fedezte fel, nem nagyon fogyasztja, legfeljebb a tehetősebbek veszik. Ezért sem véletlen, hogy a betakarított mintegy 5000 tonna spárga 90–95 százaléka idén is exportra került.

Emelkedést tapasztaltak a konzervuborka termesztésében, elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és a körzetben, annak köszönhetően, hogy az ottani önkormányzatok nyáron a közmunka programban ezt is sok helyütt szorgalmazzák. E mellett bel- és külföldön jó a piaca csemegeuborkának.

A szántóföldi zöldségek szinte mindegyikére jellemző volt idén is, hogy ahol öntözni tudták, netán korszerű berendezéseket, módszereket alkalmaztak, ott az aszály ellenére sikeresebb volt a termelés, elfogadható vagy éppen átlagon felüli lett az eredmény – mondta Ledó Ferenc elnök. Ezekben az években különösen nagy kockázattal jár az öntözés hiánya. Erre attól függetlenül fel kell hívni a figyelmet, hogy a szántóföldi növények a terület 60–70 százalékán öntözhetők.

Hajtatottan sokkal sikeresebb

Ez ugyan kedvező arány, de sok helyen korszerűtlenek a berendezések, nem megfelelő a tápanyag-utánpótlás. Ha korszerűtlen az öntözőberendezés, a nagy melegben csak éjszaka ajánlott vele öntözni, elkerülve a nappali nagy párologtatást. Az elkövetkező évek első számú tennivalói közé tartozik a meglévő eszközök cseréje, korszerűsítése, új eljárások bevezetése és mindenekelőtt a teljes zöldségtermő terület öntözhetővé tétele.

A hajtatott zöldségtermelés a szabadföldinél egészében véve sikeresebb volt az idén: a 400–425 000 tonnás eredmény a 2014-estől 2–3 százalékkal magasabb lett. A paprikafélék csaknem 170 000 tonnányit termettek idén. A paradicsom a 2014-es évinél jobban sikerült, a hajtatott kultúrák közül a legsikeresebb volt, az előző évi 105 000 tonnával szemben idén 125 000 tonnányit szedtek le. Igaz, ebben közrejátszott, hogy az elmúlt években az országban számos új üvegházat állítottak át paradicsomtermelésbe.

A hajtatott uborkatermesztés évek óta stagnál, évente 23 000 tonna terem. Főleg az exportpiac szűkülése miatt a fejes káposzta termelése is csökkent, a betakarított mennyiség 26–28 000 tonna közötti. A saláta fogyasztása mind belföldön, mint külföldön folyamatosan nő, a hazai termelők ezt a folyamatot követik, 40–42 ezer tonnányit termelnek évente. A fedett termesztőberendezések alól felszedett kisebb frissáruk közül például a sárgarépa, újhagyma, retek stb. mennyisége együtt elérte a 14–15 000 tonnát. A termesztett gombák termelése az utóbbi években növekedett, a 2015-ben várható megtermelt mennyiség 29-30 000 tonna lesz.

Veszélyben a magyar barack?

Az idei állandóan visszatérő időjárási gondok a zöldségtermesztőknél is jobban hátráltatták, vetették vissza a gyümölcstermesztőket. Csizmadia György, a FruitVeb alelnöke, a Gyümölcs Főbizottság és a Gyümölcsszövetség elnöke lényegében azt erősítette meg, hogy 2015 „nem a gyümölcs éve volt”. Elmondta például, hogy a tavaly leszedett és értékesített mintegy 6000 tonna meggy több, mint harmadával kevesebb az előző évitől. Az ágazat képviselőit – s persze a termesztőket, a fogyasztókat – egyaránt nem vigasztalta, hogy az előző évben rekord mennyiségű meggy termett.

A meggyültetvényesek persze jobban járhattak volna, ha a konzervipar – viszonylag bő készáru-árualap birtokában is – többet vásárol fel. Ugyanis a cégek többsége nem számolt azzal, hogy Lengyelországban és Szerbiában is kevés termés volt várható. Külföldön magas árak alakultak ki, nálunk pedig a klasszikus lémeggy szokásos 50–60 forintos kilónkénti induló ára 70–80 forinttal indult és elérte a 100-110 forintot. Ez oda vezetett, hogy a mindig alacsonyabb árú lémegy – minthogy konzervmeggyből áruhiány keletkezett – az utóbbi árát relatíve alacsonnyá tette. A gyárak utólag hiába ajánlottak 150–160 forintot kilójáért, ezzel már nem tudták megfelelően gyarapítani a készletüket.

A „láncok” nem tudtak akciózni

Ami a legkorábbi terményt, a szamócát illeti: az időjárás okozta gondok miatt a magyar termelők nem tudtak élni azzal a lehetőséggel, amit az elmúlt évek import dömpingjének elmaradása okozott. A korábbi években ugyanis Macedóniában és Olaszországban még meg lehetett venni a szamócát 0,7–0,8 centért, a terményt végül 1 euróért be lehetett hozni és feketén akár 500 forintért is el lehetett adni. Ám az áfa-csalásokat megelőzni szándékozó EKAER (Elektronikus Közúti Ellenőrző Rendszer) bevezetése miatt ez 2015-ben már nem volt lehetséges. Csupán a kelet-magyarországi régió termelőinek kedvezett valamennyire a tavaszi időjárás. Mivel az ottani gazdálkodók egy része nem szenvedett a másutt széltében uralkodó talaj menti fagyoktól és a nagy esőzéseken át a forróságig uralkodó szélsőségektől, sikeresebbek lehettek. Ám ez sem volt elég ahhoz, hogy valamelyik áruházlánc akciózzon a gyümölccsel.

Az egyéb bogyósok közül az egykor jelentős exportot is adó, az utóbbi években szinte unikumnak számító málnát említette Csizmadia György alelnök. Lényegében kritikán alulinak mondta ennek helyzetét, egyesek 5–600 tonnára, ő maga jóindulattal 1000 tonnára becsüli az idei termést. Tény, hogy a nyári forróság végleg elvitte a málnát, de a helyzete hazánkban méltatlan ehhez az értékes áruhoz.

A termelői, üzleti világban nem így szoktak fogalmazni, de sajnálatos, hogy a kajszi- és az őszibarack termelés is egyfajta mélyponton van. Ez sem csak a fagy és a későbbi hőség kérdése lett 2015-ben. Törzspusztulásról beszélnek az érintettek. Gönc környékén az ültetvények egy része kipusztult, a többi sorsa is reménytelen. Őszibarackból nem egészen fél termés volt tavaly, igaz az ültetvények területe is megfeleződött, a fák egyébként is elöregedtek, átlagéletkoruk 14–15 év, s alig vannak új fiatal ültetvények. A helyzetre jellemző, hogy a termelők sem az étkezési, sem a konzerv minőséggel nem tudták az igényeket kielégíteni.

A Közös Agrárpolitika külön előírásokat nem tartalmaz az élelmiszer-gazdasági idénymunkák, s azon belül a kézimunka-igényes zöldség-gyümölcs betakarítás rendszerére sem. Az egyes tagországok külön szabályokat alkothatnak az ügyben, de azoknak illeszkedniük kell az általános foglalkoztatási alapelvekhez. Az Európai Unió mezőgazdasága mintegy 2 millió munkavállalót foglalkoztat teljes állásban, hozzávetőlegesen 4 millió személyt pedig bizonytalan feltételekkel alkalmaznak. Ezen személyek közül egyesek részmunkaidőben, mások pedig idényjelleggel, évente néhány naptól 8 hónapig terjedő időszakot dolgoznak. Az idényjelleggel dolgozó munkaerő nagy része vendégmunkás, nem a lakóhelyén dolgozik, és gyakran át kell lépnie az országhatárt ahhoz, hogy munkahelyére eljusson. Számos európai régióban a magas munkanélküliségi ráta ellenére nő az igény a Fehéroroszországból, Ukrajnából vagy más országból származó idénymunkások iránt. Az EU munkaerőpiacát szociálisan fenntartható módon kell fejleszteni, vagyis mindenki számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy munkából tarthassa el magát.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai