Új vezetés a HNT élén

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: V.B., 2016/03/15

A decembertől elnöki tisztséget betöltő Légli Ottó, akit 2011-ben ismertem meg személyesen, már több mint huszonöt éve vezeti pincészetét, komoly szerepet vállalva a Balaton déli partján fekvő termőterületek elismertségének növelésében. Az „Év Borásza” díjat a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetést, 2010-ben nyerte el. Akkoriban sokat írtak róla. Lapunk 2011 tavaszán készített vele interjút.

– Kislakon, ahol születtem, szinte mindenkinek volt szőlője saját fogyasztásra és/vagy árutermelésre. Nekünk a felmenőink között az 1800-as években még kocsmáros is akadt. Az első világháború előtt Somogyban még majdnem duplája volt a szőlőterület nagysága a mainak, jelentős volt a gazdasági súlya és közösségteremtő ereje is – indította a beszélgetést Légli Ottó, akivel öt évvel ezelőtt egy verőfényes áprilisi napon beszélgettünk balatonboglári otthonában.

– Apám a Boglári Állami Gazdaság telepvezetője, később szőlészeti ágazatvezetője, majd nyugdíjas koráig szaktanácsadója volt. Boglár termelési rendszerként akkoriban majdnem annyi hektár szőlőt integrált, mint amennyin gazdálkodott. Nagyon ötletdús, kreatív embernek számított, rengeteg újítása volt. Anyám nagy konyhát vezetett, esténként gyakran gyűltek nálunk össze a barátok. A beszéd örökké a szőlő és a bor körül forgott – idézte a régi időket vendéglátóm. Mint elmondta, 1968-ban az új mechanizmus adta lehetőséggel élve öt család, köztük az övé is, összefogott, és egy hold saját szőlőt telepítettek, mert csak ennyit engedélyeztek. A reformok azonban elakadtak, és az ültetvényt az állam 1975-ben kisajátította.

– A szüleim úgy gondolták, hogy ebből a fél tanyasi létből valami komoly helyre adnak tanulni. Így kerültem Győrbe a bencésekhez, ahol főként a humán tudományokban erősödtem meg. E „kitérő” ellenére sohasem volt kétséges, hogy a jövőm csakis a szőlő lehet. Természetes volt tehát, hogy az érettségi után Kecskemétre a Kertészeti Főiskolára kerültem.
Légli Ottó számára a főiskola, illetve a katonaság után, bár nem volt szerződése, magától értetődőnek látszott, hogy a gyakornoki időt a Boglári Gazdaságban töltse. A nagyüzem kutatóállomására került, s a talajokkal, művelési módokkal, alaptrágyázással foglalkozott. Aztán maradt még jó pár évet a kutatóállomás telepvezetőjeként.

– Meghatározó esemény volt szakmai pályafutásom során egy 1986-ban megrendezett borverseny, ahová a sajátunkkal is beneveztünk, s magántermelőként a dél-dunántúli régió legjobb fehér bora díjat hoztuk el. Az évtized vége felé megérett bennem az elhatározás, hogy önállóan, függetlenként szeretnék dolgozni. Az elsők között mondtam fel az akkori Boglári Állami Gazdaságnál – mesélte beszélgetőpartnerem.

– Úgy éreztem, most jön egy másik világ, s hogy a tulajdonnak, a szabadságnak óriási jelentősége lesz. A barackpénzből Szőlősgyörökben, a már a grófi időben legendássá vált Banyászó dűlőben vettünk három hektár területet. Jelenleg 33 hektár szőlőnk van, amiből 31 hektár a termő. A ’90-es évek második fele azzal telt, hogy kerestük a számunkra perspektivikus dűlőket. A kutatóállomáson töltött évek alatt már volt előzetes ismeretem a borvidék talajtani adottságairól. Meg hát olvasgatott az ember, s hamar láttuk, hogy távolabb kell menni a Balatontól, ha igazán kiváló területet akarunk. Nem volt könnyű megszerezni ezeket a földeket. Kezdettől fogva a száraz borok inspiráltak bennünket, és kizárólag palackosan forgalmaztunk – mondta nyomatékkal a szakember.

– A nyolcvanas években országos viszonylatban is nagyon jól működő borászati üzem volt a boglári. De mi ettől egyedibbek akartunk lenni. Talajtani szempontból egyveretű, homogénnek írják a leírók a Balatonboglári borvidéket, a somogyi tájat. Kétségtelen, a talaj sokféleségét tekintve nem olyan változatos, mint például a Balaton északi partja, de mi is rendelkezünk kiváló, speciális adottságú területekkel. Hamar rájöttünk, hogy a siker titka az lehet, ha ezeket a területeket megtaláljuk. Gondolok itt a tengerszint feletti magasságra, a talaj agyag- és mésztartalmára, a dűlő fekvésére, mikroklímájára. A fajták kérdésében egy fix pont volt már az induláskor: az Olaszrizling. Aztán szép lassan jött a Rajnai, a Sauvignon Blanc, közben próbáltuk a Zenitet, a Hárslevelűt és a legvégén a Chardonnay-t: Jelenleg összesen 12 fajtával foglalkozunk – összegzett Légli Ottó.

– Mi a helyzet a pincészettel?

– Mi eleve úgy gondoltuk, hogy a bor stílusához igazítjuk az erjesztést és az érlelést. Nagyon sok mindent próbáltunk és próbálunk ki. Például fejlesztés alatt áll az egészfürtös préselés. A belépő borainkat a Rosét, Légli Blanc-t száz százalékban acéltartályban erjesztjük és érleljük, első fejtéskor itt is nyílt fejtést alkalmazunk. A második csoport: a fahordó és az acéltartály valamilyen kombinációja. Itt vagy az történik, hogy acéltartályban erjed a must és utána kerül fahordóba, vagy palackozás előtt két különböző módon erjesztett bort házasítunk. Például a Chardonnaynál: az acél a gyümölcsösséget, a fahordó a komolyságot hozza.
Van egy harmadik csoport: csak fahordós erjesztés és érlelés, meghatározóan 500 literes hordókban. A pincénk több mint 250 éves, Jankovics-Bésán gróf építette. Ami azt illeti, mára kinőttük, és az idei préselést már az új birtokközpontba tervezzük, ahol jó értelemben vett és a mai kornak megfelelő majorsági életet szeretnénk kialakítani, nyilván a borra alapozva. A tájba illő és a helyi értékekre épülő, egyedi vendéglátást tervezünk. Mindazonáltal hangsúlyozottan meg akarunk maradni bortermelőnek. Nem szeretnénk, ha a vendéglátás elvonná a figyelmünket a bortól. Fontosnak tartjuk azonban, hogy aki megtisztel és fölkeres bennünket, azt tényleg méltóképpen tudjuk fogadni – zárta a beszélgetést Légli Ottó öt évvel ezelőtt.

– Milyen változások történtek 2011 óta a Légli szölészet-borászat egészét tekintve? Mind szakmai, gazdálkodói, mind a családi szempontból?

– Szakmailag már akkor is erősen foglalkoztatott bennünket, és mára elindítottuk az úgynevezett pezsgő projektet, ami azt jelenti, hogy a ’13-as évjárattól kezdve élve a jogi lehetőséggel, egyszerűsített jövedéki ügyintézés és adminisztráció mellett 100 hektolitert pezsgősítettünk klasszikus érleléssel és erjesztéssel, ami hozzávetőlegesen 12 ezer palackot jelent. A dolognak az ad aktualitást, hogy az idén, ’16 tavasszal fogjuk az első tételeket fölszedni, vagyis piacra dobni. A pezsgő tehát új termékünk lesz. Fontos változás, hogy az elmúlt időszakban továbbfejlesztettük az úgynevezett természetes vagy ökológiai gazdálkodást. Összesen hat hektáron.

– Mit jelent ez?

– Az eddigi gazdálkodáshoz képest is sokkal szigorúbbak vagyunk, és alapvetően önmagunknak, nem pedig egy külső kényszernek akarunk megfelelni. Egyszerűen meg vagyunk győződve, hogy újra kell élesztenünk a talajéletet, amit a nemzetközi világ biodinamikának nevez. Mi ezt a metódust használjuk négy éve két fajtánál. Lényegében csak rezet és ként, illetve gyógyteákat és mechanikai gyomtalanítást alkalmazunk. A sorközökben pedig takarónövényt vetünk, vagy az előző évekből megerősödött fűféléket mulcsozzuk rá. Apám, ha nem is aktív, hiszen 85 éves, de ő már a ’60-as ’70-es évek fordulóján alkalmazta ezt a gondolkodásmódot, ami konkrétan a talajtakarást jelenti. De Boglár környékén is voltak ennek művelésnek előzményei.
Ami a családot illeti, időközben megérkezett a kisfiam, Levente, most lesz ötéves, Boglárka agrármérnök, ő viszi az adminiszrációt.

– A HNT elnökeként már szólt arról, hogy a szervezet alapszabály-módosítására is sor került abból a célból, hogy minél hatékonyabb testületi vezetés, demokratikus döntéshozatal, következetes végrehajtás, valamint átláthatóság legyen jellemző a szervezet munkájára. Mit jelent ez pontosan?

– Az új alapszabály nyilván igazodik a hegyközségi törvényhez, nagyon pontosan definiálja mind a tisztségviselők, a főtitkár, elnökségi tagok felelősségét és konkrét feladatait. Az volt az alapvető célunk, hogy mind a döntés-előkészítést, mind a döntés mechanizmusát pontosítsuk. Ez volt az egyik fő elem, a másik pedig az, hogy az alulról építkező mechanizmus keretei – hegyközség, borvidék, HNT, hegyközségi elnökök, borvidéki elnökök – között minél tisztább, egyértelműbb legyen a döntések előkészítése kommunikációja.

– A HNT elnökeként azt ígérte, hogy a jövőben erősebbé és rendszeressé válik az ágazatban működő szakmai szervezetekkel való kapcsolata, valamint nyitott, konstruktív, kezdeményező szakmai együttműködés lesz a kormányzati szervek és a kiemelt partnerek között.

– Mint sokak által ismert, tavaly a HNT szakmaközi szervezetté vált. Ez azt jelenti, hogy az ágazat összes szereplőjét, kezdve az oltványtermesztőktől a borakadémiáig, a HNT fogja össze. Ez felelősség és lehetőség is, ugyanakkor az ágazat szereplői körében megfogalmazott javaslatokat, legyenek bár azok a törvénykezéssel kapcsolatosak is, a HNT artikulálja a kormányzat, konkrétan az FM felé. Tehát létezik egyfelől a szakmaközi szervezet, amely teljesen átfogja az összes ágazati szereplőt. Ennek a tevékenységnek az alapszabályát, első januári ülésünkön fogadtuk el. Ez fogja jelenteni a munka alapját, és abban bízunk, hogy az itt kikristályosodott vélemények, javaslatok alapján pontosan érthetően, a célra nagyon pontosan fókuszálva tudja a HNT megjelenítni az FM számára. Alapvető érdekünk, hogy az FM-mel a napi munkakapcsolat újjáéledjen. Most február hónapban írjuk alá Fazekas Sándor miniszter úrral a HNT és az FM közötti együttműködési megállapodást. Rögzítjük, hogy mit vállalunk mi, mit kérünk, és mit vállal a minisztérium. A HNT elnöksége lényegében elfogadta a megállapodás koncepcióját.

– Hol tart az a munka, amely szerint a szervezet a már meglévő alapokra támaszkodva és a szakmai szervezetekkel együttműködve néhány hónapon belül kialakítja az ágazat középtávú stratégiai tervét, amelyet az agrárkormányzattal egyeztetve véglegesítenek majd a Földművelésügyi Minisztériumnak és a Miniszterelnöki Hivatalnak? Láthatók-e a középtávú stratégiai terv fő irányai?

– Ez a munka már tavaly májusban elindult, de utána különböző okok miatt megrekedt. A váz viszont adott. Ehhez kell visszatérnünk. Elnökségi szinten a témák, a konkrét projekt körvonalazódni látszik. Most nyilván ez a legnagyobb munkánk, aminek befejezését júniusra ígértük.

– Mit is?

– Egyebek között a termelési, biológiai alapok, a kutatás és az oktatás megerősítését.

– Az oktatással mi a baj?

– Egyelőre elég rosszul alakulnak a beiskolázási számok. A célunk, középtávon elérni azt, hogy a magyar bor presztízse, megítélése, jövedelmezősége mind belföldön, mind külföldön növekedjen.
Hangsúlyozom, teljesen új információs és kommunikációs rendszert szeretnénk kialakítani, ami érvényes minden szintre, minden szereplőre. A HNT demokratikusan megválasztott, hierarchikusan felépülő képviseleti rendszer, de ez nem jelenti azt, hogy csak az elnök mondhatja meg, mi a „frankó”, csak ő válaszolhat, csak ő nyilatkozhat.

– Hol tart a HNT belső rendszere, a HNT központja, a titkárság megerősítése?

– A szervezetnek augusztustól nem volt főtitkára, szakmai igazgatónk jelenleg sincs. Szóval legelébb is az égető aktuális feladatokat kellett megoldanunk. Január végétől munkába állt Dr. Brazsil Dávid, akit főtitkárnak választottunk meg. Ő régi motorosnak számít, –, aki több generációra visszatekintő Balaton-felvidéki borászati hagyományokkal a háta mögött Franciaországban végezte szakmai tanulmányait, majd miután a HNT-nél is dolgozott, Brüsszelben képviselte a hazai borászat érdekeit –, felkészültsége fiatalos lendülettel párosul. A ’12-es új bortörvény révén megnőtt a HNT hatósági feladata, amelynek a végrehajtása különösen a hegybírókra és a főtitkárra ró nagy feladatot.

– Örül-e ennek az országos új feladatnak.

– Nézze, én a ’90-es évek elején például több cikluson át vállaltam Bogláron a képviselőséget, s az ezzel együtt járó közéleti szereplést. Most, hogy elmúltam ötvenéves, érzem magamon, hogy az ember képességei és energiái végesek. De úgy gondoltam, adósa vagyok annak a közösségnek, annak a szakmának, amelyik nevelt. Ideje tenni is érte valamit. Nem akartam kitérni ez elől a felelősség elől.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai