Deflektor, a kötelező kiegészítő

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő – Gödöllő, 2016/03/07

Különösen fontos szerep jut a leredukálódott vetésforgó alkalmazása miatt elszaporodott kártevők irtásának, ritkításának. A vegyszergyártók egyre hatékonyabb vegyszereket állítanak elő, azonban ezek alkalmazása környezetvédelmi szempontból különös gondosságot igényelnek. Ezt a gondosságot a környezetkímélő felhasználást EU-s és hazai jogszabályok is előírják.

A különböző, a házi méhekre és hozzáhasonló vadonélő társaikra veszélyes klotianidén, tiametoxám, fipromil tartalmú csávázószerek kijuttatását a 91/414 EK irányelvvel összhangban, a 89/2004 (V.15.) FVM rendelet, illetve a módosításokat tartalmazó 43/2010 (XII.20.) VM rendelet szabályozza. Ennek vetésre vonatkozó lényege a következő:

• a vetéshez megfelelő berendezés használata szükséges, amely biztosítja a nagyfokú talajba juttatást, valamint az alkalmazás alatti kiömlés és porkibocsátás minimalizálását;
• fenti hatóanyagú rovarirtó-csávázó szerekhez az illetékes hatóság forgalomba hozatali és felhasználási engedélyében a vetésre és vetőgépekre vonatkozó előírás az egyéb előírásokon túl, hogy pneumatikus vetőgépek esetében a magokról esetlegesen ledörzsölődő port megfelelő csővezetékkel a talajfelszínére vagy a barázdába kell vezetni.

Tehát a hivatkozott FVM rendeletben, és az említett hatóanyagokat tartalmazó csávázószerek forgalomba hozatali és felhasználási engedélyében előírt szabályozás alapvetően a vetés során, ezen szerek használatára vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy olyan vetőgépek használata, mint például a mechanikus magadagolású, gravitációs magtovábbítású vagy nyomólégárammal működő pneumatikus magszállítású gépek konstrukciójuknál és működésmódjuknál fogva kielégítik mindkét szabályozási formulát, az egyéb előírások betartása mellett.

A pneumatikus vetőgépek közül a szívólégáramú magszállítással dolgozó gépek esetében a csávázott vetőmagról a magvezető csövekben, illetve a vetőszerkezetben a mechanikus hatásokra ledörzsölődő és a szívólégáramba kerülő vegyszer a ventilátor nyomóoldalán a szabadba, a környezeti levegőbe, nagy felületen a talajra, növényzetre juthat. Ennek megakadályozására a vetőgépgyártók különböző – az említett jogszabályi előírásoknak megfelelő – konstrukciójú berendezéseket alakítottak ki a szívólégárammal dolgozó vetőgépeikhez.

Szívólégárammal dolgozó pneumatikus vetőgépek

Mielőtt ezen berendezések ismertetésére rátérnénk, érdemes áttekinteni a hazai gyakorlatban széles körben alkalmazott szívólégárammal dolgozó pneumatikus vetőgépek, illetve vetőszerkezetek konstrukciós megoldását. A mai hagyományos, széles körű vetéstechnológia mellett már üzemi alkalmazásra is rendelkezésre állnak szívórendszerű, ikersoros vetőgépek is, melyek a magszállítás és adagolószerkezet tekintetében a hagyományos gépekkel megegyező konstrukciók (1. ábra).

A szívó üzemmódban dolgozó pneumatikus vetőgépeknél a ventilátor szívóoldala külön-külön csővezetékkel van összekötve a vetőszerkezet vákuumterével. A kivetendő mag a vetőkocsi magtartályából a vetőtengely által – a kivetendő magmennyiségnek vagy a kívánt tőszámnak megfelelő fordulatszámmal – meghajtott mechanikus magadagoló szerkezeten keresztül jut a vetőszerkezet légköri (atmoszférikus) nyomású terébe. Az atmoszférikus és vákuumos teret a furatokkal ellátott vetőtárcsa választja el egymástól.

A két térben kialakult nyomáskülönbség, vagyis a vákuum hatására a kivetendő magvak a vetőtárcsa furataiba „beleülnek”. A megfelelő fordulatszámmal forgó vetőtárcsával a magok a kiválás helyére kerülnek, ahol a szívóhatás megszűnése következtében a kivetendő mag a csoroszlya által nyitott magárokba jut közvetlenül vagy magvezető csövön keresztül. A vetőtárcsák a kivetendő mag méretéhez, alakjához igazodó, különböző furatokkal vannak ellátva. A szívórendszerű vetőszerkezet működését a 2. ábra szemlélteti. A körben, sorban elhelyezett furatok számától függ a kivetett mag mennyisége a vetőtengely különböző furatszámú beállítása mellett, vagyis a szükséges tőtávolság szabályozása is így történik. Adott furatú vetőtárcsa alkalmazásával a kivetett magmennyiség és tőszám a vetőtengely fordulatszámától függ, a hagyományos építésű szemenkéntvető gépek esetén a hajtás a járókerékről dörzskerékhajtáson, lánc- vagy fogaskerekes hajtásátvitellel van megoldva, és a fordulatszám az áttétel változtatásával lánc- vagy fogaskerékcserével állítható be. Az újabb fejlesztésű szemenkéntvető gépeknél a vetőtengely meghajtása elektromosan történik, egyes típusoknál a műtrágya- és mikrogranulátum-adagoló tengelyeit is így hajtják meg. A legújabb fejlesztésű változatoknál pedig mindegyik vetőkocsi magadagoló szerkezete külön-külön egyedileg van meghajtva (3. ábra). A hajtáshoz szükséges elektromos energiát a ventilátorral együtt meghajtott generátor biztosítja. A biztonságos működést a munkasebesség és a kivetett magmennyiség, vagyis a tőszám mindenkori összehangolását különböző érzékelő jeladók vezérlésével végzik el. Az elektromos hajtás a munkagépet, vetőgépet üzemeltető traktor közötti ISOBUS adatátvitel – a vetőgépgyártók által kifejlesztett terminálok segítségével – menet közbeni tőszámváltoztatást, vetőkocsi, illetve vetőelem sorelzárást, valamint az üzemeltetés adatainak elektronikus rögzítését is lehetővé teszik. A kiépített GPS-terminálok pedig biztosítják az automata kormányzású sorvezetést, akár ±2,5 cm-es RTK pontossággal.

Nyomólevegős pneumatikus vető­gépek

Az alapkérdés elemzéséhez, a „deflektor” használat problémaköréhez kapcsolódóan, talán nagyon röviden érdemes áttekinteni a nyomólevegős pneumatikus vetőgépek működését.

A központi magtartályos, nyomó­lég­szál­lí­tású pneumatikus vetőgépeknél a központi nagy átmérőjű dobról vagy cellás tárcsáról, külön-külön magvezető csöveken keresztül a ventilátor nyomóoldaláról szállított levegőáram segítségével jut el a mag a vetőkocsikhoz, ahol a túlnyomás hatására a mag a magvezető csöveken keresztül jut a magárokba (4. ábra).

A 2. és 4. ábrák is mutatják, hogy a szállított levegő útját tekintve lényeges különbség van a két rendszer között. Az ábrák azt is szemléltetik, hogy a túlnyomásos légárammal dolgozó pneumatikus vetőgépek a csávázott magról ledörzsölődő port közvetlenül a magárokba, vagyis a barázdába vezetik. Ezzel szemben a szívólégáramú gépeknél ez a por vagy szennyezés a ventilátor nyomóoldali ágán a légtérbe kerül.

Mi az a deflektor?

A szívólégárammal működő pneumatikus vetőgépek valamennyi gyártója éppen ezért már kifejlesztette az általa gyártott típusokhoz a megfelelő konstrukciójú deflektort.
A szívórendszerű pneumatikus, vákuummal működő vetőszerkezetű vetőgépeken a csávázott vetőmagról leválló szermaradványok elvezetését a talaj közelében, ezáltal a vegyszermaradvány elsodródását gátló berendezést, csőrendszert a gyakorlat, illetve a szakma „deflektor”-nak nevezte el. A mezőgépészetben egyébként más gépeken az anyagáramlást, az anyagelterítését végző, például a szecskázógépek kifúvócsövén lévő irányító lemezt is „deflektor”-nak hívja a szakma.

A szívóüzemű pneumatikus vetőgépeken alkalmazott gyári vagy akár házilag is elkészíthető deflektorok egyszerű csatlakozó, rögzítő elemekből, szállító csőrendszerből, terítő vagy kijuttató elemekből állnak.

A deflektort a szívórendszerű pneumatikus vetőgépek ventilátorának (5/1. ábra) nyomóoldali csonkjára kell csatlakoztatni. A csatlakozóelem geometriai méretének egyik oldalon meg kell egyeznie a ventilátor csőcsonkjának méretével, a másik oldala pedig a kiépített, a légáramot elvezető csővezeték bázisfelületét kell képezze (5/2. ábra). A csővezeték rendszerint flexibilis műanyagcsőből (5/3. ábra), vagy több csőből állhat. A flexibilis csővezetéket természetesen megfelelő bilincsekkel vagy egyéb eszközökkel rögzíteni kell. A szállítócső csőrendszer másik végéhez csatlakozik a terítő vagy elosztófej, amely lehet egy darabból vagy osztottan több darabból kialakított elem (5/4. ábra). Egyes típusoknál az elvezetés osztottan több csővel a talajra, illetve a műtrágya csoroszlyákhoz történik. A deflektor működési vázlatát, fő szerkezeti részeit az 5. ábra szemlélteti. A vetőgépgyártók a szívórendszerű vetőgépekhez már gyárilag kialakított deflektorokat adnak széria felszerelésként (6–7. ábra).

A deflektorok azonban – amint a leírásból látható – nem túl bonyolult szerkezetek, a szívórendszerű pneumatikus vetőgépekre – más gyártók, vagy saját műhelyben – utólagosan gyártott eszközként is felszerelhetők. Fontos, hogy a kialakított berendezés átömlő keresztmetszete megfeleljen a ventilátor légszállítási teljesítményének, ne fojtsa a rendszert.

A hazai gyakorlatban leggyakrabban előforduló szívórendszerű pneumatikus vetőgéptípusok: Kverneland, Accord Optima, Monosem NG Plus, John Deere Max Emerge Plus, Kuhn Maxima, SPC, Sfoggia Sigma, Sola Prosem, Irtem stb. Megjegyezzük, hogy a kertészeti ágazatban használatos különböző aprómagvető gépek döntő többsége szintén szívórendszerű konstrukció. Ez azt jelenti, hogy a cikk elején említett szabályozás – vagyis az említett hatóanyagokat tartalmazó csávázó anyagok mellett – vetéskor szükséges a deflektor használata.

A vetőgépek teljesítménynövelése a munkaszélesség növelése mellett a munkasebesség emelésével lehetséges. Ezen feltételek melletti, pontos magadagolású és szabályozott vetés biztosítására teljesen új vetőszerkezeteket alakítottak ki, ezen berendezések az Amazone EDX vagy a Hors Maistro SW, Väderstad Tempo (FR, VL típusjelű változatok) Great Plains Yi-eld Pro azonban mind nyomólégárammal dolgozó berendezések.

A kalászosok pneumatikus sorvetőgépei szintén nyomólevegős vetőszerkezettel működnek, tehát szintén alapfelszereltségű változatban megfelelnek a vonatkozó jogszabályi előírásoknak (8. ábra).

A hasonló paraméterekkel rendelkező John Deere az Exact Emerge™ Vacu Meter szívórendszerű pneumatikus megoldást fejlesztette ki a nagy munkasebességű pontos vetési paraméterek elérésére.

A leírással talán sikerült rámutatni, hogy a deflektor nem túl bonyolult, és nem túl nagy beruházást igénylő berendezés, alkalmazása semmi esetre sem rontja a szívórendszerű pneumatikus vetőgépek üzemeltetési, teljesítmény- és munkaminőségi paramétereit. Használatukkal viszont jelentősen csökkenthetőek a csávázószerek hatóanyagainak a környezetre, a rovarvilág, a házi méhek és a hozzájuk hasonló, vadon élő társaik, és az egyéb természetes rovarvilágban okozott károk.

Az új Közös Agrárpolitika hangsúlyváltást hoz a közösség növény-egészségügyi területein is. Európai Unió közép- és hosszú távú kijelölt stratégiája a fenntartható termelést, mint jövedelmező gazdálkodást a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások visszaszorításával valósítja meg. Az okszerű, integrált növényvédelem tervezése fontos tényező ebben a folyamatban. A növényvédelmi technológiát a helyi viszonyoknak, a terület gyomflórájának, az előrejelzésre alapozott rovar- és gombafertőzésnek megfelelően kell kidolgozni. Az integrált növényvédelem nem a készítményválasztáson múlik, hiszen a növényvédő szerek kizárólag akkor kaphatnak engedélyt, ha az általános irányelv, az emberi egészség és a környezet megőrzése biztosított a felhasználás során. Az engedélyezési eljárásban az értékelés során az EU és a nemzeti hatóságok az elővigyázatosság elvét helyezik előtérbe.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai