„A pince kulcsa maga a metszőolló”

Kategória: Európai Unió | Szerző: V.B., 2016/02/16

Piliscsabai Vállalkozók CÉH Egyesületének szervezésében gyűltek össze a napokban a régió amatőr, félprofi vagy hobbi borászai az első piliscsabai regionális bormustrára, ahol a jelenlévők bemutathatták új boraikat. Az est előadója Szöllősi Mihály volt, aki a borkészítés folyamatának rejtelmeiről, visszatérő buktatóiról, gyakorlati fogásairól beszélt. A nagysikerű rendezvény fő célja az volt, hogy Piliscsabához kössenek egy nagyszabású, magas színvonalú, területileg a Duna mentéhez kapcsolódó régiójú borversenyt. Az egyesület szervezője, Bartha Miklós egyesületi tag otthonában kaptunk lehetőséget a díjazottal való beszélgetésre.
Ismertek Szöllősi Mihály eddigi teljesítményei, de talán érdemes újraidézni a tényeket mindannyiunk számára.

„Jó bort csak kifogástalan minőségű szőlőből lehet készíteni. A pince kulcsa maga a metszőolló. Küldetésünk a neszmélyi borok világhírnevének visszaszerzése és a kulturált borfogyasztás hirdetése.”

Szöllősi Mihály öt év után került ismét a jelöltek közé. Mezőtúron született, nagyszüleinek középparaszti gazdasága volt, így a mezőgazdasághoz, kertészethez való kötődése megalapozott. Agrármérnökként kezdett dolgozni, munkája része volt a Sárisápi Termelőszövetkezet szőlészet-borászat ágazatának irányítása is. Majd 14 évig mérnöktanárként kertészetet, növényvédelmi tárgyakat tanított Tatán a „Jávorka S.” Mezőgazdasági Szakközépiskolában. 37 évesen kezdett el saját bort készíteni pusztán kedvtelésből, majd a sikereken felbuzdulva, 13 év múlva megvásárolta családjával a neszmélyi Gróf Zichy Miklós által épített pincét, és elindították a családi vállalkozást. A siker azóta is töretlen: ma már 35 hektáron termelnek kiváló borokat, melyek nemzetközi szinten is eredményesen szerepelnek. Mihály rendkívül büszke családjára: lányára és fiára, akik nagyban hozzájárulnak a borászat sikereihez, 5 unokájára, akik már kisgyerekként is elismerően nyalogatták nagypapájuk borait és nem utolsósorban feleségére, Ágira, aki mindig kiállt férje döntései mellett, mindenben segítette őt.

A Szöllősi Pincészet legkiemelkedőbb bora az Olaszrizling, mely a borvidék zászlósbora. Emellett mindegyik, a borvidékre jellemző fontosabb fehérbor megtalálható a repertoárban: Irsai Olivér, Királyleányka, Chardonnay, Sauvignon blanc, Cserszegi fűszeres, Szürkebarát, Tramini, Zenit. Szöllősi Mihály nagyon büszke arra, hogy az országban azon boros gazdák között volt, akik először próbálkoztak a Chardonnay és Sauvignon blanc fajták házasításával és 12 hónapos fahordós érlelésével. Törekvéseinek, kitartásának meg is van az eredménye, hiszen számtalan díjat zsebelhetett már be a család: nemzetközi borversenyeken szerzett érmek, több ízben a „Magyar Tudományos Akadémia bora” cím elnyerése, TOP 100 Legjobb Magyar Bor második helyezése.

„Mindmáig az Év Pincészete 2009 díjra vagyok a legbüszkébb, mert bő egy évtized kitartó munkáját ismerte el akkor vele a szakma. Nagyon fontos mérföldkő volt a pincészetünk életében, bekerültünk a magasan jegyzett hazai borászatok közé.”

Ha az ember felteszi azt a kérdést egy borásznak, hogy melyik a kedvenc saját bora, akkor ne csodálkozzon, ha kissé megvető pillantások közepette kap választ.
„Ez körülbelül olyan nehéz kérdés, mint, hogy egy apa melyik gyermekét szereti a legjobban. Mindegyiket másért szeretem. A Sauvignon blanc-t azért, mert iszonyatosan nehéz jól elkészíteni, és mi mégis rendre kiváló eredményeket érünk el vele. A Magnus Cuvée-t azért, mert itthon talán elsőként házasítottam a Sauvignont és a Chardonnayt. A Rosét azért, mert azt egyszerűen nem lehet nem szeretni. A Melegeshegyet pedig, mert az Olaszrizling a szívem csücske…”
A korabeli nemesi címerrel beépített téglák, a 65 méter hosszú, boltíves pince, a kupolájában kialakított bormúzeum, a Magyarországi Borrendek és a „Zsigmond Király”

Borlovagrend zászlósborainak múzeuma, a régi hordókból készített „kóstolószentély” még inkább historikus hangulatúvá teszik a Szöllősi Pincészetet.
„Szerencsés vagyok, mert a pincémet a Zichy grófok építették téglából még 1830-ban. Ebben a pincében az 1848-as szabadságharc honvédei is kóstoltak bort, ami nem mindennapi érzés annak, aki bejön ebbe a pincébe. A bormúzeumunkba egy felejthetetlen kóstolóra invitálunk mindenkit, ahol megízlelhetik akár az összes rendelkezésre álló fajtánkat. Ha már kellően összemelegedtünk és jó a hangulat, sorra kerülhetnek akár még a ritka muzeális tételeink is… Ezek után pedig házias ételeket tálalnánk, melyeket saját kemencénkben is elkészíthetünk, vagy bográcsozhatunk. Messze földön híres a gulyáslevesem, a birka- és a marhalábszár pörköltem”.

– Eddig az ismerhető borászkarrier. De hát hogy is kezdődött?
– Tulajdonképpen hobbi borászként kezdtem, a borversenyeken elért eredményeken felbuzdulva 1998 végén megvásároltuk a Zichy pincét. Addigra én a kispincémben kidolgoztam egy saját reduktív technológiát, kialakult bennem, hogy milyen stílusú borokat szeretnék készíteni.
– Ha jól tudom, egy borverseny levezénylésre kérték Önt a helyiek…
– Én erre azt mondtam, kellene előtte egy bormustrát tartani. Megbeszélni, hogy melyek azok a fontos szempontok, amik ahhoz szükségesek, hogy jó bort készítsünk, megkóstolni egymás borát, és nézzük meg, hogy esetleg mi a baja vagy éppen az erénye.
– Mit jelent ez a neszmélyi korszerű szőlészet-borászat?
– Magas tőszámot, 4000 tőkét hektáronként, szigorú terméskorlátozást, mindent alárendelve a kiváló minőségű borok készítésének. Mi másfél kilót termelünk tőkénként, nagyjából hat tonnát hektáronként. Igyekszünk korlátozni a növényvédő szerek használatát, nem alkalmazunk műtrágyát. Helyette komposztot készítünk, bevetjük a sorközöket takarónövénnyel, serkentjük a talajéletet. A sorközökben méhek járta bíborhere virul. De ennél sokkal fontosabb a szőlő mindenkori jó kondíciós állapota. Ha az jó, a betegségek is kevésbé tudják megtámadni az ültetvényt
– Az Önök birtokának ékköve a Zichy-pince, a Szöllősi borászat alapköve. A hazai közvélekedés szerint az ilyen ingatlanhoz csak csúnya kapcsolatok révén lehetett hozzá jutni.
– 1848-ban a katonák ide voltak beszállásolva, és a fennmaradt írások szerint nagy kárt szenvedett az itteni borkészlet. A pince újkori története sem kevésbé kalandos. Volt ez több cég tulajdona. Aztán öt évig magára hagyták lelakatolva. Egy liciten vettük meg 1998 őszén, elhanyagolt, lepusztult állapotban. Akkor még csak hét hektár ültetvénnyel a birtokunkban.
– Úgy tudom Ausztriában járt legutóbb. De hát oda eladni?…
– Sógorék keményen védik a piacaikat. De nem is ezért járok át a Rajnán túlra. Odaát vannak jó barátaim, akikkel konzultálunk saját bortitkainkról, „csak neked” alapon. Sokat lehet tanulni tőlük. Náluk más az értékesítési rendszer. Általában 6–8 nagyobb borászatnak van saját kereskedője.
– Tervek?
– Idén hat hektárt telepítünk újra, és van még hat hektár, amit meg kell újítanunk. Ehhez állami segítségre van szükségünk. Meg kell köszönnünk a Kormánynak az elmúlt időszakban a telepítéseinkhez nyújtott támogatását, kaptunk pénzt a palackozó épületre, a készáru raktárra, s egy helyiségre, ahol vendégeket tudunk fogadni Mindezt saját erőből nem tudtuk volna megvalósítani. Reméljük, hogy a szőlőtelepítés támogatása továbbra is megmarad.
– Hogy éli meg a díjjal járó országos hírverést, elismertséget. Nincs irigység?
– Nincs.
– Csak egy kicsit?
– A kollégák azt mondják, hogy az utóbbi évek legerősebb 6 borászjelöltje volt 2015-ben, gratulálok a jelölteknek és kívánom, hogy a következő években Ők következzenek. Most én lettem az első az egyenlők között.
– Hogyan tovább magyar borászat?
– Van tennivaló bőven. Nagyon fontos a szőlőterületünk fejlesztése. Én még 180 ezer hektárról tanítottam, most már csak 60–65 ezer van. Ezt a nagyságrendet feltétlenül meg kell tartanunk, de inkább növelni volna szükséges. Fontosnak tartom a hazai borkereskedelem rendbetételét. Furcsának találom, hogy ezen a területen nem alakultak ki a termelői értékesítő csoportok. A szőlőtermesztésben viszont igen. A borászatban is létre kellett volna hozni, ami Ausztriában kiválóan működik. Ha meg akarunk maradni Európában, érdemes nyugati szomszédunkra példaként tekinteni.
– Ön a 25. „Év borásza” Magyarországon. Mit üzen a múlt, lesz-e folytatás?
– Nagyapán korszerű középbirtokosnak számított 200 holddal, nagyjából 30 aranykoronás földekkel. Volt cséplőgépe, modern traktora. S bár a klasszikus értelemben vett mezőgazdálkodó volt, mindig valami különlegeset, de jól csinált, ezt szeretném én is folytatni.
A háború után kuláklistára került. 48 órát adtak nekik, hogy amit el tudnak hozni, azt elvihetik. Egy jó barátja fogadta be őket, adott fedelet számukra.
– Ki lesz a családban a folytatás, a leendő főborász?
– Öt unokám van. Nálunk szokásban volt, hogy évente kitűzünk egy gyerekszüreti napot. Ilyenkor mindegyik apróság leszedett egy láda szőlőt, a feldolgozóban lebogyózta, kipréseltük, beoltottuk, látta az erjedést, kezelte, hogy lássa, hogy ebből a zavaros mustból hogyan lesz szép tiszta tükrös bor. A mai világban a gyerekeknek már nincs úgy lehetőségük, mint régen, hogy délután fogtuk magunkat, és kisétáltunk a szőlőbe, nézzük meg a metszést. Sok a tanulnivaló az iskolában. És ez így van rendjén. De szinte elkerülhetetlen, hogy valamelyik közülük nem fog beleszeretni a bíborherés szőlők neszmélyi világába.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai