Kategória: Európai Unió | Szerző: V.B., 2016/03/17
Szentesi József, a minőségi pezsgőgyártás mellett 130 éve eltűnt magyar fajtákat honosít meg újra a Velencei-tó környéki szőlőjében. Ebbéli tevékenysége, másfél évtizedes kísérletezése vitte a Borászok Borásza elismerésig.
– Annak idején sokan borászkodtak Budaörsön. Apám is közéjük tartozott. Hamar megtanultam, mint jelent egy szőlősgazda-pincetulajdonos fiának lenni. Miközben a korombéliek gondtalanul tekeregtek, engem a kapa szoktatott rendre. Talán ez is volt az oka, hogy édesapám 1993-ban bekövetkezett haláláig nem is gondoltam borászkodásra. Aztán mégiscsak megfogalmazódott – a gyerekkor keserű napjainak emlékét feldolgozva – a felnőtt ember felismerése, mennyi szépség is volt a valamikori budaörsi szőlész-borász életben. Hiányzott a régi Budaörs, amire az utolsó csapást az autópálya-építés, a felvert az ingatlanárak mérték, s ahol 1872-ben még 408 hektáron folyt a gazdálkodás, míg aztán 2001-ben pusztán egy hektár maradt meg a boros idők tanújaként.
Mi tagadás, vágyni kezdtem az elhagyott életforma újraélesztésére, aktív művelésére. 1998-ban elhatároztam, hogy legalább a családnak és a barátoknak készítek annyi bort, évi 150–200 litert, amit a diófa hűs árnyékában nyári ebédek után elkortyolgathatunk.
Szentesi József 1948-ban született Budapesten. A Gundel Étteremben tanult, majd a szolgáltatóiparban dolgozott. 2004- ben nyitotta meg az első magyar boréttermet, a budai Maligánt. 2009-ben eladta tulajdonrészét, azóta csak boraira, pezsgőire és a forgalmazással foglalkozó Kézműves Borok Házára koncentrál.
– Mi történt ezután?
– Főként a közelség miatt, a Velencei-tó környékén vettem szőlőt, de a pincém az budaörsi. No meg budafoki. Most fél hektárom van Sukorón, másfél hektár Pázmándon és 12 hektár Nadapon.
– Talán a kilométereken kívül volt más ok is, hogy Sukoró mellett döntött.
– Tagadhatatlanul. Számításba vettem a körülményt: a szőlő szereti a nadapi, pázmándi 300 millió éves gránithegyi földet.
– Az évek során nyilván sokféle hatás érte új szakmájában.
– Valóban. A Burgundiában 2005-ben látott – nálunk gyerekkoromban ismeretlen – borkultúra nagy hatással volt rám. Nálam nincs csúcstechnológia, mert úgy tartom, a bort nem a pincében kell csinálni, hanem a szőlőskertben. Az érlelés spontán folyamat, a kénen kívül nem használok semmit. A bornál 40-től 80 dekáig hagyok a tőkén fürtöket.
– Mondjuk ki, Szentesi József az ökogazdálkodás híve.
– Fokozatosan igyekszünk bioirányba elmenni, a legminimálisabb beavatkozással megvédeni a szőlőt. Egyelőre három hektáron. De a többi területen sem használunk gyomirtó szert. Ez a törekvésünk a ’14-es évben nem, de ’15-ben sikerült. Előtte ’13-ban is kedvezett az időjárás. A szerek nélküli művelésre mindenesetre fel kell készülni. A siker nagymértékben múlik a külső természeti tényezőkön. Egyelőre kísérleti stádiumban vagyunk, de szerintem működni fog a dolog.
– Szóval a Szentesi Pincészet újító és hagyományőrző is egyben, mert ősi, rég elfeledett magyar fajták rehabilitációján fáradozik, olyan fajtákat telepít, mint a Csókaszőlő, a Kékbajor vagy a Laska, Tihanyi kék, Tarcali kék, Vörösdinka, Balafánt és a Sárfehér.
– A világ minden táján a helyi értékeket keresik, csak mi felejtjük könnyen az egykor volt szőlőfajtákat. Rengeteg szakkönyvet olvastam el, és rájöttem, mi mindent veszítettünk el az 1880–1890-es években tetőző filoxérajárványban. Arra gondoltam, ha az Osztrák–Magyar Monarchia idején ezek a fajták jók voltak, most miért ne lennének azok?
– Régi magyar szőlőfajták újjáélesztése akár nemzeti ügy is lehetne. De legalább államilag támogatott. Egyáltalán, hol talált rá ezekre a majd fél évszázada elfelejtett magyar szőlőfélékre?
– A szaporítóanyagot a Pécsi Szőlészeti Kutató Intézettől szereztem be. A kérdés-állítás első felére válaszolva el kell mondjam, hogy semmiféle állami mecenatúrában nem részesültem. Sőt…
– Sőt?
– Sőt, ezeket a fajtákat szaporítani nem is nagyon lehet. Ennek bonyolult adminisztrációs okai vannak. Meg aztán rajtam kívül senkit nem érdekel ez az egész. Sőt megakadályozták, hogy ezeket a borokat hivatalosan forgalomba lehessen hozni. A hivatal feltételként szabta volna, hogy egy fajtáért egymillió forintot fizessek, és legkevesebb öt évig csak kísérleti termékként saját fogyasztásra szánták. Végül a döntéshozók közül valaki lehetővé tette, hogy ezek a fajták mégis forgalomba kerülhessenek
– Hol lehet ezeket a borokat kapni.
– Nagyon kis tételekről van szó. Így a pincémben borkóstoló keretében ízlelhetők meg.
– Van kedvence a régiek közül?
– Nézze, ahhoz, hogy ezekről a régi szőlőkből készült borokról megalapozott véleményt lehessen mondani, legalább tíz szüretnek kell eltelnie. A Csóka szőlőben volt már ugyan tíz szüret, és az itteni borok ígéretesek, mi több, a vörösek közül kilencből készült kilenc bor is jónak tűnik, de az idő csak ezután fogja megmutatni a filoxéra előtti világot. Azt hiszem, boraim természetesek, hagyományos, kézi feldolgozásúak, gyakran szűretlen, derítetlen nedük, mondhatni teljesen autentikusak. Nagyon alacsony tőketerheléssel dolgozunk, a beltartalom ezért magas, „van benne anyag” – ezért nincs szükség „kiegészítőkre.”
– Egyáltalán, milyen bor- és pezsgőkülönlegességekhez juthatunk Budaörsön és Budafokon?
– Név szerint?
– Igen.
– Nos, Cool habzóbor 2012, Fehér cuvée pezsgő 2010 (rajnai rizling, olaszrizling, chardonnay), Rajnai rizling pezsgő 2011, “A” cuvée, 2011, Öcsi rajnai rizling 2011, Zöld veltelini 2011, Zengő (hordóminta) 2012, Vörös dinka 2011, Tihanyi kék 2012, Csóka 2012, Kékfrankos 2011, Velence cuvée 2012 (franc, sauvignon, merlot),
Fekete muskotály 2011.
– A magyar szőlőkultúra mellett a magyar pezsgő becsületét, minőségét is igyekszik visszaállítani kézműves, palackban érlelt tételek előállításával.
– A palackos erjesztésű pezsgők előtt óriási jövő áll Magyarországon. Az 1900-as évek elején a világ második legnagyobb gyártói voltunk. Jelenleg 250 ezer palackot állítunk elő idehaza, ami siralmas az olasz 40 millióval vagy a champagne-i 350 millióval szemben. A magyar pezsgőkultúra az elmúlt évtizedben ért a mélypontjára.
Én a palackos erjesztésű pezsgőben gondolkodom természetesen, nem a tankpezsgőben. Fokozatosan egyre több pincészet készít pezsgőt, és épülnek pezsgőüzemek is Magyarországon úgy, hogy ez felfelé fogja húzni a fogyasztást
– Íme megint egy új szakma: a pezsgőkészítés.
– Igen.
– Bátor ember. Mit hozott ez a pezsgős bátorság eddig?
– 2010-ben palackoztuk le az első palackokat, és 2012 óta árusítjuk őket.
– Hány palack készül egy évben?
– Nem szeretnék számokat mondani, elsősorban a konkurencia miatt. Tény, hogy a mennyiség szép lassan emelkedik. Idő kell hozzá, kísérletezünk fajtákkal, mindennel. Még két-három év, és akkor kialakul, hogy melyik fajtákból fogunk pezsgőt készíteni.
– Ki segíti a családból a munkáját?
– Az adminisztrációban az értékesítésben a lányaim. A műveletet én irányítom.
– Tervek? Fejesztés?
– A szőlőterület nagyságát illetően várhatóan nem lesz lényegi változás. Ami a pezsgőt illeti, minden azon múlik, hogy miként, milyen irányba indul nálunk a pezsgőkultúra kiteljesedése. Mint ahogy a borkultúra a kilencvenes évek közepétől a 2000-es évek közepéig dinamikusan fejlődött, ez a felfutás pezsgővel is előfordulhat. Más kérdés, hogy a palackos pezsgő drága kategóriás termék, s ez megfogja a fogyasztást. Ugyanis nem mindenki tud elkölteni 3–6 ezer forintot egy palack pezsgőre. Ami pedig a Szentesi Pincét illeti, a „pezsgőgyártás” jövője azon múlik, mikor sikerül a megfelelő szőlőfajtákat, megfelelő szüretelési helyszíneket megtalálni, és ezek alapján egy biztos portfóliót kialakítani. S persze később a külföldi eladásokon gondolkodni.
– A családból valaki viszi tovább a magyar bor és pezsgő hírét?
– A kisebbek lányom elvégezte a szőlészeti-borászati szakközépiskolát. Ő viszi tovább a birtokot. Én autodidakta módon kerültem ebbe a világba. Rengeteg tanulással persze.
– Megérte?
– Furcsa ezt mondani, de delejes ereje van a szőlőnek, s ez az idővel sem múlik. Ezért járok ki mostanában is minden nap a tőkék rengetegébe.
Szentesi Pincészet
2040 Budaörs,
Mátra u. 32.
+36-20/466-6490
info@kezmuvesborok.hu
Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza