Jó fát tesznek a tűzre

Kategória: Agrárenergetika | Szerző: Agrárium-információForrás: Energia klub, Károly Róbert Egyetem, Országos Erdőgazdasági Egyesület és több hazai zöldszervezet sz, 2014/02/10
Címkék: megújuló energiaforrások, energiaerdő, energetikai faültetvény, biomassza, fás szárú energianövények

magyarország agroökológiai adottságai, a szántóföldi területek és az erdősítési arányok lehetővé teszik, hogy a megújuló energiaforrások közül a biomasszából nyert energiahányad legyen a legnagyobb. Erre a célra elsősorban az energetikai céllal létesített ültetvények lehetnek alkalmasak, amelyeket fás szárú növényekkel telepítünk be, és amelyek több éven, illetve évtizeden keresztül szolgáltatják az alapanyagot az energiaipar számára. Az ültetvényeknek két típusát különböztethetjük meg, úgymint az újratelepítéses és a sarjaztatásos technológiát. Újratelepítéses technológia esetén a területet gyorsan növő fafajokkal telepítik be, amelyet 8–15 éven keresztül tartanak fenn, majd ezt követően erdészeti módszerekkel takarítanak be, illetve készítenek elő üzemi felhasználásra. A végvágást követően a területet rekultiválják, alapos talaj-előkészítést végeznek, majd újra történik a telepítés. Ennek a módszernek előnye, hogy nagy az alkalmazható fafajok köre, hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül hosszú idő után nyerhető belőle alapanyag, ami előre tervezést tesz szükségessé. A technológia sík- és dombvidéki területeken egyaránt alkalmazható, és évente mintegy 10–15 t/ha frisstömeggel számolhatunk.

nAgy tömeg

Az energetikai célra termesztett fás szárú növények általában a szélsőséges időjárást is elviselik, azonban legnagyobb biomassza tömeget kedvező időjárási feltételek mellett remélhetünk. A legkritikusabb időjárási elem a hőmérséklet – ebből a szempontból a hazai feltételek megfelelőek –, valamint a csapadékmennyiség. Többnyire 500–600 mm csapadékra van szükség e növények kiegyenlített fejlődéséhez, azonban már 300–400 mm csapadékú évjáratokban is nagy tömeget produkálnak. Különösen fontos azonban a telepítés évében a kiegyenlített vízellátás, mert a növények a kezdeti fejlődés során érzékenyebbek az aszályos időszakokra. A második évtől kezdődően már a mélyebb rétegekből is képesek a nedvesség jó hatásfokú hasznosítására, mivel gyökérzónájuk egészen más, mint a lágyszárú szántóföldi növényeké. Hosszú távon azzal lehet számolni, hogy hazánkban akár 300 000–400 000 hektáron is létesülhetnek rövid vágásfordulójú fás szárú ültetvények. A fás szárú energetikai ültetvény területének előkészítése a létesítést megelőző évben kezdődik, és alapvetően meghatározza a termesztés szempontjából kritikus első év eredményességét. A terület kiválasztásánál több szempontot figyelembe kell venni, amelyek a gazdaságos gépkihasználás és termesztés elengedhetetlen feltételei:

• a 15%-nál nagyobb lejtésű területeket lehetőleg kerülni kell;
• a jó gépkihasználás és költségtakarékos gazdálkodás érdekében a táblaméret legalább 2 ha legyen;
• a szállítás megkönnyítése és a költségek csökkentése érdekében célszerű burkolt út közelében, továbbá az átvevőhelyhez lehető legközelebbi területet kiválasztani.

AkAdnAk gondok Is

A biomassza célú energianövény-termesztés logisztikai háttere rendkívül összetett és bonyolult. Alapvető problémát jelent, hogy a betakarítás szezonális – téli időszakra esik –, a felhasználás viszont egész évben történik. A legnagyobb erőművek is legfeljebb néhány hétre képesek betárolni az aprítékot, a többit köztes tárolóhelyeken kell raktározni. Erre a célra megfelel egy fedetlen betonozott terület, ahol az apríték tárolható, és amit időnként forgatni kell, különben megindul a rothadás, ami csökkenti a fűtőértéket. Ezek olyan kérdések, amelyekre már a telepítés tervezésekor fel kell készülni, termelő és termeltető szoros együttműködését feltételezik, ami mindkét fél számára a biomassza sikeres előállítását és felhasználását eredményezheti.

Különbséget kell tenni az energiaerdő és az energetikai faültetvény fogalma között. Energiaerdő: erdőgazdálkodási művelési ágba tartozó, de speciális céllal létesített és üzemeltetett erdő. Hagyományos erdők átminősítésével, illetve energiafa-termesztés céljára történő telepítéssel jön létre. Az energiaerdőre érvényesek az Erdőtörvény előírásai, de az üzemtervezéskor a lehető legnagyobb tömeghozamok elérése céljából a gyorsan növő, sarjaztatható fafajokat kell előnyben részesíteni, és az optimális mértékűre kell csökkenteni a vágásérettségi kort. Az erdőművelés és a fakitermelés a hagyományos erdészeti technológiákkal és technikákkal folyik. Az energiaerdőben csak energiafa (tűzifa, faapríték) termelésével foglalkoznak.

módszerek

Az energiaerdők olyan – mezőgazdaságilag nem hasznosított vagy termelésből kivont területekre telepíthető – speciális faültetvények, amelyekből a legrövidebb idő alatt, a legkisebb költséggel nagy mennyiségű és jól éghető tüzelőanyag nyerhető. Az energiaerdő vágásfordulójának időtartama lehet mini (1–4 év), midi (5–10 év), rövid (10–15 év), közepes (15–20 év) és hosszú (20–25 év). E telepítési típusra olyan fafajok alkalmasak, amelyeknek a fiatalkori növekedésük intenzív, könnyen hajtanak és nagy tömegű faanyagot produkálnak, könnyen kitermelhetőek és jól égnek. Magyarországon e célra használható fafajok a gyertyán, juhar, hárs, fűz, éger, nyír és akác.
(Az akác ügyében lásd keretes anyagunkat! – A szerk.)

Energetikai faültetvény: a mezőgazdasági ültetvénygazdálkodási művelési ágba sorolandó, energiafa termesztésére létesített faültetvény. Az energetikai faültetvényre nem érvényes az Erdőtörvény. Sík- vagy dombvidéken, jó termőhelyeken, nagyüzemi körülmények között a gépi betakarításra alkalmas terepviszonyok mellett létesítik. Az üzemmódot illetően két változatát különböztetjük meg:

• 1. Újratelepítéses üzemmód esetében az ültetvényt talaj-előkészítést követően az adott termőhelyi viszonyok között legnagyobb tömeget (t/ha) adó fafajjal (monokultúrában), a hagyományosnál nagyobb tőszámmal (5–8 ezer tő/ha) telepítik. Az ültetvényt 8–15 éves korban tarvágással kitermelik és egységes választékká (tűzifa vagy energetikai apríték) készítik el. A végvágást követően a vágásterületen talaj-előkészítést végeznek, majd ismételt telepítésre kerül sor.
• 2. Sarjaztatásos üzemmód esetében az ültetvényt nagy tőszámmal (13 000–15 000 tő/ha) telepítik, jól sarjadó fafajokkal. A nagy tőszám miatt 3–5 éves korban tarra vágják. A levágott ültetvény külön beavatkozás nélkül tőről sarjad, és 3–5 éves korban ismét vágható. A kitermelést 5–7 alkalommal megismételhetjük, azaz egy telepítésre 5–7 levágás tervezhető.
  (Forrás: http://www.zoldtoll.hu ; Antal Edit)

Hazánkban az energiaerdők telepítése szempontjából a nyár, fűz és akác jöhet szóba, amelyek közül az akácot tekintik a legalkalmasabbnak, hiszen fiatal korában gyorsan nő, jól sarjadzik, kicsi a nedvességtartalma és nedvesen is jól tüzelhető.

A fa fűtőértéke függ:

• a víztartalmától (minél nagyobb a víztartalma, annál kisebb a fűtőértéke);
• a fafajtól (sűrűségtől).

Minél több vizet tartalmaz a fa, a fűtőértéke annál kisebb lesz, mivel az égési folyamat alatt párolog el a víz, és a víz párolgásához hő szükséges.
(A leírás forrása: http://www.nyf.hu/others/html/ kornyezettud/megujulo/Biomassza/Biomassza.html)

százezer hektár

A földművelési tárca korábbi számításai szerint Magyarországon mintegy 100 ezer hektárnyi terület vonható be gazdaságosan fás szárú energianövények termesztésébe. A piaci kereslet biztosított, ugyanakkor az élelmiszerárak világszerte tapasztalt emelkedése miatt a korábban vártnál magasabb lesz az ára az energianövényeknek. A tárca elemzése szerint az energiaerdők ültetése komoly tervezést igényel, hiszen az ültetvény 15–20 évre meghatározza a gazdálkodást egy adott területen. Ebben a helyzetben csak akkor kifizetődő energiaerdők telepítése, ha az ültetvény jövedelmezősége eléri legalább a gabonanövények jövedelmezőségi szintjét. Mindez azt jelenti, hogy az 5 millió hektárnyi hazai termőterületből a számítások szerint 100 ezer hektár vonható be a fás szárú energianövények termelésébe. Elsősorban olyan, például ártéri földek, amelyeken nem gazdaságos az egyéb növénytermesztés. A minisztérium lapunkhoz eljuttatott álláspontja szerint az agrármodernizáció nem jár a foglalkoztatás bővítésével, az energiaültetvények létrehozása, az oltás, a telepítés és az ápolás munkaigényes tevékenység és elsősorban az alacsony képzettségűek számára jelenthet vidéken munkalehetőséget.

Akác koAlícIó AlAkult

az idén januárban létrejött, szakmai és érdekvédelmi szervezeteket, tudományos műhelyeket és felsőoktatási intézményeket tömörítő akác Koalíció célja a hungarikummá nyilvánítás mellett, hogy fellépjen azokkal az uniós és hazai törekvésekkel szemben, amelyek az akác korlátozását, esetleges kiirtását eredményezhetik. az együttműködők legfontosabb teendője annak megakadályozása, hogy az európai unió betilthassa az akácot. Glattfelder Béla fideszes európai parlamenti képviselő, mint az akác Koalíció „nagykövete”, kiemelte: az akácot támadók szerint az akác önmagában is veszélyes, mint nem őshonos növény. „ezt a logikát cáfolják a mai aláírók, akik között egyetemi karok, tudományos kutatóintézetek és számos érdekképviselet szerepel” – mutatott rá, hozzátéve, hogy a tudomány és a közvélekedés kiáll az akác mellett. Gyuricza Csaba, a szIe mezőgazdaság- és környezettudományi kar dékánja arra hívta fel a figyelmet, hogy senki nem akarná száműzni például Hollandiából a termesztett tulipánt, vagy a hazánkban szintén nem őshonos kukoricát, rozst, zabot, őszi búzát.

Ajánlott kiadványokDr. Tóth László:
Hagyományos és megújuló energiarendszerekDr. Horváth Béla – Dr. Vágvölgyi Andrea:
Gépek az energetikai faültetvényekhezLukács Gergely Sándor:
Kistérségi energiarendszerekBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban