Hogyan válasszunk hibridkukoricát?

Kategória: Növénytermesztés | Forrás: A Magyar Kukorica Klub közleményei alapján, 2016/03/09

Aki először hall róluk, mindjárt visszakérdez: miért nem a gazdasági hatékonyságot kutatjuk inkább? A mi válaszunk minden esetben az, hogy a gazdaságost és hatékonyt minden esetben a legjobbak, a termelési szempontból is leghatékonyabbak közül lehet kiválasztani.

A két program közül az első, a Top20 Kísérleti Rendszer kifejezetten a fajta képességeit kutatja kísérletes, de azért változatos környezeti és technológiai körülmények között. A Termésversenyben maga a termelő helyezi el a fajta mellé az általa legjobbnak vélt, felkínált technológiai elemeket, s a termésben ezek együtthatása fejeződik ki.

A fajtakísérleti átlagok az intenzív növénytermesztés korszaka előtt az időjárástól függetlenül, nagyrészt az 5 tonna/hektár csoportátlag alatti kategóriába estek. A 8 tonnát meghaladó eredmények itt csak elvétve fordultak elő. Erre az időszakra esett a hibridkukorica teljes térhódítása. A termelési rendszerek megjelenését és terjeszkedését követő időszakban mintegy egy évtizedes fejlődés, majd ugyanilyen hosszú stagnálás következett be. Ebben az időszakban az időjárás viszonylag kiegyensúlyozott volt, kevesebb volt a hőség- és szárazságperiódus és ezek hossza is rövidebb volt. A hőmérsékleti csúcsok alacsonyabbak voltak. A kísérleti termésátlagok 1995-től határozott változást mutatnak a korábbi időszakhoz képest. Az ebben az időszakban bejelentett új hibridek termőkapacitása egy új korszak megjelenéséről árulkodott. Éppen erre a korszakra jellemző a nagy termések (10–12 tonna felett) nagyarányú megjelenése.

A 1. ábrán látható országos és kísérleti termésátlag adatok közötti különbségért természetesen nem csak a két rendszer által használt genetikai összetétel különbsége felel. Feltűnhet, hogy a mindenkori országos és kísérleti átlag csúcsait összekötő képzeletbeli egyenes tendenciája emelkedő.

A Top20 fajtakísérletekből származó eredmények kifejezetten a fajták közötti válogatás célját szolgálják. Éppen a genetikai sokféleségen alapuló régi tapasztalat, hogy egy legjobb fajta nincs. Számos egyéb termésalakító faktor miatt is mindig több fajta egymás melletti termesztése jelenti a legkisebb kockázatú gazdálkodást. Az együtt termesztett fajtákat úgy kell megválasztani, hogy adott körülmények között bármelyik képes legyen a legnagyobb termésre, s ha nem az lesz az adott évi kiválasztott, akkor se okozzon csalódást!

Az országos és regionális átlagok az általános alkalmazkodóképességet tükrözik, míg a helyi eredmények a kísérleti termőhely talajára, táperejére, számos egyéb, főként az alkalmazott termesztési eljárásokra, és az adott évben kifejeződő éghajlati hatásokra adott válaszról tanúskodnak.

A Kukorica Termésversenyben évek során képződő adatbázis jó támpontot nyújt a gaz-dáknak, hogy a kereskedők által ajánlott anyagok, eszközök alkalmazására vonatkozó döntés során ellenőrizzék az ajánlat történetét a legjobbnak tartott technológiai kombinációk között.
Elképzelésünk szerint ezzel a versennyel jelentősen felgyorsíthatjuk a kukoricatermesztésben célravezető technológiákról szerzett gyakorlati ismeretek terjedését.

Fajtaajánló

A 3–5. táblázatokban a Top20 kisparcellás hibridkukorica fajtakísérletek 2015. évi eredményeit jelenítjük meg a hibridek helyenként egymáshoz viszonyított eredményei alapján. Az eltérés mértékét színek jelzik, hogy a táblázatra rápillantva könnyen szembe tűnjenek az azonos teljesítmények.

A hibridek nevének letakarásával kiválaszthatók azok a kísérletek, amelyek az adott választási feltételek szempontjából legtöbb információt hordozzák (pl. termésszint, időjárási viszonyok, földrajzi távolság, talaj minősége stb.), ezután a színek alapján megjelölhetők azok az eredmények, amelyek a termelési cél éléséhez szükséges teljesítményt nyújtó hibridre utalnak. A színek a viszonylagos teljesítmények mutatói. A zöld egyre sötétülő árnyalatai a teljesítmény növekedését jelzik, s a sárga árnyalatai a piros felé haladva a hibrid adott kísérleti helyen tapasztalt gyengébb szereplésére utalnak. A szimpatikus eredmények megjelölése után már leleplezhetők a nevek. A megjelölt hibridek tenyészidejének, korábbi eredményeinek, kockázati tényezőinek, bekerülési költségének összehasonlító elemzése után lehet megalapozott döntést hozni.

A kockázati tényezők ellenőrzése szintén fontos eleme a megfelelő hibrid kiválasztási szempontrendszerének. Mai felfogásunk szerint, amikor az élelmiszer- és takarmánybiztonság követelményei a figyelem központjában vannak, megkerülhetetlen a gabonafélék, így a kukorica toxintermelő gombabetegségekkel szembeni viselkedésének figyelembevétele. E téren az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el, s tájékoztató adatokkal tudunk szolgálni vizsgált hibridek fertőződési hajlamáról.

Nem csak versenyzőknek

A kiemelkedő teljesítmény eléréséhez a célnak megfelelő eszközök szükségesek, amelyek között szinte lehetetlen rangsort felállítani. A hibridek között a legkedvezőbb körülményeket biztosító helyeken elért terméseredmények és felmutatott tulajdonságok alapján kell válogatni. A Top20 kísérletekből érdemes kiemelni a 2014. és 2015. évet, mert ezek az időjárási adottság tekintetében jól eltértek egymástól, így a helyhatás (talaj + agrotechnika) mellett az időjárás befolyására is tudunk következtetéseket levonni. Az is fontos, hogy minél újabb hibridek között válogassunk, hiszen az újabbak nagy valószínűséggel nagyobb termőképességgel is rendelkeznek, vagy jobban érvényesíthető a termőképességük.

Célszerű, ha a kísérleti hely figyelembevételénél mind a földrajzi elhelyezkedést, mind a talaj minőségét, mind a termésszintet figyelembe vesszük.
A Top20 kísérlet lehetőséget nyújt több parcella regisztrálására. A több parcellás versenyzés egyik előnye, hogy saját parcelláink között osztjuk meg úgy a kockázatot, ha ismerjük, melyiken várhatunk száraz évjáratban nagyobb termást, s melyik használja ki jobban a nagyobb csapadékmennyiséget, ilyenkor célszerű a maximális ígérettel rendelkező hibridet vetni mindkét parcellába. Ha nagyjából azonos a regisztrált parcellák teljesítőképessége, akkor célszerű az egyiket vagy legalább egyet egy nagyobb termésstabilitással rendelkező hibriddel elvetni.

Vegyük példának a 2015. évi nyírderzsi eredményeket. Nagyjából azonos talajadottságok mellett vetettek el három parcellát. Az egyik parcellában DKC4717-et, a másik kettőben DKC4943-at vetettek. Tenyészidő szempontjából a két hibrid azonosnak tekinthető. Nagy a valószínűsége, hogy egy csapadékosabb évben a DKC4717 teljesített volna jobban, de tudjuk, hogy a stabilitási jelleggörbéje meredekebb. Aláhúzza feltételezésünket, hogy a DKC4943 jó termőképessége mellett erősebb stabilitási tulajdonságának köszönheti, hogy legalább egy tonnával megelőzte előző évi versenytársát (egyben az „Év Kukoricája 2014”-et), s 2015-ben átvehette az „Év Kukoricája 2015” Vándordíjat.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai