Védekezzünk a jégeső ellen!

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Apáti Ferenc, egyetemi docens, Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, 2016/03/10

A jégesők okozta károk közül legközvetlenebb kár a termést érő mechanikai sérülés, illetve az ennek következtében eladhatatlanná vált vagy jóval gyengébb minőségű termés miatt kieső árbevétel. Ezen túlmenően előfordulhat olyan intenzív jégverés is, melynek következtében maga a fa is komoly sérüléseket szenved, így még a következő évek árbevétele is kieshet, vagy még rosszabb esetben egy a mechanikai sérüléseken át bekövetkező fertőzés (pl. tűzelhalás) akár el is pusztíthatja az ültetvényt. Az árbevétel-kiesésen mint közvetlen káron kívül számos közvetett gazdasági kihatása is van a jégveréseknek, amelyek vagy csak adott évben növelik a termék önköltségét (plusz növényvédelmi kezelések, a szedési teljesítmény romlása, tároló- és válogatókapacitások kihasználatlansága stb.), vagy akár több évre tovagyűrűző hatásuk van (alternancia fokozódása, járulékos fertőzések, árualaphiány miatti piacvesztés stb.).

Fenti közvetlen és közvetett hatások miatt a jégesők elleni védekezés egyre fontosabbá válik. Ebben meg lehet különböztetni üzemi és közösségi (térségi) rendszereket. Az üzemi rendszerek között két módszer jöhet számításba, mégpedig a jégvédő háló és a jégvédelmi ágyú alkalmazása. Az üzemi rendszerek alapvető sajátossága, hogy csak egy adott üzemre értelmezhetők, csak egy adott ültetvényre, illetve táblára építhetők ki. Hatókörük így értelemszerűen az adott üzemre korlátozott, beruházásiköltség-igényük pedig relatíve magas. A közösségi jégeső-elhárító rendszerek nagyobb tájegységek vagy akár az egész ország lefedésére képesek. Három módozatuk különböztethető meg: rakétás jégvédelem, talajgenerátoros módszer és repülőgépes jégeső-elhárítás.

Tekintettel arra, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás önszántából csak az üzemi rendszerek közül választhat, jelen cikkünkben csak a jégvédő hálóval és a jégvédelmi ágyúval foglalkozunk.

Jégháló

A hazai, korszerű intenzív – jégháló nélküli – almaültetvények többéves átlagban 40 t/ha körüli terméshozam és ezzel mintegy 500–1000 ezer Ft jövedelem (cash flow, azaz pénzforgalmi eredmény) elérésére képesek, amely alapján 4000–5000 ezer Ft-os beruházási költségük 10–20% közötti tőkearányos jövedelmezőség mellett térül meg. Ezen gazdaságossági viszonyokat azonban nagymértékben befolyásolni képesek a jégeső okozta mennyiségi és minőségi károk, melyek az utóbbi években egyre nagyobb gyakorisággal és kármértékkel jelentkeznek, és a hosszú távú meteorológiai előrejelzések szerint gyakoriságuk csökkenése a jövőben nem várható. Gazdaságossági számításaink arra engednek következtetni, hogy mindenegyes a termőidőszakban bekövetkező 50%-os jégkár hozzávetőlegesen 1,0–2,0 százalékponttal rontja a tőkearányos jövedelmezőséget, így jelentős hatással vannak az ültetvény gazdaságosságára. Emiatt a jégesők elleni védelem, a jéghálók létesítése a gazdaságosság egyik záloga lehet a jövőben. Számításaink igazolták, hogy a 30–40 t/ha átlaghozamú almaültetvények képtelenek annyi nyereséget termelni, hogy a 8–12 millió Ft beruházási költségű jéghálós ültetvény valaha is megtérüljön. Így jéghálós almaültetvényeknél csak a legalább 50 t/ha vagy a fölötti termésszint eredményezhet megfelelő gazdaságosságot, tehát ez esetben új ültetvény telepítésekor az 50–60 t/ha termés elérésére – lehetőleg minden évben – képes almaültetvény létesítését kell kitűzni célul.

A teljes gyümölcstermesztésünk vonatkozásában megállapítható, hogy a jéghálónak csak olyan ültetvényekben van gazdasági létjogosultsága és racionalitása, ahol a hektáronkénti potenciális áruérték eléri a 3–4 millió Ft-ot. Ez igazából – kevés kivételtől eltekintve – elsősorban az intenzív és szuperintenzív alma-, körte- és cseresznyeültetvényeket jelenti, bár az intenzív őszibarack, kajszibarack és bogyósok is ebbe a körbe tartozhatnak, de ezek nem túlzottan elterjedtek hazánkban.

Az a megállapítás sem túlzó, hogy egy ilyen összegű beruházás már szinte elkerülhetetlenül maga után vonja valamilyen fagyvédelmi technológia létesítésének szükségszerűségét is, mert hiába tudjuk megvédeni az ültetvényt a jégeső ellen, ha 2–3 évente komoly fagykárt szenved el. Ebben az esetben ugyanis totálisan gazdaságtalan viszonyokkal kellene számolni, összességében igaz tehát, hogy egy 8–12 millió forintos hektáronkénti beruházás (jéghálós ültetvény) nem nagyon enged meg semmilyen termésveszteséget. Nagyon fontos összefüggés, hogy a technológiai hibák vagy a szaktudás hiánya miatti terméskiesések sem „férnek bele” egy ilyen költséges beruházásba, tehát csak akkor működhet gazdaságosan, ha a szaktudás és a technológia már nem jelent korlátot a maximális hozamok elérésében.

A jégháló előnyei és hátrányai

A gyümölcsültetvények terméshozama és termésminősége jelentős részben a levelek fotoszintézisének intenzitásától, teljesítményétől, tehát végeredményben a fényviszonyoktól függ. A jégháló kimutatható módon fényt nyel el, a fekete háló többet, mint a szürke, a szürke pedig többet, mint a fehér. Kunz–Baab–Steinbauer (2007) mérési eredményei azt mutatják, hogy a fehér háló a fotoszintetikusan aktív fény mintegy 15–20%-át, a fekete háló pedig a 20–25%-át nyeli el, tehát ennyivel csökkenti a fénysugárzást. A jégháló növeli a talajnedvességet, valamint a levegő páratartalmát és csökkenti a hőmérsékletet. Az alacsonyabb hőmérséklet magasabb nettó fotoszintetikus rátát eredményez azáltal, hogy a növény a megtermelt asszimilátákat kisebb arányban lélegzi el. A jégháló az ültetvényben mérsékli a légmozgást akár 50%-kal is, melynek pozitív és negatív kihatásai is vannak.

A jégháló előnyeit és hátrányait vázlatosan az 1. táblázatban foglaltuk össze, e helyütt viszont csak a legfontosabb tényezőket emeljük ki.

A jégháló alatt nem keletkezik jégkár, ezzel nagy terméskiesések kerülhetők el, ami értelemszerűen pozitív hatással van a termésritkítás költségeire, a tároló és válogató kapacitások kihasználtságára, valamint az árualap-biztonságra és ezzel együtt a stabilabb piaci jelenlétre.

A jégháló a terméshozamot és -minőséget leginkább az árnyékoló hatása révén befolyásolja. A hosszú távú külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a terméshozási tulajdonságaikat illetően a különböző gyümölcsfajok és -fajták nagyon eltérően reagálnak a jégháló árnyékoló hatására. A jégháló fényelnyelő hatása miatt egyértelmű tapasztalat, hogy a piros fedőszín aránya némely években és értelemszerűen elsősorban a kétszínű fajtáknál, illetve legfőképpen fekete háló alatt kisebb vagy nagyobb mértékben romlik.

Fontos az a gyakorlati tapasztalat, hogy a jó fényellátottságú termőhelyeken, azaz olyan klimatikus viszonyoknál, ahol a fénytelítettségi szintet a napsugárzás mértéke gyakran meghaladja, azaz a napsugárzás energiája gyakran a levelek felvevő kapacitása fölött van (Dél-Tirol, Steiermark, Dél-Franciaország), a jégháló fényelnyelő tulajdonságának negatív hatása jóval kisebb súllyal esik a latba. Valószínűsíthetően Magyarország is ebbe a körbe tartozik. Az ilyen termőhelyeken a nagyobb napégésveszély, illetve sugárzási és hőstressz miatt a fekete hálót részesítik előnyben a fehérrel szemben. A jégháló (főleg a fekete) ugyanis jelentősen, akár 50–90%-kal is képes mérsékelni a napégésből eredő károkat, illetve tompítja a sugárzási stressz káros hatásait, aminek a hazai klimatikus adottságok mellett fontos szerepe lehet.

Jégágyú

A jégágyú egy 6,0×2,4 m méretű standard teherszállító konténerbe kerül beépítésre (2. kép), főbb részei a következők: lökéshullám-generátor, acetilénpalackok, turbómotor vagy ennek hiányában sűrített levegős palackok, elektromos vezérlőpanel, nyomásszabályozó, napkollektor, 24 V-os akkumulátor.

A lökéshullám-generátorban (3. kép) jön létre acetiléngáz és levegő keveredésével 6–7 másodpercenként robbanás, mely folyamat – az ágyú elindítása után – teljesen automatikus és elektronikusan vezérelt. A robbanás keltette lökéshullámok a tölcsér alakú csövön hagyják el a robbanótartályt. Az ágyú napkollektor és akkumulátor révén önálló áramellátással rendelkezik, amely a vihar alatt is biztosítja a működéshez szükséges energiát.

A jégágyú hatásmechanizmusára vonatkozóan csak elméleti feltételezések vannak, tudományos mérési eredmény vagy bizonyíték nem áll rendelkezésre. Éppen ezért a feltételezett hatásmechanizmusok ismertetésébe e helyütt nem megyünk bele. A meteorológiai tudomány álláspontja szerint olyan mértékű energiakülönbség van a jégágyú és a viharfelhő energiája között, hogy az képtelen a jégszemek keletkezését vagy földet érését érdemben befolyásolni.

A berendezés működtetése összességében egyszerű, nem kíván különösebb szaktudást, manuálisan vagy bármilyen távolságról sms-üzenettel vagy telefonhívással is indítható és leállítható. Odafigyelést és gyakorlottságot inkább a zivatarészlelés és -megfigyelés igényel, annak érdekében, hogy ezek alapján időben döntést lehessen hozni az ágyú indításáról. Ez azért fontos, mert – a gyártó alkalmazási javaslata szerint – a jégágyú hatékony működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy legalább 20–30 perccel a vihar megérkezése előtt beindításra kerüljön. Így van csak elég ideje ahhoz, hogy a keltett légörvények által a szükséges cirkulációt kialakítsa.

A viharok keletkezésének és vonulásának megfigyelését és ezáltal az időben történő indításról szóló döntést különböző zivatarmegfigyelési eszközök, módszerek segítik, melyek részben nyilvános internetes elérésűek (OMSZ esőradar- és villámdetektor-képei), részben az ágyúval együtt telepített, saját, belső használatú rendszerek (villámdetektor, légfeszültségmérő). A jégágyú esetében a jégeső elleni védekezés technológiája a gép, az ember és a döntést segítő zivatarmegfigyelési eszközök együtteséből áll össze, amelyből egyik láncszem sem hiányozhat.

Fontos szempont az is, hogy minél nagyobb erejű a várható vihar, annál inkább indokolt még korábban indítani, tehát különösen a gyorsan vonuló, nagy széllel érkező és nagy energiájú viharok esetében tanácsos lehet az akár 40–50 perccel hamarabb történő indítás is. A vihar erejét előre kitalálni nehéz, az esőradar képei alapján a zivatargóc vagy zivatarlánc haladási sebességéből vagy az intenzív csapadékzóna méretéből következtethetünk rá. Minél gyorsabb a haladási sebessége vagy minél nagyobb a területi kiterjedése, annál hamarabb szükséges a működés megkezdése. Tekintettel arra, hogy a működés költsége nagyon alacsony (20–30 ezer Ft/óra) nem érdemes kockáztatni, a „túl hamar” történő indítás nagy pluszköltséget nem okoz. Az ágyút akkor lehet leállítani, amikor a zivatar már elvonult, az eső és a szél elcsendesedett. Egy bevetés esetén jellemzően 40–80 percet üzemel a berendezés. A gép automatikus startra és leállásra nem képes, de elindítása után teljesen önállóan, emberi beavatkozás nélkül működik. A felügyelet viszont az üzemelés alatt javasolt.

A jégágyú hatékonysága, költsége

A jégágyú alapára – Magyarországra történő leszállítással és beüzemeléssel – 44 000 euró, mely bővülhet az opcióként rendelhető villámdetektorral, légfeszültségmérővel és viharjelző készülékekkel. A berendezés előnye, hogy beruházási költsége viszonylag alacsony, mivel ára – a rendelt opcióktól függően – 12–16 millió forint között van, így annak függvényében, hogy mekkora területet véd az adott helyen, hektáronkénti bekerülési költsége 150–400 ezer Ft között alakul. A – gyártó szerint – a berendezés mintegy 500–600 m sugarú körben nyújt védelmet a jégverés ellen, ami megfelel 70–100 hektárnak. Éves üzemeltetési költsége szintén viszonylag csekély, jelentősebb kiadást gyakorlatilag csak az acetiléngáz pótlása képez. Az éves védekezések számától függően 200–500 ezer Ft/év költséggel kalkulálhatunk, ami a védett terület méretétől függően 10–20 ezer Ft/ha/év összegnek felel meg. Egy üzemóra önköltsége 20–30 ezer forint között van.

A jelenleg jégágyút üzemeltető hazai vállalkozásokban a berendezés megvásárlása nem elmélyült meteorológiai vagy felhőfizikai ismereten alapuló döntés volt, hanem egyszerűen gazdasági döntés. A gép ára ugyanis egy közepes vagy nagyobb méretű, korszerű ültetvény egyetlen évi árbevételének 10–20%-a, amelyet a legkisebb jégeső vagy egy technológiai hiba is elvihet. Tehát a gyümölcstermesztés időjárási és technológiai kockázatai miatt egyetlen év árbevétele 10–20%-ának elvesztése a mindennapi termelői döntésekben benne van, így a jégágyú üzembe állítása egy kísérletet mindenképpen megért.

A Közös Agrárpolitika az elemi csapások kárenyhítésére átfogó szabályokat nem alkalmaz, de a tagországok saját forrásaikból – korlátozott mértékben – segíthetnek a bajba jutott gazdáknak. A jégeső-elhárító szervezetnek fizetett szolgáltatási díj támogatása igénybevételének szabályairól szóló 59/2009. (V.8.) FVM rendeletnek (a továbbiakban: Rendelet) az egyes földművelésügyi ágazatba tartozó támogatásokat szabályozó miniszteri rendeletek módosításáról szóló 68/2015. (XI. 2.) FM rendelettel történt módosítása alapján a jégeső-elhárító szervezet az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet szerinti vissza nem térítendő csekély összegű támogatásként kiegészítő díjtámogatást vehet igénybe az általa nyújtott jégeső-elhárítási szolgáltatás költségeinek részbeni finanszírozásához.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai