KAP III. – a nemzeti támogatások

Kategória: Agrártámogatások | Szerző: dr. Vajda László, 2016/02/05

Ezen támogatások kereteit is az EU közös politikái adják meg, ugyanakkor mozgásteret jelentenek sajátos nemzeti agrárpolitikai érdekek megfogalmazására és érvényre juttatására. A hivatalos EU-nyelv „állami támogatásoknak” nevezi őket, a tagállami anyagok viszont gyakran „nemzeti támogatásokat” emlegetnek, mivel a forrásuk a nemzeti költségvetés.

Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) 107. 108.és 109. cikkelyei szögezik le a versenypolitika és azon belül az állami támogatások alapjait. Eszerint az egyenlő versenyfeltételek érdekében alapvetően tilos állami támogatásokat adni, és a néhány általános kivételt is ezek a cikkelyek rögzítik. Állami támogatás nyújtása a piacok elégtelen működése esetén lehetséges a gazdaság kiegyensúlyozott működése érdekében. A 108. paragrafus 2. bekezdése a mezőgazdaság támogatására külön szabályok megállapítását is lehetővé teszi, és ezeket tartalmazza az Alapszerződés 42. cikke. A 42. cikk 3. bekezdése pedig felhatalmazza a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy további állami támogatásokat hagyjanak jóvá. Ezek alapvetően az EUMSZ I. mellékletében felsorolt elsődleges (primary) mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére vonatkozhatnak, egyes esetekben azonban a feldolgozott mezőgazdasági termékekre és erdészeti termékekre is. A Tanács és az Európai Parlament rendeletei széles körű felhatalmazást adnak az Európai Bizottságnak további részletes szabályozásra, jóváhagyásra, figyelemmel kisérésre, ellenőrzésre, szankciókra.

Az EU-s jogszabályok alapján nem minden nemzeti költségvetésből adott támogatás minősül „állami támogatás”-nak. Az EUMSZ 107. cikkelyében található definíció szerint állami támogatás a nemzeti hivatalos szervek által vállalkozásoknak szelektív alapon történő előnyhöz juttatása, amely ténylegesen torzítja vagy torzíthatja a versenyt és amely befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet. Nem minősül tehát állami támogatásnak, ha az intézkedés egy szektor valamennyi vállalkozását egyformán érinti, vagy az egyéneknek nyújtott támogatás. A mezőgazdasági állami támogatások három fő követelménye:

• legyenek összhangban az általános versenyszabályokkal;
• legyenek összhangban a Közös Agrárpolitikával;
• összeegyeztethetőek legyenek az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaival (pl. a WTO-ban elfogadott megállapodásokkal).

Melyek tehát az állami támogatásoknak az EU jogszabályok által engedélyezett formái?

A KAP I. pillére esetében ilyenek a közvetlen támogatások nemzeti kiegészítései. A tagjelölt országok csatlakozási szerződései 2004 óta a közvetlen kifizetéseknek az EU költségvetéséből történő fokozatos bevezetését irányozzák elő, amelyeknek kiegészítésére az érintett új tagállamok nemzeti kiegészítést adhatnak. Így volt ez Magyarország esetében is, a közvetlen kifizetések (elterjedt hazai nevén a „földalapú támogatások”) 25%-ról indulva 10 év alatt érték el a 100%-ot és ezalatt az idő alatt 30%-os kiegészítő támogatást (top-up) adhattunk a nemzeti költségvetésből. (Erre, költségvetési okokból – a növekvő EU-s támogatásokkal összefüggésben – egyre csökkenő mértékben került sor.) Az I. pillérben vannak a piaci támogatások, ahol például az EU-s iskolatej- és iskolagyümölcs-támogatási forrásokat, vagy a Nemzeti Méhészeti Programot nemzeti forrásból ugyancsak kiegészíthetik, illetve ki kell egészítsék a tagállamok.

A KAP II. pillére a vidékfejlesztés. AZ EU-s rendeletben (1305/2013) felsorolt intézkedések (újabb nevükön műveletek) kiválasztása esetén a tagállamok a jogszabályban meghatározott minimális társfinanszírozást kötelesek adni, amit a nemzeti költségvetés forrásai függvényében növelhetnek. (A nemzeti források szűkössége a legtöbb tagállamban csak a minimális hozzájárulást teszi lehetővé.) Így például a 2014–2020. évekre vonatkozó magyar Vidékfejlesztési Programban a nemzeti hozzájárulás átlagos mértéke 17%.

Az I. és II. pillérben adottakon túlmenően a nemzeti támogatások három formában adhatóak:

• de minimis támogatások;
• csoportos felmentés (block exemption) alapján; és
• az állami támogatásokra vonatkozó Irányelvek (Guidelines) alapján.

A mezőgazdaságnak adható de minimis támogatásokról az 1408/2013.sz. Bizottsági Rendelet rendelkezik. A Rendelet alapján adott tagállami támogatások nem igénylik a Bizottság jóváhagyását, amennyiben az egy mezőgazdasági vállalkozás után ilyen címeken igénybe vett támogatások három pénzügyi évre vetítve nem haladják meg a 15 000 eurót és összességében nem magasabbak mint a tagállami mezőgazdasági kibocsátás 1%-a. A jelenleg érvényben levő rendelet ezt Magyarországra 77,6 millió euróban határozza meg.

Magyarország időről időre él a de minimis adta lehetőséggel nemzeti költségvetésből meghirdetett támogatások esetében (pl. az orosz embargó bevezetése után). Ezeket a támogatásokat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál kell igényelni, ők kísérik figyelemmel az előírások betartását is.

A csoportos felmentésről az Európai Bizottság 702/2014. sz. Rendelete intézkedik. Ez a rendelet nagyon részletesen szabályozza a csoportos felmentés lehetőségeit, eljárási rendjét, ugyanakkor a korábbiaknál szélesebb körű és rugalmasabb eszközt ad a tagállamok kezébe. A csoportos felmentési rendelet elsősorban a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat (KKV-k) részesíti előnyben. Új vonása, hogy a korábbiaknál jóval több lehetőséget ad az erdészet támogatására. A csoportos felmentés adta állami támogatási lehetőségek messzemenően össze lettek hangolva a vidékfejlesztésről szóló 1305/2013 sz. tanácsi és európai parlamenti rendelettel. Amennyiben egy tagállam ezzel a jogszabállyal összhangban ad nemzeti támogatásokat, itt sincs szükség az Európai Bizottság jóváhagyására.

A Bizottsági Rendelet hat fő szekcióban határozza meg a csoportos felmentési lehetőségeket, amelyeken belül még további részletesebb jogcímeket határoz meg. Ezek közül a teljesség igénye nélkül említünk meg néhányat. A tagálla­mok a saját döntésük alapján élhetnek az egyes jogcímekkel, amennyiben a nemzeti jogszabályuk összhangban van az EU-s jogszabály adta feltételekkel.

1. szekció: Támogatás azoknak a KKV-knek, amelyek az elsődleges mezőgazdasági termelésben, a mezőgazdasági termékek feldolgozásában és az értékesítésében tevékenykednek. Ezen belül az EU-s jogszabály lehetőséget ad például beruházások támogatására, birtokrendezésre, fiatal kezdő gazdák támogatására, természeti katasztrófához hasonló klimatikus események okozta károk kompenzálására, állati megbetegedések és növényi betegségek megelőzésére, ellenőrzésére és felszámolásukra, állati hullák összegyűjtésére és megsemmisítésére, biztosítási díjak részleges visszatérítésére.

2. szekció: támogatás a mezőgazdasági üzemekben található természeti és kulturális nemzeti örökség megőrzését célzó beruházásokra.

3. szekció: támogatás a természeti katasztrófák okozta károk kompenzálására a mezőgazdaságban.

4. szekció: kutatási és fejlesztési támogatás a mezőgazdasági és az erdészeti szektor részére.

5. szekció: erdészeti támogatások, ezen belül például erdősítésre, mezőgazdasági-erdészeti rendszerek kialakítására, ökoszisztémák környezetvédelmi értékének növelésére, beruházásokra az erdészeti technológiák, erdészeti termékek feldolgozása és értékesítése terén.

6. szekció: támogatás a vidéki területeken működő KKV-knek részben az EU Vidékfejlesztési Alapjából történő társfinanszírozással vagy pótlólagos állami támogatásként, például tanácsadó szolgálatnak, tudástranszfer és információs tevékenységre.

Fentieken túlmenően további támogatások adhatóak nemzeti költségvetésből a mezőgazdasági és erdészeti szektor, valamint a vidéki területek állami támogatásaira vonatkozó Európai Uniós Irányelv alapján. Az Irányelvet az Európai Bizottság adta ki és a 2014–2020 időszakra vonatkozik. Az Irányelv átfogóan vonatkozik az I. és a II. pillérből, valamint az azokon túlmenően adott állami támogatásokra is. Tartalmazza mindazokat a feltételeket és kritériumokat, amelyeket a Bizottság az állami támogatások megítélésénél alapul vesz. A bevezetésben felhívja a figyelmet azokra a további irányelvekre is, amelyek összefüggenek a mezőgazdasági állami támogatások megítélésével, így például a környezetvédelem és az energia; a kutatás-fejlesztés- és az innováció; vagy éppen a regionális állami támogatásokra vonatkozóan.

Az Irányelv szerint az értékelés szempontja például egy közösségi érdekhez való egyértelmű hozzájárulás; az állami beavatkozás indokoltsága; a támogatásnak a céllal és az indokoltsággal meglévő arányossága; az átláthatóság. E legutóbbi követelménynek való megfelelés érdekében a Bizottság a honlapján közzéteszi a tagállamok állami támogatásait, már a benyújtást követő elbírálás időszakában, majd pedig a döntést követően.

Azokat az állami támogatásokat, amelyeket egy tagállam a korábban említett kategóriákon (I. és II. pillérben nyújtott de minimis szabály, illetve csoportos felmentés alapján nyújtott) túlmenően kíván alkalmazni, a Bizottságnál notifikálni kell. Ez egy előzetes bejelentést majd a vizsgálatot követő döntést jelenti. A támogatás nyújtását csak pozitív döntést követően szabad megkezdeni. Az eljárási szabályokat részletesen leírja az Irányelv.

Az Irányelv részletesen felsorolja a mezőgazdaságnak, az erdészetnek és a vidéki területeknek adható állami támogatásokat. Ezek jelentős része kapcsolódik a vidékfejlesztési rendelethez (1305/2013) mintegy pótlólagos támogatásként az abban foglalt, társfinanszírozott támogatásokhoz, de számos felsorolt intézkedés túlmegy azon. Ugyancsak van átfedés a csoportos felmentésre vonatkozó bizottsági rendeletben felsorolt intézkedésekkel, amelyek azonban notifikációt igényelnek, amennyiben a tagállami szándék nem teljesen felel meg az ott felsorolt feltételeknek.

Néhány olyan támogatás, amely csak az Irányelv alapján nyújtható és notifikációt igényel:

• támogatás a mezőgazdasági üzemek átadásához;
• támogatás a gazdaságban található épületek áthelyezéséhez;
• támogatás mezőgazdasági–környezetvédelmi–klímával összefüggő (többlet) vállalásokhoz;
• támogatás állatvédelemmel összefüggő többletvállalásokhoz;
• mezőgazdasági termékek promóciójának támogatása;
• támogatás az erdőkárok megelőzéséhez és a helyreállításhoz (pl. erdőtűz);
• támogatás az erdőkben állatok okozta károk kompenzálásához (mennyiben azt törvény szabályozza);
• támogatás a vidéki területeken nem mezőgazdasági üzletszerű tevékenység indításához;
• támogatás a vidéki területek alapvető szolgáltatásaihoz és falumegújításhoz.

A Magyarországon az agrárgazdaságnak nyújtott nemzeti támogatásokról részletes tájékoztatást ad a Kormány által az Országgyűlésnek benyújtott „Jelentés az agrárgazdaság 2013. évi helyzetéről”. A továbbiakban erre a jelentésre támaszkodunk (www.kormany.hu/download/1/40000/03566/pdf).

A dokumentum szerint az agrár- és vidékfejlesztési támogatások összességükben a 2007. évi 435,7 milliárd forintról 2013-ra 669,0 milliárd forintra növekedtek, amihez még hozzá lehet számítani a mezőgazdaság számára nyújtott 28,7 milliárd forint gázolaj-támogatást, ami a költségvetésben más soron jelentkezik. Az összes agrártámogatás 50%-ot meghaladó növekedése mellett jelentősen megváltozott annak belső szerkezete. Amíg 2007-ben a nemzeti költségvetésből nyújtott támogatások aránya 43,4% volt, és az EU finanszírozás 56,6%-ot tett ki, addig ez az arány 2013-ban 18,2% és 81,8% lett.

2013-ban a nemzeti finanszírozás összege 122 milliárd forint volt, amiből 10,2 milliárd forint az EU-s piaci intézkedések (I. pillér), 53,7 milliárd forint a vidékfejlesztési intézkedések (II. pillér) társfinanszírozása, 55,5 milliárd forint pedig tisztán nemzeti (állami) támogatás volt (a maradék összeg ÁFA fedezetre ment). A nemzeti támogatások között voltak olyanok, amelyeket a de minimis rendelet, másokat a csoportos felmentési rendelet, néhányat pedig előzetes notifikáció alapján nyújtotta a Kormány.

A nemzeti támogatások jól tükrözik azokat a fontos, sajátos magyar agrárgazdasági érdekeket, amelyeknek az érvényre juttatásához nem voltak elegendőek a KAP I. és II. pillére adta lehetőségek. A 2007–2013. időszak nemzeti támogatásait még nem az előzőekben a 2014–2020-ra bemutatott EU jogszabályok alapján lehetett adni, hanem azoknak az ezeket megelőző, szűkebb lehetőségeket és bürokratikusabb változatai alapján (pl. a de minimis támogatások három évre csak 7500 eurót tehettek ki a jelenlegi 15 000 euró helyett). Néhány fontosabb tétel a 2013. évi nemzeti támogatásokban:

átmeneti nemzeti támogatások (top-up folytatása):17, 7 milliárd Ft;
állatjóléti többletvállaláshoz kapcsolódó támogatások:12,6 milliárd Ft;
agrár-kárenyhítés: 7,6 milliárd Ft;
állatbetegségek megelőzése és leküzdése:5,8 milliárd Ft;
állati hulla elszállítása és ártalmatlanítása: 1,8 milliárd Ft;
Tanyafejlesztési Program:1,7 milliárd Ft.

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó Európai Uniós Irányelv tovább bővíti a nemzeti forrásból adható állami támogatások körét. Ezáltal a tagállamok mozgástere tovább szélesedik a nemzeti agrárpolitikai érdekek megfogalmazására és érvényre juttatására. Ennek valós mértéke azonban nagyban függ majd a tagállamok költségvetési helyzetétől.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai