Az európai baromfihústermelés és –piac

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Kállay Béla, 2016/02/21
Címkék: DR. PAPÓCSI LÁSZLÓ

A baromfitermelés és -ipar Amerika után Európában fejlődött legdinamikusabban a 20. század második felében és ez a fejlettség napjainkban is jellemző, különösen az EU néhány országában, amely sorba a magyar baromfiágazat is jól illeszkedik.

Az európai baromfihús szektor szervezete

Az a.v.e.c. (hivatalosan használt rövidítés) az EU-tagországok Baromfifeldolgozói és Kereskedőinek Szövetsége, amelyet 1966-ban alapították az akkori Közösség országai az európai baromfihús szektor objektív képviselete és közös fejlesztése céljából. A szövetség tagjai a mai állapot szerint: Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország. Az a.v.e.c. elsősorban a vágóhidakat és a feldolgozókat képviseli ebből a 16 országból. Ugyanakkor kapcsolatot tart az EU Bizottság illetékes főosztályaival, mint a DG AGRI (mezőgazdasági), DG SANTE (állat-egészségügyi), DG TRADE ((kereskedelmi) stb. Emellett ún. munkabizottságokat működtet, ilyenek az élelmiszer- és takarmánybiztonsági, állat-egészségügyi és állatjóléti, kereskedelmi.

Az a.v.e.c. operatív szerve a Titkárság, melynek székhelye 2005 óta Brüsszelben van, a szervezet vezetője a főtitkár.
A magyar baromfiszektor 1995-ben vette fel a kapcsolatot az európai szövetséggel és vesz részt annak munkájában az EU-ba 2004-ben történt magyar belépésig mint társult tag, a belépés után mint rendes tag. Magyarországot a Baromfi Termék Tanács képviseli.

A világ baromfiipari szervezetei közötti kommunikáció erősítése, a félreértések kiküszöbölése és a kooperatív együttműködés, a fejlesztések nemzetközi szintű ösztönzése céljainak kitűzése mellett 2005-ben alapították meg a Nemzetközi Baromfi Tanácsot (IPC), melynek a világ más jelentős baromfiiparral rendelkező országai (pl. USA, Brazília, Thaiföld, Kína stb.) mellett tagja lett az EU is. A szervezet Végrehajtó Bizottsága rendszeresen ülésezik, a legutóbbi javaslata alapján jött létre például 2015-ben az ún. Stratégiai Tervezési Találkozó, amelynek egyik fő témája a több országot érintő madárinfluenza és az állatok vágásával kapcsolatos állatjóléti kérdések voltak.

Az a.v.e.c. 16 tagországának küldöttei alkotják az elnökséget 2–2 taggal (1 állandó és 1 helyettes fő). Az elnökség (Board) negyedévenként ülésezik. A szövetség legfőbb szerve az éves közgyűlés (General Assembly), amelyen a vezetőségen kívül valamennyi ország főbb szakmai szervezetei is részt vesznek. A szövetség elnökét a közgyűlés 2 évre választja, vele együtt négy alelnököt. Ezt a választást minden év szeptemberében tartják, és erre készíti el az elnökség az éves beszámolót (Annual Report). Ez a szövetség valamennyi tevékenységére kitér, megvitatja azok eredményeit és a kapcsolódó problémákat. Az elnök itt számot ad az érdekképviseleti munka eredményeiről, arról, hogy a vitás kérdésekben hogyan sikerült előrejutni a baromfiszektor érdekében.

Baromfihús-termelés és -felhasználás a világ és Európa országaiban

A baromftermelés intenzív fejlődési szakasza a múlt század ’70-es éveitől számítható, amikor a világtermelés még alig érte el a 40 millió tonnát. Az ezt követő időszak dinamikus növekedést mutatott és a 21. század második dekádja elejére a termelés elérte a 100 millió tonnát. Ilyen növekedési ütem egyedülálló volt és maradt a többi húsokkal összehasonlítva. Időszakokat tekintve a ’80-as és ’90-es évek voltak kiemelkedőek, amikor az évi átlagos növekedési ütem meghaladta a 3–3,5%-ot.
Az 1. táblázatban a baromfihús-termelés 2010 és 2014 közötti alakulását mutatjuk be a világ, az EU néhány baromfitermelésben meghatározó országa, ugyanígy a harmadik (EU-n kívüli) országok viszonylatában.

A 2010-es évekre a korábbi növekedési dinamika kiegyenlítetten mérsékelt irányban változott. A baromfihús-termelés így is megmaradt a vezető helyen, ám az egyes régiók és országok tekintetében helyenként komoly differenciálódás mutatkozik.

A világtermelés beállt egy még jelentős növekedésre, ami évi 2,2%-os átlagos növekedési ütemnek felel meg, mennyiségben is jelentős, évi 2–2,4 millió tonna.
Az EU termelése a világénál mérsékeltebben növekszik, átlagos üteme 1,8%-os. Ugyanakkor igen jelentős különbségek figyelhetők meg. Kiugró növekedést ért el Lengyelország, ahol 5 év alatt 600 ezer tonna többletet értek el, 5,4%-os évi növekedési ütemmel, ami itt a baromfiszektor rendkívüli megerősödésének köszönhető. Itt az agrárpolitika részéről nagyfokú ösztönzés történt, de a kétkedőknek az ország a sikeres piacépítéssel válaszolt, az export ugyanis évi 600 ezer tonnával messze meghaladja a kelet-európai országok teljesítményét, a hazai 1 főre jutó baromfihús-fogyasztás eléri a 30 kg-ot. Magyarország baromfiszektora is hasonlóan jól teljesít, az éves növekedési ütem nálunk is közel 5%-os. Nyugat-Európában e tekintetben egyedül Hollandia emelkedik ki, de jóval kisebb dinamikával.

A harmadik országok közül a táblázatban a baromfiiparuk alapján meghatározó országokat szerepeltetjük. Ezek közül említésre méltó és meglepő Brazília mennyiségi stagnálása (0,68% növekedési ütem), ugyanez állhat az USA termelésére, ugyanakkor megdöbbentően dinamikusan növelte Oroszország a termelését (évi 8%-os ütem). Utóbbi az eddigi hatalmas mennyiségű import kiváltását a hazai termelés fokozásával láthatóan sikerrel oldja meg.

Az európai szövetség összeállította az Unió baromfi­húsmérlegét (2. táblázat), amely nyugodt, egyenletes termelési és felhasználási adatokat tükröz, valószínűleg a középtávú trendek alakulását is sejtteti.

Az EU és a világ baromfihúsforgalma

Az Unió baromfihús-külkereskedelmét a jellemzően exportáló, illetve importáló országok szerint csoportosítva a 3. táblázat foglalja össze. Látható, hogy jó néhány ország (pl. Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország) egyidejűleg igen nagy mennyiségű exportot és importot is bonyolít. Ez számunkra szokatlan és a kelet-európai országokban ez nem jellemző. A nagy mennyiségű import például Franciaországban, de másutt is abból ered, hogy ott továbbfeldolgozásra sok alapanyagot vásárolnak.

Az önellátási fok Hollandiában igen magas, ott a hazai termelés mindig erősen meghaladta a fogyasztást, ez a magas állatsűrűség miatt környezeti szempontból nem előnyös. A két kelet-európai ország: Lengyelország és Magyarország 145–145%-os önellátottsági foka igen örvendetes, a különbség azonban az, hogy az előbbinél korábban ez jóval alacsonyabb volt, nálunk pedig jóval magasabb.

Az 1 főre jutó baromfihús-fogyasztásban a két kelet-európai ország az Egyesült Királyság mellett élen jár.

Az a.v.e.c. beszámolójából érdemes kiemelni a külkereskedelemre vonatkozó utalásokat, miszerint az EU szabványai jól működnek, ezeket meg kell tartani, de tisztázni kell például a hűtési módszereket, a jelölések rendszerét fejleszteni szükséges, az állatjóléti előírásokat komolyan kell venni. Általánosan kimondott véleménye a szövetségnek, hogy a jövő szabványai ne zavarják az olyan új technológiák bevezetését, amelyek a baromfihús termékbiztonságát és minőségét hivatottak javítani.
A harmadik országok baromfihús-külkereskedelmét a jellemzően exportáló, illetve importáló országaiból összeállított 4. táblázatban mutatjuk be. A világon megtermelt baromfihúsnak általában 10–11%-a kerül a nemzetközi forgalomba. A táblázatban látható, hogy Brazília és az USA abszolút uralja a világ exportpiacait, de mellettük feljövőben van Argentína, Kína (amely még jelentős importőr is), Törökország, Thaiföld (amely már évtizedek óta a főbb exportőrök közé tartozik). Az importőrök között Oroszország szerepe a már említett hazai termelésnövelés miatt egyre kisebb lesz.

Brojlerhizlalás antibiotikumok nélkül

A brojlernevelés korai szakaszában eleve igen hasznos egy kiváló étrend, még inkább akkor, ha nem tartalmaz növekedésfokozó antibiotikumokat. A frissen kikelt csirke tartalék táplálékkal születik, ami a reziduális szikben van, ezáltal alkalmassá válik a korai nehézségek túlélésére. Így ezekre a tápanyagokra nem elég gyorsan reagál. A naposcsibe emésztőtraktusa még éretlen, így a komplex szénhidrát- és fehérjeemésztésre alkalmatlan. Ez azt jelenti, hogy az emésztetlen anyagok lejutnak az emésztőtraktus alsó szakaszába és ott különböző – jótékony vagy patogén – baktériumokat táplálnak, így például a klosztridiumokat. Ezek ettől növekedésnek indulnak.
A csirkék emésztőrendszerének működése függ a környezettől és a mikroflóra felépítési formáitól. Ez a folyamat egészen korán, a keltetőtálcákon, a szállítódobozokban és a letelepítést követő első órákban megy végbe. Itt két dolog fontos: Az egyik, hogy a mikrobák közül a jótékonyak vagy a patogének kerülnek túlsúlyba, ez a takarmányba adagolt additív anyagoktól, a kezelésektől függ. A másik, hogy a hasznos mikrobák mellett a patogének pusztuljanak el, például azáltal, hogy az adalékok a klosztridiumok növekedését limitálják. Ezalatt a takarmányban lévő funkcionális rostok elősegítik a lakto- és más hasznos baktériumok pozitív fejlődését.
Ebben a szuper magas emészthetőségű takarmányban a speciális összetevők: animális(állati) plazma, búzaglutén, baromfi melléktermék lisztek és borsófehérje. Ezek elősegítik az egészséges béltraktus kialakulását. Az animális plazmában kivételesen magas az immunoglobulinok és más biofaktorok koncentrációja, ami fokozza a jótékony folyamatokat. A butiro-acid (vajsav) igen jó trofikus hatást fejt ki a káros mikrobák ellen. Mindezeket még alaposan ki kell értékelni a biztos hatások elérése céljából.
A szerző közölte az első kísérlet eredményét, miszerint a 2,5%-os animális plazma első 5 napon történt adagolása a csirke növekedését 35%-kal növelte, a 42 napos vágási súly pedig 10%-kal haladta meg a konvencinális takarmánysorral nevelt csirkékét.
A végső következtetések szerint mindent, a takarmányformulákat, a hatásokat össze kell vetni az eredményekkel. Úgy tűnik, hogy eredményes volt a kísérlet, de még nem olcsó.
Az esetleges további érdeklődéshez a szerző elérhetősége: mavromichalis@wattglobal.com.

Forrás: WATTAgNet.com, Feed News 2014.11.16. Joannis Mavromichalis,
összeállította: Kállay Béla

Az Európai Unió baromfihús szektorának jelenlegi helyzete

Az európai baromfitermelés technológiai és higiénés szempontból magas színvonalon áll mind az állattenyésztés és -tartás, mind a vágás-feldolgozás területén. A termelés elsősorban a lakosság igényeinek fedezését szolgálja, ezt mutatja az önellátási fok átlagos – bár országonként differenciáltabb – alakulása. A termelés költségei nemzetközi viszonylatban magasak, ezért az export nem elsődleges cél – néhány országtól eltekintve. Az Unió folyamatos importőrnek is tekinthető, bár egyesek által nettó importőrré válása nem következett be. A termelés nagyobb arányú növelése ugyanilyen struktúrában nem tűnik elsődleges célnak. A baromfihús szektornak a magas termelési színvonal mellett azonban halaszthatatlan feladata a nemzetközi versenyképesség növelése és fenntartása. Az a.v.e.c. éves jelentéséből érdemes áttekinteni az erre vonatkozó fejezetben foglaltakat

A versenyképesség megőrzése a változó nemzeti és globális piacokon

Az EU termelőinek különböző és változó igényeknek kell megfelelniük. A piac sokszor lokalizálható a szegényebb országokra, ahol alacsony a vásárlóerő, de kiléphetnek a globális piacra, ahol eldönthető, hogy mikor és mivel érdemes ott megjelenni. Például a multinacionális társaságokkal szemben van olyan alapelv, hogy a fogyasztás helyén kell megtermelni az élelmiszert, ezért Európában már sok helyi specialitással lehet találkozni.

A baromfiszektor legfőbb elemzője, a Rabobank „A baromfi mozgásban” c. analízisében 10 aranyszabályt ír le a baromfiipar számára a változó környezethez alkalmazkodó sikeres működéshez, lássunk ebből néhányat:

• A fogyasztó a király. Fektess be a marketingbe és a termékfejlesztésbe!
• Légy a kategória kapitánya, igyekezz a nyerő szupermarketek és élelmiszer-társaságok preferált ellátójává válni!
• Konszolidáld a piacodat a friss áruval 1000 km-es körzetben!
• A teljes értéklánc optimális hatékonysága fontosabb, mint bármikor bármi.
• Javítsd az értékláncodat az új piaci realitásoknak megfelelően!
• Vegyél részt szociális vitákon és készülj fel a pressziókra!
• Használd ki az iparod és klienseid tudását és kövesd a fogyasztódat!
• Vizsgáld felül tőkestruktúrádat! A családi tulajdonlás volt a domináns modell, de az megfelel-e a jövő kihívásainak?

A helyzet alapos elemzésével és a fenti ajánlások figyelembevételével kell kialakítani a következő 10 éves időszakra (2015–2024) készítendő előrejelzéseket, amely a mezőgazdaság, a globális hússzektor, a baromfitermelés, a kereskedelem, valamint az állat-egészségügy és az állatjólét kérdései területeinek vizsgálatára épülve nyújthat középtávú perspektívát Európa baromfiszektora számára. Erre részletesebben következő számunkban fogunk kitérni.

A Közös Agárpolitika rendszerén belül a baromfi termékpálya könnyű piacszervezésű ágazat, szemben a marhahús-, a tej- vagy a gabonaágazattal, ahol a termelők megfelelő jövedelemszintjét rendszeres beavatkozásokkal biztosítják. Az ilyen típusú beavatkozások hiányában a közösségen belül a baromfihús piaci árainak szintjét – eltekintve a termelés legfőbb költségtényezőjének, a szemestakarmánynak az árától – a mindenkori piaci viszonyok határozzák meg. Az Európai Unióban a tojás közös piacszervezése a friss, illetve tartósított héjas baromfitojásra, a friss, illetve tartósított héj nélküli tojásra és az emberi fogyasztásra alkalmas tojás sárgájára terjed ki, míg a baromfihús piaci rendtartása alá az élő baromfi, a baromfihús és az emberi fogyasztásra alkalmas belsőségek (frissen, hűtve, fagyasztva vagy tartósítva), a feldolgozott termékek, továbbá a baromfizsírok tartoznak.

Dr. Papócsi László
1939–2015

Szomorú szívvel és mély megrendüléssel emlékezünk Dr. Papócsi László állatorvosra, a Baromfi Termék Tanács első elnökére, a baromfiágazat és a magyar élelmiszer-gazdaság kiemelkedő személyiségére, aki súlyos betegség után 2015. december 14-én elhunyt.
Fiatal állatorvosként 1965-ben kezdte gyakorlati munkáját a Bábolnai Állami Gazdaságban, ahol akkor az intenzív baromfitenyésztés rendkívül dinamikus fejlesztésének lehetett résztvevője. Szakmai tudásának és vezetői készségének köszönhetően hamarosan laboratóriumvezető állatorvosi, majd állat-egészségügyi igazgatói beosztásban dolgozott. Munkatársaival együtt elévülhetetlen érdemeket szerzett a nagyüzemi baromfi-egészségügy kialakításában, az új betegségek leküzdésében, a nagyüzemi járványvédelem vállalati és országos szintű megszervezésében. A ’70-es évek közepétől a vállalat vezérigazgató-helyetteseként az állat-egészségügy mellett a takarmányozás fejlesztésében vállalt kiemelkedő szerepet, e szakterületen belül a BCR (Bábolna-Chinoin-Richter) kooperációs, nemzetközi nagyvállalat és a Takarmánytársulás létrehozása elsősorban az ő nevéhez fűződik. Az iparszerű termelési rendszerek kialakításában és működtetésében, továbbfejlesztésében az országos és nemzetközi szintű eredmények egyik fő részese volt.
1982-ben Papócsi Lászlót a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztériumban miniszterhelyettessé nevezték ki, ahol az állat-egészségügy, a kereskedelem, a nemzetközi kapcsolatok és a kutatás-szakoktatás tartozott felügyelete alá. Ezen időszak nagy eredményének tekintette, hogy ekkor hozták létre a felsőfokú élelmiszeripari képzést és a Gödöllői Biotechnológiai Központot.
A rendszerváltozás után Papócsi László az átalakult Bábolna Rt. vezérigazgatójaként dolgozott 1991-től 1997-ig, majd 2003-ig a Pannonia Egyetemi Kutatási Központ igazgatói, 2004-től az Agrárlogisztikai Klub elnöki tisztét töltötte be. Sok más társadalmi és szakmai szervezeti tisztsége közül kiemelkedik a Magyar Lovas Szövetség elnökeként végzett tevékenysége.
Nagy ívű pályafutásának elismeréseként számos állami, társadalmi és szakmai kitüntetésben részesült.
1991-ben az akkor még Baromfitermelők Egyesülése igazgatósága Papócsi Lászlót választotta a megalakítandó terméktanács elnökévé. Elnökségének 5 éve alatt a baromfiágazat mélypontján is túl kellett jutni, ami a baromfisok összefogásával sikerült is. Az érdekképviseleti és koordinációs munkát, az elnökségi ülések vezetését és a titkárság irányítását is szinte napi kapcsolatban, a tagság megelégedésére végezte. Különös érdemének tekintehetjük a sokszor igen szerteágazó érdekek toleráns összhangjának megteremtését.
Papócsi László halálával a baromfiágazatot és a magyar mezőgazdaságot egyaránt nagy veszteség érte. Most szomorú szívvel, de személyét jó emlékezetünkben megőrizve búcsúzunk tőle.