Központi kutatás, használható eredmények

Kategória: Európai Unió | Szerző: Agrárium-info, 2016/02/11

„Az agrár-kutatói hálózat korszerűsítésének alapja a kapacitások széttagoltságának megszüntetése. Az átalakítási koncepció alapelvei: az agrárkutatás szervezeti struktúrájának az egyszerűsítése és koncentrálása, a szakmai igényekre dinamikusan reagálni képes intézeti hálózat kialakítása, a hazai ágazatai kutatási és innovációs tevékenység eredményességének a növelése, a nemzetközi versenyképesség elérése” – ezekkel a célkitűzésekkel látott neki a kormányzat az agrárium kutatás-fejlesztési hálózatának fejlesztéséhez és végül létre is jött a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK).

Elérhető eredmények

A NAIK 700 munkatársa közül mintegy 300 foglalkozik kutatómunkával, innovációval. A mezőgazdaság minden területét felölelve – a halászattól és öntözéstől kezdve a gyümölcs és szülőtermesztésen át az állattenyésztésig és nemesítésig – foglalkozik a NAIK. De a sor folytatható például a mezőgazdasági technológiával, az élelmiszer-tudománnyal, az erdőgazdálkodással, az agrár-környezettudománnyal. Korábban létező, de az utóbbi időkben leépült kutatási területek – például az öntözés, a zöldség- és a dísznövény-termesztés – is fejlődésnek indultak.

Az új rendszer kialakításával kapcsolatban a minisztérium parlamenti államtitkára a következőképp fogalmazott. „A globális problémákra – például a klímaváltozásra, az élelmiszerellátás biztonságára, az élelmiszerek és energiahordozók árának ugrásszerű emelkedésére – Magyarországnak is meg kell adnia a maga válaszát. Ez a tudomány nélkül elképzelhetetlen. A hazai mezőgazdaság fejlesztése, az élelmiszeripar versenyképességének a növelése csak az agrárkutatás eredményességével képzelhető el”. Az államtitkár szerint a kutatás-fejlesztés kulcsterületei: a megváltozott klimatikus viszonyokhoz alkalmazkodni képes növényfajták nemesítése és a megújuló energiaforrások alkalmazása.

– El kell érni, hogy az agrárkutatás eredményei elérhetőek legyenek a mezőgazdaság szereplői számára is – rögzítette az FM parlamenti államtitkára. Kritikaként fogalmazta meg, hogy a hazai agrárkutatás nem tudta kellően kezelni az újabb és újabb kihívásokat. Nagy István feladatként jelölte meg, hogy erősítsék a projektek eredményességének a mérését. Fokozni kell a gyakorlati eredmények hasznosulását, az abból levonható következtetéseket vissza kell csatolni a kutatómunka szervezésébe. Fejleszteni kell az intézmények közötti kapcsolatokat, programot kell kidolgozni a kutatói utánpótlás biztosítására.

Gyakorlatiasan

A NAIK-hoz négy, állami tulajdonban lévő vállalkozás is tartozik. E cégeknek fontos a szerepe abban, hogy a kutatási eredmények eljussanak a gazdákhoz, illetve: a gyakorlati igényekről értesüljenek a tudósok – végtelenül fontos, hogy nem egyoldalú a kutatás, hanem létezik az oda-vissza csatolás.

Az öregedő szakembergárda fiatalítására évente 30 új kutató lép a rendszerbe. A fiatal kutatókat mentorok segítik az indulásban. A fiatalok bevonására és megtartására egy vonzó, agrárkutatási életpálya modellt alakítanak ki.

A nemzeti vidékstratégia kiemelt célja: a kutatási eredményeknek az átadása a gazdálkodók számára, az innováció elterjesztése. Ezért az NAIK támogatja a konkrét agrárinnovációs fejlesztéseket, továbbá a kisvállalkozások és a kutatóhelyek együttműködését.

– Erősíteni szeretnénk az ágazati kutatások gyakorlatorientáltságát az adott ágazat szakembereinek bevonásával – mondta Nagy István. Az FM parlamenti államtitkára úgy véli: az integrált kutatóhálózat az agrárágazat versenyképességének a növelését, a fenntartható fejlődést elősegítő programok kidolgozását és megvalósítását egyaránt szolgálja. A NAIK nemzetközi méretekben is jelentős intézményként kapcsolódhat be a világ tudományos vérkeringésébe.

Munkamegosztás

Alakul a munkamegosztás az MTA-val és a felsőoktatási intézményekkel. Erre jó példának jelölte meg az államtitkár az SZTE által kezdeményezett Agrárinnováció a gyakorlatban című konferenciát. Szerinte a hídképző intézményeket segíteni kell, hogy a jelenleginél szélesebb területen tevékenykedhessenek. A másik fontos cél a tudományos szféra és a gyakorlat kooperációjának erősítése, aminek jó eszköze a konzorciális együttműködés, amelyben a tudós, a szaktanácsadó és a gazda közösen és szervezett formában dolgozik egy gyakorlati életet érintő probléma megoldásáért, az eredmény minél szélesebb körű terjesztéséért.
– Annak érdekében, hogy az agrár- és élelmiszer-feldolgozási célok megvalósítását segítő ágazati és innovációs tevékenység megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkezzen, a tárca az elkövetkező időszakban fokozni kívánja a támogatási forrásokról szóló döntésekben a szerepvállalását – fogalmazott Nagy István.

Az FM parlamenti államtitkára fölhívta a figyelmet az uniós Horizon 2020 programra is, amely 79 milliárd eurós költségvetésű és az innovációs lánc minden szakaszához támogatást nyújt. Elmondta: a tudásátadás és az innováció közös cél. Az EU új eszköze az Európai Innovációs Partnerség (EIP). A kutatók és a megoldandó problémákkal küszködő gyakorlati szakemberek egymásra találását az országos EIP-hálózat segíti. A közös programok megvalósításához a vidékfejlesztési program plusz forrást biztosít.

Az öregedő szakembergárda fiatalítására évente 30 új kutató lép a rendszerbe. A fiatal kutatókat mentorok segítik az indulásban. A fiatalok bevonására és megtartására egy vonzó, agrárkutatási életpálya modellt kell kialakítani.

A mezőny végén

Hogy a megújulásra, a kutatásra folyamatosan szükség van, azt nem tegnap találták ki. Az európai uniós csatlakozás első éveinek tapasztalatait összegző tanulmány (Agrárkamara–Agrárgazdasági Kutató Intézet) rögzíti a lényeget: a lehetőségek kiaknázásának fontos feltétele a folyamatos innováció.

Ez többek között szervezett és tudatos termelési és termékinnovációt jelent, a piaci szereplők (fogyasztók, termelők, feldolgozók és kereskedők), valamint a többi érintett (kutatás és fejlesztés, államigazgatás, oktatás, szakmai érdekképviseletek) összehangolt munkájának eredményeként. Magyarországon az innováció (ami gyakran a „hagyományokra”, mint pl. mangalica vagy „békebeli ízek” stb. korlátozódik) még jellemzően szervezetlen, sokszor véletlenszerű, egyedi vagy eseti. Nem vált a szervezeti kultúra integráns részévé az élelmiszeripari vállalatok többségénél; ahol megvalósul, ott többnyire egy-egy innovatív vezetőnek tulajdonítható.

A KSH adatai szerint Magyarországon a K+F ráfordítások növekedési üteme nemzetgazdasági szinten mérséklődött a 2010-es évek elejéig. A források a vizsgált években (2006–1010) még kétszámjegyű bővüléséhez képest 2011-ben csupán 3,3%-kal emelkedtek a ráfordítások, összesen 245,7 milliárd forintot tettek ki. A GDP-hez viszonyított arányuk így 1%-ról 0,97%-ra csökkent (pl. az Egyesült Államokban e mutató 2,66%, Japánban 3,39%, Németországban 2,54%, Dániában 2,46%, Finnországban 3,45% volt); Magyarország a legutóbbi összevont innovációs index alapján az OECD tagországok mezőnyének utolsó harmadában helyezkedik el.

A K+F ráfordításokban, noha a korábbihoz képest lassabb ütemben, de tovább nőtt az üzleti szféra részesedése, jóllehet így is csupán 25%-ra rúgott (ezzel szemben az Egyesült Államokban, Japánban, Németországban, Dániában vagy Finnországban meghaladta a 60%-ot). Ugyanakkor tény, hogy 2006-ban és 2007-ben közvetlenül a kutatóhelyeken felhasznált K+F források finanszírozásában már a vállalkozások vették át a főszerepet. Az élelmiszerekkel kapcsolatos kutatások és fejlesztések értéke a tevékenység, a gazdasági ág, illetve a kutatási hely besorolásának függvényében ekkor 1,2–2,1 milliárd forint között változott. Az élelmiszeripar részesedése az összes K+F kiadásból így 0,5–0,8%-ot tett ki, ami lényegesen elmaradt az ágazat 2,5% körüli GDP-hozzájárulásától.

Az agrárkutatások és az agrárinnováció stratégai irányairól, valamint a kapcsolódó uniós keretprogramról tanácskoztak az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei 2015. december 14-én, Brüsszelben. A Közös Agrárpolitika szerves részeként megjelenő innováció beépül a támogatási rendszerbe is.
A keretprogram célja egy olyan gazdasági berendezkedés kialakítása, amely innovatívabb, kevesebb kibocsátással jár, egységesen kezeli a fenntartható mezőgazdaság, halászat és élelmiszer-biztonság iránti, valamint a biológiai erőforrások fenntartható ipari felhasználása iránti igényt, s eközben védelmet nyújt a biológiai sokféleség számára is.
Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága a jelentéshez kapcsolódó hosszú távú stratégiát készített. A megvalósítást egy kétéves, 2016–2017-re szóló uniós keretprogram támogatja. A 2015 októberében meghirdetett program négy tárgykörben – fenntartható élelmiszerbiztonság, a vidék újjászületése, biomasszaalapú innováció, tengerekkel kapcsolatos fenntartható gazdaságfejlesztés – tartalmaz kiírásokat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai