Kettős présben a magyar malmok

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Cser Tibor, 2014/02/10
Címkék: malomipar, búza, liszt, malom, pékáru, feldolgozóipar, gabona

lakatos Zoltán, a Magyar Gabonaszövetség elnöke, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója az év elején bejelentette: a szervezet azt szeretné elérni, hogy a félsertéshez hasonlóan a liszt esetében is csökkentse az áfát a kormány. Úgy látják, ha 5 százalékra vinnék le a liszt forgalmi adóját, az 1,5–1,7 milliárd forint megtakarítást jelentene a lakosságnak (és ugyanekkora bevételkiesést a költségvetésnek), amivel szemben a jelenleg 3–3,5 milliárd forintra becsült elcsalt – be nem fizetett – áfa áll. Az egyeztetések megtörténtek, a NAV tud a problémáról, az ötlet mellett a vidékfejlesztési tárca is kiállt, de mindig elakad valahol az ügy, fogalmazott Lakatos, aki jó példaként említette, hogy Romániában 9 százalékra csökkentették a pékáruk és a liszt áfáját. A vállalatok szerinte azért is nehéz helyzetbe kerültek, mert a gabonaágazati fordított áfa adózás tavaly előtti bevezetése óta a lisztpiacra települtek át azok az áfacsalók is, akik korábban gabonakereskedelemmel foglalkoztak. „Ha ezt még két évig így hagyjuk, úgy járunk, mint a húsipar, ahol rengeteg üzemnek kellett bezárnia” – fogalmazott nyilatkozatában az elnök. Hozzátette: a hazai malomiparban 12–13 év alatt a felére esett vissza a szereplők száma, elsősorban a koncentráció miatt, erre tett rá egy lapáttal az áfacsalók tevékenysége.

drágA BúzA, olcsó lIszt

Nem kedvez a feldolgozóknak a piaci árak alakulása sem. Az étkezési minőségű búza árai ma tonnánként 45–50 ezer forint között mozognak, és ez 20–25 százalékos csökkenést jelent a 60 ezer forint feletti tavalyi árakhoz képest. Emiatt a liszt fogyasztói árai is csökkennek, így az üzletekben a vásárlóknak kevesebbet kell fizetniük a búzalisztért. Az előző szezon hasonló időszakában 150– 230 forintos kilónként kiskereskedelmi finomlisztárak alakultak ki, most – egy év múlva, februárban – viszont már jóval alacsonyabb (120–150 forintos) árak is megjelentek a boltokban. Ráadásul ez ügyben újabb trükkökkel is próbálkoznak néhányan: napjainkban például „nem hirdetett, csak feltüntetett” módon a „kilós” és „akciós” csomagolásba 90 dekagrammot töltenek – aligha öregbítve ezzel az ágazat hírnevét. (Ez még akkor is igaz, ha tételesen nem károsítja meg sem a malom, sem a kereskedő a vevőt.)

„A malomipar sokat bukott azon, hogy a 60 ezer forint feletti vásárolt, ótermésű búzából készült lisztet is „leárazta” az utóbbi időszakban” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban az agrarszektor.hu-nak Lakatos Zoltán.

Jelenleg az országban harmincöt-negyven tulajdonos mintegy ötven malomipari céget működtet, amelyek zöme – legalábbis darabra – közepes vagy kisméretű vállalkozás. A külföldi érdekeltség 34–35 százalékot tesz ki, vagyis a cégek nagyobb része magyar tulajdonban van.

Aprózódás után koncentrácIó

Mindez egy hosszú és bonyolult, a szakemberek megfogalmazása szerint „nagy – sok kicsi –kevés nagy” tulajdonátrendeződési folyamat után alakult ki. 1989–1990-től a gabonaforgalmazás teljes átalakulása következett be.

A KSH egyik tájékoztatójában szereplő elemzés megállapításai szerint a gabonakereskedelem, de különösen a -feldolgozás számára teljesen új helyzetet teremtett az alapanyag-termelés rendszerváltozás utáni teljes átszervezése. Ennek nyomán a kínálati oldal elaprózódott, a föld- és vagyonvesztés, valamint a mezőgazdasági cikkek értékesítési nehézségei, a hitellehetőségek elapadása miatt sok tsz csődbe ment, illetve felbomlott. Csupán a legnyereségesebben működő, legjobb vezetéssel rendelkező cégek maradtak meg, amelyek nagyrészt gazdasági társasággá alakultak, s amelyek alapjául szolgáltak a napjainkban működő mezőgazdasági vállalatoknak. Az elaprózódott struktúra által nehezebbé és költségesebbé vált az áru összegyűjtése és a felhasználókhoz való eljuttatása, ami fokozta a kereskedői aktivitást.

Az egységes Gabona Tröszt felbomlása után az utódvállalatok is meghatározó szerepet töltöttek be a gabonapiacon. A megyei vállalatok szemestermény-felvásárlással, -forgalmazással, keveréktakarmány-előállítással és -értékesítéssel, valamint malomipari tevékenységgel foglalkoztak. Egyes cégek premixet is gyártottak. Közös kereskedelmi szervezet a piacon a Gabonakereskedelmi Kft. volt, amely az exportot-importot bonyolította az Agrimpex Rt. mellett.

Az 1990 utáni pénzhiány sok mezőgazdasági vállalat és feldolgozó csődjét okozta, miközben felértékelődtek az olyan kereskedelmi tevékenységet folytató szereplők, amelyek rendelkeztek a készletfinanszírozáshoz szükséges tőkével. Ennek hatására és ezzel párhuzamosan 1990-től a forgalmazók között megerősödött a verseny, a külkereskedelemben pedig már két cég (Agrimpex, Gabonakereskedelmi Kft.) jelentette egymásnak a konkurenciát. A szemestermény-elosztásáért folyó küzdelemben egyes szereplők a magasabb árakkal, többen a termelési rendszerekhez való kapcsolódással, a külkereskedelmi vállalatok eltérő felvásárlási stratégiával (bizományos és betároló) vagy közvetítői, ügynöki hálózaton keresztül próbálták kiszorítani a piacról a többi szereplőt.

A közvetítő kereskedelem szereplői különböző pozíciókból érkeztek a piacra. Egyik esetben kis piaci szereplőket jelentettek a szétesett tszközpontok és csődbe ment kis malmok tárolóit megszerző és azokban árut tárolni tudó kiskereskedők, akik a helyi kínálatot gyűjtötték össze és továbbították a nagyobb piaci szereplőknek. Más esetekben a korábbi értékesítési vállalat vezetői hoztak létre magánvállalatot, amely vezetői révén jó kapcsolatokat ápolt a külföldi partnerekkel, és el tudta helyezni a felvásárolt gabonát, valamint hitellehetőséghez is jutott akár külföldi, akár belföldi forrásokból.

cégtIsztulás

A privatizáció a gabonapiacon és a malomiparban háromféle módon valósult meg, amelynek során fő probléma lett a szerkezet és a tulajdonviszonyok elaprózódása. Az első mód a decentralizált privatizáció volt. A korábbi trösztökről leválasztották a kis kapacitású malmokat, takarmánykeverő üzemeket, gabonatárolókat, majd ezeket egymástól függetlenül értékesítették. A malomiparban még kétfajta privatizáció ment végbe. Az egyik a vertikális integráció formájában, amikor is a cégek vezetői a dolgozók és gabonatermelők számára lehetővé tették a malomipari tulajdonszerzést. A másik módozat szerint a menedzsment és a munkavállalók vásárolták meg munkahelyüket az állami Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében. Mindkét tulajdonosi formának megvolt az a hátránya, hogy a tulajdonosok elsősorban rövidtávon voltak profitérdekeltek, a malomipari tevékenység hosszútávon háttérbe szorult.

Az 1992-es privatizációs hullámot követő, 2003-ig tartó időszakban megindult a sokszereplős felvásárlói piac tisztulása. Jelentős számú, elsősorban kis kapacitással rendelkező, elavult malmot bezártak, sok malmot felvásároltak (és bezártak). Általában is megindult a koncentrációs folyamat a kereskedők és feldolgozók között. A konszolidációval eltűntek a termelőket megkárosító, a gabonáért nem fizető kereskedők, és csődbe mentek a nem pontosan fizető, megbízhatatlan partnerek. Egyre kevesebb tér maradt az olyan, világos túlélési stratégiával nem rendelkező kisebb szereplők számára, akik nem tudtak elég tőkét felhalmozni cégük és technológiájuk megújítására, új kül- és belkapcsolatok kiépítésére. A nyomott liszt- és takarmányértékesítési árak hatására egyre több egyenterméket gyártó feldolgozó esett ki, és csak a nagyobb szereplők maradtak a piacon.

A folyamat az elmúlt években sem állt le, sőt a kemény verseny egyre élesebbé vált. Csak az elmúlt hat-hét évben 10–12 jelentősebb vállalkozás szűnt meg, olvadt be más cégbe. A folyamat eredményeként olyan nagy vállalatok tűntek el a hazai piaci palettáról, mint a Cerbona, a Cornexi, a Szabolcs Gabona.

A gabonaágazati fordított áfa bevezetése óta a lisztpiacra települtek át az áfacsalók

olcsó Import

További gondot jelent, hogy a hazai lisztpiac is szűkül a hazai gyártók szempontjából – itt az olcsó lisztkonkurencia. Nemhogy a lisztexport korábbi évek szintjére történő emelése nem látszik pillanatnyilag megoldhatónak, de a környező országok malomipari fejlesztései nyomán egyre nagyobb mennyiségben érkezik olcsó importliszt a szomszédainktól. (Egyes becslések szerint jelenleg ez a tétel már évi 15 százalék körül alakul.)

Az ágazat szereplői szerint a legfontosabb sütőipari alapanyag iránti belső kereslet jelentős növekedésével sem a nagy felvásárló vállalkozások, sem a fogyasztók részéről nem lehet számolni a jövőben. Előny lehet a hazai termékeket népszerűsítő, intenzívebb marketing alkalmazása, de ez a folyamat a piaci viszonyokban csak nagyon lassan lesz érezhető. Speciális ágazati probléma viszont az alapanyag homogenitásának hiánya, az árképzési nehézségek (a csomagolt lisztnek erős árképző hatása van, annak ellenére, hogy a termelésből csupán 10 százalékot képvisel), a csomagolt lisztek tárolása során jelentkező súlyveszteség, amit egyelőre csak többlettöltéssel lehet „kezelni”, és nem utolsósorban a késztermékek változó minősége. Súlyos problémát okozott az elmúlt években többször az is, hogy a kisebb malmok több esetben egészségre ártalmas, fuzáriumfertőzött alapanyagot vásároltak a laboratóriumi eszközök hiánya miatt, illetve hogy a fuzáriumfertőzött termény nyomon követése megoldatlan.

Ajánlott kiadványokKristó László:
A vadászpuskaműves mester könyveFári Miklós Gábor - Kralovánszky U. Pál - Popp József:
Biotechnológia - Anno 1917-1919 Ereky Károly víziója az élettudomány alkalmazásárólDr. Radics László:
Növénytermesztő mester könyveDr. Radics László – Dr. Pusztai Péter:
Alternatív növények korszerű termesztése

Ez is érdekelhetiNőhet a magyar gabonaexport az Európában uralkodó aszály miattA készletfelhalmozódás új feladatok elé állítja a gazdákatA nemesítés miatt fagytűrőek a gabonák