Állattartás és környezet

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Tóth László, professzor emeritus, SZIE Gödöllő, 2016/01/29

Az állattenyésztés, a céltudatos, szervezett állatitermék-előállítás fogalomkörébe beletartoznak az állatok elhelyezésével, tartásával, takarmányozásával, szaporításával, ápolásával, gondozásával, egészségvédelmével, az állatok nemesítésével kapcsolatos tevékenységek (beleértve a szervezést és az irányítást is).

Az állattartás fogalmán szűkebb értelemben (általános szóhasználatban) csak az állatok hasznosítását, tartását, takarmányozását és gondozását értjük. E fogalom a 32/1999. (III. 31.) FVM rendelet – az állatvédelmi szabályai – szerint az állatok olyan feltételek közötti tartását jelenti, amelyben azok egészsége, illetve jó közérzete az ember figyelmétől, gondoskodásától függ.

E fogalomkörhöz tartozik az állattartás gépesítése, építészete és tartástechnológiája is.

Az állattartás gépesítésében a fejlődést napjainkban a berendezések elektronikus vezérlése, szabályozása jelenti. Programozható egységek és automaták jelentek meg szinte minden termelési művelet gépi egységeinél. Például etetőautomaták, fejőrobotok, istállótisztító automaták, válogató kapuk, egészségi és a környezeti állapotot jelző, detektáló műszerek stb.

A nagyarányú technikai fejlesztések mellett nem elhanyagolható az állattartó telepek környezete, a kibocsátásainak mérséklése (szag, élősködők, szennyező anyagok stb.). Ezt szolgálja az állattenyésztési ágazat fejlesztése – trágyatárolók építése (VP-5-4.1.1.6-15 kódszámmal) tárgykörben megjelent támogatási felhívás, amelynek fő célja, hogy az állattartó telepek fejlesztését segítve megfeleljenek a trágyaelhelyezéssel kapcsolatos környezeti követelményeknek. De a cél ezen is túlmutat, hiszen a megfelelő kezelés az üvegházhatású gázok, valamint az ammónia kibocsátásának csökkentését is elősegíti, de hozzájárul a mezőgazdasági eredetű, pontszerű nitrátszennyezések mérsékléséhez, s ezáltal a felszín alatti vizek minőségének javításához. A megfelelően tárolt és kezelt trágya segíti a tápanyag-körforgást és az agrotechnológiai folyamatok összehangolását.

Mit és miért támogatnak

A trágya a hús-, tej- vagy éppen tojástermelés mellékterméke, de hulladéknak, meghatározott estekben veszélyes anyagnak is minősülhet. A trágya elhelyezése nem egyszerűen a mezőgazdaság problémája, hanem gazdasági, környezetvédelmi és humán jóléti kérdés is. Amikor az állattartás a kisgazdasági keretek közül a nagy létszámú állattartó telepek irányába mozdult el, megjelentek a környezetet koncentráltabban terhelő, szennyező kibocsátási források. A trágyafélék kezelésével és elhelyezésével kapcsolatos előírások nem újak1, csak a betartásukra nem fordítottak kellő figyelmet.

A trágya keletkezésétől a „végfelhasználásig”, elhelyezésig öt szakasz különböztethető meg:

• az állatok tartási formái, módjai;
• a trágya telepi szállítása, mozgatása;
• a kezelése és feldolgozása;
• a tárolásának kivitelezése (tárolók);
• felhasználása (kijuttatása a felhasználási területre).

A trágya szerves anyag, valójában élő rendszer, ellentétben az ipari hulladékok döntő hányadával, ahol a keletkező termelési hulladék tulajdonságai rövid- és középtávon már nem változnak. A trágyában összetett biológiai folyamatok zajlanak, az anyagában a mikrobás lebontás révén kémiai és fizikai változások vannak. Vannak kötelezően kivitelezendő tárgyi eszközök, amelyeket a támogatás is preferál (támogat).

Trágyatárolás (csak vázlatszerűen):

• szigetelt, beton (oldalfalakkal ellátott) almostrágya-tárolóterek, amelyekhez trágyalé- és csurgalékvíz-gyűjtő is tartozik;
• betonozott karámok;
• almos trágya átmeneti tárolásához szigetelt, betontálcák és -aknák létesítése (istállóhoz, illetve kifutóhoz kapcsolódóan is);
• jól záródó (beton, fém, műanyag, üvegszálas poliészter, elcsorgás ellen szigetelt) hígtrágyatároló építése a szükséges gépekkel (pl. be- és kitároló, valamint homogenizáló szivattyúk);
• szivárgásmentes, szivárgásjelzővel ellátott trágyatároló földmedence létesítése a szükséges gépekkel.

A trágya kezelése:

• beton gyűjtő-, tárolómedencék a be- és kitároló, keverő-homogenizáló egységekkel;
• komposztáló-trágyatároló tér (szilárd burkolattal);
• hígtrágya szétválasztásához alkalmas berendezések;
• szárító, aerob fermentációs trágyakezelők;
• a meglévő rendszerek komplettírozása villamos és/vagy traktoros hajtású adagoló, be- és kitároló, keverő-homogenizáló berendezésekkel.

A trágyarendszercsapadéktól való elkülönítése:

• például trágyatároló terek lefedése;
• felszíni és felszín alatti csapadékelvezető, illetve szikkasztóárok, csőrendszerek kialakítása.

A monitoring rendszer létrehozása:

• figyelőkutak, szivárgásjelző szenzorok telepítése.

Az almos- és hígtrágyatárolás, -feldolgozás műveleteihez szükséges erő- és munkagépek beszerzése.
A környezetterhelés csökkentése érdekében cél, hogy lehetőleg szárazanyagban gazdagabb trágya keletkezzen az istállókban.

A trágyafélék és kezelésük

Almos trágya:

A szarvasmarhatartó és almozásos sertéstelepek almozására leginkább a szalma a megfelelő anyag, de használnak aprított kukoricaszárat, fűrészport és faforgácsot is. A felsoroltak nem mindegyike egyformán alkalmas, mivel az alom befolyásolja a trágyakezelés alatti szervesanyag-lebomlást.

Alomnak legkedvezőbb a szecskázott szalma, mivel nedvszívó felülete a legnagyobb.
Az almozás szempontjából almozott, alomtakarékos és almozatlan tartásról beszélünk. Az aprított anyagok felhasználásával csökkenteni tudjuk a szükséges alom mennyiségét, ami a különböző tartásmódokban (szarvasmarháknál) a következőképpen alakul.

Almozott kötött tartás:

• hosszúállás (napi 4–5 kg alom);
• középhosszú állás (napi 3–5 kg alom);
• rövidállás (napi 2–3 kg alom).

Almozott kötetlen tartás:

• mélyalmos (napi 3–6 kg alom).

Alomtakarékos kötött tartás:

• rövidállás (napi 1–2 kg alom).

Alomtakarékos kötetlen tartás:

• pihenőbokszok (napi 0,5–1,5 kg alom).

A sertéstrágya (az ürülék és vizelet együttesen) 20% körüli szárazanyag-tartalmú. A csak ürülékből és vizeletből összetevődő trágyát kövér hígtrágyának nevezik. A trágya mindig tartalmaz csurgalék- (pl. itatóból) és technológiai (tisztító) vizet, ezzel hígul.

Fiaztató istállókban, malac-utónevelőkben gyakran almoznak. Az alom növeli a trágya szárazanyagtartalmát, amely általában 30% fölött van.
Nem feledhető, hogy a trágya eltávolításának módja szoros összefüggésben van a tartástechnológiával.

A mélyalmos tartású baromfi (tojó- és húscsibehizlaló) istállóból csak az állomány cseréjekor távolítják el az alomanyaggal kevert trágyát. Célszerű eszköze a tolólappal felszerelt traktor, illetve a rakodógép.

A ketreces tartásban a ketrec típusától, elrendezésétől függően főként a beépített trágyakihordó berendezés üzemeltetése az általános. A nagyobb állománysűrűség miatt a megfelelő belső klímaállapot csak a naponta többszöri trágyaeltávolítással tartható fenn.

Kezelési formák

Érlelés tárolóban:

Az ürülék és az alom keverékéből kezelés útján ún. istállótrágya keletkezik. A friss istállótrágya jól erjeszthető, amit mikroorganizmusok végeznek részben oxidációs, részben redukciós szakaszban. Az oxidációs periódus 3–5 napig tart, amelyet az oxigéntől elzárt fázis követ, amely 100 napig vagy hosszabb ideig terjed. Az istállótrágya kiszórása nyári, őszi időszakban történhet meg évente.

Hagyományosan a kezelés kategóriájába sorolható a trágya tárolóban történő érlelése. Ehhez megfelelően kiképzett, szivárgásmentes, szilárd padozatú tárolók a megfelelőek (1. ábra).

A trágyakezelés és a trágyafeldolgozás témakörébe gyakorlatilag az állatok környezetéből kikerülő trágya fizikai, kémiai vagy biológiai átalakítási műveletei tartoznak bele.

A hígtrágya szétválasztása (fázisbontás):

Az alacsony szárazanyag-tartalmú hígtrágyák egyik lehetséges kezelési-feldolgozási módja a fázisbontás.
A hígtrágya szilárd és híg részeinek szétválasztását azért végzik, hogy a szilárd részek elkülönítése révén a híg fázis tárolása, szállítása és kiöntözése kedvezőbb hidraulikai viszonyok között, üzembiztosabban történhessen. A szétválasztott részek elhelyezéséről és hasznosításáról ezután is gondoskodni kell.

A híg fázis kb. 0,5–1% szárazanyagot tartalmaz, az ún. sűrű fázist, amelynek a szárazanyag-tartalma 15–30% között van.
A hígtrágya fázisai szétválasztásának mechanikai eszközei:

• ívszita;
• vibroszita;
• vibrációs szalagszűrő;
• préssziták;
• dekanter centrifuga;
• folyamatos présszűrők.

A leginkább elterjedtek a préssziták a csigás prések.

Fázisbontás előtt az átmeneti tárolóban az anyagot 10 percig homogenizálni kell. A szivattyúzási funkcióval is ellátott hígtrágyakeverők keverőfején egy vagy két fúvóka van. A hígtrágyát a speciálisan kialakított lapátkerék beszippantja, majd a fúvókákon keresztül a körülötte lévő anyagba nyomja. Ezzel a kialakuló folyadéksugár nekiütődik a felszínen úszó, illetve a fenéken kialakult üledékrétegeknek. Tehát aprítják, darabolják az egybefüggő rétegeket. A visszakeverő fúvókák használatával jelentősen lerövidíthető a keverési idő és csökkenthető az energiaigény. Amikor a fúvókákat lezárják, akkor a kitermelőcső aktivizálódik, s az anyagot a szállítójárműbe továbbítja.

Hasonló (de lehet azonos is) a feladószivattyú, amely állandó homogenizálás mellett, a megfelelően kialakított, emelt szintre telepített fázisbontóra adja fel a homogenizált hígtrágyát.

A fázisbontóval leválasztott hígfázis a gyűjtőmedencébe folyik (2. ábra), ahonnan az elhelyező területre továbbítható.

A préssziták szűrőfelülete általában profilos, rozsdamentes acélszálakból készül. Előnyük a nagy teljesítmény és a hatékony leválasztás. A 3. ábra egy gépcsoportot szimbolizál, amely 2 kW villamos teljesítményt igényel.

Egyre elterjedtebben alkalmazzák a jó hatásfokkal (lásd: 4. ábra) bíró csigás szűrőpréseket.

A csigás prések üzembiztos működéséhez, a jó fázisbontási hatásfok eléréséhez a (~40% szárazanyag-tartalmú leválasztott sűrűfázis) néhány alapvető üzemeltetési szempont betartása szükséges. Ezek:

• szűrőrács alkalmazása a gyűjtő-homogenizáló medence előtt;
• a hígtrágya feladás előtti homogenizálása;
• áramlásmérő (mennyiségmérő) beépítése (nyilvántartási kötelezettség);
• a fázisbontó lefagyás elleni védelme téli üzemeltetésnél.

A fázisbontóval leválasztott sűrűfázis a komposztálótérre továbbítható. A sűrűfázis-kezelési–komposztálási módszer a leválasztott sűrűfázis és a rövidszálú vagy aprított szalma együttes kezelésén, esetleges nedvességtartalom-beállításán, keverésén, érlelésén, majd kitermelésén, illetve esetleges utókezelésén alapul. A komposztálást, illetve a komposztanyag kezelését mobil, vontatott forgató-kondicionáló gépre lehet alapozni.

A hígtrágya okozta telepi problémák csökkentésének alapvető módja tehát a fázisbontás lehet. A leválasztott, csökkent mennyiségű és szárazanyag-tartalmú hígtrágyát hazai viszonyok között célszerűen kialakított szigetelt földmedencékben lehet tárolni (lásd 2. és 5. ábrákat).
Az kétségtelen, hogy az uniós előírások által is preferált földfelszín feletti tároló (6. és 7. ábrák) környezetvédelmi kockázat szempontjából lényegesen biztonságosabb, mint a még oly gondosan szigetelt földmedence. E technológia inkább a kisebb telepeken oldható meg, különösen ott, ahol a környezetvédelmi követelmények igen szigorúak. A hazai, kifejezetten nagy állatlétszámú sertéstelepek (1000 kocás és nagyobb) számára, amelyek egyúttal a legnagyobb hígtrágya-termelők is, e megoldások költségigényesek.

A vízgazdálkodási szempontoknak a többi szakpolitikai területbe, többek között az agrárpolitikába történő további integrációjának szükségességét az Európai Bizottság, az EEA, az Európai Unió Tanácsa, valamint a vízügyi igazgatók is egyértelműen kijelentették. Az uniós vízpolitika célkitűzéseinek a Közös Agrárpolitikába történő integrálása fontos cél. 2010-ben a Tanács felismerte annak szükségességét, hogy „mozdítsák elő a hatékonyabb és fenntarthatóbb vízfelhasználást a mezőgazdaságban, különös tekintettel a felhasznált vizek tisztítására, környezetvédelmi és takarékossági szempontú újrafelhasználásra is.” A célkitűzésen belül külön hangsúlyt kapott a hígtrágyakezelés, amelynek a korszerűsítéséhez a jelenlegi, 2015–2020 közötti támogatási ciklusban külön források állnak rendelkezésre.

Kijuttatás a szántóföldre:

A hígtrágya-kijuttató tartálykocsik igen sokféle változatban készülnek (8. ábra). Az alkalmazandó megoldás elsősorban a kijuttatás céljától függ. Lehetséges a talajba injektálás (25–40 cm mélységbe, gyepek alá vagy hasítótárcsák között 5–10 cm mélységbe, talajmunkák előtt a felületre, vagy a sorközökbe, például kultivátorozás előtt stb. A leválasztott magasabb, 40–50% szárazanyag-tartalmú sűrűfázist hagyományos módon lehet tárolni és hasznosítani. Értékesítési lehetőségek esetén a sűrűfázis komposztálása is gazdaságos lehet.

A sűrűfázis komposztálása:

A hígtrágyából fázisbontással leválasztott sűrűfázis komposztálásának ajánlati technológiája. Fontos tényező:

• a komposztálandó anyagok optimális 30:1,0 C/N aránya, a kész komposzté 14–18:1,0;
• az optimális nedvességtartalom 50–60%.

Tehát a 40–50% szárazanyag-tartalmú sűrűfázis aerob komposztálásra alkalmas. További aprítás és szárazanyagtartalom-beállítás szükségtelen. Hetenkénti egy alkalommal végzett levegőztetés-átkeverés után a komposzthalomban 5–6 hét alatt mind a mezofil, mind a termofil lebomlási folyamatok lejátszódnak. Egy lehetséges komposztkészítési technológia elvi vázlatát a 9. ábra szemlélteti. A gyakorlati kivitelezés a 10. ábrán látható. A dobrosta előnyei:

• nagy, hasznos rostálófelület, tehát nagy teljesítőképesség;
• jó öntisztulás a kefehengerek miatt, tehát nagy működési biztonság nedves hulladék esetében is;
• nem érzékeny az idegen testekre (pl. kő, fém), tehát alacsony a javítási költség;
• nem szükséges sík helyszín, tehát mindenfajta terepen felállítható;
• gyors rostacsere lehetséges, tehát a különböző komposzt szemcsenagysághoz rugalmas illesztési lehetőségek tartoznak

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai