Őszi vetéseink növényvédelme

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök , 2016/04/13

Az őszi búza, árpa és káposztarepce vetések országszerte viszonylag zökkenőmentesen lezajlottak. Az elvetett kultúrnövények megerősödve, kedvező fenológiai stádiumban mentek a télbe, amely kevés hóval és erős fagyoktól mentesen köszöntött be.

2016 februárja nagyon nem úgy alakult, ahogy azt várták a gazdák. A levegő átlaghőmérséklete 5 °C-kal magasabb volt, mint a sok évi átlag, a csapadék pedig háromszor több, mint a tavalyi évben. Jelenleg országos szinten 73 ezer hektár terület áll víz alatt, ebből 37 ezer hektár vetés vagy szántó. Különösen rossz a helyzet a Sajó, a Tisza, a Mura és a Dráva környezetében, illetve azok vízgyűjtő területein.

Az őszi kalászosak várható növényvédelmi problémái

A növényvédelemben a védekezés idejének helyes megválasztása döntő jelentőségű, a kémiai beavatkozás mindig megelőző, preventív jellegű legyen, melyben a kórokozó, kártevő szakszerű előrejelzése meghatározó szerepet kap. Ma már számos gombaölő készítménynek van a már kialakult fertőzést blokkoló kuratív (gyógyító) hatása, de a preventív kezelések messzemenően hatékonyabbak.

A kijuttatás technikájának szintén döntő szerepe van. A leghatékonyabb készítmény sem tudja megvédeni a növényt, ha permetezéskor nem tudjuk azt a célfelületre juttatni.

A kalászosok gombabetegségei a lisztharmat kivételével a fertőzéshez nedvességet igényelnek. Ha a tavasz és a nyárelő hűvös, csapadékos, akkor számíthatunk a szeptóriás megbetegedések járványszerű elterjedésére, illetve egyes érzékeny fajtákban a sárgarozsda megjelenésére.

A lisztharmatfertőzés jelentősége az utóbbi egy-másfél évtizedben a rezisztencianemesítésnek köszönhetően visszaszorult. Számára kedvező időjárás esetén a kora tavaszi fertőzések után a betegség a legtöbb fajta esetében a felső két levélemeletet és a kalászt már nem fertőzi.

A rozsdabetegségek közül a Magyarországon domináns vörösrozsda, bár a nedves időjárást kedveli, de száraz években is fertőz. A fertőzést követően intenzív levélszáradást okoz, ezért a védekezést korai fertőzés (április vége, május eleje) esetén az első tünetek észlelése után végre kell hajtani.

A fahéjbarna foltosság fertőzésekre a kalászos előveteményű táblákon már március végétől számíthatunk, jó vagy közepes elővetemény után az első tünetek megjelenésére április második felében lehet számítani.
Védekezni általában 2–3 nóduszos állapottól a zászlós levél megjelenésével bezárólag szükséges.

Erős kalászfuzárium-fertőzésre akkor számíthatunk, ha az egyéb hajlamosító tényezők mellett a virágzás idején csapadékos az időjárás, illetve bőséges a harmatképződés. A védekezést ezért a virágzás kezdetére kell időzíteni. Ha a rövid távú meteorológiai előrejelzés szerint virágzás idején nedves, párás időjárás várható, a védekezéshez a rendelkezésre álló leghatékonyabb fungicidek közül válasszunk. A permetezés során olyan szórófejeket alkalmazzunk, amelyek a kalászon jó permetléfedettséget biztosítanak.

A kalászosok termésére a felső 2–3 levél, zászlós levél egészségi állapota van a legnagyobb hatással, ezért a felső levelek és a kalász védelme kiemelt feladat.
A védekezés, védekezések szükségességének eldöntését és az optimális időpont meghatározását előrejelzési tevékenységgel alapozhatjuk meg. A kalászosok esetében az előrejelzési munkát megalapozza a meteo­rológiai adatok mérése, illetve a kapott adatok és a rövid távú meteorológiai előrejelzés elemzése.

az őszi kalászosok rovarkártevői

A gombakórokozók mellett a rovarkártevők elleni védelemre is fel kell készülnünk. A kalászos kultúrákban több mint ötven rovarkártevőt tart nyilván a szakirodalom, ennek ellenére a nagy jelentőségű kártevők száma kevés. Bizonyos esetekben egyes évjáratok hozhatnak meglepetéseket, ilyen például a kisebb jelentőségű fajok tömeges megjelenése vagy épp a fontosabb kártevők periodikus felszaporodása.

A rovarkártevők esetében mindig döntő jelentősége van az időjárásnak. Az imágók rajzását szinte mindig meghatározza a napi középhőmérséklet alakulása.
A vetésfehérítő bogarak kártételére minden évben számítani lehet. Az imágók betelepedése a gabonatáblákra tavasszal történik, amikor a hőmérséklet napi maximuma tartósan 15 °C fölé emelkedik. Először a táblák szélén alakul ki nagy egyedszám, majd a hőmérséklet alakulásától függő tempóban történik a tábla benépesítése. Az imágók ellen a tömeges betelepedés idején kell védekezni, a védekezés akkor indokolt, ha az imágók még a szegélyzónában tartózkodnak, és itt több mint 8 bogár van egy m2 területen, vagy 10–15 bogarat találunk 10 hálócsapás után a rovarhálóban. Lárvák ellen akkor kell védekezni, ha a felső levelek 20%-án megjelennek a fiatal lárvák jellegzetes hámozgatási csíkjai, és még vannak tojások a területen.

A gabonapoloskákra jellemző a gradacióra való hajlam. Amennyiben a május és június hónapok időjárása legalább két egymást követő évben meleg és száraz, számíthatunk tömeges megjelenésükre. Már kora tavasszal tömegesen telepedhetnek be a gabonaföldekre, és kártételükre egészen a viaszérésig számítani lehet. Amennyiben szárba szökkenés és kikalászolás idején 20–30 poloskát találunk 100 hálócsapásban, indokolt ellenük a védekezés.

A szalmadarázs felszaporodásának a monokultúrás termesztés mellett szintén kedvez a csapadékmentes, meleg, száraz tavasz. Amennyiben 100 hálócsapásban 6–8 vagy több egyedet találunk, indokolt ellenük a kémiai védekezés.

A gyenge fejlettségű gabonaállományokban tél végén, tavasz kezdetén súlyos gabonalégy károk alakulhatnak ki. A gabonalégy károkkal szemben a botanikailag is optimális időben (Magyarországon szeptember vége – november eleje közötti időszakban) elvetett gabonaállományok a legvédettebbek.
A mezei pocok már ősszel betelepedhet a gabonatáblákra, egész évben károsít, nem alszik téli álmot, csoportosan, kolóniákban él. Száraz időjárás esetén rendkívül szapora, az ellene való védekezés akkor indokolt, ha a lakott járatok száma tavasszal 1–2 db/100 m2.

Őszi káposztarepce várható növényvédelmi problémái

A repcetermesztés jövedelmezőségét szakszerű növényvédelemmel alapozhatjuk meg. Ez különösen igaz egy olyan korszakban, amikor a természeti körülmények oly mértékben szélsőségesek, mint napjainkban. A repcetermesztés várható költségei évről évre emelkednek, egyenes arányban az energiaárak, növényvédőszer-árak növekedésével.

A jelenlegi termesztési körülmények között a vegetációban minimum 2, esetenként 3 rovarölő szeres, valamint gombaölő szeres kezelésre kell felkészülnünk amennyiben 5 tonna/ha körüli terméseket szeretnénk elérni.

A fentiek mellé még párosul a gyomirtás, amely a termesztéstechnológia elengedhetetlen része.
A gombabetegségek közül a szürkerothadás-fertőzést a magas páratartalom és az egyoldalú nitrogéntrágyázás váltja ki elsősorban. A fertőzés szempontjából kedvező a 18–21 °C-os léghőmérséklet, a 18–19 órán át tartó felületi nedvesség. A gomba spóráival a légtér szinte állandóan telített, a kórokozó jelenléte állandóan biztosított, ezért ha csapadékos az időjárás, biztosra vehető a fertőzés.

A fómás levélfoltosság jelentőségét növeli a repce vetésterületének növekedése, a vetésforgó elmaradása, a sűrű növényállomány. Pozitív napi átlaghőmérséklet és magas páratartalom esetén a kórokozó egész tél folyamán fertőzhet. Április-májusban a fómás betegség terjedését a szárormányosok is segítik, ezért az állományok rendszeres szemléje és a kártevők elleni védekezés is hozzájárul a kórokozó elleni hatékony védekezéshez.

A fehérpenészes rothadás polifág kórokozó, ezért a fertőzött elővetemény, a fertőzött gyomnövények meghatározó jelentőségűek a betegség nagyobb mérvű előfordulásában. A magas talaj- és levegőnedvesség 7–11 °C-os hőmérséklettel párosulva elősegítik a fertőzés tavaszi megjelenését. A fertőzési veszély különösen az átlagosnál csapadékosabb és mély fekvésű területeken nagy. A későbbiekben a betegség számára kedvező az alacsonyabb 18–22 °C-os hőmérséklet.

A repce alternáriás betegségének a meleg párás időjárás kedvez. A kórokozók jól fejlődnek már 20 °C-on is, de fejlődésükre legkedvezőbb a 33–35 °C-os párás időjárás. A vegetációs időszak alatt a konídiumokat a szél, az esőcseppek, a rovarok viszik egyik növényről a másikra. A repce virágzásától egészen az éréséig számíthatunk a kórokozó megjelenésére.

az őszi káposztarepce rovarkártevői

A repce esetében a rovarkártevők okozhatják a legsúlyosabb terméskiesést kártételükkel.
A nagy repcebolha lárvái, imágói már ősszel károsítanak. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek enyhébben, majd erősebben sárgulnak, végül elfonnyadnak. Az elsárgult levél könnyen letörik a szárról, a növény rosszul telel, a kifagyás gyakoribb. Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben járatokat rág, ennek hatására a növény fejlődése lelassul, nehezen megy szárba, kényszerérett lesz. Elhúzódó kelés esetén, meleg őszön fokozott kártételükre lehet számítani, ami kedvező időjárás esetén tavasszal tovább fokozódik.

A repcedarázs lárvája már szintén ősszel, a repce 3–4 leveles állapotától elkezdi károsítását. A nyári, 2. nemzedék a legnépesebb, ez okozhatja a legnagyobb kárt a repcében. A száraz meleg idő kedvez mind az imágó, mind az álhernyó fejlődésének. A hűvös, csapadékos idő részlegesen vagy véglegesen véget vethet mind az imágók rajzásának, mind az álhernyók fejlődésének. Napfényhiányos időszakban, hűvös időben a talajrögök között húzódnak meg. A kártevő 3. nemzedéke meleg száraz őszön lép fel erős kártétellel. Amennyiben m2-enként 2 db álhernyót találunk, a kémiai védekezés indokolt ellenük.

A nagy repceormányos, a repceszárormányos felszaporodásának a száraz, meleg tavaszi időjárás (12–15 °C) kedvez. A betelepedést követő 2–3 hét alatt lehullott csapadék negatív hatással van a kártevőre.

Tavasszal az első felmelegedést követően meg kell kezdeni a megfigyelést, mert amikor a termőhely hőmérséklete eléri a 7–9 °C-ot, az ormányosok mozgolódni kezdenek, 15 °C felett pedig tömegesen telepednek be a táblákra. Többéves tapasztalat alapján az egyedszámok már akkor elérik a védekezési küszöbértéket, ha a napi maximum hőmérséklet több napon keresztül 12–15 °C felett volt. Rajzásdinamikájuk nyomon követésére a sárga vizes tálak a legalkalmasabbak. Amennyiben az előrejelzés során 15 db repceszárormányos, 10 nagy repceormányos/csapda/3 nap fölötti az eredmény, a kémiai védekezés indokolttá válik ellenük.

A repcefénybogár elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez. A száraz meleg vagy hűvös klímát nem kedveli. A táblára való betelepedése általában áprilisban 9–10 °C feletti hőmérsékleten indul meg, 13 °C- on erősödik, 15 °C felett tömegessé válik. A kártevő a bimbós állapotban lévő növényen okozza a legnagyobb kárt a bimbók kirágásával. A károsított táblán 10–15-os terméskiesést is okozhat. Egyedszámuk hálózással jól ellenőrizhető, amennyiben 10 hálócsapásonként 50 db feletti az imágók egyedszáma, a védekezés feltétlen szükségessé válik.

A repcebecő-ormányosok megjelenése a hőmérséklettől függ, a repcetáblákat kora tavasszal repülve keresik meg az imágók. A párás, meleg idő kedvez a felszaporodásuknak. A táblára történő betelepedés az időjárás melegebbre fordulásával, általában 10–12 °C feletti hőmérsékleten, a növények zöld- és sárgabimbós fenológiai állapotában kezdődik meg. Kártételi küszöbértékük sárgatállal, fűhálóval egyaránt jól ellenőrizhető. 10 hálócsapásonként 15–20 bogár, sárgatálanként 10 egyed esetén a kémiai védekezés már szükséges ellenük.

A repce legjelentősebb magkártevője, amennyiben egy becőben 2–3 lárva rág, a termésveszteség akár 80% is lehet. A becőormányos a repcebecő-gubacsszúnyog fertőzésének is utat nyit, mert az ormányosbogarak által fúrt becőkben sokkal nagyobb a szúnyoglárvák egyedszáma, mint a mechanikai úton sérült becőkben.

Az őszi kalászosok és a repce gyomviszonyai közötti összefüggések

Kalászos kultúrákat önmaguk után két évig célszerű termeszteni. Őszi búza után következhet őszi árpa, fordított sorrend növénykórtani okokból nem ajánlott. Őszi káposztarepce esetében 4–5 év legyen a visszatérési idő.

Az őszi káposztarepce és a kalászosok gyomviszonyai között szoros összefüggés van, hiszen a repce a vetésforgóban többnyire a kalászosok után kerül, ezért a kalászosokban felszaporodott gyomnövények benne is károsítanak. Az őszi káposztarepce kitűnő talajszerkezet-javító növény, ezért a repce után is főleg kalászos, elsősorban őszi búza kerül.

A kora tavaszi gyomosodásnak elsősorban a rosszul áttelelt, foltos, részben kifagyott repcetáblák vannak legjobban kitéve.

A gabonatáblák egyik legveszélyesebb gyomnövénye a Galium aparine, amely 1950-ben a felvételezett gyomfajok között a 138. volt, míg mostanra az előkelő 10. helyre lépett elő a gyomfajok fontossági sorrendjében. A ragadós galaj különösen a Dunántúl nyugati, délnyugati részén gyakran együtt található meg a nagy széltippannal, mivel ökológiai igényük nagyon hasonló. A kalászosokon túlmenően az őszi káposztarepcében is az egyik legtöbb problémát okozó gyomnövényé nőtte ki magát a Galium aparine. Repcében külön gondot okozhat a betakarítás megnehezítése (mackót fog a kombájn) mellett az a tény, hogy a galaj ezermagtömege 5,4–7 g, míg az őszi káposztarepce ezermagtömege 4,5–6,5 g között van. Gyakorlatilag azonos magtartományba tartoznak, hasonló gömbölyű magvakkal, ezért mechanikai úton nem lehet hatékonyan szétválasztani a galajmagot a repcemagtól. Külön gond még, hogy a ragadós galaj magja 10 évig is megőrzi csíraképességét.

A galajon túlmenően az őszi búza-repce vetésváltásnak köszönhetően az Anthemis spp., Maricaria spp., Sisymbrium spp. (Descurainaia spp.) gyomfajok szintén gyakorta gyomosítják egészen a betakarításig a repce vetésterületeket. A repce gyomosodását vizsgálva jól látható, hogy a repce gyomnövényei nagyon hasonlóak a kalászosokéhoz, a repcével párhuzamosan kelnek, folyamatosan jelen vannak és ezzel már ősszel kárt okoznak. Ez az oka annak, hogy a jelenlegi gyomosodási viszonyok mellett a magyarországi repcevetések nagy részén szakmailag indokolt az őszi gyomirtások végrehajtása.

Az egyes kalászosokban károsító gyomfajok felszaporodásában egyértelműen fontos szerepet játszott az egyoldalú vegyszerhasználat. Az ún. „hagyományos” hormonbázisú gabona gyomirtó szerek, a fenoxi-ecetsavak (MCPA, 2,4-D) széles körű alkalmazása okozta a Galium aparine, Matricaria spp., Anthemis spp., Viola spp., Veronica spp., Fumaria spp., Sisymbrium spp., gyomfajok, valamint a magról kelő egyszikűek (Apera spica-venti, Alopecurus myosuroides, Avena fatua) felszaporodását.

Ezek a gyomfajok az MCPA, 2,4-D gyomirtási spektrumából kiesnek, ezért kiszelektálódtak.
A fenoxi-propionsavak (diklórprop 2,4-DP, mekoprop MCPP) piaci bevezetése enyhítette a problémákat a fenti gyomfajokkal szemben, de az igazi áttörést a speciális készítmények bevezetése (pl. Galium aparine ellen a fluroxipir hatóanyagú készítmények – Starane 250 EC, Flurox 250 EC, Fluxyr 200 EC, Flurox 250 EC, Flurostar 200, Tandus 200 EC, Tandus 250 EC, Tomigan 250 EC, Barclay Hurler 200, Galistop, Star) hozták meg. A Galium aparine életciklusa teljes mértékben a gabonafélék életciklusához alkalmazkodott, termései a búza érésével egy időben érnek és csépléskor jelentősen szennyezik azt. A nem fémzárolt, minősített vetőmagvak használata (rosszul értelmezett költségtakarékossági szempontokból) szintén fontos szerepet játszanak napjainkban is a fertőzés kiterjesztésében. Ma már gyakorlatilag nincs Galium aparine-mentes gabonatermesztő körzet, a fertőzések több mint kétharmada őszi búzában fordul elő, ezenkívül jelentős még a fertőzés őszi és tavaszi árpában is.

a kétszikű fajok elleni védekezés

A gabonafélékben a vegyszeres gyomirtási eljárások bevezetésével, a konkurens kétszikű fajok fertőzésének visszaszorításával megnövekedett a gyompázsitfüvek jelentősége. A kalászosokban az Apera spica-venti mellett az Alopecurus myosuroides, az Avena fatua és a Bromus-fajok a legjelentősebbek. Sajnálatos tény, hogy az Avena fatua évről évre egyre jobban terjed, különösen az ország azon részein (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), ahol az amúgy is alacsony termésátlagok miatt az ellene való költséges gyomirtási eljárásokat az őszi búza nem bírja el. A vadzab elterjedésének számos biológiai és agrotechnikai oka van. A biológiai okok közül kiemelendő, hogy a vadzab nagyon egyenetlenül érik, ezért a termés egy része már a betakarítás előtt a talajra hullik, ezzel párosul az egyenlőtlen csírázás is. Terjedését elősegítette az is, hogy nem csírázik a nyári hónapokban, ezért tarlóhántással vagy más nyári talajműveléssel nem védekezhetünk ellene.

Az Apera spica-venti, valamint az Alopecurus myosuroides elleni kezelések alacsonyabb költségszinten is megoldhatóak, a Bromus-fajok, az Avena fatua elleni gyomirtási technológiák már a legmagasabb költségszintű gabona gyomirtások közé tartoznak.

Az évelő kétszikű gyomnövények közül kalászosokban a legtöbb gondot a Cirsium arvense okozza, erős fertőzés esetén a kalászosok betakarítását is ellehetetlenítve. Elterjedésének egyik fő oka a helytelen agrotechnika, a sekély talajművelés, amelynek hatására a tarackok felaprózódnak és a művelő eszközökkel a talaj felső rétegeiben szétszóródnak. Ily módon mesterséges úton szaporítjuk ezt a veszélyes, évelő gyomnövényt. A kalászosokban való felszaporodásában szerepet játszott az egyoldalú szulfonilurea-használat is, ezen készítmények a gyomnövény föld feletti részeit blokkolják, fejlődésben visszafogják, de a föld alatti szaporítóképletek ellen nem hatékonyak. Az utóbbi években a hazai gyakorlatban is megjelentek az MCPA, 2,4-D, dikamba hatóanyagú készítményekre kevésbé érzékeny mezei acat populációk. Ezen egyedek vizsgálata bebizonyította, hogy nem rezisztenciáról, csak alkati toleranciáról van szó. A hormonbázisú készítmények rendszeres, egyoldalú használata mellett kiszelektálódtak azok az egyedek, amelyek levelein vastagabb a viaszréteg, erőteljesebben szőrözöttebbek, a sztómák (légcserenyílások) elhelyezkedése védettebb, számuk lecsökkent. Ezen populációkon morfológiai okokból nem tud megtapadni és a növénybe bejutni az alacsony nyomáson és nagy cseppméretekkel kijuttatott permetlé. Az új fejlesztésű adjuvánsok (tapadásfokozók) alkalmazásával (Trend, Extravon, Dash HC, Break-Thru, Mero stb.), aprócseppes kijuttatási technológiával ma már ezen egyedek ellen is hatékonyan tudunk védekezni.

Az EU a Közös Agrárpolitikában megfogalmazott alapelvek szerint nagy gondot fordít az emberek és állatok egészségének, valamint a környezetnek a védelmére. A növényvédő szerek értékesítésére vonatkozó szabályok egységesítése hozzájárul mindehhez, biztosítja az egységes piac zökkenőmentes működését, továbbá fokozza a mezőgazdasági termelést. Ezt a gazdálkodóknak minden idénykezdetkor figyelembe kell venniük.
Ahhoz, hogy jóváhagyást nyerjen egy hatóanyag (a növényekre vagy a növényeken élősködő kártevőkre ható bármilyen vegyi anyag, növényi kivonat vagy mikroorganizmus), annak nem szabad károsan hatnia az emberek egészségére – többek között a sérülékeny csoportok egészségére –, illetve a környezetre.
A növényvédő szereknek hatékonynak kell lenniük, nem lehet azonnali vagy késleltetett káros hatásuk az emberi egészségre, nem terhelhetik elfogadhatatlan mértékben a növényeket vagy a környezetet, és nem okozhatnak szükségtelen szenvedést és fájdalmat a gerinces állatoknak.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai