A hűtőtárolás szerepe az almatermelésben

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Szabó Viktor, ügyvezető igazgató, Bold Agro Kft. és Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens, Debreceni Egyetem Agrárcentrum, 2016/01/23

A hűtőtárolás ma már az almatermelés alapvető része. Ezzel érhető el, hogy a vevői igényeknek megfelelően évi 8–10, de akár 12 hónapon keresztül elérhető legyen az alma a boltok polcain. A termelő vállalkozások számára legfőbb gazdasági jelentősége az, hogy ezáltal az értékesítés az őszi dömping-időszakról (amikor a legnyomottabb árakon értékesíthető az alma a hazai piaci viszonyok között) elhúzható a sokkal magasabb értékesítési árakkal jellemezhető téli, de még inkább tavaszi időszakra. Más tekintetben ez nem is az árral kapcsolatos megfontolások kérdése: a kiskereskedelmi áruházláncok ma már azt várják, hogy beszállítóik 10–12 hónapon keresztül legyenek képesek almával ellátni őket. Annak a vállalkozásnak, amelyik erre a piacra akar beszállítani, ez alapvető követelmény. Az áruházláncba való beszállítás jelentősége pedig az, hogy ezek a kiskereskedelmi egységek forgalmazzák az alma mintegy felét (mert a fogyasztók egyre inkább itt vásárolnak), így a nagy mennyiségeket itt lehet eladni. A nagy árualapokkal rendelkező vállalkozásoknak és TÉSZ-eknek tehát nem megkerülhető értékesítési csatorna, mert más vevők ekkora árualapokat nem lennének képesek felvenni. Előrebocsájtjuk, hogy a tárolás technológiai kérdéseibe (ULO-, szabályozott légterű, hagyományos tároló, SmartFresh stb.) nem kívánunk belemenni, csak a legfőbb gazdasági vonzataival, összefüggéseivel foglalkozunk.

A tárolás költsége

A hűtőtárolás költségeit a nagyságrendek vonatkozásában az 1. táblázatban foglaltuk össze. Ezzel kapcsolatban a legfőbb megállapítások az alábbiak szerint tehetők meg.

A tárolás összes közvetlen költsége (számviteli költsége) 22 és 41 Ft/kg között alakul a tároló méretétől, technológiájától, a tárolás időtartamától stb. függően.

A tárolás közvetlen költségének 70–80%-át az amortizációs költség teszi ki, mely az adott évben már nem képez effektív pénzkiadást, összege már a hűtőház létesítésekor eldől, így éves állandó költségként nagyon sok évre előre meghatározza a tárolás költségeit. Jóllehet a tárolókonténerek mint göngyölegek számvitelileg nem feltétlenül a befektetett eszközökhöz tartoznak, de mivel hosszú ideig szolgálják a termelési tevékenységet, jellegükben ekként viselkednek. A hagyományos és szabályozott légterű hűtőtárolók beruházási költsége jelenleg 200–250 ezer Ft/tonna, az ULO-tárolóké 240–310 ezer Ft/tonna, függően sok tényezőtől (főleg méret és technológiai felszereltség, színvonal).
A közvetlen költségek maradék 20–30%-a az éves működési költség, ami nagyobb részt az üzemeltetés energia-felhasználásából, kisebb részt javítás-karbantartási, árumozgatási munkák anyag-, kézi és gépi munkájából tevődik össze. Ez a 7–13 Ft/kg költségösszeg az, ami a működés egyes éveiben effektív kiadásként felmerül.

Az amortizációs költség magas részaránya azt jelenti, hogy egy hűtőházat nem üzemeltetni, hanem létesíteni a drága. Mivel a tárolás éves összes közvetlen költségének 70–80%-a a hűtőház megépítésekor eldől, gazdaságilag jól megfontolni a létesítést kell, nem pedig az üzemeltetést.

Szintén ebből a költségszerkezeti sajátosságból ered, hogy a tárolás 1 kg almára vetített költsége a kapacitáskihasználtság növekedésével jelentősen, exponenciálisan csökken. Ennek oka, hogy az amortizáció éves összege fix, és akkor is felmerül, ha egyetlen kg almát sem tárolunk be, így minél nagyobb mennyiséget tárolunk, annál több almára oszlik el ugyanaz a fix költségösszeg. Továbbá ebből ered az is, hogy a tárolás éves összes közvetlen költsége csak kis részben függ a tárolás időtartamától (mivel az amortizáció a tárolási időtartamtól is független fix költség). Ennélfogva pl. a hűtőtároló bérleti díját a jelenlegi „szokástól” eltérően nem Ft/kg/hó, hanem Ft/kg/szezon összegben praktikus meghatározni, vagy egy tárolási időtartamtól független, fix díj mellett egy Ft/kg/hó-ban kifejezett, havi változó díj meghatározása javasolható.

Szintén ezen költségszerkezeti sajátosságok eredője, hogy amennyiben egy adott évben egyetlen kg almát sem tárolunk be, akkor pénzkiadást képező működési költség sem merül fel érdemben, vagyis a tároló kihasználatlansága minimális adott évi pénzforgalmi veszteséggel jár. Számviteli veszteséget lényegében csak az amortizációs költség képez, ami ugyan nagy összeg, de nem jár effektív pénzkiadással.

Az amortizációs költség magas részarányából az is következik, hogy a beruházási támogatások jelentősen képesek csökkenteni a tárolás költségeit. Egy 50%-os beruházási támogatás hatása az üzemeltetés éveire úgy jelenik meg, hogy lényegében felére csökkenti az amortizációs költséget. Ez a teljes, éves tárolási költséget mintegy 35–40%-kal fogja mérsékelni, vagyis ebben az esetben a tárolás összes közvetlen költsége mindössze 15–27 Ft/kg lesz. A támogatások tehát jelentősen hozzájárulnak a tárolás költségeinek csökkentéséhez, a létesítés hatalmas egyszeri tőkeigényének fedezéséről, vagyis a beruházás finanszírozásáról nem is szólva. Hazánkban a legtöbb vállalkozásnál csak így képzelhető el a létesítés finanszírozhatósága. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt két évtizedben a legtöbb hűtőtároló jelentős beruházási támogatással létesült, és csak nagyon kevés jött létre tisztán önerőből.

A számvitel nem értelmezi költségkategóriaként, és általában a gyakorlatban sem szoktuk felszámítani, de közgazdaságilag az a helyes, ha a létesítés nagyon nagy tőkeigénye miatt legalább elméletileg felszámítjuk a beruházásban tartósan lekötött tőke kamatigényét (a lekötött tőke a tároló göngyöleggel együtt kb. 250–350 ezer forint egy tonna tárolókapacitásra vetítve, vagyis 2,5–3,5 millió Ft/vagon). Ez az a banki kamatként, potenciálisan minden évben realizálható haszon, amit azért szalasztottunk el, mert banki betét vagy állampapír-befektetés helyett hűtőház építésébe fektettünk a pénzünket. Tehát ez elméleti megközelítésben sem költség, hanem egy elszalasztott, kvázi kockázatmentes bevétel. A lekötött tőke kamatigényeként egy évre számítható évi összeg 11–16 Ft/kg, és az amortizációhoz hasonlóan ez is eldől a hűtőház létesítésekor, az éves működésnek erre hatása már nincs. Mindezekkel együtt a tárolás összes gazdasági költsége (vagyis a tárolás összes közvetlen költsége plusz a lekötött tőke kamatigénye) már 33–57 Ft/kg nagyságrendet képvisel. Megjegyzendő, hogy mindez közel optimális kapacitáskihasználtság mellett értendő, mert a kihasználtság romlásával jelentősen növekednek a fajlagos tárolási költségek is.

A tárolás nyeresége és gazdaságossága

A fentiekben részleteztük a tárolás éves működési költségeit, amortizációs költségét és a lekötött tőke kamatigényét. A kérdés azonban az, hogy mi a tárolás „nyeresége”, hogyan és mennyiben javítja a gazdálkodás eredményét, illetve hogyan értelmezendő a gazdaságossága.
A tárolás „pénzügyi hozadéka” nem más, mint a téli-tavaszi időszakban történő értékesítéssel – a magasabb értékesítési átlagárak miatt – elért többletárbevétel ahhoz képest, amit az őszi időszakban, tárolás nélkül realizálhattunk volna. Mindezek során tekintettel kell lenni azonban arra, hogy a tárolás közben tárolási veszteség is felmerül, tehát kisebb mennyiséget értékesíthetünk kitároláskor, mint amennyit ősszel betároltunk. Egy 6–8 hónapos tárolás folyamán – normális esetben – az apadás és romlóhiba miatti tárolási veszteség egy hagyományos tárolóban nem haladja meg az 5–10%-os, ULO tárolóban pedig a 3–5%-os mértéket. A tárolás révén elérhető többlet árbevétel tehát nem más, mint a kitárolt mennyiség és a – kitároláskor az őszi időszakhoz képest elérhető – értékesítési árnövekmény szorzata. Vagyis a tárolással elérhető többletárbevételt első helyen az őszi-tavaszi – vagy betároláskori és kitároláskori – árkülönbség mértéke határozza meg.

A tárolás éves nyeresége (vagyis a gazdálkodás azon nyereségtöbblete, melyet kizárólag a tárolásnak köszönhetően érünk el) tehát a következők szerint definiálható:

• pénzforgalmi szemléletben: a tárolás éves pénzforgalmi nyeresége = a tárolás révén elérhető többletárbevételnek a tárolás éves működési költségével csökkentett összege;
• eredményszemléletben: a tárolás éves számviteli nyeresége = a tárolás révén elérhető többletárbevételnek a tárolás összes közvetlen költségével csökkentett összege.

A hűtőtárolók létesítésének gazdaságosságát, megtérülését a fentiek alapján úgy definiálhatjuk, hogy a tárolás éves pénzforgalmi nyereségeinek kell visszatermelniük a hűtőtároló beruházási költségét, valamint a lekötött tőke kamatigényét.

Egy másik, ezzel egyenértékű, de egyszerűbb – egy kg almára vetített – megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a kitároláskor ténylegesen realizálható és a betároláskor meglévő értékesítési ár (ez utóbbit akkor is megkapjuk, ha nem tárolunk) közötti különbözetnek kell fedeznie a tárolás összes gazdasági költségét (mert ez utóbbiban már benne van az éves működési költség, az amortizációs költség és a lekötött tőke kamatigénye is). E megközelítésben sem nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a tárolási veszteséget. Egyszerűbb, ha ezt is nem mint kieső mennyiséget, hanem mint kvázi költséget számítjuk fel: 3–10%-os tárolási veszteség és 100–120 Ft/kg kitároláskori árak mellett a tárolási veszteség miatt kieső árbevétel, tehát a tárolási veszteség kvázi költsége: 3–12 Ft/kg. Ezt hozzáadva a tárolás 33–57 Ft/kg gazdasági költségéhez oda jutunk, hogy a kitároláskor realizálható és a betároláskor meglévő értékesítési ár közötti különbözetnek legalább 36–69 Ft/kg-nak kell lennie ahhoz, hogy a hűtőtároló létesítése gazdaságos legyen, mert az elért értékesítésiár-növekmény ekkor fedezi a tárolás összes gazdasági költségét és a tárolási veszteség miatt kieső árbevételt. E tekintetben figyelembe kell még venni az alábbiakat is.
Egy adott évében már akkor is többletnyereséget érünk el a tárolással, ha a tárolás révén elérhető többletárbevétel fedezte a tárolás nem túl magas, éves működési költségeit (7–13 Ft/kg). Számolva a tárolási veszteséggel mint kvázi költséggel is, ez azt jelenti, hogy a tárolás pénzforgalmi nyeresége egy adott évben már akkor is pozitív, ha a kitároláskori árak 10–25 Ft-kg-mal magasabbak, mint a tárolás nélkül realizálható árak. Egy adott évben, rövidtávon lehet ez a minimális elvárásunk, és ez szinte minden évben teljesül is, tehát nagyon ritka eset, hogy a tárolás éves pénzforgalmi nyeresége negatív legyen.

Fentieken túlmenően viszont a hűtőház 15–20 éves élettartamán mérve a beruházás csak az előbb levezetett 36–69 Ft/kg-os ártöbbletek mellett lesz gazdaságos, mert hosszú távon nem csak a működési költségeket kell fedezni, hanem a teljes gazdasági költséget és kompenzálni kell a tárolási veszteséget is. A beruházási támogatások jelentősen javítják a gazdaságosságot, mert például 50% támogatással megvalósított beruházás esetén – a 36–69 Ft/kg-mal szemben – már mintegy 23–47 Ft/kg ártöbblet is fedezi az összes gazdasági költséget és tárolási veszteséget. Hazánkban az elmúlt két évtizedben a hűtőtárolók döntő többsége jelentős állami és/vagy közösségi támogatással létesült!

Magyarországon az elmúlt 5–10 évben ősszel jellemzően 50–70 Ft/kg volt az étkezési alma ára, míg tavasszal, tehát tárolással általában 80–120 Ft/kg árat lehetett realizálni. Az őszi-tavaszi, azaz betároláskori-kitároláskori ártöbblet tehát jellemzően 30–70 Ft/kg volt, vagyis ez az évek többségében fedezte a tárolás összes gazdasági költségét és a tárolási veszteséget. A tárolás tehát döntően gazdaságosnak bizonyult. Még nagyobb bizonyossággal mondható ez el beruházási támogatás mellett létesített hűtőházak esetén. A tároló-beruházás így gyakran nem is gazdaságossági, hanem finanszírozási kérdés, tehát megvalósíthatósága attól függ, hogy rendelkezésre áll-e a beruházáshoz szükséges, nagy összegű tőke.

A hűtőtárolás gazdaságossági megítélésében nehezen számszerűsíthető a gazdálkodás stabilitásában, kiszámíthatóságában lecsapódó azon „elméleti többlet”, melyet a hűtőház révén azáltal érünk el, hogy függetleníteni tudjuk magunkat az őszi „dömping-időszak” kiszámíthatatlan, hektikus piaci viszonyaitól. Mindenesetre ez a hatás sem elhanyagolható. Mindezeken túlmenően említést kell tenni arról, hogy egy bizonyos üzemméret és árualap-méret fölött (nagyobb termelő vállalkozások, TÉSZ-ek) nem is annyira gazdaságossági kérdés a hűtőház-beruházás, mintsem – a korábban részletezett vevői igények miatt – a piacra jutás alapvető feltétele, illetve gazdasági kényszer. A folyamatos, egész éven keresztüli beszállítást igénylő vevők piacára máshogyan be sem lehet kerülni, illetve nagy árumennyiségeket (1–2 ezer tonna fölött) egy rövid őszi időszakban gyakran el sem lehetne adni.

A Közös Agrárpolitika második, vidékfejlesztésre fordítható költségvetési pillére mintegy 3,45 milliárd eurós összeg, amely több mint ezermilliárd forintnak felel meg. Ezen belül kiemelt szerepet kap a zöldség- és gyümölcstermesztés, vagyis az ültetvénytelepítés, hűtőházak létesítése és fejlesztése, a logisztika, valamint a feldolgozás. Ami a hűtés-tárolás fejlesztését illeti, a pályázatok nemcsak a nagy hűtőházak kapacitásbővítését célozzák majd, hanem a kistermelőkre is vonatkozni fognak. Bár az ezekre szóló pályázatok még nem jelentek meg, az előzetes kormányzati információk szerint 10 milliárdos nagyságrendű, jórészt a Közös Agrárpolitika már említett második pilléréből származó forrásra számíthatnak majd a jelentkezők. A legnagyobb igényekkel rendelkező zöldség-gyümölcs ágazat szakemberei egyetértenek abban, hogy a jelenlegi, mintegy 750 ezer tonnás hűtőkapacitást a mostani KAP-ciklus végéig, vagyis 2020 mintegy 500 ezer tonnával növelni kellene.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai