Új tartástechnológiai elemek a fiaztatóban

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Novotniné Dr. Dankó Gabriella, egyetemi docens, Győri Zsolt, PhD hallgató, Debreceni Egyetem, Állattenyésztéstani Tanszék, 2016/01/28

Az iparszerűen működő telepeken az egyes almok választásig az anyjukkal vannak különálló, elszeparált kutricákban és többnyire kocatejjel táplálkoznak.

A genetikai kapacitások kihasználásával egyre nagyobb alomméretek jellemzőek a mai modern sertéstenyésztésben. A kocatej a legfontosabb energiaforrás a malac számára, mely a születés utáni túlélését, majd a növekedését biztosítja. A mai nagy szaporaságú hibridkocák azonban nem képesek elég tejet termelni az almok növekedési erélyének kielégítésére. A nagyobb alomszám következtében a malacok súlyának almon belüli szórása is növekedett, az alomkiegyenlítetlenség végigkíséri akár a hizlalási idő végéig az állományt.

Egy korábbi tanulmányunkban vizsgáltuk a pótlólagos tejkiegészítés hatását a fiaztatóban a malacok növekedésére, a választási súlyra, a fiaztatóbeli elhullásra, az alomkiegyenlítettségre, valamint a tenyészkocák kondíciójának alakulására.

Tejitatásos rendszer kialakítása

Az általunk vizsgált 900 kocás telepen a fiaztatóbeli technológiaváltás előtt felkértek, hogy elemezzük a beépítendő tejitatásos rendszer eredményeit. Így rendelkezésre állt kontroll istálló is (ahol még nem vezették be a rendszert) és kísérleti fiaztató terem is, ahol már kiépítették a tejitatásos rendszer központi tartályát és a kutricánkénti itatócsészéket.

Százötven fialásból származó 1709 malac súlyát mértük születéskor, 14 napos korban, illetve választáskor (28 naposan).

A vizsgálatban 5 különböző csoport volt. A kontroll csoportban (n = 363) a malacok szoptak és 10 napos kortól prestarter tápot kaptak. A 4 kísérleti csoportban különböző tömegszázalékos (m/m %) oldatban kapták a malacok a tejpótló tápszert 10 napos koruktól választásig (28 nap), a kocatej és a prestarter táp mellett.

A tejpótló tápszer elkészítése egy 100 l űrtartalmú központi tartályban történt (1. ábra) kézi adagolással.

A malacok a fiaztatóban kiépített csészés önitatóban jutottak hozzá a tejpótlóhoz, a tejpótló készítése a malacok étvágya szerint történt. A tartály és az etetőrendszer takarítása naponta történt, a nap végén a visszamaradt tápszer mennyiségét lemértük, a nettó napi fogyasztást regisztráltuk. A kocák hátszalonna-vastagságának mérése három alkalommal történt: fialás előtt, 10 nappal fialás után és választáskor (28 nappal fialás után) ultrahangos hátszalonnavastagság-mérővel a P2 ponton (az utolsó bordánál a gerincvonaltól 5 cm-re).
A fiaztatóban regisztráltuk a születési alomszámot és az elhullást a választásig.

Mérhető eredményesség

Eredményeink szerint a tejpótló fogyasztásában három nagyobb ciklus figyelhető meg a tejitatásos csoportoknál: a 10. és 17. életnap között 25 l/nap, a következő hat napban 85 l/nap, az utolsó 4 napban pedig 180 l/nap volt az átlagos fogyasztás egy-egy fiaztatóteremben (átlagos malacszám 317 db).

Egy malac naponta átlag 0,26–0,28 l tejpótlót fogyasztott, ami átlagosan malaconként 0,7–0,9 kg száraztejpor fogyasztásának felelt meg a 17 nap alatt.

A súlymérések alapján elmondhatjuk, hogy a választási súlynál a kontroll és a kezelt csoportok között 1–1,5 kg-os különbségek voltak a tejpótlóval etetett malacok javára.

A legnagyobb fiaztatóbeli elhullás a kontroll csoportban volt, közel 11,5%, míg a kezelt csoportokban ez az érték átlagosan 7 százalék volt.
Az alomkiegyenlítettséget vizsgálva statisztikailag igazolható különbség nem volt az adatok között, mégis egy javuló tendencia látszik a relatív szórások (CV%) alapján a kísérleti csoportokban a kontroll csoporthoz képest. A tejpótlóval etetett kísérleti csoportokban a választásra homogénebbek, kiegyenlítettebbek lettek az almok, a szórás kisebb lett a kontrollhoz képest.

A kocák hátszalonnavastagság-csökkenése is kevesebb volt a tejitatásos rendszerű fiaztatókban, 5,57 mm; szemben a kontroll 7,61 mm-es értékével.

Összegzésképpen elmondható, hogy a kiegészítő folyékony tápszer adagolása a fiaztatóban elősegíti a malacok jobb súlygyarapodását, a választási súlyok növekedését, javítja az alomkiegyenlítettséget. Bár az itatásos rendszer felszerelése költséget jelent, de hosszabb távon megtérülhet ez a technológiai beruházás.

Óvodásítás a fiaztatóban

A következőkben olyan tartástechnológiai rendszert vizsgálatunk, amely lehetővé teszi a malacok számára a szocializációt a fiaztatóban. Az általunk „óvodásítás”-nak nevezett rendszerben a malacok megismerkednek későbbi battériás társaikkal még a koca jelenlétében, a választás előtti időszakban.

A vadon élő állatoknál természetes körülmények között a koca és az alom akkor csatlakozik a konda többi tagjához, amikor a malacok elérik a 10–12 napos kort, a szopós malacok ekkor találkoznak azonos korú, más almokból származó társaikkal. Ilyenkor fokozatosan ismerik meg egymást, és folyamatosan alakul ki a dominancia-sorrend közöttük, jóval alacsonyabb agresszivitási szinten. Iparszerű termelési rendszerekben a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999 (II.31) FVM rendelet 2. melléklet 4.3 pontja szerinti főszabályként a malacokat 28 napos korban lehet leválasztani. A választás sok esetben nagy létszámú csoportokban való elhelyezést jelent, vagy kisebb csoportok kialakítását, nem ügyelve az alomtestvérek együtt tartására. A választási folyamat többszörös stresszfaktorként hat a malacokra (szociális, fizikai, pszichés stressz). Az utónevelőben (battérián) napokig tart a 40–45 fős csoportok összeszokása, a csoporthierarchia kialakulása. Összekerülve a különböző almok egyedei a szociális rangsor kialakításáért folyó harcban verekednek, harapdálják, kimarják egymást, izgatottak. A szubdomináns egyedeken keletkezett sérülések fertőzéseknek nyitnak kaput, a stressz kapcsán étvágyuk csökken, a napi testtömeggyarapodás nem éri el a genetikailag lehetséges szintet. A választás utáni agresszív viselkedés az állatjólét szempontjából sem előnyös, illetve gazdasági szempontból is szükséges a stressz okozta kiesések csökkentése. A nagyüzemi tartártechnológiában az a jellemző, hogy választásig egyedi almokban vannak a malacok, ugyanakkor már több tanulmány alátámasztja a választási előtti csoportosítás előnyét.

Kísérletünkben 28 kocát és malacait (n = 302) figyeltük és vizsgáltuk, melyből 16 kísérleti és 12 kontroll alom. A fialások idején malaconként mértük a születési súlyt, feljegyeztük az elhullásokat, majd 7 hetes korig hetente mértük a súlyt. A kísérleti csoportokban az egymással szemben levő 4 bokszot a malacok 20–21. életnapján (választás előtt 1 héttel) összenyitottuk (2. ábra).

Kísérleti elrendezés: Tizenhat alomból 4 kísérleti csoportot alakítottunk ki (4×4 alom; n = 179 malac), ahol négy alom malacait összeengedtük a választás előtt egy héttel. A kocák maradtak a fiaztató ketrecben, de a kutricák közötti válaszfalat eltávolítottuk, így a 4 alom malacai egy hétig ismerkedhettek egymással. Választás után ezek a csoportok egy battériás kutricába kerültek (n = 46; 41; 48; 44 malac/battéria). A malacokat színes számokkal, a kocákat a hátukon a malacoknak megfelelő színnel jelöltük. A kontroll csoportban 12 fiaztató kutricában a hagyományos technológiának megfelelően maradtak a malacok együtt az anyjukkal választásig. A kontroll malacokat is jelöltük számokkal a szopási sorrend megállapítására és a battérián történő viselkedés megfigyelésének könnyítése érdekében. A kontroll malacok a battériára vegyes csoportokba (40–40 malac/alom) kerültek.

A fiaztatóban az összeengedés után folyamatos videofelvételen rögzítettük az állomány napjait, választás után a battérián személyes megfigyeléssel követtük nyomon a kísérleti és kontroll csoportok viselkedését.

A fiaztatóban és a battérián végzett összesen 7 héten át tartó súlymérés eredményei szerint a tartástechnológia (óvoda, kontroll) nem volt hatással a súlygyarapodásra.

Az etológiai vizsgálatok kiértékelése még folyamatban van, de a videokamerás és személyes megfigyelések alapján elmondható, hogy a malacokat nem zavarta meg az óvodásítási rendszer. Szívesen ismerkedtek egymással, bár ha valami zavaró tényezőt észleltek rögtön visszaszaladtak az anyjukhoz (igazi óvodások módjára). A battérián már nyugodtabbak voltak egymással, mint a kontrol almokból érkező, nem összeszokott malacok.

Összességében elmondható, hogy annak ellenére, hogy nem találtunk szignifikáns különbséget a kontroll és az óvodás malacok súlygyarapodása között, további vizsgálatokkal szeretnénk alátámasztani, hogy a fentebb bemutatott óvodásítás tartástechnológiának állatjóléti szerepe van a választási stresszhatások csökkentésében.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai